A ​tizenöt éves kapitány 84% 277 csillagozás

Gyerekkoromban meghatározó szerző volt az életemben Jules Verne, több regényét is olvastam, sok a kedvencem is lett, ma is szívesen emlékszem rájuk. Ennek ellenére mostanában nem vettem a kezembe az író köteteit. Jó apropó volt Vernének egy újabb regényének elolvasására egy könyves xoutuber könyvklubja, amelynek júliusi könyve A tizenöt éves kapitány volt. Ez a regény nekem a Hachette Kiadó kiadásában van meg, kétkötetes formában. Szép kivitelű, jó fogni a könyveket, különleges a borító kötése is. Az illusztrációk nem a legszebbek, a kisfiú, Jack az egyik képen konkrétan egy törpenövésű felnőtt képét mutatja.

Dick Sand, a tizenöt éves hajós és társainak kalandjaitól valami olyan élményt vártam, mint amilyen a Grant kapitány gyermekei vagy a Rejtelmes sziget volt a számomra. Bizonyos szempontból megkaptam, bizony szempontból azonban kicsi csalódás volt ez a regény. A csalódást a – számomra – száraz leírások jelentették. Nagyon szeretem Jókai Mórt, 2023-ban is több regényét elolvastam, és szerettem, pedig azokban tényleg vannak leírások. Mégis, ennek a Verne-könyvnek az olvasásakor untattak kicsit a leíró részek. Nem tudtak lekötni a hajózással foglalkozó oldalak, nehezen „rágtam át” magam rajtuk, és ugyan izgalmas a dzsungel, az esőerdők leírásától többet vártam. Túl száraz volt. Ráadásul – egy másik olyan dolog, amivel nehezen barátkoztam meg – sok olyan történés van a regényben, amit túl részletesen fejtett ki Verne, míg másokkal, amik igazán érdekeltek volna, alig foglalkozott, szinte semmit nem kaptam belőlük. Ez zavart és kizökkentett az olvasási élményből.
[…]

Még több: link

Igazi Verne könyv. Nekem mondjuk most nem jött be annyira. Gyerekkoromban az összes Vernét elolvastam és imádtam. Mint a legtöbb Verne könyv, ez is a kalandokról szól, a becsületről, arról, hogy bármit elénk sodor az élet, mindent megtudunk oldani, ha nagyon muszáj :) Ezt Én is gyakorlom a mai napig is. Izgalmas, tele rejtélyekkel. Én is ajánlom a fiataloknak, bár tudom, hogy most másfajta könyveket olvasnak, pedig ez az igazi gyerekeknek szóló könyv. Dick Sand nagyon szerethető szereplő, a mai világban nagyon kevés ilyen 15 éves fiút találnánk sajnos. Jó kis könyv volt.

Izgalmas történet volt. Tetszett, ahogy az író végigvitt az úton. Dick nem semmi feladatot kapott a kapitánytól, fiatal kora ellenére. Mondjuk nem értettem a kapitányt, egy csónakkal egy cet ellen? Felelőtlenség volt. Dingo aranyos kutya volt, hűsége. Weldonné nő létre jól bírtam az izgalmakat, az utazást. Jó kalandban volt részük az biztos.

Az eddigi színvonalas Verne regényekkel egyenrangú mű a Tizenöt éves kapitány, és miután a tengerről a szárazföldre érünk, egy komorabb történet bontakozik ki, ismertetve bennünket az akkori viszonyokkal, körülményekkel, a kor közismert alakjainak (Livingston és Stanley) említéseivel. Persze hőseinknek a nehéz helyzetek dacára eljön a boldog vég. Kár, hogy a főgonosz bűnhődése kissé gyorsan lett lezárva, de nem volt vele különösebb bajom. Az ifjú Dick Sand igazán rokonlélek a Kincses sziget Jim Hawkinsával – és nemcsak a tengeri környezet miatt.
Ifjúsági és felnőttesebb kalandregényként is jól működik – főképp a fenti példák alapján –, így ebben sem csalódtam.

Verne a régi – mondhatnám. Ezzel az ifjúsági (?) kalandregénnyel sem tagadja meg magát, hiszen minden van benne, ami egy izgalmas olvasmányhoz szükséges. Pozitív és negatív szereplők, kalandok óceáno(ko)n és szárazföldön, egy (szó szerint) bogaras különc családtag. Az izgalmak persze meg vannak fejelve számos ismeretterjesztő fejezettel, bálnavadászattal, óceáni viharokkal (Csendes- és Atlanti-óceán), dél-amerikai és afrikai növény- és állatvilágról szóló információkkal. Van benne rabszolgakereskedelem, bennszülött királytemetés, néhány híres Afrika-utazó tevékenységének bemutatása (Livingstone, Stanley). És olvashatunk hűségről, becsületről, kitartásról, rátermettségről – ahogy ez minden „normális” Verne könyvben megszokott.
A könyv spoiler ajánlható mindenkinek, aki szereti Vernét, és annak is, aki még nem is olvasott tőle.

borító + ill. : 5
tartalom: 5
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 4

Édesapám kedvenc Verne könyve volt ez ifjúkorában, igazán szégyen, hogy csak így az életműolvasás vége felé került rá sor. Igazán izgalmas, fordulatos kalandregény ez! A szereplők szerethetők, lehet értük izgulni. A gonoszok pedig kegyetlenek, ráadásul a rabszolgakereskedelem bugyraiba is betekintést nyerhetünk. A megmenekülés hihetetlen, de nagyon egyedi. Szerettem olvasni, értem, hogy miért lehet ez kedvenc, főleg fiúknak. Nekem azért nem került be a top kedvencek közé.

Igazi régi típusú kalandregény: izgalmakkal és fordulatokkal.
Minden fiatal (leginkább fiúnak) ez a könyvet adnám a kezébe, hogy rákapjon az olvasásra. Egzotikus tájak, hajók, izgalmas kalandok… Persze vannak benne durva részek is, de már a mai mesék is tele vannak ilyen vagy még ilyenebbekkel.
A főhős egy igazán példamutató személyiség, aki fiatalkora ellenére helyt kell álljon egy nehéz helyzetben, fel kell nőjön a feladatra.

Hullámzó volt a kapcsolatunk, sok minden tetszett. A kalandozáson, Dick és a többi szereplő talpraesettsége. De sajnos sokszor unatkoztam. A hosszú leírások, már-már nonfiction jellegű részek nem kötöttek le.

Az eddig olvasott Verne könyvek közül talán ez volt az, ami a legjobban tetszett. spoiler

Ifjúsági regény, és ezen gondolkodtam el először. Ma is az? Részben, de kevésbé, mint saját korában. Szerintem ma már messze vagyunk attól a világtól, ami ebben a regényben megjelenik.

Az 1870-es években játszódik: bálnára vadásznak, rabszolga-kereskedőkkel hadakoznak, van gyerekmunka benne és más az értékrend is. Nekünk már van benne egy történelmi regény színezet is, ami Verne idejében nem volt.
Nehezebb, sűrűbb és más a cselekmény, a világa, mint ami egy kamasznak befogadható lenne. Kiskamasznak, a főszereplő korosztályának még nem is adnám kézbe, 17-18 évesen már inkább.

Verne különben nagyon sűrű regényt írt. Rövid, gyors fejezetek váltják egymást, és nem engedi szusszanni sem az olvasót, sem a szereplőket. Miközben mennek a kalandok, sok leírást és háttéranyagot kapunk. Tömény.

A nyelvezetében is visszaköszön ez a sűrűség. Leíró, magyarázó és gyakran száraz. Egy regénynél szeretem, ha mesélősen mondja el a cselekményt. Itt ez ritkán fordul elő. Verne kevés emlékezetes jelenetet és beszélgetést komponált, szinte felsorolásként haladunk végig az eseményeken.

A szereplők jelleme viszont megfelel az ifjúsági regények elvárásainak. Egyértelmű, kik a jók és a rosszak. Az anya és kisfia, Dick – a tizenöt éves kapitány –, Benedek bácsi és a hajóra került négerek a kutyával, akik jó emberek. Negoro pedig a velejéig romlott ember, aki irigységből, haszonszerzésért, de puszta rosszindulatból is a többiek ellen ténykedik. Verne nem ábrázol mélyen egy jellemet sem: Jack játékos gyerek, az anyja egy bátor, szelíd nő, Dick egy koraérett, komoly kamasz, akinek szenvedélye is a megélhetése.
Verne a lelki életüket sem elemzi. Egy-egy hangulatot, erős érzést megnevez, de a mai ifjúsági regényekben megszokott oldalakon át tartó érzelmi mélyelemzés nincs benne. (Megjegyzem, nem is hiányzott. A realisztikus, tárgyias leírások mellett fura is lett volna.)

A szereplők kapcsán az egyetlen könnyedség, amit megenged, Benedek bácsi bohémsága. A rovarokat tanulmányozó tudós olyan különc alak, hogy komikus szereplőként működik a történetben. Tulajdonképpen az ő egyik jelenetén vigyorogtam a legjobban: amikor a spoiler

Az ifjúsági volta talán még abban látszik, ahogy mindenki megkapja, ami jár neki. Még akkor is, ha spoiler

Gonosz dolog tőlem, ha én elég állatbarát szemmel is olvastam? Vagyis, én nem szeretek bálnavadászatról meg a spoiler olvasni. Így még örültem is, hogy a bálna nyert azon a ponton.