Ószakai éjszakák 3 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Fukuszuke, a szerencse fia, így nevezik el társai a regény főhősét, aki valóban a szerencse fiának érezheti magát, mert Ószaka kivilágított utcáin tekergő, éhező csavargóból „apacs" lett belőle, teljes jogú tagja a koreai Kim ócskavas-tolvajlásból élő csapatának. Oszaka közepén, az egymillió-kétszázezer négyzetméternyi lebombázott gyártelep romjai közt keresik éjszakánként nehéz kenyerüket a csapat tagjai. Örökös harcban állnak a rendőrséggel, a rommező őrzésére kirendelt csőszökkel és a Pénzügyi Igazgatóság teát iszogató bürokratáival, akiknek dolguk lenne, hogy kezdjenek valamit a háború idején lebombázott fegyvergyár romjaival, de nem tesznek semmit. Ezért az apacsok – csavargók, börtönt járt mackósok, zsebtolvajok, agyafúrt vagányok – magukénak érzik a romokat, s megpróbálnak pénzt facsarni az ócskavasból. Vas van elég, csak ki kell „bányászni", de jó pénzt érő réz vagy mangán ritkán akad. A „jó" kereseti lehetőségnek híre megy egész Japánban, csak úgy áramlanak az apacstelepre a társadalom számkive-tettjei az ország minden részéből. A rendőrségi hajszák egyre sűrűsödnek, egyre nehezebb zsákmányhoz jutni. Már-már reménytelennek látszik az apacsok sorsa. De akkor kósza hír kel szárnyra ezüstlemezeket tartalmazó ládákról, melyek a Pénzügyi Igazgatóság raktárában hevernek. Összefog az egész telep a nagy hadjáratra…
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Európa, 1984 | 9630733145 | 238 | Kalmár Éva | Ugrás |
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 6
Kívánságlistán 2
Népszerű értékelések
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Megtévesztő a fülszöveg, és a hátsó borító is, a regénynek semmi köze ehhez a gyertyafényes, meleg sárga lampionos, fülledt és buja hangulathoz, annak ellenére, hogy idézetről van szó. A cselekmény – ha lehet annak nevezni egyáltalán az éhezést, a kőkemény munkát, a nappali lődörgést, és azt a kevés szűkszavú párbeszédet – egy külvárosi elhagyatott gyártelepen játszódik, ahol csavargókból, sikertelen pitiáner bűnözőkből, névtelen lecsúszottakból szerveződött bandák éjszakánként, a lehető legnagyobb csöndben, iszonyú erőfeszítéssel kitermelik a pusztuló gyártelep maradványát, mindent, ami vas vagy acél vagy réz, aztán holt fáradtan hazamennek a telep körül húzott ingatag viskóikba, sült belsőséget esznek, átalusszák a napot, vagy a maradék pénzükön kurvát vesznek, hogy aztán éjjel kezdődjön minden előlről. Nem fikcióról van szó, több nagyváros környékén léteztek a II. világháború után ilyen tolvajtelepek, Kaiko Takesi, mielőtt nekifogott a regényének ki is költözött egy rövid időre az ószakai telepre, és részt vett a munkában. Bűzlik a könyvből a mocsok, a megszakadt izmok, az izzadság, a vegyszerek és a kilátástalanság, félresiklott, de mégis a maguk módján szerethető karakterek nyomorúsága. Tömény és naturalista, japán irodalmi viszonylatokban (habár annak csak egy töredékét ismerem) szokatlanul. Az író Akutaga- és Kavabata-díjas, nem hiába.
Külső linkek
Nincsenek linkek.
