Six people five women and a man meet once a month in California's Central Valley to discuss Jane Austen's novels. They are ordinary people, neither happy nor unhappy, but each of them is wounded in different ways, they are all mixed up about their lives and relationships. Over the six months they meet, marriages are tested, affairs begin, unsuitable arrangements become suitable under the guiding eye of Jane Austen a couple of them even fall in love 'A thoroughly delightful comedy of contemporary manners' Entertainment Weekly
The Jane Austen Book Club 10 csillagozás
Kedvencnek jelölte 2
Várólistán 2
Kívánságlistán 1
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Az elején borzasztóan idegesített a narratíva, és mert eleve kevertem a szereplőket, vagy 20 percet töltöttem visszalapozgatással, hogy mégis ki a tök mesél, ha már egyszer magát is beleérti a társaságba… Aztán utánaolvastam, és ezt találtam a Penguin oldalán: „The Jane Austen Book Club takes on a collective personal to tell its own story, yet allows each member an individual voice.” http://goo.gl/p09vc
Ezt leszámítva aranyos könyv, jók a szereplők, és a végén jó az a vélemény gyűjtemény Austenről.
** UPDATE **
Megnéztem a filmet. És hát igen, mindenkiről – 5-8 év, és kész is a limcsi. Mmint aranyos volt, meg minden, de a fiatalítással, meg a történeti változtatásokkal kicsit túl hollywoodi lett, és Prudie a filmben még idegesítőbb volt, mint a könyvben, Danielről nem is beszélve. Azért örülök, hogy megnéztem végre, várt már a sorára vagy 4 éve. :D
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az egyik kedvenc filmem és az egyik kedvenc könyvem most már (300 oldal volt, angolul és nagyon megérte, bár voltak nehezen érthető részek a számomra). A filmet vagy ezerszer láttam, sőt még annál is többször és mindig is imádtam. A könyv, pedig (nem mondom, hogy jobb, csak talán pont annyira jó, amennyire egy ilyen könyvnek annak kell lennie). Én imádom Austen-t, nem a könyveit imádom, ne essen félreértés, én Austen-t imádom. Austen egy független, humoros, zseniális írónő, akinek a stílusa teljességgel utánozhatatlan. Én ebbe a stílusba szerettem bele és ezt most is, ha adaptálva is, de visszakaptam. A történet szerintem nagyon eredeti, alapjában véve Austen könyveit, történeteit ilyen módon feléleszteni és a nagyközönség elé vágni, majd még filmet is forgatni róla, kissé drasztikus, de mégis mesteri; közben pedig beleaprikálunk egy olyan történetet, amire biztosan vevő lesz a célközönség, hiszen semmi másról nem szól, mint eltévedt emberekről, összetört szívekről és a végén a hatalmas happy endről, amihez végül is Austenon keresztül jutunk el (csodás marketing fogás – főleg, hogy még az eredetileg nem-Austen-kompatibiliseket is rávesszük az olvasásra). A szereplők is mind austenizálva voltak valamilyen szinten. Belemagyarázhatok még ezer dolgot, de nem akarok, mert akárhogy nézem ez csak szórakoztató irodalom, de attól függetlenül nagyon jó és eredeti.
(A záró részben kissé meglepett, hogy Allegra visszament Corinne-hoz – de szerintem ők tényleg egymásnak voltak teremtve.)
Népszerű idézetek
Sylvia had a repertoire of tricks that had worked on the boys when they were little. “If you were a dog I’d cheer you up by rub-bing you behind your ears,” she’d say, rubbing as described. “If you were a cat, I’d scratch under your chin,” scratching. “If you were a horse, I’d pet your nose. If you were a bird, I’d stroke your stomach”—doing so—“but since”—quickly lifting his shirt—“you’re a boy”—she would blow wet, loud blasts of air onto his belly until he was gasping with laughter.
45.
“If any one faculty of our nature may be called more wonderful than the rest, I do think it is memory….The memory is sometimes so retentive, so serviceable, so obedient—at others, so bewildered and so weak—and at others again, so tyrannic, so beyond controul!” (MANSFIELD PARK)
May, Chapter Three
Usually Allegra managed to work her sexuality into any conversation. This was a point of contention with her mother, who thought it rude to press sexual details onto slight acquaintances.“Your paperboy doesn’t need to know,” she’d say. “Your mechanic doesn’t care.” Allegra would never believe that homophobia wasn’t at the bottom of this. “I won’t be closeted,” she declared.
52.
Grigg’s first impression of Jocelyn was that she appeared to think sharing an elevator with him for a few floors was some sort of punishment.
July, Chapter Five
Allegra had bought one of those black Magic 8-Balls, reamed it open, replaced the answers, and sealed it. She’d painted it a dark green, and over the old 8, she’d transferred a reproduction of Cassandra Austen’s sketch of her sister, set in a framed oval like a cameo. It wasn’t a very attractive portrait; we were certain she had been prettier than this, but when you need a picture of Jane Austen you don’t have a lot of choices. A ribbon wound about the ball. Ask Austen was painted in red on the ribbon. Allegra had matched Austen’s writing from a fac-simile in the university library.
233-4.


















