Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A zöld sugár 16 csillagozás
A Zöld sugarat, e ritka természeti jelenséget szeretnék meglátni a regény skót hősei. Pontosabban Helena Campbell jelenti ki őt nevelő testvér nagybátyjainak, Samuel és Sebastian Melvillnek, hogy addig nem megy hozzá az testvérek által kiszemelt férfihoz, a tudós Aristobulus Ursiclos-hoz, amíg nem látta a Zöld sugarat, amelyről épp a Morning Post cikkében olvasott. A Zöld sugár akkor észlelhető, amikor a nap alábukik a tenger vagy óceán mögé, de csak tiszta, pára, felhő mentes időben.
A testvérek Campbellel és a házvezetésüket ellátó Partridge házaspárral útra kelnek Gare-Loch melletti kastélyukból kocsival mennek Helensburghba, onnan vonattal Glasgow-ba, majd a Columbia gőzössel Oban felé hajóztak. A Crinan-csatornán való áthaladáshoz át kellett szállniuk a Columbiáról a kisebb Linnet gőzösre, a csatorna túl végén a Glengarry gőzösre szállva folytathatták útjukat.
Az út nem eseménytelen. Amikor épp lenyugodni készült a nap és remény nyílt a Zöld sugár… (tovább)
Eredeti cím: Le Rayon vert
Eredeti megjelenés éve: 1882
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Jules Verne összes művei Unikornis · Jules Verne: Különleges utazások – Les Voyages Extraordinaires · Jules Verne Gyűjtemény Hachette Hungary
Enciklopédia 10
Kedvencelte 1
Most olvassa 2
Várólistára tette 9
Kívánságlistára tette 12
Kiemelt értékelések
anesz P>!
borító + ill.: 4
tartalom: 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 3
Ez valóban egy lányregény, ami talán meglepő az írótól, de nem bántam, ezzel is csak a sokszínűségét bizonyította Verne. A szereplők megint remekre sikeredtek. Bár a hölgy a makacsságával néha kezdett idegesítővé válni, de igazából ez vitte előre a cselekményt. Jót szórakoztam a finom humorán a könyvnek. A nagybácsik is aranyosak, bár kissé ostobák voltak, de a jószívűségükhöz nem fért kétség. No de mi is az a zöld sugár? Egy természeti jelenség, amit nehéz megmagyarázni, de a naplementéhez kapcsolódik. Mindenesetre jó ürügy volt, hogy végigutazzunk miatta Skócia szigeteinek nagy részén.
Mira_Skywalker>!
Nahát, ki gondolta volna, hogy Verne lányregényt is írt! Pedig írt, mivel A zöld sugár leginkább annak tekinthető. Ebből a regényből most kimaradtak a szokásos kalandok, csupán a végén, egy fejezet erejéig kapunk némi izgulnivalót. A történet főszereplője egy ifjú hölgy, Helena Campbell (ez az első Verne könyv, amelynek női főszereplője van!) aki utazásra indul őt nevelő nagybátyjaival, hogy megnézzen egy különleges természeti jelenséget, a zöld sugarat. Mindenközben nagybátyjai megpróbálják összeboronálni egy okoskodó tudós fiatalemberrel, de hősnőnk szerencséjére feltűnik a színen is egy másik ifjú is, aki romantikus, erényes, bátor és persze nagyon jóképű. Vajon egymásra találnak a történet végére? spoiler
Tekintve, hogy maga a cselekmény elég eseménytelen, így voltaképpen a lényeget a szerelmi szál kibontakozása adja meg. Ezzel csak az a baj, hogy egy ilyen jellegű történet jóval alaposabb karakter-és gondolatleírást igényelne, és míg más regények esetén nem válnak zavaróvá Verne sablonosan tökéletes karakterei, sőt, szeretem is őket, itt ez már sajnos kicsit kevés. Ettől függetlenül azért ez még egy kellemes kis régimódi regény.
ilmater>!
Az amúgy meglehetősen szerény terjedelmű könyv első felében nehezen hittem, hogy ugyanaz írta, mint pl. a Rejtelmes szigetet vagy a Nemo kapitányt. Annyira fura, annyira semmilyen volt. Az egész téma erőltetett volt, hogy egy légköri jelenség miatt ilyen hisztéria jön rá valakire, s elindulnak több hetes kirándulásra, hogy megfigyelhessék azt. A szereplők idegesítően beszéltek és annyira valószerűtlenek voltak. Túl sok volt a felesleges sallang. Ehhez hozzátehetett valószínűleg a nagyon régies fordítás is, bár ez általában nem szokott zavarni. Csak az utolsó pár fejezetre kezdett megtetszeni a történet, addigra éreztem olyan végre igazán „vernésnek”.
Az általam olvasott kiadásban (a MEK-ből begyűjtve) volt egy „Tíz órán át vadászaton” című szösszenet is a könyv végén, ami egy 15 oldalas anekdota inkább egy viccesen alakult vadászatról. Már a téma eleve fura Vernétől, hiszen kalandozni és világot látni szoktak a hősei, nem vadászni, de azért jó volt, főleg a lezárása.
Népszerű idézetek
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
a keringő viz felszinén oly szinek pompáztak, hogy ugy
látszott, mintha kék selyem alapra finom csipke lenne kifeszitve,
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
Az ábránd lassankint rögeszmévé kezdett válni, mely mellett más gondolat meg sem férhetett. Ez az állapot már őrjöngésig fokozódott. Éjjel-nappal álmodoztak róla, ugy hogy a monomaniák egy ujabb neme látszott keletkezni oly
időben, a mikor már létező fajtáit is alig lehet megszámlálni. A szellemek ez elfogultsága alatt az összes szinek egyetlenegy szinné változtak, a kék ég zöldnek látszott, az utak zöldek voltak, zöld volt a part, zöldek voltak a sziklák, a
viz és a bor zöld szinben csillogott, akárcsak az absynth!
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
Óh, én nem tartozom ama érdemetlenek közé, kik annak életét egyhangunak találják. Én változatosabbat nem is tudok, mint a milyen ez a látvány, csakhogy a tengert különféle viszonyok közt kell megfigyelni. Valójában oly bőségét nyujtja a csodálatos módon egymással elegyült árnyalatoknak, hogy a festőre nézve talán nehezebb azt a látszólag egyforma és mégis különböző összhatást visszaadni, mint
egy arczot hiven lefesteni, ha annak még oly élénk is a kifejezése.
TIZENHARMADIK FEJEZET
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
A tengernek tulajdonképen nincs is szine, csak az ég óriási visszatükrözése gyanánt tünik fel. Kék talán egy kicsit? Nem, kékre nem lehet festeni. Zöld talán? Zöldre
sem lehet festeni. Ha szabad igy kifejezni magamat, talán még dühöngése alkalmával lehetne leginkább eltalálni, a mikor komor, ólomszinü, fenyegető, a mikor olyannak látszik, mintha az ég belevegyitené az összes felhőket,
melyeket felette lebegve tart. Ó, miss Campbell, minél többször látom, annál remekebbnek találom azt az Oczeánt! Oczeán! Ez a szó mindent kifejez, a megmérhetetlent jelenti! Kifürkészhetetlen mélységeivel végtelen mezőket
takar el, melyekkel szemben a mieink valóságos pusztaságok, mondotta Darwin. Vele szemben mik a leghatalmasabb szárazulatok? Egyszerü szigetek, melyeket vizei zugnak körül.
A földtekének több mint kétharmadát boritja. Szüntelen körfutással – élő lényhez hasonlóan, melynek szive az egyenlitő vonalánál lüktetne – önmagát táplálja a gőztömegekkel, melyeket áraszt, melyekkel a forrásokat látja el,
melyek aztán ismét folyamok alakjában ömlenek beléje vissza, vagy a melyeket a kebléből eredt eső alakjában fogad ismét magába. Igen, az Oczeán, az a végtelenség, mint a világür, mely hullámaiban visszatükröződik.
A tenger csodái
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
Nem ismerek olyasmit, a mit a mi Hebridáink vidékével lehetne összehasonlitani, a hová gőzösünk visz most bennünket. Ez az igazi szigetcsoportozat, melynek égboltozata talán bágyadtabb egy keveset
Kelet egénél, a mely azonban kárpótlásul sokkal több költészetet rejteget vad sziklahasadékaiban, mint az.
Görögország szigetvilága az istenek és istennők nagy társaságát szülte. Megengedem! Ön azonban mihamar észre fogja venni, hogy nagyon polgárias istenségek voltak, kézzel fogható alakok anyagias élettel, a kiknek megvannak
apróbb ügyleteik és a kik kiadásaikat elkönyvelik. Nézetem szerint az Olympus egy többé-kevésbé jól berendezett szalonhoz hasonlit, a hol összegyültek az istenek, kik egy kicsit nagyon is hasonlitottak az emberekhez, a kiknek
gyöngéi bennük is megvoltak. Nem ugy a mi Hebridáink! Ezek természetfeletti lények lakhelyeit képezik. A testetlen, aether-szerü skandináv istenségeknek nincs megfogható alakjuk, nincs testük. Odin, ép úgy, mint Ossián és
Fingal és ama költői fantomok egész serege, a Sagák hagyományaiból eredt. Mily szépek azok az alakok, melyek ábrándjaik képei gyanánt az északi tenger ködében megjelennek, melyek a sarktájak havában ép úgy jelen vannak! Sokkal istenibb Olympus az, mint az ókori Görögországé. Ezt nem rutitja el semmi földi vonás és ha az olyan lényeknek megfelelő lakhelyeket szereznénk, az csak a Hebridák tengere lehetne. Igen, miss Campbell, engem
is ideüzött a vágy, hogy istenségeinket tiszteljem és mint a régi Caledonia igaz gyermeke, a mi szigetvilágunkat kétszáz szigetével, ködös egét, az áramlattól mély hullámait sohasem cserélném el a Kelet összes szigetvilágaiért!
– Ez pedig a mienk, a felvidéki skótoké! felelt miss Campbell, kit egészen nekilelkesitett a fiatal ember, a mienk, az Argule grófság skótjaié! Ó, Sinclair ur, én ép oly szenvedélyesen szeretem caledoniai szigetvilágunkat, mint ön.
Nagyon szép e világ és szeretem akkor is, a mikor vihar dulja.
– Igen, isteniek azok a szigetfalak, magyarázta Sinclair Olivér. Misem törheti meg a szélviharok erejét, melyek háromezer mértföld hosszu út befejeztével vetik magukat rájuk. Csak az amerikai part az, mely Skóczia partjával
szemben elnyulik. A mikor az Atlanti Tenger tulsó felén az Oczeán rémes viharai felzúgnak, a hullámok és a szelek itt mennydörögnek először a nyugati Európa kapuja előtt! De mire mehetnek Hebridáinkkal szemben, melyek
bátrabbak, mint az a férfi, kit Livingstone emlit, a ki az oroszlánoktól nem félt, de az oczeánoktól remegett, gránit alapjaikra tornyosult szigeteinkkel szemben, melyek az Oczeán és a tenger dühéből gúnyt üznek…
– A tenger!… Élenynek és könenynek vegyi összeköttetése két és fél százalék konyhasóval! Valóban, nincs szebb a konyhasó dühöngésénél!
TIZENHARMADIK FEJEZET
Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!
A staffai fensikon eltöltött utolsó estét, Sinclair Olivér maradandó alakban merte megörökiteni, bár ő maga az oly nagyon üldözött tüneményt nem látta. Egy napon különös szinezetü »napnyugtát« állitott ki, melyen mindenki
kiváltkép egy csodálatosan intenziv zöld sugarat bámult, mely olyan volt, mintha megolvadt smaragddal festették volna.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Eugène Sue: Párizs rejtelmei ·
Összehasonlítás - Stendhal: A pármai kolostor 77% ·
Összehasonlítás - Jókai Mór: Névtelen vár 88% ·
Összehasonlítás - Juliette Benzoni: A szökevény 88% ·
Összehasonlítás - Charles Dickens: Ódon ritkaságok boltja 87% ·
Összehasonlítás - Jack London: Aranyásók Alaszkában 87% ·
Összehasonlítás - Alexandre Dumas: A király és bolondja ·
Összehasonlítás - Adrien Robert: Tréfánszerzett trón ·
Összehasonlítás - Friedrich Armand Strubberg: A philadelphiai krőzus ·
Összehasonlítás - Henryk Sienkiewicz: Vízözön ·
Összehasonlítás