A történetárus 169 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Vannak írók, akik kifogynak belőlük, neki azonban állandóan új ötletek jutnak az eszébe. Már az iskolában virágzó kereskedelmet folytat: dolgozatokat cserél édességekre, később a lányok csókjaira. A tapasztalat, miszerint a lányok szeretik a meséket, egész életében elkíséri. Mégis abszurdnak tartja a gondolatot, hogy író legyen belőle. Nem vágyik a nyilvánosságra. Úgy dönt, megmarad az irodalom szürke eminenciásának, történetárus lesz.
Ez az üzleti ötlet egészen új, a siker hatalmas. Mindennek azonban mélységes titoktartás a feltétele. Üzletfelei listája hosszú: az alkalmi költőktől a nemzetközileg elismert írókig mindenki szerepel rajta, de mindegyikük azt hiszi, ő a történetárus egyetlen pártfogoltja.
Egy napon hírek kelnek szárnyra. A Pókról szól a fáma, egész alkotói életrajzok manipulálójáról. A leleplezés fenyegeti vajon? Ha igen, vajon mire képesek a becsapott írók? Akár még gyilkosságra is? Hirtelen egy olyan történet kellős közepén találja magát, amelyet akár ő is írhatott volna. Ez a történet azonban keserű valóság, és a mese szálait most nem ő tartja kezében.
Jostein Gaarder a nagy mesélő egy olyan férfi tragikomédiáját mondja el nekünk, aki történetekkel kereskedik, és nem is álmodja, hogy azok veszélyesebbé válhatnak, mint az élet.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magyar Könyvklub, 2006 | 9635492723 | 208 | Bán Anikó | Ugrás |
Most olvassa 7
Várólistán 146
Kívánságlistán 56
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Hihetetlenül jó volt ! A sok történetbe már az én fejem is belefájdult, de csak jó értelemben, és a végén az a nagy durranás…ez igen! 2009 óta várólistás volt…Mondhatnám azt is: „Maargit nooormális?” miért vártál vele eddig?
molyoknak kötelező
23 komment
Aki zsarolhatná a fél világirodalmat… annak nem lesz jó vége :)
Csak egytől félni a világon: saját fantáziánktól… Az ilyen ember író lesz, vagy túl ezen: történetárus.
A teremtés óta már csak ők tesznek hozzá a világhoz, minden más változás csak a szelekció mellékes dramaturgiája.
Civilben híres vagy éppen csak befutó írók „négerei” ők, de annál sokkal veszélyesebbek, amint az a kötet végére ki is derül.
Hősünkben , a „pókban” – mert szinte globális hálózatot épít ki, kézirataiból hírességek írnak bestsellereket – , nincs publikálási vágy, viszont történetektől csordul túl az agya. Állandóan mesélt már az iskolapadban is, majd szeretőinek, később kezdi eladogatni ötleteit – és prímán megél belőle. Nem kész műveket árul: hanem vázlatokat, alapsztorikat, de minden műfajban. És szorgosan iktatja, könyveli vázlatait, a mellékelt számlákkal együtt – zsarolni is képes, a fél világirodalmat…
Aztán a háló őt kezdi el fojtogatni, elfordulnak tőle a páciensek, üldözötté lesz, a szerelem lehet, halálos csapda…
A regény vége talányos: végül megírja (befejezi) első saját regényét, de lehet, belepusztul…
Olvass norvégokat!
1 kommentSejhaj! Pók. Pókocska. Tudja a manó, de eszembe juttatta a pókábrát (tanulási módszer, főleg diszlexiásoknak). Jómagam nem egyszer használtam, használom. Van a központi fogalom, aztán ebből több irányba szertefutnak a szálak. A fogalmat felkarolók (magyarázók…) Csakhogy itt is, ahogy A történetárusban is, bonyolulttá válik (válhat) az egész, mihelyt a kifutó szálak egymással (is) érintkezésbe kerülnek. Veszélyes lehet, nem annyira áttekinthető talán. (A többit tudjuk, vagy sejthetjük. Hogy mi lesz / lehet ebből)
Icipicit emlékeztetett a Zabhegyező stílusára. Mond, mond, mond, és miközben felviszi sokszor a cukromat, mert annyi beképzeltség szorult ebbe az emberbe, irigylem. Művelt, túlolvasott, magabiztos… DE csak egy ideig, mert ugye, mégiscsak ember, és hát azért nem lát be mindenki fejébe.
Nagyszerű alapötletnek tartom az egészet. Jómagam is tele vagyok ötletekkel, de kit érdekel?! Meghát, és ez közös bennünk, veszettül unnám leírni őket. Én mondjuk túlteszek rajta, merhogy ti. még a szüzsék lefirkantására se vagyok hajlandó :)))
Jó könyv. Tetszett. (A többit meg már elmondták mások róla)
Az Ige, igen.
Tudás, sejtelem, bölcsesség, megérzés.
Az Ige mocorgott, világra vágyott – vagy csak világgá? Sebaj:
mocorgott.
S szelídült a Világ!
Jó-e? Rossz-e? – Ez is, az is.
Szép? Csúnya? – Ahogy akarom. Igen,
ahogy akarom! Rajtam áll! (Szisz)
[Mer' ez is eszembe jutott…]
Hm.. remélem a világirodalom nem egy ötleten alapul. Érdekes elképzelés, érdekesen megírva. Nem vagyok egy összeesküvés elmélet fan, de ha a zenében vannak ilyen pókok (mert vannak), akkor az irodalomban is lehetnek. Mint ahogy a tanácsadók az élet más területein is szikrát adnak, de manapság illik megjelölni …. ötlete alapján.
Minden esetre a történet érdekes morális problémákat vet fel. Mit kezd valaki a tehetségével, jóra vezet e ha rejtőzködő zseni a gyerek, gyerekkori defektusok felnőttkori kivetülései, más tollával ékeskedés,vetélkedő apa, anya és köztük a gyerek háromszögek, a sors fricskája… szóval van ebben a jó történeteken túl is olvasnivaló.
Akár tekinthetném a kreatív írás kézikönyvének is. Ötlet, ötlet hátán, kellemes lenne elolvasni néhányat kész könyvben is. Amiért mínusz egy csillag, már az elején tudtam, merre tart a vége, ez nem jó, én szeretem, ha át tudnak verni, akkor meglepődhetek, ami nem gyakori, de azért kívánja a szervezetem. Ennek ellenére egy rendkívüli elmével megáldott író pötyögte a betűket a lapokra. Hihetetlen fantáziaelegyről tesz bizonyságot, és szeretem, ha valaki kegyetlen is tud lenni, illik a világhoz. A közbülső kis apró történetek pedig teljesen elragadják az ember képzeletét, nekem azok tetszettek a leginkább.
7 komment
Igazából nem tudom, mit vártam ettől könyvtől. Arra sem emlékszem, hogy egyáltalán miért került várólistára, mindenesetre nem bántam meg. Csak nagyon furcsa hangulatot csinált.
De tényleg, mi van azokkal az emberekkel, akik ontják magukból az ötleteket, és ha nem tesznek valamit menten, hagyják veszni a saját történeteiket? Maga, hogy miről szól, vagy mi a cselekményének a valós történése, nem érdekelt annyira, mint a járhatatlan vagy épp járható út azoknak, akik túlcsordulnak saját alternatív valóságaiktól.
Néhány, magát írónak mondó személynek igenis szüksége lenne egy ilyen Pókra, ha másért nem, legalább az ötlet miatt. Csak azt nem tudom, miért is íródott ez a könyv. Talán maga az író is túlcsordult.
úúúúúúúúúúú!
(a többit majd ha szóhoz jutok…)
.
.
Tökéletes volt. Főszereplője számomra rokon A parfüm és A gumiember főhősével; itt is egy társadalomból kiszakadt ember különleges, de nem feltétlenül irígylésreméltó tehetsége áll a középpontban, annak minden nyomasztó vonatkozásával
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hűűűűű, meg hááááá. Ez a könyv is egy élmény volt. Izgalmas, érdekes, szórakoztató. Péter némelyik történetét egy teljes regényben is szívesen olvastam volna tovább.
SPOILER: A végén a csavar kicsit kiszámítható volt, ahogy megjelent Beate, de így meg érdekes volt látni, amint szépen lassan leesik a főszereplőnek. Vajon mi lehetett a vége? SPOILER vége.
Hogyhogy csak 82%? Most gyorsan elolvasom a többi értékelést.
Ez a könyv megérdemli az öt csillagot, mégpedig gondolkodás nélkül. Engem teljesen bekebelezett mind a történetvezetés, mind a stílus. Jostein Gaarder fantáziája egyszerűen elképesztő, amitől persze lehet, hogy nem kéne elájulni, hiszen mégiscsak egy íróról van szó. Viszont ebben a könyvben az ötleteket lenyűgöző esszenciában kapjuk.
Jómagam nagyon szeretem azokat a sztorikat, amikor egy író magáról az alkotásról ír, vagy épp egy írót jelenít meg, mert én amúgy is hiszek benne, hogy minden alkotó magát írja meg a műveiben: az álmait, az életét, az emlékeit, az indulatait – minden sor róla, magáról a szerzőről mesél. Ez a könyv azonban túlhalad a szimpla történetvezetésen, egyik meséből visz át a másikba, majd visszakanyarodik önmagába, és minden mindennel összefügg, a kör bezárul a végén, miközben tudjuk, hogy ugyanezeknek a sztoriknak még hány és hány variációját lehetne megírni.
Nálam ez a könyv nagy-nagy kedvenc lett, egyszer valószínűleg újraolvasásra is kerül.
Ajjaj… ez mi? Kriminek ígéri magát, de még véletlenül sem. Sorstragédiának kevés, kiszámítható és közhelyes, nincs katarzis. A fülszöveg szerint tragikomédia – de hol a komédia…? Amúgy egyszeri olvasmányélménynek jó, szórakoztató! Csak azért mégis ott bujkál az emberben a gyanakvó kisördög, hogy Gaardner úgy seftelte a cselekményvázlatot a Póktól két sörért;)
Népszerű idézetek
Az ember emlékezhet egy álom hangulatára, még akkor is, ha a cselekmény rég kitörlődött a memóriájából.
A szeretet hiánya fáj, és az emberek gonosszá válnak tőle.
25. oldal
Ha társaságban valaki kijelentette, hogy ír vagy írni akar, megkérdeztem, ugyan miről szeretne írni. Általában adósok maradtak a válasszal. Ezt furcsának találtam. Már akkor is furcsállottam, és egyre furcsábbnak találom, hogy kultúránk tömegesen termeli ki az olyan embereket, akik tudnak és akarnak is írni, de nincs mit mondaniuk. Miért akarnak írni, ha nyíltan bevallják, nincs semmi mondanivalójuk. Nincs semmi egyéb, amit csinálhatnának?
91.o. (Az Írói Segélyszolgálat)
Olyan nemzedékhez tartozunk, amely csak úgy dobálózik a szavakkal. Több kultúrát termelünk, mint amit meg tudunk emészteni.
A hit, hogy az ember először ír, és később él, egy posztmodern tévedés. Mégis sok fiatal ember azért akar író lenni, hogy az írók életét élhesse. Ezzel fejükre állítják a dolgokat. Az ember előbb él, azután elgondolkodik rajta, van-e valami elmesélni valója, de a döntést az élet maga hozza meg. Az írás az élet gyümölcse. Nem az élet az írásé.
A gondolat olyan, mint a hal, amely leugrik a horogról, és eltűnik a mélyben, hogy egy nap kövérre hízva ismét felmerüljön. Ezzel szemben ha kifogjuk, kibelezzük, és egy műanyag vödörbe dobjuk, elvész számára a további fejlődés lehetősége.
47. old.
Nekem megfelelt, hogy egy nőt hozzásegítsek egy gyerekhez, aki nem az én gyerekem lesz. Mindig szívesen terjeszkedtem, és szívesen áradtam szét, de soha sem érdekelt különösebben az, amit szerzői jogoknak neveznek.
81. oldal
Az ember azért ír, mert valami nyomja a szívét, mert szeretne egy másik embernek vigasztaló szavakat mondani, de nem ül le a Tejút egyik spirális karjában egy íróasztalhoz, és „ír”, csak azért, hogy „í-r-j-o-n” vagy hogy „í” "r" „j” "o" „n”. Ez a meggyőződésem. De a poéták a kifutón pózolnak. Csak tessék, tessék, befelé, Hölgyeim és Uraim! Isten hozta Önöket az új tavaszi kollekcióhoz! Ez a modell bizonyosan érdekelni fogja Önöket! Egy választékos Armani-regény, unikum a műfajában! És itt látják a költői divatfit – költősállal a nyakában természetesen… Dedikálja, kérem, írja alá a helyet és a dátumot!
159.o. (Írás a falon)
A halál utáni dicsőség tisztelete csaknem kipusztult a posztmodern civilizációkban. Az élet egy vidámpark, és nem gondolunk a nyitvatartási órák utáni időre.
Ha létezett olyan, hogy sors, akkor a sorsnak volt érzéke az iróniához.
