Ez a könyv remekmű. Ha fel kellene állítani a huszadik század 100 legfontosabb korszakos művét, köztük lenne. De ha a leggroteszkebbet, ott is az elsők között van a helye. Ilyen pokolian agyafúrtnak, őrültnek és kilátástalannak senki nem ábrázolta a közelmúltban elhunyt Helleren kívül a háborút. Ebben az őrült gépezetben mindenki őrültként viselkedik, és az a normális állapot. Kikerülni belőle lehetetlen, akár őrült vagy, akár normális. Ez a híres 22-es paragrafus csapdája, amely azóta – akár olvasta valaki a regényt, akár nem – beépült a nyelvünkbe fordulatként. Akárcsak a többi híres figura – Papp Zoltán zseniális fordításának hála' – : Énehkórász Joe, Félkupica Fehérfőnök, Scheisskopf hadnagy vagy "A katona fehérben". Ez a könyv alapmű. Világunk abszurditásának legtökéletesebb megfogalmazása.
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Hm… ez a könyv, ez egy olyan könyv, ami klasszikus példája a 22-es csapdájának… Elkezded, utálod. Elkezded, utálod. Elkezded, még mindig utálod – s mégsem tudod letenni! nem tudtam tiszta szívből megszeretni, de amit és ahogyan a háborúról ír, az egyszerre rettenetes és humoros – talán csak így élhető túl egy ilyen idióta dolog, mint a háború.
minden idők legjobb háborús regénye (talán Mailer Meztelenek és Holtakja veheti csak fel a versenyt vele). a humora imádnivaló, a történet kusza, de számomra követhető.
Egyik nagy favoritom. Minden fejezetben van egy-két olyan mondat, vagy eseményfolyam, amit érdemes megjegyezni, mert egy héten egyszer tutira beleillik valami szituba, ahol bedobható, hogy megcsillantsd a műveltséged :-) Nekem bejött, minden barátom azt hiszi, hogy elképesztően okos vagyok. Pedig… :-)
Erről a könyvről aztán igen nehéz értékelést írni. Az ember elolvassa és nagyon élvezi… de mégsem tudja hová tenni… Egyre őrültebb és őrültebb, és közben egyre jobban élvezzük, egyre inkább azt hisszük, hogy értjük, milyen abszurd az egész helyzet.
Amivel személy szerint azonosulni tudtam, az Yossarian hozzáállása a dolgokhoz, a háborúhoz. Én is baromira sz*rnék az egészre, és azon lennék, hogy élve kikerüljek az egész őrületből. Ha pedig valaki úgy éli meg a háborút, mint amilyen érzés ezt a könyvet olvasni, az egy mocskos mázlista. :)
Még egy gondolat: Milo figurája találó. Mert amellett, hogy túlzás, mindannyian tudjuk, hogy vannak ilyen emberek, akik valahogy így születtek. Zsenik a maguk módján. És mint zsenik, őrültek is egyben.
Háromszor kezdtem bele. Utolsó alkalommal nem tudtam letenni. Az első ötven oldalon túl kell esni és magával fog ragadni.
„-” Rendben van, táncolok veled – mondta Luciana, mielőtt Yossarian egyáltalán megszólalhatott volna. – De nem hagyom, hogy lefeküdj velem.
– Ki kért rá? – kérdezte Yossarian.
– Nem akarsz lefeküdni velem? – kiáltott fel meglepetten.
– Nem akarok táncolni veled."
Olvasás közben végig olyan érzésem volt, hogy "neeem, a háború nem lehet ilyen". Azután rájöttem, hogy de, lehet, ha lehámozzuk róla azt az abszurditást, amit Heller rácsöpögtetett, hogy elviselhetőbbé – és egyben még szörnyűbbé – tegye.
Háború és szatíra. Fanyar mosoly és jóízű kacagás. A megmagyarázhatatlan magyarázata. Tessék elolvasni újra és újra. Az emberi lükeség határtalan. Na de így megírva komolyan vicces!
El kellett belőle 300 oldalt olvasni, hogy élvezni kezdjem. És mire elkezdett tetszeni, lassan vége is lett :(
Top idézetek
Borzasztó dolog a faji előítélet, Yossarian. Tényleg az. Borzasztó dolog, hogy becsületes, hű indiánokkal úgy bánnak, mint holmi niggerekkel, bibsikkel vagy koszos digókkal.
A texasiról kiderült, hogy jóindulatú, nagylelkű és kedves ember. Három nap múlva mindenki utálta.
8. oldal
Nem akarsz hozzám jönni, mivel őrült vagyok, és azt mondod, azért vagyok őrült, mivel feleségül akarlak venni.
(…) amikor az elkülönítési idő lejárt, még mindig jó
egészségnek örvendett, és megint azt mondták neki, szedje a sátorfáját, és
menjen a háborúba. Amikor a szörnyű hírt meghallotta, Yossarian felült az
ágyában, és felkiáltott:
– Mindent kettőnek látok.
(…)
Ennek az orvosbandának a vezére egy méltóságteljes, szorgos úriember
volt, aki egyik ujját egyenesen Yossarian orra alá dugta, és megkérdezte: –
Hány ujjat lát?
– Kettőt – válaszolta Yossarian.
– Hány ujjat lát most? – kérdezte az orvos, és feltartotta két ujját.
– Kettőt – mondta Yossarian.
– És most mennyit? – kérdezte az orvos, és nem tartott fel egyet sem.
– Kettőt – válaszolta Yossarian.
Az orvos arca holdvilágos mosolyra gömbölyödött. – Istenemre, igaza van – jelentette ki diadalittasan. – Tényleg mindent kettőnek lát.
(…)
Tehetséges szobatársa az éj folyamán meghalt, és Yossarian úgy döntött, nem követi tovább.
– Mindent egynek látok – kiáltotta élénken.
A specialisták újabb csoportja rohant eszközeivel az ágyához egymást
törve-zúzva, hogy megvizsgálják, valóban úgy van-e, ahogy mondja.
– Hány ujjat lát? – kérdezte a bandavezér föltartva egyik ujját.
– Egyet.
Az orvos föltartotta két ujját. – Hány ujjat lát most?
– Egyet.
Az orvos föltartotta mind a tíz ujját. – És most hányat?
– Egyet.
– Az orvos csodálkozva fordult a többi orvoshoz. – Tényleg mindent egynek lát – kiáltott föl. – Meggyógyítottuk.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Minden egyes bevetésnél milliméterekre vagy a haláltól. Hát lehetsz ennél vénebb a te korodban? Azelőtt fél perccel léptél be a gimnáziumba.
40. oldal
Még akkor sem tudott nyerni, ha csalt, mert azok, akiknek a rovására csalt, mindig jobban csaltak nála.
36. oldal
Milo minden harci gépe és bombázója fölszállt, kötelékbe sorolt, és elkezdte szórni bombáit az ezredre. Újabb szerződést ütött ugyanis nyélbe a németekkel, ezúttal arra, hogy megbombázza saját alakulatát.
(…)
Milo nyakig ült a pácban mindaddig, amíg könyvei mérlegét a nyilvánosság elé nem tárta, és ki nem mutatta a mérhetetlen nyereséget, amit bekasszált. A kormányt kártalanítani tudta az elpusztított ember- és hadianyagért, és még mindig maradt elegendő fölös pénze, hogy folytathassa az egyiptomi gyapot további felvásárlását.
Flume kapitány voltaképpen majd minden éjjel úgy aludt, mint a bunda, és csak álmodta, hogy ébren van. Olyan meggyőzőek voltak álmai az ébrenlétről, hogy minden reggel teljesen összetörve ébredt, és tüstént álomba zuhant.
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Virginia Woolf: Orlando
- Franz Kafka: A per
- George Orwell: 1984
- Graham Greene: A csendes amerikai
- Székely János: Kísértés
- Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
- Bartis Attila: A nyugalom
- Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal
- Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- Robert Merle: Mesterségem a halál
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- George Orwell: Állatfarm
- George Orwell: 1984
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
- Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
- Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
