Új ​élet 5 csillagozás

Joszif Brodszkij: Új élet

„Én, aki ezeket a sorokat írom, elmúlok, önök, akik ezeket a sorokat olvassák, elmúlnak, de a nyelv, amelyen íródtak, s amelyen önök olvassák őket, nem csak azért marad meg, mert hosszabb életű az embernél, hanem azért is, mert alkalmasabb a mutációra.
Ám, aki verset ír, nem azért írja, mert a halála utáni dicsőségre számít, bárha gyakran reménykedik is, hogy a verse, legalább egy kis időre, túléli őt. A versíró azért írja a verset, mert a nyelv sugallja vagy egyszerűen diktálja a következő sort. Amikor egy költő belefog egy versbe, rendszerint nem tudja, hogyan fog befejeződni,s időnként roppantul csodálkozik az eredményen, hisz az gyakran jobban sikerül, mint hitte volt, s gondolata messzebb jut, mint eltervezte. Ez az a pillanat, amikor a nyelv jövője beleavatkozik a jelenébe.”

>!
Jelenkor, Budapest, 1997
146 oldal · ISBN: 9636760845 · Fordította: Baka István

Kedvencelte 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 4


Népszerű idézetek

Dorqa>!

„…Végső soron a kíváncsiság érzete,
eme üres terek s a hozzájuk tartozó absztrakt tájak
iránt, képezi magát a művészetet.”

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

IX / Az állatkert

A rács, mely elválasztja az oroszlánt
a látogatóktól, vasváltozatban
a dzsungelek zűrzavarát idézi.

Moha. Fémharmat súlyos cseppjei.
Lián, mely körülöleli a lótuszt.

A természetet olyan szeretettel
utánozzák itt, amire az ember
képes csak, akinek sosem közömbös,
hol téved el: az erdő rejtekén vagy
a sivatagban.

Az állatkert

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Nagyon boldogtalan ne légy, és
Legfőbb, ne titkolózz…
A. A. Ahmatova

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

IV

A lány, kit én oly lángolón szerettem,
miként te Bothwellt, rád hasonlitott,
külsőleg, persze (ha eszembe jut,
azt mormolom magamban: „Uramisten!”,
önkéntelen, ma is). Igaz, mi szintén
nem voltunk egymással túl boldogok.
Elment valahová esőköpenyben.
Én pedig átszeltem a horizont
vonalát, hogy ne szeljen át a végzet,
habár a késpengénél élesebb
a láthatár. Fölötte van fejed,
s ózon gyanánt a nitrogént belégzed,
mely gégefődben zuborog – köszönd
a sorsnak… ezt a tiszta… gázözönt.

HÚSZ SZONETT STUART MÁRIÁHOZ (részlet)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

XII

Történelem? – A testektől ragad.
Művészet? – test az is, habár fejetlen.
Vegyük csak Schillert: a Történelemmel
elbánt keményen. Mary, tán magad
se vártad volna, hogy tollat ragad,
rég elavult ügyed felemlegetve:
végül is mi köze volt hozzá, hogy te
hajdan kinek kínáltad ágyadat?

Ám, meglehet, akár a többi sváb,
félt Friedrichünk: lesújt reá a bárd.
De ugyanakkor meghajtom a térdem
a Művészet előtt, mivel mi más
adhatja vissza, mért vagy oly csodás.
Erzsébeté a történelmi érdem.

HÚSZ SZONETT STUART MÁRIÁHOZ (részlet)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Fut az idő, s nem körbe ám, hanem előre.
S aszongyák, nem csúcsra jutunk, hanem gödörbe.
És azt mesélik, akik most érkeztek onnan,
hogy jobb ott az idő, amikor nálunk rossz van.

Emlékszel-e a múzeumra, hol láthattad
sokszor egy realista remekét: „Nem adtak?”
Múzeum volt-e? S múzeumnak miért ne hívnánk
azt, ami most les vissza itt ránk?

Utazzunk el talán Hispániába, ott a
spanyolok mindig kaphatók a táncra és a bokszra,
s úgy áll a lábuk, mint a vázában a rózsa,
s ledöfik a bikát, egy csöppet sem habozva.

MIHAIL BARISNYIKOVNAK (részlet)

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Mit mondhatok az életről? Hogy hosszúnak találtam.
Amivel szolidáris vagyok, az a bánat.
De míg agyaggal nem tömik tele a számat,
ajkaim másra nem nyitom, csak a köszönet szavára.

A FENEVAD HELYETT (részlet)

sziliomomo>!

Aki sorsára nem panaszkodik,
nem is méltó rá.

70. oldal - MOST, SOK MINDENT ISMERVE MÁR... (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Borisz Paszternak: Karácsonyi csillag
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin versei
Borisz Paszternak: Versek
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Khalil Gibran: A Próféta / A Próféta kertje
Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít
Arszenyij Tarkovszkij: Arszenyij Tarkovszkij versei
Eörsi István (szerk.): Ruhapróba
Dévald László (szerk.): Lenin él