Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Athéné elrablása 10 csillagozás
Mary Elgin élete legfontosabb utazására indul 1799-ben: az Oszmán Birodalom felé hajózik. Mellette férje, Lord Elgin, az ambiciózus politikus, aki rövid udvarlás után kérte feleségül. A férfi nagyra törő terveket sző: Konstantinápolyba kinevezett brit nagykövetként semmitől sem riad vissza, hogy Angliába szállíttassa az ókori görög műkincseket. Legfőképpen az Akropoliszon álló, Pallasz Athénének szentelt templom csodálatos erőt sugárzó szobraira fáj a foga. A mentőakciónak szánt romboláshoz a diplomáciai érzékkel megáldott felesége segítségére van szüksége…
A hírneves szobrász, Pheidiasz Kr. e. 441-ben -Periklész megbízásából- Pallasz Athéné képmásán dolgozik, ám az óriási szobor arcvonásai kifognak rajta. A csodálatos alkotáshoz egy gyönyörű asszony arca illik, felkéri hát titokban Aszpasziát, a nagy hatalmú Periklész kedvesét, hogy legyen a modellje. A kalandos sorsú Aszpaszia minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse az államférfi álma megvalósulását: hogy… (tovább)
Eredeti megjelenés éve: 2008
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Regényes történelem General Press
Várólistára tette 13
Kívánságlistára tette 10
Kiemelt értékelések
Határozottan jó történelmi regény volt, nagyon tetszett.
Csodás helyszínek, érdekes történelmi kor és remek karakterek voltak a könyvben, amely valós történelmi eseményeken keresztül ábrázol egy igen izgalmas korszakot. Valósak voltak a történelmi személyek is.
Volt sok izgalom a könyvben, és rendesen széthordták a görög művészeti alkotásokat, szobrokat már ami megmaradt azután, hogy az akkor éppen török fennhatóság alatt lévő idegen népesség tagjai ezen építmények köveiből építették fel a viskójukat. A törököknek semmit nem jelentett az ókori görög kultúra.
Nekünk olvasóknak kell eldöntenünk, hogy Lord Elgin kirabolta, vagy megmentett a görög kultúra emlékeit azzal, hogy elhordta a British múzeumba azokat.
Engem teljesen meggyőzött Karen Essex ezzel a művével, nagyon tetszett! A történet két szálon játszódik, két nővel a főszerepben. Mary Elgin része az ő és férje utazásait és nagyszabású terveiket mutatja be, melyek az athéni műkincsek „megmentésére” irányultak. Régészhallgatóként különösen jópofa meg persze szörnyű :D volt olvasni a 19. század eleji „ásatásokról”. Fantasztikus leírásokat olvashatunk a mesterművekről, gyönyörűen sikerült őket megeleveníteni. A másik oldalon megismerjük az ókori Athént, Periklésszel és Aszpasziával az élen. Megismerhetjük a kor valószínűsíthető társadalmi helyzeteit, illetve látjuk felépülni mindazt, amit az Elgin házaspár látott több száz évvel később. Nagyon jól voltak felépítve ezek a párhuzamok, nagyon összetett, alapos munka. Persze nem kell mindent készpénznek venni, de ez nem is egy tankönyv, hanem egy regény, aminek van történelmi alapja. :) Ami szintén nagyon tetszett, hogy teljesen életszerű a történet: megjelennek a kor problémái (betegségek, gyermekhalandóság, nők jogi helyzete, stb.), nincs rózsaszín cukormázzal borítva, hanem egy lehetséges életutat járt be, annak minden pozitívumával és negatívumával együtt. Szóval összességében én nagyon örülök, hogy elolvastam, biztos, hogy nem ez volt az utolsó könyvem az írónőtől!
Többszöri nekifutásra sikerült elolvasni a könyvet. Ennek oka a 19. századi szál, ami túl terjedelmes. Engem jobban érdekelt volna az ókori vonulat Pheidiasszal, Periklésszel és Aszpasziával. Ezek nagyon érdekesek és izgalmasak voltak, sok új információval. Persze ez utóbbi a Napóleon- korára is igaz, de ott nem igazán szimpatizáltam a szereplőkkel.
A könyv különben érdekes kérdéseket feszeget: Jogunk van-e műkincseket elvinni az eredeti helyszínről még akkor is, ha ezzel megmentjük őket? Lopás ez vagy mentés? Hogyan szerezheti ezt vissza az eredeti tulajdonos állam? Visszaszerezheti-e egyáltalán? A hírnév hajhászása.
Nagyon érdekes volt a párhuzamok megírása, és az, hogy a nők helyzete több száz év elteltével is ilyen törékeny maradt. Örültem a könyv végén a történelmi jegyzetnek is.
A stílus nem tetszett. Ha nem a saját kihívásomra kellett volna a könyv, egyszerűen nem olvasom végig.
Igazán érdekes könyv, mely a Napóleoni háborúk és az ókori Athén korára vonatkozó, amúgy nem túl bő ismereteim tárházát érdekes adalékokkal bővítette.
Az írónő igyekezett objektíven, de talán mégis jóindulatúan bemutatni Lord Elgin alakját, és az Elgin márványok elhozatalát Görögországból. Megdöbbentő volt, hogy a török uralom idején milyen mostoha bánásmódban volt részük ezeknek a műkincseknek, s ha minden úgy történt ahogy az írónő leírta, félő, hogy ha helyükön maradnak, akkor a mai ember már csak töredéküket csodálhatná meg; hiszen a török kezek, s az évszázadok eróziója sokukat elpusztította volna.
A regény olvasmányos volt, de a váltott nézőpont – bár mindkét főhősnő sorsa érdekelt – most mégis töredezetté, kicsit nyögvenyelőssé tette számomra az olvasást. Ha kézbe vettem, szívesen olvastam, de ha becsuktam, sokszor napokig sem néztem felé. Ez egyébként nem jellemző rám, de való igaz, hogy most kevés időm jutott az olvasásra.
Aszpaszia és Mary Elgin is szimpatikus szereplők, akiknek sorsa megérdemli az olvasást, történelmi regények kedvelőinek mindenképpen ajánlom. Történelmi romantikusnak semmiképpen sem mondható, egyik főhősnőnk sorsa sem ezen regények szokásos cselekményének megfelelően alakul. Ismét el kell ismerjem, hogy igencsak hálásak lehetünk elődeinknek az egyenrangúság kiharcolásáért.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Irving Stone: Michelangelo 96% ·
Összehasonlítás - John Williams: Augustus 94% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: Hang a szélben 95% ·
Összehasonlítás - Lloyd C. Douglas: „És köntösömre sorsot vetettek…” 94% ·
Összehasonlítás - David Weiss: Meztelenül jöttem 95% ·
Összehasonlítás - Steven Pressfield: A tűz kapui 93% ·
Összehasonlítás - Fedina Lídia: A Seuso-mozaik 97% ·
Összehasonlítás - Francine Rivers: A próféta – Ámósz 97% ·
Összehasonlítás - Christian Cameron: Nyilak vihara 96% ·
Összehasonlítás - Krencz Nóra: Szilánk 93% ·
Összehasonlítás