A hajnalra várva (Tündérkrónikák 3.) 94% 346 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Azt hiszem… azt hiszem most sokkolva vagyok.
TE jó szagú atyaúristen!
Kérdem én, hogy a rózsaszín pudingba lehet így vége egy könyvnek???? Ezt már ki kérem magamnak! Nagy lazán lapozok tovább, hogy hmmm majd jön Barrons bácsi és mindent elrendez (megjegyzem, bárcsak lehetne nekem is egy ilyen bácsim) aztán vagy tíz pislogás után rá kellett döbbennem, hogy no-no itt ugyan nincs folytatás.
Hiba.
Hatalmas hiba.
Nem tudom, fogalmam sincs mit fogok csinálni a következő kötetig!!!
Gyerekek, azt kell mondjam, pedig már jópár könyvet elolvastam de még ilyenben nem volt részem eddig!! Talán a vámpírakadémia köteteinél, de ennyire még ott sem! Valami szenzációs volt, én leborulok Moning előtt!! Komolyan nem hittem volna, hogy a végén egy ekkora csattanó lesz, az utolsó száz oldalt már le se tudtam tenni, fokozatosan növelte a feszültséget én rágtam a körmöm, csoda hogy maradtak ujjaim, és akkor bumm, Sayának vége…
*kicsit lecsillapodik*
Jericho Barrons amúgy egy isten, én imádom meg utálom is egyszerre, mert én is Mac-kel együtt találgatok de nem tudok rájönni, hogy ki ő mi ő és ez bosszant! De imádom a személyiségét, az egész lényét, a titokzatosságát, ami körüllengi… Mint mondtam én is szeretnék egy ilyen mestert, tanítót, vagy bármit magamnak, de hát melyik épeszű nő nem? (költői kérdés volt)
V'lane nekem egy kicsit sok volt… pontosabban a nyomulása. Sokkal jobban örültem volna, ha inkább Barrons kapja le végre úgy igazán Mac-et, de gondolom az majd a következő kötetekben lesz *erősen reménykedik*. Csak mert mindig az volt, hogy beveti magát, erős szexualitás meg minden, aztán ígyisúgyis leáll, mert Mac ezt kéri, majd egy kis tündértörténelem.
Mac-et meg nagyon megszerettem, hogy nem állandóan a rózsaszín világában él, talpraesett nővé vált, aki megállja a helyét (legtöbbször). A végén egy kicsit csalódott voltam, hogy… hát na én abban reménykedtem, hogy majd Jericho lesz az első aki… na, nem akarok pontos dolgokat itt leírni, de értitek..*öröknagyromantikuslélek*, de persze ez nem veszített semmit a csattanójából.
Viszont nagyon puffogni fogok ha ezek után V'lane-nek is meglesz..
*sóhaj*
Szóval… nagyon nagyon rettenetesen várom a következő kötetet, lefekvés előtt imádkozni fogok, hogy mihamarabb megjelenjen, hogy megint izgulhassak az SZT-detektor sorsán :D 10 csillag az ötből!! Nagyon kiérdemelte nálam!
Inkább lemegyek csinálok magamnak egy teát és próbálom elterelni a figyelmemet valamivel, mert most állandóan ezen agyalok, nagyon a hatása alá kerültem a könyvnek.(Lehet ez a könyv is valami seliee relikvia? *gyanakvó szemek*)

Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség.
Nehezen találom a szavakat ezzel a résszel kapcsolatban. Mac akkora változáson megy át, hogy az hihetetlen, őt is és a többi szereplőt is egyre inkább megszeretem. A mitológia továbbra is csillagos ötös nálam, Barronsre meg Christianra pedig szavakat sem találok. :)
A végére meg csak annyit tudok mondani: azt a leborult szivarvégit…
Ráadásul a könyvnek üzenete is van: mindig ragaszkodj a reményhez, még ha minden össze is omlik körülötted. Maradj a fényben.

Ennek a sorozatnak a köteteit egyszerre kellene kiadni…

Ahogy hallgattam Macet ahogy az életéről mesél, egyből magával ragadott a történet és nem eresztett az utolsó lapig. Amikor a végéhez értem nem akartam elhinni, hogy nincs tovább. Lapoztam volna tovább, de nem lehetett. :( Ebben a kötetben végre sok mindent megtudhattam a Sötét könyvről, jobban megismerhettem V’lanet és a MacKeltarokat, Barronsról és a Nagyúrról is kiderült egy-két érdekes infó. De még mindig sok a megválaszolatlan kérdés, még mindig nem lehet tudni, hogy ki a jó és ki a gonosz. Megtudom érteni Macet, hogy nem bízik senkiben, én sem tudnék.
Barrons továbbra is rejtélyes, titokzatos és nagyon arrogáns. Imádom. :) A MacHalo-s és tortás jelenetnél is nagyot alakított. V’lanet is nagyon kedvelem, nem egy mindennapi tündér. Rowenát továbbra sem szeretem, Dani sem tud közel kerülni hozzám. Jayneben viszont pozitívan csalódtam, eddig nem örültem amikor feltűnt, de most már nem szeretném, hogy meghaljon.

Macet mindig nem tudom megkedvelni, stílusa nagyon távol áll tőlem. Sminkelést, manikűrözést stb. én feleslegesnek tartom, erre szánt időt hasznosabb dolgokkal is el lehet tölteni. Az a jelenet a 3 unseelie herceggel sem nyerte el a tetszésemet, de a könyv vége annyira izgalmas, hogy ezeket a kis negatívumokat is megtudtam bocsátani. Fogalmam sincs, hogy ilyen nagy cliffhanger után , hogy fog folytatódni a történet.
Bővebben:
http://elhaym.wordpress.com/2011/08/03/karen-marie-moning-a-hajnalra-varva-tunderkronikak-3/

Újraolvasás után is 10 pont. :)

Mindhárom rész alatt (de főleg talán ennél) úgy dobogott a szívem az izgalomtól, hogy azt hittem kiugrik a mellkasomból. De muszáj volt kitartanom, hogy megtudjam: végül leomlanak-e a falak, vagy sem. Kár volt!
Már az elején szívrohamot kellett volna kapnom és szépen csendben távoznom, mert akkor talán nem érezném a függővég okozta kínzó fájdalmat…

Sajnos sikerült a végén elspoilerezni magamnak, mi történik Mac-kel, ugyanis beleolvastam a 4. kötet fülszövegébe…
Ebben a könyvben csak egy dolog zavart, de így egymás után olvasva a 3 kötetet, ezúttal nagyon – ez elején található szájbarágás. Vagyis nem az a baj, hogy áttekintjük, mi is volt eddig, hanem az, hogy ugyanazok a poénok és sorok köszönnek vissza, amit az előzőekben olvastam. Szerintem viszonylag felesleges, senki nem kezdi a 3. kötettel a sorozatot, annyira pedig nem kuszák a szálak, hogy ne lehessen felvenni a fonalat. Vagy ez csak akkor zavaró, ha befejezel egy kötetet, és másnap már emeled le a következőt a polcról?
Ettől függetlenül még mindig nem sikerült kiábrándulnom Írországból, pedig hát Moning aztán eléggé vehemensen bizonygatja, Dublin nem a földi Édenkert :) Jó kis finálé lett itt a végére.

És nem igaz, hogy nemhogy megkaptam volna a keresett válaszaimat, csak még több kérdésem van. Még mindig érdekel a könyvesbolt címe :) és Barrons titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Húúúúú….öööö……hmmmm.
Na jó megpróbálok értelmesen beszélni, de nem könnyű. Teljesen megdöbbentett ez a könyv. Az első két része se volt rossz, de nem éreztem ezt mint ennél a résznél. Felkavart, lesokkolt és nem bírtam letenni. Már én is átéreztem a reménytelenséget, a bizalmatlanságot és a tehetetlenséget, amit Mac is érzett a könyvben. Barronst meg egyenesen imádom. És annyira kíváncsi vagyok már, hogy mi is ő!!! Persze vannak találgatásaim, de …….
És a vége..egy biztos én nembírom ki míg megjelenik magyarul a következő rész:)

Imádom, imádom, imádom!!!!

Mac-et nem értem, hogy miért tiltakozik ennyire Barrons ellen?! Jó, én se tudom ki vagy mi Barrons, de azt nem hiszem el, hogy tényleg csak kihasználja.
Nagyon pörgött a könyv, az előzőhöz hasonlóan ezt sem tudtam letenni.

Ha van Team Barrons, akkor csatlakozok! :D

♥ Hát kivégeztem sajnos pedig húztam ameddig csak tudtam.Nagyon jó a könyv sőt egyre jobb a sorozat.Több szereplő még több titok, szeretem az ilyen könyveket.Mac és Barrons csak úgy izzik körülöttük a levegő,na és az a tortás jelenet nem volt semmi.Továbbra is csak találgatni lehet,hogy ki vagy mi is igazából Barrons.Egyre jobb a történet izgalmas mégis titokzatos.A vége meg nagyon ütős el sem hiszem,hogy így lett vége lapoztam olvastam volna tovább és azt vettem észre,hogy elfogytak a lapok így nem lehet vége.Moning tudja,hogy hogyan kell az ember idegeivel játszani.Úgy olvasnám a folytatást ez a várakozás fog a sírba tenni amíg kijön a következő rész.♥

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem sokkal ezelőtt olvastam el, és még mindig a hatása vagyok, ezért lehet, hogy ez az értékelés kicsit összefüggéstelen lesz, de..
Én nem hiszem el! Ez volt életem legeslegjobb kötete, amit valaha a kezemben tartottam. Az elejétől a végéig letehetetlenül izgalmas volt, teljesen magába szippantott, mintha egy harmadik, láthatatlan szereplőként követtem volna az eseményeket. Hallottam a hangokat, éreztem az illatokat, láttam a jeleneteket.. Tökéletesen életre keltette Moning a leírt cselekményeket. Nagyon, nagyon, nagyon rég éreztem már azt, hogy a gyomrom görcsbe szorul egy-egy eseménynél, itt meg többször is jelen volt ez az egész érzés..
Egyszerűen ezt a sorozatot nem lehet nem imádni! Oda vagyok a kötetben Moning fantáziája által kiegészített mitológiáért, az elejétől-végéig pörgős és izgalmas cselekményért és a karaktereiért:
Mac.. bevallom, kezdetben nem volt annyira szimpatikus, nekem túlságosan is rózsaszín-imádatú-szívárványban-élő lányka volt, de.. ugye van az a mondás, hogy soha nem mondd, hogy soha.. Nagyon kellemesen és pozítívan csalódtam benne, és azt hiszem, számomra ő az ideális példakép ezt illetően, ugyanis nála nem egyik pillanatról a másikra ment végbe ez a jellemfejlődés, hanem szépen fokozatosan, több köteten keresztül.
V'laine.. hát, én kezdetektől fogva imádtam ezt a tündért, ezzel a kötettel még jobban hozzám nőtt. Tetszettek a róla szóló jelenetek, örültem, hogy többször találkozhattunk vele, és nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz vele majd a következő részekben.
Jericho Barrons.. nos.. talán életem során ő a legtitokzatosabb szereplő, akivel valaha is szembe kerültem. Hihetetlen, hogy itt tartunk a harmadik kötetnél, és igazából még mindig abszolúte semmit nem tudunk róla.. Ütős, nagyon egyedi karakter, akin nem érzem azt, hogy a tettei és szavai erőltetettek lennének. Az is nagyon tetszik, hogy bár ő a férfi főszereplő, alig-alig bukkan fel a színen, de ha mégis, akkor azt nagyon ütősen teszi.

Összefoglalva, ez az a kötet, amit mindenkinek olvasnia kell! Izgalmas, pörgős, magával ragadó, csodálatos történet, amivel Karen Marie Moning elérte nálam, hogy tutira bekerüljön nálam a Top3-as listámba.
Ha 10 csillagot lehetne adni, én 11-et adnék :)