Értékelések 79%

A korábbi hozzászólások alapján nem hittem, hogy tetszeni fog ez a rész, de valahogy mégis. Hihető volt a pár kapcsolatának kialakulása, Philip családjának problémái, és megható pillanatok is voltak. Itt lehetett igazán érezni először, hogyan formálta egymást a két ember, és hogy milyen jó, hogy sikerült egymásra találniuk :)
Nyilván nem olyan fergeteges, mint a korábbi részek, de mégis nagyon tetszett!

Egy újabb Quinn könyv, egy újabb csoda!
Eloiseról sokat meséltek az eddigi könyvek, főleg Pánelopé-é. Szegény lány a barátnője miatt maradt vénlány, most pedig férjet kell találnia. Teljesen együtt éreztem vele! Szegény kis levező lányról megtudjuk végre, kinek irja azt a sok bensőséges sorocskát.
Sir Philip….. hát nem igazán tudta hova tenni. Kedves pasi, aki nem tudja mit csináljon, mikor nem épp növényekkel foglalkozik. Azonban neki is van egy jó része, a kisgyerekei Amanda és Olivér.
Kíváncsi voltam a történetükre, nem is csalódtam, tökéletes romantikus történet és igenis tetszett, csak ajánlom!

Ugy nez ki abba se hagyom ezt a sorozatot … 8 testver van ? :)

Kedvelem ezt a sorozatot :) Időnként jól esik a sok komoly, szépirodalmi mű után egy kellemes, „langyos” nem elgondolkodtató, hanem inkább vicces, szexelős, romantikus, család centrikus történet. Szeretem a Bridgerton családot. Mókás, hogy a 7 gyereket az ABC kezdőbetűi szerint nevezték el a szülők. Az 5. része Eloise-ról és leendő férjéről (Phillip-ről és családjáról) szól.
Nekem tetszett, hogy Eloise egy karakán csaj, és sokszor be sem áll a szája, olyan, mint én :)
Pilliph is hamar belopta magát a szívembe, egyrészt, mert nem akart olyan lenni, mint az apja volt, másrészt pedig rájött, hogy egy klassz nő van mellette és boldogságra „vitte” a családot. (felesége depressziós volt, nagyon kellett már az ikreknek és persze neki is a mosoly és a szeretet…8 év nő nélkül, azért elég kemény!)

„Eldobná magától az életet csak azért, mert szomorú? A búskomorsága nagyobb, mint a két gyermekük iránti szeretet és felelősség? Az élet mérlegén a szomorúság többet nyom a latban, mint az, hogy a gyerekeknek anya kell?”

„Feleségre van szüksége. Szinte mindegy, milyen feleségre. Nem érdekli, milyen a nő külseje. Nem érdekli, van-e pénze. Nem érdekli, tud-e fejszámolni, lovagolni vagy beszél-e franciául. Csak vidám nő legyen. Boldog. Ez olyan sok, ami egy feleségtől elvárható? Naponta legalább egy mosoly. Esetleg egy kis csilingelő nevetés? És szeresse az ikreket. Vagy legalábbis olyan jól játssza, hogy szereti őket, hogy ne vegyék észre a különbséget. Ez nem nagy elvárás egy feleségtől, ugye?”

Bevallom, időnként elpityeredtem, mert nagyon „irigyeltem” Eloise-től az édesanyját! Anyámtól sosem kaptam ilyen jellegű tanácsokat:

"- Nagyon türelmetlen vagy – mondta Violet az ajtó felé fordulva. – Mindig is az voltál.
– Tudom – mondta Eloise, és nem tudta eldönteni, anyja ezt feddésnek szánta-e, és ha igen, miért éppen ezt az alkalmat választotta.
– Mindig kedveltem ezt benned. Természetesen mindenestől szerettelek, de a türelmetlenségedet valahogy különösen elbűvölőnek találtam. Soha nem azért voltál türelmetlen, mert többet akartál, hanem azért, mert mindent akartál."

„- Sosem elégedtél meg a második legjobb megoldással, és ez jó, Eloise. Örülök, hogy nem mentél feleségül egyik londoni kérődhöz sem. Egyikük sem tett volna boldoggá. Elégedett lehettél volna, de nem boldog.”

Nagyon tetszett, hogy probléma esetén, nem a válás volt a fő gondolat, hanem a problémamegoldás…a mai világba tanulhatnánk ebből a regényből sok mindent:
„Amikor férjhez ment, megvetette ágyát, és abban is alussza álmát minden éjszaka Phillippel. Csak egy kicsit félrement valami. Nem fog gyáván megfutamodni, akár csak néhány napra sem.”

Ahogy Eloise vélekedik az anyjáról, számomra annyira megható volt:
„Nem tudom elég gyakran hangsúlyozni, kedves anya, milyen hálás vagyok, hogy a te lányod lehetek. Ritka az a szülő, aki ennyire széles látókörű és ilyen megértő. Még ritkább, aki barátnőjének tekinti a lányát. Szeretlek, drága anya! ”
„Hiszen már férjes asszony és hirtelen megértette, mit igyekezett olyan nagyon megmagyarázni neki anyja a nászéjszakája előtt. A házasság a kompromisszumokról szól, és ő meg Phillip nagyon más ember. Lehetnek tökéletesek egymásnak, de ez nem jelenti azt, hogy egyformák. És ha azt akarja, hogy Phillip bizonyos dolgokban megváltozzon iránta, neki is változni kell.”

A lényeg, a lényeg, hogy én sem vagyok egy szűkszavú teremtés, még jobban odafigyelek a családomra és 11 év után is szeretem a férjemet :)

Phillip-et nem sok minden teszi vonzóvá, érdekessé, csak annyi, hogy jó szerető. Hát ezzel engem nem győzött meg. Csodálom, hogy Eloise-t igen. Egy ilyen fantáziátlan alak? Vagy csak én nem láttam meg benne az értéket? Kicsit jobban fel kellett volna építeni a karakterét, mélységet adni neki, és összhangba hozni a szenvedélyt és az elfojtást, a tragikumot. Az egészet jobban át kellett volna gondolni. Vagy csak az a baj, hogy más Phillip-et képzeltem el?

Talán a sorozat nem a legjobb része,de ennek ellenére is könnyed kis olvasmány volt, melyet a humoros jelenetek köszönhetett.Eloise leveleinek részletei teli találat volt ,de ennek ellenére is hiányzott egy kicsit Lady Whistledown.
Történetről pedig:
Sir Phillip élete romokban hevert, de jön Eloise és mindent felkavar.

Ez a kötet valahogy nem talált be nálam, önmagában egész jó lenne, de a sorozatban eddig ez volt a leggyengébb. Eloise-t kedveltem és a Bridgertonokat nagyon bírtam, de Philip karaktere nagyon nem volt szimpatikus, nem tudtam megkedvelni, nem éreztem azt amit általában a többi főhősnél, nem tudnám megszeretni. Penelopét hiányoltam, legjobb barátnők és alig említi meg, ráadásul Colin is a helyszínen volt. A történet nem rossz, mindenesetre ennél sokkal jobbat ki lehetett volna hozni belőle.