„Én, aki ezeket a sorokat írom, elmúlok, önök, akik ezeket a sorokat olvassák, elmúlnak, de a nyelv, amelyen íródtak, s amelyen önök olvassák őket, nem csak azért marad meg, mert hosszabb életű az embernél, hanem azért is, mert alkalmasabb a mutációra.
Ám, aki verset ír, nem azért írja, mert a halála utáni dicsőségre számít, bárha gyakran reménykedik is, hogy a verse, legalább egy kis időre, túléli őt. A versíró azért írja a verset, mert a nyelv sugallja vagy egyszerűen diktálja a következő sort. Amikor egy költő belefog egy versbe, rendszerint nem tudja, hogyan fog befejeződni,s időnként roppantul csodálkozik az eredményen, hisz az gyakran jobban sikerül, mint hitte volt, s gondolata messzebb jut, mint eltervezte. Ez az a pillanat, amikor a nyelv jövője beleavatkozik a jelenébe.”
Új élet 5 csillagozás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kívánságlistára tette 4
Népszerű idézetek
IX / Az állatkert
A rács, mely elválasztja az oroszlánt
a látogatóktól, vasváltozatban
a dzsungelek zűrzavarát idézi.
Moha. Fémharmat súlyos cseppjei.
Lián, mely körülöleli a lótuszt.
A természetet olyan szeretettel
utánozzák itt, amire az ember
képes csak, akinek sosem közömbös,
hol téved el: az erdő rejtekén vagy
a sivatagban.
Az állatkert
IV
A lány, kit én oly lángolón szerettem,
miként te Bothwellt, rád hasonlitott,
külsőleg, persze (ha eszembe jut,
azt mormolom magamban: „Uramisten!”,
önkéntelen, ma is). Igaz, mi szintén
nem voltunk egymással túl boldogok.
Elment valahová esőköpenyben.
Én pedig átszeltem a horizont
vonalát, hogy ne szeljen át a végzet,
habár a késpengénél élesebb
a láthatár. Fölötte van fejed,
s ózon gyanánt a nitrogént belégzed,
mely gégefődben zuborog – köszönd
a sorsnak… ezt a tiszta… gázözönt.
HÚSZ SZONETT STUART MÁRIÁHOZ (részlet)
XII
Történelem? – A testektől ragad.
Művészet? – test az is, habár fejetlen.
Vegyük csak Schillert: a Történelemmel
elbánt keményen. Mary, tán magad
se vártad volna, hogy tollat ragad,
rég elavult ügyed felemlegetve:
végül is mi köze volt hozzá, hogy te
hajdan kinek kínáltad ágyadat?
Ám, meglehet, akár a többi sváb,
félt Friedrichünk: lesújt reá a bárd.
De ugyanakkor meghajtom a térdem
a Művészet előtt, mivel mi más
adhatja vissza, mért vagy oly csodás.
Erzsébeté a történelmi érdem.
HÚSZ SZONETT STUART MÁRIÁHOZ (részlet)
Fut az idő, s nem körbe ám, hanem előre.
S aszongyák, nem csúcsra jutunk, hanem gödörbe.
És azt mesélik, akik most érkeztek onnan,
hogy jobb ott az idő, amikor nálunk rossz van.
Emlékszel-e a múzeumra, hol láthattad
sokszor egy realista remekét: „Nem adtak?”
Múzeum volt-e? S múzeumnak miért ne hívnánk
azt, ami most les vissza itt ránk?
Utazzunk el talán Hispániába, ott a
spanyolok mindig kaphatók a táncra és a bokszra,
s úgy áll a lábuk, mint a vázában a rózsa,
s ledöfik a bikát, egy csöppet sem habozva.
MIHAIL BARISNYIKOVNAK (részlet)
Mit mondhatok az életről? Hogy hosszúnak találtam.
Amivel szolidáris vagyok, az a bánat.
De míg agyaggal nem tömik tele a számat,
ajkaim másra nem nyitom, csak a köszönet szavára.
A FENEVAD HELYETT (részlet)
Aki sorsára nem panaszkodik,
nem is méltó rá.
70. oldal - MOST, SOK MINDENT ISMERVE MÁR... (részlet)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Borisz Paszternak: Karácsonyi csillag ·
Összehasonlítás - Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők 94% ·
Összehasonlítás - Szergej Jeszenyin: Szergej Jeszenyin versei 94% ·
Összehasonlítás - Borisz Paszternak: Versek ·
Összehasonlítás - Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei 87% ·
Összehasonlítás - Khalil Gibran: A Próféta / A Próféta kertje 86% ·
Összehasonlítás - Ferencz Győző (szerk.): Hang szólít ·
Összehasonlítás - Arszenyij Tarkovszkij: Arszenyij Tarkovszkij versei 84% ·
Összehasonlítás - Eörsi István (szerk.): Ruhapróba ·
Összehasonlítás - Dévald László (szerk.): Lenin él ·
Összehasonlítás