Megjelenésének várható időpontja: 2024. március 29.

A ​sötétség mélyén 213 csillagozás

Joseph Conrad: A sötétség mélyén Joseph Conrad: A sötétség mélyén Joseph Conrad: A sötétség mélyén Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az író regényei, melyek egzotikus vidékeken játszódnak (A sötétség mélyén például Kongó őserdőiben, A titokzatos idegen Hátsó-India partvidékén) a kalandorok és tengerészek életének romantikus külsőségei között az emberi természet rejtélyeit kutatják; tehát e férfias kalandregények voltaképpen a legmodernebb prózairodalom finom, árnyalatos jellemábrázolást és etikai érzékenységét foglalják magukba.
A sötétség mélyén a vagyonszerzés ádáz, állatias küzdelmeiről szól, s egy elefántcsontgyűjtő telep sátánivá torzuló alakjairól. A titokzatos idegen pedig egy újonnan kinevezett, fiatal hajóskapitány fantasztikus kalandjáról: az első útja előtti éjszakán a hajóra kapaszkodik egy hozzá hasonló fiatal tengerésztiszt, aki gyilkosságot követett el. A kapitányra hárul a kötelesség, hogy elítélje vagy felmentse őt, s neki kell elrejtenie a hajón, amíg meghozza az ítéletet.

Eredeti megjelenés éve: 1899

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszik Alinea · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Trubadúr, 2024
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636560263 · Fordította: Vámosi Pál · Megjelenés időpontja: 2024. március 29.
>!
Alinea, Budapest, 2013
ISBN: 9786155303340
>!
Alinea, Budapest, 2011
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659629 · Fordította: Vámosi Pál

2 további kiadás


Enciklopédia 11


Kedvencelte 20

Most olvassa 11

Várólistára tette 223

Kívánságlistára tette 156

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

BoJack>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Azt gondolom, kevés hatásosabb, eredetibb, örök érvényűbb látlelet született a gyarmatosítás szörnyűségeiről, a fehér ember gátlástalan, kegyetlen, vérgőzös terjeszkedéséről, mérhetetlen becsvágyáról, mint a Sötétség mélyén… – Joseph Conrad 1899-es kisregénye a végeláthatatlan téboly legeslegmélyére kalauzolja el az olvasót – a vadul burjánzó, módfelett szuggesztív, ellenállhatatlan próza (Vámosi Pál egészen kivételes munkája!), valamint a nem mindennapi, mélylélektanban, izgalmas szimbólumokban, filozófiai értekezésekben rendkívül gazdag történet egyaránt megágyaz azon helyi értéknek, amelyet immár 124. éve tölt be ez a remekbe szabott, kortalan klasszikus, mind az angolszász, mind pediglen az egyetemes világirodalomban.

1 hozzászólás
eme>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Két, látszólag kalandos hajós történet. A kaland és a hajó is stimmel, de nem úgy, ahogy gondolnánk. A folyó, a tenger – a kifürkészhetetlen titkok hívása nemcsak távoli, egzotikus, érdekes helyekre csalogat, hanem lépésről lépésre a lélek mélyébe is, annak viharosabb, zavarosabb, meghökkető meglepetéseket tartogató vízeire, miközben látszólag méltóságos nyugalomban, békében ringatózunk az öbölben.
A sötétség mélyén és A titokzatos idegen elbeszélői egyaránt A Nagy Kaland küszöbén álló fiatalemberek, akik egyféle naiv romantikával tekintenek az út elé. Sötét van, éppoly kifürkészhetetlen, mint a vizek, ám titokzatossága baljós és borzongató. Mindkét kisregény, mesterien építve a motívumok, szimbólumok gondosan kidolgozott rendszerét, az emberi lélek mélyeibe visz minket, elbeszélő főhősei pedig egy-egy „hasonmás” révén találkoznak önmaguk ismeretlen oldalával. Megtapasztalhatják a sorsokról való döntés kényszerét, illetve a hübrisz következményeit – azt, hogy mivé válik az ember, ha túl messzire megy a dzsungelben, vágyainak, indulatainak megfékezhetetlenségében. Egyféle beavatódás ez, titkos tudáshoz való hozzáférés, mely sorsformálóvá válik.
Mindkét történet fenntartja a többféle értelemzés lehetőségét, többértelműségekkel, sejtetéssel, homállyal operálva készteti töprengésre és kalandra az olvasót.

Marlow keretbe foglalt története elbeszélői megsokszorozásával is érdekes helyzetet teremt. Az első számú elbeszélő átadja a szót Marlownak, volt tengerésztársának, akivel a tenger örökre összeköti, ilyenkor elnézővé válik az ember egymás történetei és elvei iránt. Elnézővé, ahogy elbeszélőink is – így vagy úgy – mentik hasonmásaikat. Marlow története nemcsak önmagának, de a hallgatóságnak is elemi élmény – világosságot gyújtott bennem, mondja a keretelbeszélés narrátora. A világosság ára pedig alámerítkezés a legsötétebb mélységbe. Megismerése azoknak a kifogástalan ügyleteknek, melyekről kifogástalan jegyzések készülnek, valójában meg tragikus bohózatok, kegyetlen játékok a vad, fölfoghatatlan, megvetésre méltó, de igéző meghódítandó területeken. Egyszerre gyarmatosítjuk Afrikát és lelkünk mélyét. Meg akarjuk hódítani, leigázni, kizsákmányolni, miközben félünk, rettegünk tőle, kifele pedig hazudjuk a legpatyolattisztább világosságot. Érezzük a láthatatlan szálat, amely összeköt vele, mint valami köldökzsinór, melyet ugyan látszólag elvágtunk, a sötétben azonban ott világít, fehéren, mint a feketék nyakán a fehér gyapjúfonal. Közben valahol fekete gyapjúból kötik szemfedőnket. Az ágyuk meg szólnak, lövik az üres bozótot. És sortűz ropog – ugyancsak értelmetlenül, fölöslegesen, halált szórva maga körül. Valahol a dzsungel mélyén pedig dicsőség- és hatalomvágyától, a magánytól és csendtől bomlott lélekkel és aggyal ott a szánalom, a tudomány, a hatalom küldötte, a tiszta szándék, a magasabb értelem képviselője, aki nem tud mit kezdeni a mélységgel, ahová behatolt. Közben másod- és harmadkézből vett történetek révén megdicsőül, hallomásból tudott, ismert tettei felmagasztosulnak… Mert Marlow és pár másik ember kivételével senki nem mer annyira bemerészkedni a sűrűbe, hogy találkozhasson vele, megláthassa igazi, tehetetelen-telhetetlen arcát. Marlow, bár alakja nem merészkedik szélsőségekbe, nem képes teljesen megtagadni Kurtzot, a lehetőséget, amely benne rejlett, a hangját, mely szinte rögeszmésen követi, megragadja. A dzsungelben megismert Kurtz alakjáról azonban csak azoknak mesél, akik hozzá hasonlóan megjárták már a tengereket, és ezáltal képesek arra, hogy meg is értsék, amit hallanak. Sötétedik a Temzén, csend van a hajón, a borzongató történet még ott lebeg a víz fölött.

A titkozatos idegen sokkal kevésbé baljós és félelmet keltő, könnyebben emészthető történet, ám alapkoncepciója hasonló: egy frissen kinevezett fiatal kapitány első útja előtt szembesül hasonmásával, akinek sorsa (egyben a sajátja is) csak és kizárólag tőle függ. A megkettőzött én lelki vívódásai, végül a meghozott döntés egyben lehetőség az idegen legénységhez és önmaga rejtett énjéhez való közeledésre, számolás a lehetőségekkel, erkölcsi dilemmákkal. A kaland kezdete…

Érdekes hajózás volt, egy biztos kezű és tapasztalt kapitánnyal a kormánykeréknél. Végig érződött a személyes átéltség, a megélt történetek lélektani-filozófiai igényű elmélyítése, a megértés, a mesélés és továbbadás vágya. Tetszett.

vargarockzsolt>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Coppola ebből forgatta az Apokalipszis most c. filmjét. A film is nagyszerű, és a könyv is (ritka eset). Conrad e regénye az egzisztencializmus bizonyos gondolatait is megelőlegezi, s e mellett a stílusa is magával ragadó. Nem kalandregény, hanem filozófikus mű.

24 hozzászólás
entropic P>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Jó, hogy most magyarul olvastam, még így is épp elég nehéz volt olvasni néha. Viszont amikor odaértem a kedvenc (fél)mondatomhoz ("erőnk csak a többiek gyengeségéből fakad"), rögtön eszembe jutott, hogy ez nekem mennyivel jobban tetszik az eredetiben ("your strength is just an accident arising from the weakness of others"). Na de ez most mindegy, a lényeg inkább az, hogy rettentő baljós és hátborzongató ez a könyv. És jó is.


Önplágium 2012-ből

Joseph Conrad baljós hangulatú filozofikus regénye az afrikai dzsungel és az emberi lélek mélyébe viszi az olvasót. De sem az őserdő, sem az emberi lélek mélyét nem könnyű megközelíteni, mert menet közben szembe kell nézni számos nehezítő tényezővel: a dzsungel szívéhez azért nehéz eljutni, mert az oda vezető utat az ellenségnek kikiáltott bennszülöttek és a látszat fenntartásában érdekelt, csak a saját érdekeiket néző gyarmatosítók őrzik; az emberi lélek mélyét pedig azért nehéz elérni, mert az utazó folyton hazugságokkal vagy legalábbis kétértelmű szavakkal és cselekedetekkel szembesül, és a végén maga sem tudja eldönteni, hogy mit hihet el.

Ennek a felfedezőútnak az alapvető nehézségét jelzi a könyv elbeszélésmódja is: a „főszereplő” Kurtz története többszörösen be van csomagolva. Először is van egy névtelen elbeszélő, aki egy bárkán tölti az éjszakát, ami a dagály miatt nem tud kihajózni a Temzéről a nyílt tengerre. Ez az elbeszélő néhány oldal után átadja a szót tapasztalt, a világ számos pontját megjárt útitársának, Marlow-nak, aki – hogy valahogy elteljen az idő addig, amíg megérkezik az apály – belekezd egy történetbe arról, hogy hogyan és miért került sok évvel korábban Afrika legsötétebb vidékére.

Marlow-t vonzották a világ még „felfedezetlen” vidékei, ezért elintézte, hogy kinevezzék egy folyami hajóra egy afrikai gyarmatra. Ám amikor Marlow megérkezik Afrikába, kiderül, hogy a hajója súlyosan megrongálódott, így még hónapoknak kell eltelnie, mire elindulhat az első útjára a dzsungel mélye felé. Miközben Marlow a hajót javítja, számos történetet és pletykát hall a rejtélyes Kurtzról, aki a gyarmat legsikeresebb ügynöke (egymaga több elefántcsontot zsákmányol, mint az összes többi ügynök együttvéve) s aki minden jel szerint nagy ember – olyasvalaki, aki még sokra viszi majd az életben.

Kicsoda Kurtz? Mitől olyan nagy ember? Tényleg nagy ember? Marlow-t ezek a kérdések foglalkoztatják, s olvasás közben mi is kénytelenek vagyunk elgondolkodni ezeken a kérdéseken, az alapján, amit többszörösen megszűrve, a folyton Kurtzról beszélő gyarmatosítók, Marlow, illetve a névtelen külső narrátor szavaiból megtudunk róla. De még ha sikerül is levonnunk a következtetéseket és eldöntenünk, hogy kinek hiszünk és melyik Kurtz-képet fogadjuk el valósnak, akkor sem lehetünk biztosak abban, hogy az igazságot sikerült kiderítenünk.

Joseph Conrad (fizikai és lelki) dzsungelében könnyű elveszni és könnyű fenyegetve érezni magunkat, mert a sötétség mélyén zajló események gyakran teljességgel érthetetlenek, abszurdak és értelmetlenek (például Marlow lát egy hadihajót, ami a partot bombázza, noha ellenséges mozgolódásnak vagy bármiféle emberi jelenlétnek semmi nyoma a parton), máskor pedig többféleképpen értelmezhetők attól függően, hogy a szemlélő mekkora távolságból nézi őket (a Kurtz állomáshelyét körülvevő kerítésoszlopok tetején lévő díszítés például messziről a civilizáció jelének tűnik, közelről viszont inkább a barbárságra utal).

S az elveszettség és fenyegetettség érzetét a regény nyelvezete is fokozza: Conrad baljóslatú szavakat, különös jelzős szerkezeteket és indázó mondatokat használ a sötétség érzékeltetésére. Amikor pedig végül kijutunk a dzsungelből, a világ már nem olyan, mint korábban, s a szép, tiszta, civilizált, világos Európába visszatérve az olvasó – Marlow-val együtt – kénytelen elcsodálkozni azon, hogy hogyan képes mindenki nyugodtan járkálni az utcán és tenni a dolgát, miközben valaki más valahol másutt tán éppen magával a borzalommal néz szembe.

6 hozzászólás
Sapadtribizli>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Bár rövid könyvecske, nem ment gyorsan az olvasása. Nagyon szép mondatok vannak benne, a hangulatszínezés tökéletes, nagyon erős, teljesen rémálomszerű. Néha nem is tudtam követni teljesen ezek miatt a cselekményt – meg mert, lehet, hogy olyan szakaszosan olvastam. Mindenesetre a szimbolikája, dinamikája és szerkezete hibátlan, gyönyörű disszertációs dolgozatokat tudok elképzelni például a fény-sötétség, fehér-fekete, víz-vadon, stb. kettősségek boncolgatásáról a művel kapcsolatban!

szigiri>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Ha most arra gondolunk, hogy milyen regények születtek Magyarországon 1899-ben (Jókai, Mikszáth, Gárdonyi); szóval, ha viszonyítunk, akkor ez a regény messze felülmúlja a kortársait, bár tény, hogy a mai olvasónak kicsit ingerszegény lehet. Ellenben nem hosszú, igazából egy rövid kisregény. Nekem úgy is tetszett, főleg a stílusa miatt, hogy nagyjából ismertem a történetet a filmből.
Angolul kezdtem el olvasni, és bevallom beletörött a bicskám, mert annyi kimódolt jelző, meg fordulat és tengerész szakszó volt (már az első mondat megakasztott, és gondolkodóba estem, hogy milyen állat is lehet az a Nellie, ami egy cruising yawl és valószínűleg magyarul sem tudok egy szkippert meg egy barkot megkülönböztetni), hogy feladtam. A fordítás (Tóth Árpád) egyébként kellően visszaadja ezt a századeleji hangulatot, nem hiszem, hogy újra kellene fordítani.

A történet azért lehet érdekes most, mert kiderül, hogy a borzalomra bizony nem csak Kongó vadjai képesek, hanem pár évtizeddel a megjelenés után lejátszódott az, amit valamilyen szinten Conrad is megpendít, amikor a nyugati gyarmatosítást hasonlítja össze a rómaiak hasonló, de szerinte barbárabb módszerével. Bizony ugyanúgy kihasználta a történelemben a gyenge embereket az erőszak, amely pont arra játszott, hogy büszkévé tett nem csak magát, hanem azt is, aki hitt benne (http://moly.hu/idezetek/288460). Szóval a civilizáció birtoklása bizony semmire nem garancia, ezt látjuk a regényben is, látjuk a történelemben is. Nekem viszonylag kortalannak tetszett a történet (megkövetve Mikszáthot, neki is van egy két könyve, meg a parlamenti karcolatai, amiket megint elő kell szedni, okulásképpen), nagyon érdekes volt a szál, ahogy bekúszott a történetbe a cselekmény, ahogy belehelyezte az elbeszélésbe a történetet.

A befejező fordulatot, akár még egy végső gegnek is felfoghatjuk. Mondjuk az utószóban olvastam, hogy mivel Conrad 20 évet húzott le hajón mint tengerész, így a nőábrázolásai eléggé kezdetlegesek voltak. Szóval lehet nem is humor, csak szimpla bénaság volt.

Marcus >!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Amikor Joseph Conrad írta ezen művét, a világban volt egy alap, elfogadott szemlélet a gyarmatokkal kapcsolatban. Felsőbbrendű európaiak/fehérek, afrikai vadak, „örüljenek, hogy ott vagyunk”, stb. Conrad műve néha direkten kimondva, még többször pedig jelképesen, sugalmazva mond ellent ennek a látásmódnak.
A kisregény története szinte nem is érdekes, legalábbis ha összefoglalót olvasunk róla. Főhősünk elszegődik egy társasághoz, hogy egy afrikai gyarmaton egy folyami gőzös kapitánya legyen. Megérkezve szolgálati helyére, el kellene indulnia az egyik telepre, ahol találkozna a legendás (legalábbis leszállított elefántcsont mennyiségben legendás) Kurtzcal, de indulását különféle problémák késleltetik. Így van bőven ideje megismerni a gyarmati körülményeket és embereket – mind gyarmatosítókat, mind őslakosokat –, és eközben szépen elfilozofálgat az egész rendszer működéséről. A végén persze eljön a pillanat, amikor a rettegett/istenített Kurtz is megjelenik, és itt látszik igazán, hogy főhősünk mennyire másképp gondolkodik Kurtz mesmerizált követőihez képest.
Az általam olvasott kiadásban volt egy extra novella, A titokzatos idegen címmel. Ebben egy frissen kinevezett hajókapitány titokban befogad a hajójára egy tisztet, aki gyilkosságot követett el, és ezért menekül a saját hajójáról. A kapitánnyal együtt gondolkodhatunk, hogy jogos volt-e, amit tett – és hogy ezen a világtól távoli helyen mit tennénk vele, hiszen az ítéletet mi hozhatjuk meg.
A nemrég olvasott Stephen Crane-hez tudnám hasonlítani Conradot, mert bár Crane is újszerű nézőpontból mutatta be témáit, és sok szép, költői mondatot is alkotott, Conradot mégis sokkal nagyobb hatásúnak, és a mai olvasónak is emészthetőbb írónak tartom.

FarkasViki>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

“Hódítók voltak, és a hódításhoz nem kell egyéb, csak a nyers erőszak – amire pedig, ha van is, kár büszkének lenni, hiszen erőnk csak a többiek gyengeségéből fakad.”

Conrad világhírű kisregénye egy önéletrajzi ihletésű, filozofikus útleírás, a “nagy kalandra” naiv romantikával tekintő hajóskapitány, Marlow története, Belga-Kongó dzsungeleiben tett utazása, ahonnan a híres-hírhedt elefántcsont kereskedőt, Mr. Kurtzot, kell hazahoznia.

Ahogy azonban az út során egyre mélyebbre hatolunk az ősvadonban, elmosódik a határ az ésszerű és az ésszerűtlen között, már nem a logika vezeti az embereket, és a legendás Mr. Kurtz -a férfi “akinek megteremtéséhez egész Európa hozzájárult”- megmentésére irányuló küldetés tulajdonképpen az emberi lélek legsötétebb területeit feltérképező expedícióvá válik.

Ennek köszönhetően Conrad olyan erőteljes, tértől és időtől független mondanivalóval bíró történetet alkotott meg, amelyben rámutat a gyarmatosítás ellentmondásaira, abszurditására, feltárja az ember azokkal kapcsolatos belső folyamatait, lélekre gyakorolt hatását; leckét ad a képmutatásról; valamint felhívja a figyelmet arra is, hogy a történelem ismétli önmagát, ezért hiába rejtőzünk a civilizáció magasztosnak és biztonságosnak hitt falai mögé, a vadság, a brutalitás ott szunnyad mindannyiunkban, a feddhetetlen jellem, az elvek pillanatok alatt képesek rólunk leolvadni, amint olyan helyzetbe kerülünk, ahol úgy érezhetjük cselekedeteink csupán vágyainkat, az azonnali kielégülést szolgálják, és nem járnak semmiféle morális következménnyel, nem ütköznek társadalmi korlátba.

Mintha a 20. század összes borzalmának bizarr előjátéka lenne ez a rendkívül sűrű, ködös, szimbólumok egész garmadáját felvonultató, alig 100 oldalas kisregény, ami bár piszkosul megizzasztja az olvasóját, mégis hosszan ott visszhangzik a fejében, Kurtz utolsó szavaival, és a reménnyel együtt, hogy mikor átlépjük a láthatatlan küszöbét, az összegzésünk több lesz, mint egyetlen, nemtörődöm megvetéssel kiejtett szó: Borzalom! Borzalom!

Lulu88 I>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Kissé csalódott vagyok. Izgalmasabbnak és cselekményesebbnek gondoltam a történetet, ehelyett telve van túlcifrázott, túlzottan célzó gondolatisággal és leírással a könyv. Az igaz, hogy tényleg elkalauzolt az őserdő, a fekete Afrika mélyébe, szellemiségét és vadságát, félelmetességét, misztikumát és másságát bemutatva, de párbeszédeket és valódi, gördülékeny cselekményeket alig tartalmazott. Teljesen másképp kellett volna életre hívni a történetet, hogy számomra fajsúlyos legyen. A kevesebb szerintem több lett volna, kicsit sajnálom. Kíváncsi vagyok, hogyan készült el ebből a kultfilm Apokalipszis most – az a gyanúm, ebben az esetben a film kerekedne felül.

>!
Alinea, Budapest, 2011
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639659629 · Fordította: Vámosi Pál
Bélabá>!
Joseph Conrad: A sötétség mélyén

Jó kérdés, mitől olyan népszerű könyv? Szerintem elég közepes történet pár izgalmasabb részlettel, és sok tépelődéssel, ami nem volt túl érdekfeszítő számomra. Végül 4-est adok rá, talán megmaradnak bennem azok a jelenetek, amik miatt ezt teszem.


Népszerű idézetek

szigiri>!

Hódítók voltak, és a hódításhoz nem kell egyéb, csak a nyers erőszak – amire pedig, ha rendelkezünk vele, kár büszkének lenni, hiszen erőnk csupán a többiek gyengeségéből fakadó véletlen.

I.

marlow>!

Mókás dolog az élet – a könyörtelen logika rejtelmes rendje egy hiábavaló cél érdekében. A legtöbb, amit kaphatunk tőle: önmagunk megismerése – az is túlságosan későn érkezik – a kiolthatatlan megbánás aratása.

shandy>!

Olyan ez, mintha álmot kísérelnék meg elmondani – hiábavaló törekvés, mert hiszen az álom elbeszélése nem idézheti föl az álom érzetét, a lehetetlenség, meglepetés és zavar keverékét a küszködő lázadás borzongásában, azt az érzést – az álom legbelsőbb lényegét –, hogy valami hihetetlen ejtette rabságba az embert.

Kapcsolódó szócikkek: álom
colorstar>!

Különös, hogy az asszonyok mennyire érzéketlenek az igazság iránt. A maguk külön világában élnek, ilyen világ pedig sohasem létezett, és nem is létezhet soha. Túlságosan szép volna, és ha egyszer megvalósulna, már az első napnyugtakor darabokra hullana szét. Váratlanul fölbukkanna valamilyen nyomorúságos tény, amellyel mi férfiak a teremtés napja óta békésen megférünk, és fölborítaná az egészet.

Irasalgor>!

Végül is olyan a mi világunk, az egyiknek eltűri, hogy lovat lopjon, míg a másik a kötőfékre sem nézhet.

41. oldal

zanni>!

Ismerik a lopakodó éhség ördögét, dühödt gyötrelmeit, sötét gondolatait, komor, töprengő szilajságát? Nos, én ismerem. Talpig ember legyen, aki rezzenetlenül szembe tud nézni az éhséggel. Sokkal könnyebb megbirkózni a gyásszal, a gyalázattal, önnön lelkünk elkárhozásával, mint a huzamos éhezéssel. Szomorú, de így van.

73. oldal

aagnes>!

Nem, nem szeretek én dolgozni. Inkább lustálkodom, és eltöprengek, mi minden nagyszerűt lehetne csinálni. Nem szeretek én dolgozni – nincs ember, aki szeretne –, de szeretem azt, amit a munka magában rejt, a lehetőséget, hogy önmagamra találjak. Az önnön valóságomra – magamnak, nem másoknak –, amit rajtam kívül soha senki föl nem ismerhet.

49. oldal

dokijano>!

A könyv lapjait forgatta.
– A jegyzeteket oroszul írta? – kérdeztem.
Bólintott.
– Azt hittem, titkosírás – mondtam.
Fölnevetett, aztán megint elkomolyodott.

95. oldal (Alinea, 2011)

TribeBubu P>!

Mókás dolog az élet – a könyörtelen logika rejtelmes rendje egy hiábavaló cél érdekében. A legtöbb, amit kaphatunk tőle: önmagunk megismerése – az is túlságosan későn érkezik – a kiolthatatlan megbánás termése.

123. oldal (Alinea Kiadó, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: élet · logika · megbánás · önismeret · rejtély

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Kay: A fantom
Michael Crichton: Ködsárkányok
Michael Crichton: A 13. harcos
Daphne du Maurier: Halott éjszakák
Daniel Defoe: Robinson Crusoe élete és viszontagságai
Agatha Christie: A barna ruhás férfi
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym csodálatos kalandjai / A Morgue utczai gyilkosság
Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész
Daphne du Maurier: A francia kalóz szeretője