Értékelések 88%

Ismét jól szórakoztam :) Vajon miért van az, hogy a „szépfiúk” mindig rosszak és ha találkoznak a megfelelő lánnyal, akkor gyorsan megjavulnak? :D
Mert J. Q. regényeiben mindig így történik.
Imádtam Lady D és Hyacinth évődéseit:
„Ön ragaszkodik a szokásokhoz, ugye? – Az emberi civilizáció ismérve a fegyelem és rendszeresség. – Igen, tudom, de… – Ám az igazán kiművelt elme arról ismerszik meg – vágott a szavába Lady D –, hogy képes alkalmazkodni a körülmények változásához. Hyacinth szája tátva maradt a csodálkozástól. Legvadabb álmaiban sem gondolta volna, hogy Lady Danbury ilyet mond.”

Violet (a Bridgerton testvérek anyja) itt is mindig bölcsen adta a tanácsokat:
„Violet nem is tudja, mi a probléma. Hogyan javasolhatna megoldást? Mégis, valahogy mindig sikerült pontosan azt mondani, amit kell. – Mondd meg neki, ami a szívedet nyomja – tanácsolta. Aztán elfitorodott. – És ha ez nem működik, akkor fogj egy könyvet és verd fejbe!”

És a szerelmi vallomások is csodásak voltak (nem is mesélek a szexjelenetekről) :D
„Azért kérlek feleségül, mert szeretlek. Mert nem tudom elképzelni, hogy nélküled éljek. Látni akarom az arcodat reggel, és látni akarom az arcodat este, és százszor akarom látni az arcodat a reggel és az este között. Veled akarok megöregedni, veled akarok nevetni, és halkan panaszkodni a barátaimnak, hogy milyen akaratos nő vagy, mennyire irányítani akarsz engem, de titkon tudom, hogy én vagyok a legszerencsésebb férfi a városban.”

Érdekes volt beleszőni a történetbe a nagymama naplóját. Szeretem ezekben a regényekben, hogy először a főhősök nem is vesznek egymásról tudomást, és megismerjük a folyamatot, ahogy egymásba szeretnek, ez nekem jó. Nagyon jó :) Ettől válik izgalmassá a történet.

Ez volt az egyik legjobb a sorozatbol
Most mar csak 1 van hátra, az is meglesz a hetvegen talan :)

Spoiler:
Hogy az a gyerek miert nem adta oda amit kapott … mit akar csinalni vele ? :)

Ismeritek azt az érzést, amikor csak folynak előttünk az olvasott szavak, a történések, és egy-egy résznél, gyorsul a szívverésetek? Hát az valami mennyei érzés, és igen ennél a könyvnél nekem volt részem ilyenben, nem is egyszer!
Először történt meg velem, hogy féltem leülni és elkezdeni megírni egy véleményt, mert mi van ha nem jól fejezem ki magam, és rossz képet festek le abból az élményből ami átjött nekem a történetről? Nem estem túlzásokba a könyvel kapcsolatban, én így éltem meg, és nekem őrülten tetszett. A sorozat legjobbja helyet érdemelte ki.
http://kristinablogja.blogspot.com/2012/03/julia-quinn-csokja-megmondja.html

Nagyon vártam ezt a könyvet, mivel legutoljára az első (A herceg és én) könyvet olvastam, és abban nagyon megkedveltem a kicsi Hyacint. Viszont várakozásaim ellenére, nekem ez a rész nem tetszett annyira, mint az első négy könyv. Ebben sem kényszerházasság volt, ez mindenképpen jó! A nyelvezete élvezetes, pörgős volt. Továbbra is nagyon szeretem Lady Danbury-t, de a két főhős tulajdonképpen nem ragadt úgy magával. Kedvenc jeleneteim: amikor Lady D-t megfosztják a botjától. Nem lesz az a könyv amit „a feltétlenül el kell olvasni” kategóriába sorolnék, de azért jó kis karácsonyi kikapcsolódás volt!