A baltimore-i tüzérklub a béke beköszöntével a fenyegető tétlenség elől példátlan vállalkozásba menekül: ágyúlövedéket akar fellőni a Holdba. Egy kalandos fantáziájú francia utasnak jelentkezik az űrlövedékbe – s tüstént akad két amerikai útitársa is. A nagy kísérlet átmeneti izgalmak után sikerrel jár, ha nem is az elképzelés szerint: leszállniuk ugyan nem sikerül – mai ismereteinkkel hozzátehetjük: szerencséjükre –, hanem a Holdat megkerülve páratlan tapasztalatokkal gazdagon térnek vissza a Földre.
Utazás a Holdba 61 csillagozás
Megjelent Utazás a Holdra címmel is: http://moly.hu/konyvek/jules-verne-utazas-a-holdra
Eredeti cím: De la Terre à la Lune
Eredeti megjelenés éve: 1865

Kedvencnek jelölte 1
Most olvassa 3
Várólistán 23
Kívánságlistán 7
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Őszintén szólva a könyv hatását rám nem tudom pontosan megfogalmazni.
Voltak részek amikor nagyon élveztem az olvasást. Máskor megfogadtam magamban, hogy Vernét többet nem olvasok, ha a világ dől össze akkor sem.
Volt amikor untam, volt, hogy azt vettem észre, hogy eltűnt jó pár tucatnyi oldal és észre sem vettem, annyira lekötött.
Néha csak egy jóindulatú mosollyal díjaztam képtelen okfejtéseit, de földhöz tudtam volna csapni és ugrálni rajta amikor már-már nyálas szentimentalizmussal és csöpögősen lelkesedve dicsérte a világot (kivéve Németországot, elvégre francia :D), mintha minden a lehető legnagyobb rendben zajlana.
Nem tudom így azt mondani, hogy tetszett, de azt sem, hogy nem tetszett. Talán egy későbbi újraolvasás elbillent egyik vagy másik irányba.
Remek!
Azoknak ajánlanám főként, akik nem rettennek el a sok számadatoktól és technikai részletektől.
Verne már-már úgy körülírja az egész történetet, hogy a olvasó majdhogynem elhiszi.
Már alig várom, hogy a második részét is elolvassam.
Mikor Vernát olvasok, mindig azon döbbenek meg a legjobban, hogy 150 éve is már mennyit tudtak a természettudósok a világ működéséről. Az én fejemben valahogy még mindig úgy van, hogy az utóbbi 50-70 évben tudatosult bennünk, hogy a föld gömbölyű.
Gondolom, a lányok a falat kaparják a sok technikai részlettől, okoskodástól és számítástól, de nekem épp ezért nagyon tetszett.
Együtt dolgozott az agyam Gyuszi bácsiéval, jó volt!
Nem a legpörgősebb Verne-regény, nem is a legérdekesebb, ugyanakkor mégis ott a helye az életmű legjobbjai között már csak sci-fitörténeti fontossága miatt is.
Nem volt olyan kalandos, mind a többi regénye, bár a szereplők éppenséggel nem kerülték a veszélyt. Ami igazán lenyűgöző az Verne tudása: tényleg jól megtervezte az egész utazást, végig vette egy csomó Hold elméletet, és megelőzte egy pár jóslattal a korát.
Voltak kicsit furcsa dolgok, pl. hogy már úton voltak, amikor felvetődött úgy igazán, hogy hogyan térnek vissza vagy hogy párbaj közben az ember csak úgy leül tervrajzot készíteni.
A szereplők közül Michel Ardan volt a kedvencem, mert a többiek kicsit túl tudósok voltak, és teljesen elvesztem néha a magyarázataikban, sőt egyenesen nem értettem dolgokat. Valahogy úgy voltam velük, mint Ardan hittem is meg nem is, amit mondtak.















































