A ​Narcissus négere 7 csillagozás

Érdekes történetek – 3 kisregény formájában – a vitorlás tengerhajózás korából, orkánokról, viharokról, lékekről, hajótűzről, robbanásról, menekülésről, soha meg nem érkező rakományról – igazi romantika, mert „navigare necesse est”és fonákja is: a tengerészek nyomora, a tisztek felelőssége és embersége. A két második kisregény keretes írás, Charles Marlow – a történetek központi alakja, aki másodtisztként, ill. kapitányként beszéli el a azokat: Az utolsó a leghíresebb és legjobb is: „A sötétség mélyén.” Az angol Marlow egy belga kereskedelmi társaság megbízásából érkezik Afrikába, hogy kapitányként irányítson egy folyami gőzösön. A sötétség mélyén a belga gyarmatosítás sötét oldalát fedi fel, miközben a Marlow által megélt sötétség három árnyalatát mutatja be: Kongó vadonjának sötétségét, a belgák kegyetlenségét az afrikai őslakosokkal szemben, és azt a minden emberben lakozó, feneketlen sötétséget, melyből az emberi gaztettek születnek. Habár Conrad nem nevezi meg a regényben szereplő folyót, a regény írásának idején a Kongói Szabadállam – melynek legfontosabb folyója a Kongó volt – II. Lipót belga király magángyarmata volt. A történetben Marlow-t egy rakomány elefántcsont elszállításával bízzák meg, de valódi feladata az, hogy ezzel együtt az elefántcsont-ügynököt, Kurtz-öt is visszahozza a vadonból, aki kétes hírnevet szerzett magának a környéken.
Utóbbi kisregényből több filmfeldogozás is készült, többek közt Coppola – Apokalipszis most-ja. Érdemes elolvasni!

Olyan régen olvastam, hogy alig emlékszem rá. Inkább csak a hangulatra: komorság, elszomorodás, szégyen. Újra kéne olvasnom…