Imádtam! Miért? Miért? Miért halogattam idáig ezt a könyvet, mikor tudhattam volna, hogy Julie Johnson nem okozhat csalódást? Igazi imádnivaló „second-chance” történet, az írónőtől megszokott fordulatokkal fűszerezve. Van, aki nem szereti, hogy Julie Johnson minden regényébe tesz valami igazán fordulatos, izgalmas szálat, de szerintem pont ettől egyediek és különlegesek ezek a könyvek, és ez szinte már a névjegyévé vált. Ha kategorizálni kellene a könyveit, ezt a kötetet a komolyabbak közé sorolnám. A megszokott humor és lebilincselő írásmód mellett, nagyon sok komoly pillanatot és szép nyelvi elemet is tartogatott a mű. És bár a Like Gravity is egy komolyabb szálat képvisel és voltak benne nagyon szép pillanatok, ez volt az első Julie Johnson kötet, amely könnyet tudott csalni a szemembe.
A történet kezdetén a főszereplő lány Lux 18 évesen ott áll élete szerelme előtt és összetöri a fiú szívét, miközben az övé is darabokra törik. Másnap összepakol ikertestvérével és elhagyja a kis georgiai városkát és soha többé nem tér vissza. Miért? Jó kérdés. Én is ezen törtem a fejem, majdnem a könyv legvégéig.
A történetben sok az időugrás. A fejezetek egy része a múltban, a jelentős része, pedig a jelenben a játszódik, 8 évvel a szakítás után. A múltban Lux 17 éves, a város szegényebbik részéről, alkoholista szülőkkel, árverezésre szánt házzal, és egy beteg ikertestvérrel. Az életében a testvére, Jamie a legfontosabb és mindent megtenne érte. Amennyi időt csak tud, a kórházban tölt vele, az idő többi részében dolgozik, hogy valamennyire tudja fizetni a halmozódó számlákat, és tanul, hogy főiskolai ösztöndíjat kaphasson, amely nélkül a továbbtanulás csak álom lenne.
Sebastian a társadalmi ranglétra egy jóval előkelőbb fokán helyezkedik el. A szenátor fia és egy gazdag nagy múltú családból származik. Miután egy délután, a szakadó esőben egy véletlen összehozza őket, valami olyan gyönyörű, tiszta szerelem alakul ki közöttük, amely leküzd minden külsőséget, és amelyet egyszerűen szívmelengető volt olvasni. Őszintén szólva nagyon sokáig sokkal jobban szerettem a múltbeli fejezeteket és alig vártam, hogy újra a múltjukban találhassam magam velük együtt. Annyira jó volt látni, ahogy Lux és Sebastian 17 évesen egymásra találnak, és nagyon szerettem Jamie jeleneteit is.
A jelenben Lux már 26 éves és egy divatlapnál dolgozik újságíróként. Megmaradt az az aranyos humoros lány, aki a múltban volt, de egy-egy kósza pillanatban bepillantást nyerhetünk a felszín alá, amely tele van szomorúsággal és megbánással. Aztán a sors úgy hozza, hogy a magazin új fotósa átmenetileg nem más, mint Sebastian Covington, aki elválásuk óta híres fotográfus lett, és most gyakorlatilag néhány hétre Lux főnökévé válik. A kezdeti sokk, majd düh és fájdalom mellett újra fellobban az egykor kialudt láng és Sebastian elhatározza, hogy kideríti mi történt 8 éve.
A történetet egy másik izgalmas szál is bonyolítja. Lux egyik barátnője, egy Albániából emigrált lány eltűnik, és Lux elkezd nyomozni az ügyben. Ezáltal nemcsak egy szívmelengető és szívfájdító történetet kapunk, hanem egy igazán izgalmas olvasmányt is.
Imádom az írónő stílusát! Nagyon jó nyelvezettel, jó humorral, jó karakterekkel dolgozik és egyszerűen annyiféle érzést tud kiváltani az olvasóból, hogy az valami zseniális. Ennél a könyvénél is a nevetéstől és a könnyektől, a körmöm lerágásáig mindenféle érzelmen keresztülmentem, de olyan profi módon építkezik a könyv, hogy ami más írónál lehet, hogy csak káoszt szült volna, az ő kezei alatt egy kiemelkedő olvasmánnyá vált.
Ahogy a Like Gravity -t is, az írónő ezen könyvét is imádtam, és kérdés nélkül jár a 6 csillag. Ami pedig eszméletlenül döbbenetes, hogy Julie Johnson 22 évesen írta meg a Like Gravity-t és ezt a könyvet is! Tagadhatatlanul tehetséges írónő.
Ui: Az Erasing Faith Lux legjobb barátnője, Fae múltját meséli el. Az is nagyon izgalmas és magával ragadó történet, ráadásul Budapesten játszódik!
http://veronikasreaderfeeder.com/julie-johnson-say-the-word/