Tiszták (Tiszták 1.) 309 csillagozás

Julianna Baggott: Tiszták

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Pressia ​hétéves volt a Robbanások idején, amikor az egész addigi világ megsemmisült. Már nem emlékszik sem a szüleire, sem születésnapi ajándékokra. A nagyapjával él egy romos üzlethelyiség hátsó raktárában, és csak a porig égett házakat, a kétségbeesetten túlélni próbáló embereket, a levegőben kavargó hamut és port, a mutánsokkal vívott harcot ismeri. Éjszakánként egy szekrényben elbújva arról ábrándozik, hogy egyszer talán visszatér a régi világ, vagy legalább valahogy bejuthat a Kupolába, ahol a szerencsés kevesek, a Tiszták élhetnek, akik sebhelyek nélkül vészelték át a világ pusztulását.
Eközben a Kupolában Partridge, a Kupola egyik legbefolyásosabb vezetőjének fia úgy érzi, megfojtja a szigorú új rend, ráadásul hiányzik neki az édesanyja, aki sohasem jutott be a Kupolába. Így, amikor rájön, hogy az anyja esetleg még életben lehet, elhatározza, hogy az életét kockáztatva megszökik, hogy megtalálja.

A romok között négy fiatal vívja élethalálharcát a szörnyetegek… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Egmont Dark Egmont-Hungary

>!
Egmont-Hungary, Budapest, 2012
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636285555 · Fordította: Varga Csaba Béla

Enciklopédia 25

Szereplők népszerűség szerint

Pressia Belze · Bradwell · El Capitan · Partridge Willux · Helmud

Helyszínek népszerűség szerint

Disneyland · Kupola


Kedvencelte 75

Most olvassa 12

Várólistára tette 227

Kívánságlistára tette 155

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Rémálom P>!
Julianna Baggott: Tiszták

Először is: Pressia, Partridge, Lyda és El Capitan, hadd öleljetek meg titeket! Rátok fér!

Na, de, értékelés: Hány könyvet harangoztak be már úgy, hogy ez lesz a nagy következő Éhezők Viadala? Tényleg, hányat? Valahogy az olvasók már úgy vannak, oké, disztópia, romantikus, ifjúsági, hát ez biztos olyan lesz, hogy elmegy-elmegy, szép gondolatok, de hát mégsem kínozzák annyira meg a főhősöket, ugye? Jó, nincs szabadságuk, na és? NA DE EZ A KÖNYV?!
Brutális, sötét hangulatú, aki nem bírja a vért, az hozzá se nyúljon, mert itt konfettiként hullanak a belső szervek. Szívfacsaró, mert a főhősök, (mind a négy), hozzánő az olvasó szívéhez, hiszen mindannyian annyit, de annyit szenvedtek a disztópikus világ miatt, de MÉG TÖBBET FOGNAK SZENVEDNI. SOKKAL TÖBBET.
Nem mondanám, hogy a főcsavart fülszövegből nem találtam ki, de nem volt annyira átlátszó, végig lehetett min gondolkozni, és ezért is imádtam nagyon. Aztán ott vannak az akciójelenetek, noha az eleje picit lassan folyt, és tényleg minden karaktert rendesen megismerünk, a végére nagyon felpörögtek az események. És komolyan izgulva pattogtam végig minden verekedős jelenetet, és igen, volt, ami olyan hirtelen ért, hogy ültem nagy meglepett fejjel és néztem előre.
A karakterek: mind szépen kidolgozottak (ki meri rájuk mondani, hogy unalmasak?), és ez a szép benne, hogy bár nem romantikus könyv ez, én úgy szurkoltam már keresztbe kasul mindenkinek, annyira megérdemelnék a boldogságot.
A könyv erőssége a sötét hangulata: esküszöm, le kellett pillantanom a kezemre, hogy véletlen nem egy babafej van ott. EZ A VILÁGKIDOLGOZÁS! TE JÓ ÉG! Tudjátok, milyen frusztráló, mikor egy disztópiában nem dolgozzák ki a „nagy világot” vagy azt, hogyan született az egész és miért? NA ITT MINDEN MEG VAN MAGYARÁZVA!
Óh, hát, nekem most ez lett a kedvenc disztópiásom, és bárki is mondta, hogy Pressia az új Katniss, hát nálam biztosan bejött, mert nekem Pressia nagyon beköltözött a szívembe!
Fúúúú, mikor jön a második rész? Jobb kérdés: HOGY BÍROM KI ADDIG?!

68 hozzászólás
Lanore P>!
Julianna Baggott: Tiszták

Nem is tudom, mondtam-e már könyvre olyat, hogy tökéletes. Nos, ez az volt, kérek még legalább 5 csillagot az értékeléshez, mert nem igazán tudom szavakkal kifejezni, mennyire tetszett! Minden benne volt, ami számomra érdekessé tette: sötét disztópia, brutalitás, izgalmas harcjelenetek, kegyetlen őszinteség, mindez a legapróbb részletekig kidolgozott világgal, karakterekkel, és olyan írói stílussal, hogy a könyv egyszerűen letehetetlen! Pressia, Lyda, Bradwell, Partrigde, El Capitan, és még a halkan visszhangzó Helmud is a szívemhez nőttek, mintha odaolvadtak volna… nem akarom elfelejteni őket, szerintem nem is tudnám. A folytatást akarom. És a filmet. Azonnal!

8 hozzászólás
brena>!
Julianna Baggott: Tiszták

fenomenális…majd késöbb megírom miért:)
update: Eltelt egy hónap mióta olvastam a könyvet,de még mindig az eszemben van pár jelenet.Még mindig elmerengek mi is volt a vége ennek a jó könyvnek?és ráeszmélek,hogy nem tudom,mert trilógia.Hiányom van,olvasnám nagyon tovább.Sokszor eszembe jut egy jelenet és gondolkodom melyik könyvben is volt ez?a válasz mindig ez a könyv…szóval elég mélyen elásta magát az agyamba,ez ritkaság!
Talán az idén olvasott hasonló jellegű könyvek közül ez volt a legjobb!

1 hozzászólás
Liliane P>!
Julianna Baggott: Tiszták

A kötet legnagyobb erőssége a hangulata és az a teremtett világ, amit Baggott megálmodott. Az első reakcióm a döbbenet volt, nem ezt vártam. A szerző képes volt elérni a leírásaival, a fantáziája képeivel, hogy megborzongjak és teljesen elvarázsolt ez a bizarr világ, már amennyire a szörnyűségek ellenére megteheti. A kezdő kép közvetlenül a robbantások után játszódik, amikor a Kupola üzeneteket szórt el a levegőben, tájékoztatva bajba jutott társaikat arról, hogy jóindulatúan figyelik őket a messzeségből várva az újraegyesülésre. Ezután megmutatkoznak a könyvben az atomkatasztrófa hatásai a túlélőkön. Kezdve először Pressia babafejes kezével, utána a nagyapja torkába olvadt ventilátorral folytatva, ám a mutációk durvák és a szerző igen kreatív volt. Innen pedig tágul a világ is, egyre jobban megismerjük azt, hogy milyen mutációk történtek meg az emberekkel, állatokkal egyaránt és hogy milyen új lények jöttek ezáltal létre. Mindig vártam az újabb és újabb leírásokat, kíváncsi voltam meddig tud még elmenni az írónő, hogy a döbbenetemet tovább mélyítse. A személyes sorsok teszik a kötetet ilyen borzalmassá és sötét hangulatúvá, teljesen megüli az embert.
Külön tetszett az, hogy az írónő utánanézett az atombomba hatásainak és annak alapján állította össze a háttéranyagot.

Ferger_Jolcsi P>!
Julianna Baggott: Tiszták

Eléggé vegyes érzelmeket keltett bennem ez a könyv…. Az elején alig bírtam túljutni, annyira taszító volt számomra az írónő által felépített világ. A közepe már eléggé izgalmasnak tűnt, de a végére ismét csak undort tudtam érezni. Annyira idegen volt számomra ez a világ, hogy egyáltalán nem tudtam magam beleélni az olvasásába.

Belle_Maundrell>!
Julianna Baggott: Tiszták

Egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a könyvet. Nem tudom, hogy mennyire szerettem, hogy nekem ez tetszik-e. Sem azt, hogy érdemes volt-e úgy ágaskodni érte a könyvesboltban, hogy begörcsölt a lábam A gyönyörűséges, isteni, csodálatos borító csúnya, lélekborzolós lapokat takar. Szerintem simán lehetne rajta egy csinos kis tizennyolcas karika, ugyanis engem tizenhat és tizenhét évesen is egyformán megviselt. Nem tartott egy évig, míg elolvastam, csak két napig, de közben túlestem egy szülinapon is.
A világkidolgozás mindenesetre tökéletes, végre azt is tudjuk, hogy jutottunk el a történet rémes és kegyetlen valóságához, nem csak úgy van. Mind a Kupolán belüli, mind a kinti élet és helyzet remekül van ábrázolva, egy szavam sem lehet. A Kupolán belül minden, hát, tiszta, de pont annyira nyomasztó, mint azoknak a világa, akik kint maradtak. Az a rengeteg torzulás és mindenféle dologgal való összeolvadás nem tett jót a kis rózsaszín lelkemnek (nem is tudtam, hogy rózsaszín! O.o), de a végére egészen megszoktam és már tökéletes nyugalommal olvastam a literszám folyó vért és egyebeket. Legalább megedződtem, hurrá. De. Az első fejezetek valamelyikében le van írva, hogy a Robbanások után született gyerekek is torzak, de kérdem én, hogy mi az istennek kellett nekik gyerek?? Mármint felőlem dúlhat a love, ha akar, de egy ilyen világban ki akar családot alapítani? (Jó, tudom, lehet, hogy már útban volt a gyerek, befogom)
A karaktereket kedveltem, azzal nem volt gond, El Capitan az elején még ellenszenves volt, de aztán megértettem és rendeztük a kapcsolatunkat. ;) Pressia viszont egy kicsit fura volt, illetve az, hogy az egyik pillanatban még gyámoltalan lánykának tűnt, aztán meg átment katonába és simán megölt valaki/valamit. Viszont tetszett, hogy megfordult már a fejében az öngyilkosság, fura is, ha a durvább disztópiás regényekben csak úgy eléldegélnek szép lelki nyugalomban. A szerelmi szál nagyon tetszett, nem vitték túlzásba, de szép volt és természetes. Szeressük együtt azokat, akik összejöttek (vagy majd fognak)
A cselekménye is érdekes, de a nagy csavart már az elején, sőt, a fülszöveg után sejtettem. Már csak abba szeretnék belekötni, hogy Partridge igazi zseni, ha apuci azon megjegyzése alapján kezdett gyanakodni arra, hogy él az anyja. Minden tiszteletem az övé, nekem eszembe nem jutott volna. Oké, angolul biztos gyanúsan hangzott. Ja, igen, nem tetszett a fordítás – ha a tizennyolc már fiatalember, akkor a tizenhat nem kislány.
Így a végére megvilágosodtam, és ebben a pillanatban azt hiszem, tetszett, végülis ha nem tetszett volna, akkor nem végzem ki két nap alatt. Csak eléggé nyomott hangulatba hozott, megviselt, gyomorforgatott, és túl nagy váltás volt A szukkubusz dala után, amin nagyokat derültem, de egy ilyen témájú könyv legyen ilyen. Na, ezt megint jól megmondottam… Egyébként gratulálok a kiadónak, ez az első darkos könyv, ami tényleg sötét volt. Most már kijelenthetem, hogy a disztópia szívemnek kedves műfaj, mééég akarok. Kíváncsi leszek a folytatásra.

1 hozzászólás
Iloonka>!
Julianna Baggott: Tiszták

Hú, már a véleményezés alapján is nehéz olvasmánynak ígérkezett, talán tudatosan állt már vagy 5 éve a várólistámon ez a könyv, túl sok volt néha. Amúgy nem. Csupán féltem belekezdeni, mert láttam, hogy elkaszált sorozat lett itthon, akkoriban meg a béka segge alatt volt az angol nyelvtudásom, ezért féltem attól, ha belekezdek és nagyon megtetszik, akkor nem fogom tudni folytatni. Márpedig eléggé megtetszett ahhoz, hogy folytatni akarjam.

Szeretem a disztópikus világokat, ezt is nagyon imádtam, az írónő minden egyes apró részletre odafigyelt, szóval a világfelépítés lehengerlő. Igaz, ez a szó szoros értelmében egy elkorcsosult világ, de akkor is nagyon érdekes, mindig volt valami váratlan dolog, egy pillanatig sem unatkoztam az olvasása közben.

A karakterek nagyon jól ki lettek találva, de talán a kapcsolatokon lehetett volna többet dolgozni. Igen, E/3-asba ez sokkal nehezebb, de azért volt egy pár történés, aminél nem ártott volna jobban kifejteni az érzelmeket. De lehet, hogy csak én vagyok így vele, mivel engem tényleg megérintettek, a szereplőknek meg idejük se volt felfogni a soron következő történést úgy, mint nekem. :D

Még egy észrevétel. Kissé idegesített, amiért a fordító Bradwellt gyakran emlegette férfinak, miközben vagy 18 éves fiúról volt szó. Tudom, felesleges lett volna annyiszor felemlegetni a nevét, ahogy az eredeti verzióban, de nem igazán jó megoldást választotta.

Alapjáraton szépen felépített világról van szó, nem tökéletes, de nagyon magával tud ragadni, be tud szippantani és nem unatkozol egy percig sem.

tündérrózsa>!
Julianna Baggott: Tiszták

Húha! Ez tényleg egy kőkemény könyv, meg is feküdte néhol a gyomromat. Nagyon gondban voltam, hogy hány csillagot is adjak rá. Az eleje nagyon nehezen indult be, sokáig úgy éreztem, ez nem az én könyvem. Aztán szép lassan, szinte észrevétlenül tűntek el az oldalak és azon kaptam magam, hogy már meg is szerettem a főszereplőket. Nem tudom, mikor jött el ez a pillanat. Talán nem csak egy pillanat volt…
Olvasás közben rátelepszik az emberre valami búskomorság, nyomottság, ami utána is megmarad, nem lehet csak úgy elfelejteni, agyalsz rajta én még álmodtam is vele… Sokáig 4 csillagban gondolkodtam, de a végére annyira felpörögtek az események, a történések még fél pontot javítottak rajta. De felet levonok, mert néhol bizony unatkoztam.

White13>!
Julianna Baggott: Tiszták

Ez nagyon durva volt…és tetszett! Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy el fogom hányni magam. Én nem szoktam scifit olvasni, és ez már néhol hajazott nekem arra. (aztán lehet, hogy tévedek, hiszen honnan is tudhatnám? :))

Az alapötlet csillagos ötös, és a kidolgozás is. A karaktereket szerettem, a fordulatok izgalmasak voltak, és pont annyi, amennyi szükséges. Bár sejthető volt, ki itt a hunyó a dologban, de a részleteket persze nem lehetett előre tudni.

Egyszer még újra fogom olvasni, ez egészen biztos! :)

Algernon P>!
Julianna Baggott: Tiszták

Ide nekem egy mechanikus pillangót!
Imádtam a sötét világot, a kohéziót, a logikáját, mindennek oka és célja volt, az abszurd összeolvadásokat, a könnyeket és fájdalmat, a soha el nem jövő ígéreteket, a történeteket, a sosemvolt emlékeket, a világot, amit belepett a hamu és a por.
Hol a következő rész? :)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Belle_Maundrell >!

– Játék az egész életünk – … – Ha veszítesz, akkor meghalsz. Ha nyertél, akkor még játszhatsz egy kicsit. Néha azt szeretném, hogy veszítsek végre. Elfáradtam.

273. oldal

2 hozzászólás
Algernon P>!

Mert mi a jobb? Kalitkába zárva élni, vagy a nagyvilágban kallódni?

286. oldal

SzAngelika>!

… a szépséget igazán a csúnya dolgok mellett látjuk szépnek.

185. oldal

Roni_olvas>!

Bárhol meg lehet találni a szépséget, ha az ember kitartóan keresi.

468. oldal

Belle_Maundrell>!

Kint állok az állomás végében,
ide többé már nem jön vonat.
Nézem a füstoszlopokat az égen,
ahogy a hamu mindent elborít.
Látom, ahogy jön a kedvesem,
az órájára néz, és nevet.
Tudja, hogy meddig várom,
az idők végéig, amíg csak lehet.
Aztán a szél felkapja a párom,
messzire repül innen kedvesem.
Én csak állok, a kavargó hamuban
arcomon megkötnek a könnycseppek.
Hamu és víz, víz és hamu lassan kővé válik rajtam.
Itt vagyok, és itt is maradok, várok, míg kővé nem válok.

363. oldal

Lunèa_Charlotté>!

Semmi sem tart örökké – gondolta Pressia. Minden örökké csak változik.

Kapcsolódó szócikkek: Pressia Belze
Roni_olvas>!

A veszteségeink összeadódnak – magyarázta Bradwell. – Az egyik fájdalom felébreszti azt, amit előtte éreztél.

427. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bradwell
Cheril>!

Égess el egy Tisztát, és szívd be a hamuját!
Kellene egy új öv? Vágjad fel a hasát!
Fond be a haját, fonjál erős kötelet!
A csontjaiból készíts szappant, eleget!
Mossad, mossad, mosd le magad! Nincsen fagy!
Mossad, mossad, mossad magad! Már te is Tiszta vagy!

32. oldal

Roni_olvas>!

Még csak repülni sem tudnak. Ha felhúzod őket, akkor csapkodnak a szárnyukkal, de aztán ez minden.
– Ennek talán az az oka, hogy nem volt hová elrepülniük.

427. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Ee: World After – Túlélők világa
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Stephenie Meyer: A burok
Mindy McGinnis: Egyetlen kortyot sem
Suzanne Collins: Énekesmadarak és kígyók balladája
Alexandra Bracken: Sötét örökség
Veronica Rossi: Végtelen ég alatt
J. Goldenlane: Napnak fénye
S. J. Kincaid: A kárhozott
Vivien Holloway: Végtelen horizont