Muszasi ​I-V. 143 csillagozás

Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V. Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

A Muszasi többek szerint a japán Elfújta a szél. Igazi nagyregény, amely a 16. századi Japánt örökíti meg. Azt a Sógun történetéből is ismert Japánt, amely több mint 150 évig tartó háborúskodás után egy igazi hősért kiált, aki egyesíti a feldúlt és zsarnok nagyurak által felosztott országot. Itt lép színre Muszasi, a valóságban is létező páratlan kardforgató harcművész, író és zen buddhista mester, hogy megkezdje emberpróbáló küzdelmét egy új kor hajnalán…
Josikava Eidzsi egyike Japán legtermékenyebb és legnépszerűbb íróinak. A Muszasi olyan történelmi regény, amelynek öt kötetét számtalanszor jelentették meg, generációk nőttek fel rajta, film- és tévésorozatok tömege készült belőle, hiszen Japán élő folklórjának része.
AZ első kötettel az olvasó egy hosszú utazásra indul a felkelő nap országába, amelyet egykor szamurájok és sógunok uraltak, és ahol a kard osztott igazságot.

Eredeti cím: 宮本武蔵

Eredeti megjelenés éve: 1935

Tartalomjegyzék

>!
Szenzár, 2018
1792 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278858
>!
Szenzár, Budapest, 2018
372 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278841 · Fordította: Tótisz András
>!
Szenzár, Budapest, 2018
374 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632278865 · Fordította: Tótisz András

16 további kiadás


Enciklopédia 1


Kedvencelte 41

Most olvassa 16

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 138

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

sophie P>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Hát ez jó bő lére van eresztve, nagyon ráérős történetmesélés.
Felsorakozik a japán középkor mindenféle szereplője, a lehető legkülönfélébb szituációban, erdőn, mezőn, városban és faluban. Éldegélnek az emberkék, főleg a hétköznapokban, teszik a dolgukat és sokat mennek-mendegélnek. A szamuráj (a rónin) az persze más, annak küldetése van és számos szigorú ősi törvénye. Minden meglehetősen alaposan és részletekbe menően szavakba öntve, és kellemes arányok szerint adagolva, egészen addig, amíg valaki azt nem mondta, hogy most már ennyi elég volt, zárjuk is le gyorsan az összes elvarratlan szálat.
Különben a csatajelenetek voltak a kedvenceim, szinte magam előtt láttam az egészet (ebben bizonyára sokat segítettek a szamuráj-filmek látványos jelenetei is).

12 hozzászólás
Coralie >!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Hú. Ez volt életem eddigi leghosszabb olvasmánya a közel 2000 oldalával, de az egyik legnagyobb élmény is! Kicsit tartottam tőle, hogy mi vár majd rám, de ez bizony életre szóló emlék lett. Már az első kötetnél magával ragadott a hangulata. Egyszerre volt egy igazán jó kalandregény és egy nagyon érdekes korrajz. Feltárult előttem a múltbéli Japán, minden hamisítatlan esszenciájával, szokásaival, történelmi alakjaival, fegyvereivel, tájaival, hitvilágával. Mivel már több japán író könyvét magam mögött tudhatom, számomra otthonos volt a környezet, így teljes mértékben bele tudtam élni magam az eseményekbe. A (néha nagyon hasonló) nevek megjegyzése okozott csak egy kis fejtörést, de örülök neki, hogy követni tudtam, hogy ki kicsoda, pár sor után mindig beugrott, hogy kiről is van szó. A szereplők nagyon szimpatikusak voltak, szinte mindenkiben volt valami érdekes vonás. A tanítványok (Dzsótaró és Iori), akik hol ifjúi lelkesedésükkel, hol vicces önfejűségükkel vittek egy kis színt a kalandokba. Ocú, aki sokszor idegesítően bárgyún tudott viselkedni, de hűsége figyelemre méltó volt. Matahacsi, aki példa lehet a léhűtők számára. Oszugi, akinél rosszabb anyósjelöltet elképzelni nem lehetne. Takuan a maga bölcsességeivel, Gonnoszuke, Akemi spoiler. Kodzsiró, aki minden rátartisága ellenére érdekes egyéniség volt. Végül pedig Muszasi, aki rengeteg kihívással néz szembe, mire vad suhancból igazi harcossá, az Út mesterévé válik. Az egész könyvet körüllengi egy igazán egyedi atmoszféra, szinte részévé váltam, úttalan utakon gyalogoltam hőseinkkel, városok forgatagában járhattam, halálos harcokat izgulhattam végig, és még némi zen tanítás is kijutott. Kicsit sajnálom is, hogy véget ért, még nagyon szívesen olvasnám tovább. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik Japán történelme iránt és szereti a kalandregényeket, mert ez egy olyan könyv, amit mindenképp érdemes elolvasni!

UI: Az érdekesség kedvéért megemlíteném azoknak, akik ismerik a Rurouni Kenshin filmeket (mangákat nem olvastam, így azokat nem tudom megítélni), hogy egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy innen merítettek ihletet. Egyes karakterek nagyon hasonlítottak, úgy mint spoiler

5 hozzászólás
tengshilun I>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Zseniális könyv.
Sok dolog miatt az. Egyrészt azt gondolom, Tótisz András nagyon jól fordította a szöveget, és annak ellenére gondolom, hogy körülbelül annyit tudok japánul, hogy elmondom, mi a nevem, hány éves vagyok, és honnan jöttem. Mégis, olyan egységes a szöveg, hogy csak annyit tudok rá mondani: nagyon-nagyon rendben van.
És hát ott van Muszasi. Muszasi, aki egy nagy természetű, de züllésre hajlamos kalandorból válik százada, ha nem az egész szamuráj-kor legnagyobb harcosává. Külső és belső hatások alakították valahogy úgy, mint amikor egy ihletett művész látja a tömbben az abban rejlő szobrot, s nekiáll, hogy a felesleget lehántsa. Addig-addig alakítja, csiszolja, amíg egy tökéletes forma jön létre, mely mindig is ott volt, de fel kellett ismerni, hogy ott volt. Látni és érezni kellett, hogy mi lapul a kőtömbben.
Talán ez a legjobb értelmezése Muszasi élettörténetének. A tökéletes állapot, tökéletes küzdelem, tökéletes béke keresése. Annak a nyugvópontnak a keresése, melyben elcsitul minden, ami valójában nem az ember része, és csak az marad, ami az.
Tökéletesség.
Hosszú időn keresztül meghatározta a gondolkodásomat, és most is felidézi bennem azt az élményt, amit csak érezni lehet, átadni nem. Újra el kell olvasni.

Tiger205>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Hű, mekkora terjedelem – gondoltam először.
Aztán pedig egyszerűen nem bírtam lerakni.
Egy baja volt: a vége mintha kissé elnagyoltra, vagy inkább rövidre sikeredett volna :D

Woody Allen vicc a könyvre aplikállva:
Tegnap megtanultam a gyorsolvasást.
Ma kiolvastam a Muszasi összes kötetét.
A fejlődésről szól.

Nem itt írták,de erre a könyvre is igaz:
A cél maga az út !!!

9 hozzászólás
ftamas>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

A szamuráj útja:
Japán egy varázslatos történelmébe visz minket. Egy olyan korba, amelyben különlegesség szamurájnak lenni. Azért nem semmi, hogy jön egy vándor, párbajra hív és ha elfogadod, akkor simán levághatja a kezed vagy megölhet. Viszont a könyv nem csak párbajokról szól, hanem arról is, mit jelent szamurájnak lenni gondolkodás módban, mert látszatra sok szamuráj volt.

akire>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Nem, nem kaptam meg mellé a gyorsolvasás könyvet – viszont a sorozat egy könyvét félig kiolvasva az éjszaka, állíthatom, hogy Muszasi harcművész úr olyan sziklaszilárd jellemmel bír, hogy semmi sem téritheti el a monumentális regénysorozat legvégéig.
„A Muszasi mélyen más, mint a rendkívül pszichologizáló és gyakran neurotikus regények, amelyek az angolra és más nyelvekre lefordított modern japán irodalom zömét alkotják.” – írja bevezetőjében Edwin Reischauer, aki Japánból érkezett Amerikába, és vállalta fel a kultúraközvetítést. Akutagava, Abe Kobó, Jaszunari írásira célzott, akik műveikben folyton megkérdőjelezik a japánok életét sokáig meghatározó történelmi törvények mindenhatóságát.
„A nemes kardforgató romatikus képe a széttagolt múltbéli Japán sztereotípiája.” – folytatja, – „Az önkontroll és a szigorú zen buddhizmus önfegyelme révén kialakított egyéniség erejét hirdeti, amely ma a japán személyiség fő vonása, akárcsak a mély természetszeretet és a természettel való azonosulás érzése.”
Most nyugodtan indulok túrázni, mert egyrészt ezt a tevékenységet méltónak érzem olvasmányomhoz, másrészt biztosnak vélem, hogy Muszasi világa közben nem hullik darabokra – remélem, a miénk sem.

Szirmocska>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Elkövettem egy óriási hibát! Elkezdtem olvasni anélkül, hogy meglenne mindegyik kötet. Jelenlegi állás szerint pont a második hiányzik, ezért félbehagytam és még több energiát fordítok a keresésre.
Ami viszont így az első kötet után is biztos, hogy nagyon tetszik. Óhatatlanul felötlött bennem a Sógun, de a hangulat más, mint Clavellnél. Ezt eleinte szokni is kellett egy kicsit.
Itt inkább az egyszerű emberek szemszögéből ismerhetjük meg a korabeli Japánt, akik egy zavaros, átmeneti időszakban próbálják megtalálni a boldogulásukat. Középpontban a saját útját kereső Takezó/Muszasival. Élete akaratlanul is összefonódik másokéval, miközben múltja is folyton követi, amitől szabadulni igyekszik. Alig várom, hogy a mellékszereplőket is jobban megismerhessem, tetszik ahogy a velük való találkozások és nem találkozások alakítgatják az eseményeket.
Szeretem az ilyen útkeresős könyveket. Jó lenne elindulni egy szál karddal vagy egy biciklivel, esetleg egy tucat törpe társaságában, hátizsákkal Alaszkába vagy csak a szomszéd határba, mert egyelőre én is csak keresem az utam.

Folytatás: amint megszerzem a második kötetet…

Azóta a második kötet beszerezve, sorozat kivégezve. :)
Már most hiányzik, annyira a mindennapjaim részévé vált a XVI. századi Japán! Nem kérdés, hogy 5 csillag, mert bár tudnék „nemtetszett” vonásokat is mondani, de nem akarok. Mert ezeket bőven ellensúlyozta a rengeteg pozitívum, a hangulata és az, hogy csak komoly erőfeszítések árán tudtam megválni tőle, ha például aludni kellett vagy dolgozni. (A többi tevékenység mellett már megtanultam olvasni :D) És a személyes üzenetet is megkaptam belőle, amire most nagyon szükségem volt.
Azért még annyit megjegyeznék, hogy a szappanoperák írói tanulhatnának a Muszasiból. Mert hogy, hogy nem, itt mindig mindenki összefut mindenkivel, a többiről már nem is beszélve. Kicsi ez a (japán)világ is.
Japánt szerető molyoknak erősen ajánlott!

negoti P>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Félve kezdtem bele, mert öt kötet, majdnem kétezer oldal, ki bírja ezt szusszal és pláne idővel, amiből nem volt sok, közeledett a kihívás határideje. Kár volt aggódni, mert egyik kötetet olvastam ki a másik után. Meglepett, hogy mennyire gyorsan lehet vele haladni.
Megismerhetjük a történetet, hogyan lett Takezóból Muszasi. A hirtelen haragú, konok, rossz hírű emberből híres kardforgató válik aki folyton harcba keveredik hisz mindig bizonyítani kell, hogy ő a legjobb. Útja során barátokkal és még több ellenséggel találkozik, akik észrevétlenül végigkísérik a végső nagy megmérettetéséig. Az öt kötet elolvasása közben pedig sok mindent megtudhatunk a 17. századi Japánról, az egyszerű emberek életéről.

WildWorld>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Első kötet (5/5):
Próbálnék belekötni, de igazából nem tudok semmibe, engem az első oldaltól az utolsóig lekötött, szerettem a karaktereket, érdekes volt a cselekmény, ez a kicsit furcsa világ, amilyen Japán volt akkoriban. Bár mindenhol az Elfújta a szélhez hasonlítják, nekem Jókai is eszembe jutott róla, a történelmi hitelesség igényével, az anekdotaszerűséggel, meg a poénokkal. Ez utóbbin lepődtem meg a legjobban, a pattogós párbeszédek sokszor nagyon viccesek, bőven többet nevettem, mint vártam. Ezen kívül van min gondolkodni is, ez a keleti filozófia nagyon érdekes, és Muszasi jellemfejlődésének útját jó lesz végigkövetni, mert egyelőre még tud hova fejlődni.

Második kötet (4/5):
Mondanám, hogy ezt is annyira feltétel nélkül szerettem, mint az elsőt, de ez sajnos nem lenne igaz. Talán rossz pillanatban is kezdtem bele, nehezen tudtam belehelyezkedni a történetbe, a világba, nehezen váltottam sebességet az agyamon, ami kellett volna, hogy a 21. századból a 16.-ba visszazökkenjek. Ugyanakkor nem csak ez volt az egyetlen problémám, a mellékszálak közül legalább kettőt nem szerettem, egyáltalán nem kötöttek le, mert noha értem, hogy ezek fontosak lesznek még a nagy egész szempontjából, de akkor sem tudtam őket annyira érétkelni, hogy élvezzem is. A fordítás is zavart néhol, használ idegesítően modernnek tűnő szavakat (hülye, például), ami engem mindig kizökkent. Ocú szerelmi nyűglődése rém unalmas és idegesítő lenne, ha nem sodorná a lányt izgalmas kalandokba, és ha nem lenne meleltte Dzsótaró, de így ketten együtt a kötet legélvezetesebb szálát nyújtották. Főhősünk sajnos még mindig eléggé zakkantnak tűnik, bár talán nem fog már annyit változni, mint szeretném, lehet, irreális elvárás magammal szemben, hogy megértsem egy négyszáz éve élt szamuráj lelki világát.

1 hozzászólás
Swoosh>!
Josikava Eidzsi: Muszasi I-V.

Jól indult, azt hittem beteszem a kedvencek közé is, de picit úgy éreztem ellaposodott.

Mindenképpen jó, nagyon tetszett.

De az, hogy a Sógunhoz hasonlítják az azért túlzás szerintem.

Tetszik a korabeli japán, szimpatikus volt MM is, ráadásul utánaolvasva úgy néz ki, hogy megpróbált JE közel maradni az „igazsághoz”, már amennyire lehet egy ennyire legendásított emberrel.

Szerettem volna spoiler


Népszerű idézetek

Exupéry>!

A magány olyan, mint az éhség, nem odakint van, hanem az ember bensőjében.
Magányosnak lenni annyi, mint az érezni, hogy az embernek hiányzik valami, valami életbevágóan szükséges, de hogy mi, azt nem tudni.

sophie P>!

Több a szabadidőm, mint amennyi jót tesz nekem. Ha nem foglalom el magam, azonnal szomorkodni kezdek.

80. oldal (I. kötet - Ulpius-ház, 2006. )

takiko>!

– Amikor Buddha fiatal volt, a bo fa alatt ült, ahol a nőstény démonok kísértették éjjel-nappal. Természetes, hogy nem volt valami nagy véleménnyel az asszonyokról. Ám minthogy végtelenül könyörületes, öregkorára néhány női tanítványt is maga mellé vett.
– Mert bölcs lett, vagy mert szenilis?
– Ne légy istenkáromló! – figyelmeztette a lányt élesen a szerzetes. – És ne feledkezz meg Nagardzsuna bodhiszattváról, aki épp annyira gyűlölte – úgy értem, félte – a nőket, mint a Buddha maga. Aztán odáig is elment, hogy feldicsért négy nőtípust: a szófogadó nővéreket, a szerető társakat, a jó anyákat és az alázatos szolgálókat. Újra és újra magasztalta erényeiket, és azt tanácsolta a férfiaknak, hogy ilyen nőket vegyenek feleségül.
– Engedelmes nővérek, szerető társak, jó anyák és alázatos szolgálók… Látom, ezt aztán jól kigondoltátok; mindent csak a férfiak előnyére.

76-77. oldal (Muszasi I.)

Coralie >!

Eszébe jutott a régi mondás: „Könnyű szétzúznod az ellenséget, ha rajtad kívül van, de lehetetlen legyőzni, ha belül.”

285. oldal (III. kötet)

takiko>!

Nem tudod megtenni ugyanazt még egyszer. Ilyen az élet. Minden egyszer s mindenkorra szól. Nem rakhatod vissza a fejedet, ha már az ellenség levágta.

189. oldal

Coralie >!

Elvesztegettél öt évet, és akkor mi van? Csak annyit jelent, hogy öt évvel később kezded újra. És ez az öt év a maga módján értékes lecke lehet.

326. oldal (III. kötet)

takiko>!

Emlékeztető a Falu Népének. Az ekétek a kardotok, a kardotok az ekétek. Dolgozzatok a mezőn, de ne feledjétek a rajtaütést. Gondoljatok a rajtaütésre, de ne feledjétek földeteket. Minden dolognak egyensúlyban és összhangban kell lennie. A legfontosabb, hogy ne ellenkezzetek az egymást követő generációk Útjával.

192. oldal (Muszasi IV.)

takiko>!

Az igazi bátorság jól ismeri a félelmet. Tudja, hogyan kell félni és mitől kell félni. A becsületes emberek szenvedélyesen tisztelik az életet, úgy ragaszkodnak hozzá, mint a drágakőhöz. És kiválasztják a megfelelő időt és helyet, hogy feladják, hogy méltósággal haljanak meg.

187. oldal

Luna_Dephensis>!

Iejaszu gondolkodásmódja szerint az volt az erkölcsös vezető, aki nem hagyja, hogy a földműves éhezzen, ugyanakkor arról is gondoskodik, hogy ne emelkedjen jelen helyzete fölé. Erre szándékozott alapozni a Tokugava – uralmat. Sem a városiak, sem a parasztok, sem a daimjók nem vették észre, mily gondosan illeszti őket egy feudális rendszerbe, amely végül kezüket, lábukat megköti. Senki sem gondolt arra, milyenek lesznek a dolgok száz év elteltével. Senki, kivéve Iejaszut.

II. Kötet 88. oldal

Coralie >!

Biztosan a róka, gondolta, és összeszedte minden akaraterejét a varázslat ellen. Gyorsan felemelkedett, és benyálazta a szemöldökét. Úgy tartották, hogy ez a trükk elhárítja a rókák befolyását.

240. oldal (IV. kötet)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Takiguchi Yasuhiko: Harakiri
Stan Sakai: Usagi Yojimbo 12. – A kard
James Clavell: A sógun
Joan D. Vinge: 47 ronin
John Allyn: A 47 ronin története
Barbara Lazar: A Virágszamuráj párnakönyve
Endó Súszaku: Némaság
Mineko Iwasaki – Rande Brown: A gésák gésája
Ibusze Maszudzsi: A fekete eső
Kimura Rei: Japán rózsa