Az ​ezerarcú hős 30 csillagozás

Joseph Campbell: Az ezerarcú hős Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

„Csak ​akkor találjuk meg az élet kincseit, ha leereszkedünk a szakadék legmélyére. Ahol összerogysz, ott lapul a kincs. Amit keresel, az éppen abban a barlangban rejlik, ahová félsz belépni.” – Joseph Campbell

Démonok, sámánok, harcosok, királyok, hősök és istenek – a mesék, mítoszok és legendák mélyén, álom és valóság határán örök küzdelemben néz szembe egymással a jó és a rossz, a fény és a sötétség, az élet és a halál. A mitikus történetek mindenkor és mindenütt ugyanazzal az átütő erővel, ősi képek, archetípusok és szimbólumok jelrendszerével közvetítik a kozmikus igazság összefüggéseit az esendő halandó számára. Joseph Campbell emberfeletti tudással összegzi a természetfeletti törvényeit: a világ maga a Történet, amelyben mindannyian akaratlanul a Hős Útját járjuk, vezérfonálként pedig szeretjük ezerszer is újra hallani a nagy mesét, átélni a hős kalandját, amint útra kel, küzd, meghal, feltámad és visszatér közénk, elhozva az élet vizét, fellebbentve a fátylat a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1949

>!
Good Life Books, Budapest, 2023
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156455994 · Fordította: Varjasi Farkas Csaba
>!
434 oldal · ISBN: 9789636300005
>!
Édesvíz, Budapest, 2010
460 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635290741 · Fordította: Varjasi Farkas Csaba

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Arnold J. Toynbee


Kedvencelte 12

Most olvassa 31

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 223

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Lecter>!
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

Ez a könyv nem kevesebbre vállalkozik, minthogy utána járjon minden mitológia alapjának: az egész emberiség közös pszichés örökségének. Miért vannak közös elemek a busmanok és az eszkimók meséiben, és miért függ össze ez a szomszédasszony álmaival? Az Út, amit bejárunk. Ez az, amit eddig csak Buddha járt végig a maga gyönyörűségében. Mai terminológiában: az út a létteljesség felé. Egy percig sem állítja, hogy van rá bevett mód. Épp ezért is fejti ki, hogy a hősök élete szimbolikus, és nem követendő példa ( ti. nem másolandó). A kettő közötti különbség nyilvánvaló. „Csináld ezt, és légy jó!” szemben az „ Ismerd meg, és légy Isten” paranccsal. Az elvakultan vallásosak kerüljék messziről, mert csak dührohamot kapnának tőle. Campbell zseniálisan kerüli az ítélkezést, az ő filozófiája az egy végcél és a hozzávezető kismillió út. A mai demisztifikált világunknak felvázol egy ötezer éves alternatívát, és közben rámutat rengeteg alapvető problémára, amire régieknek voltak elképesztően praktikus megoldásai. Ők akkor a sötétben éltek, mi most a világosság ( a tudás ) korát éljük. Mindkettőnek megvolt a maga ára. És hősökre van szükségünk, hogy megmutassák nekünk a bennünk lakozó személyes Istent majd a mögötte lévő közömbös, állandó pusztulásban és születésben lévő univerzumot. Hogy mennyire könnyű ez? Egy embernek már sikerült.

6 hozzászólás
Saba1>!
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

Jelentem tisztelettel: A végére értem. Kellett hozzá vagy két év, mire ez sikerült, de győztem és bevégeztem. Mintha a Háború és Békének értem volna a végére, beleizzadtam, kifáradtam és most a győztesek néma mosolyával az arcomon jól esően pihegek. Természetesen George Lucas Star Wars univerzuma miatt kezdtem neki, mivel örök hivatkozási alap és amúgy is érdekel a mitológia lélektana. A könyvnek épp ezért nagy elvárásokkal álltam neki, és nem is csalódtam, körülbelül azt kaptam, amit vártam. Mélyenszántó, rendkívül alapos tudományos jellegű munka, talán a legalaposabb skálája a mitológiai összefüggéseknek. És épp ez volt benne a rákfene is, hogy olvasás közben nem tudtam elvonatkoztatni a könyv tudományos jellegétől. Mert hogy minden mondatot legalább kétszer kellett elolvasnom, leszopogatni róla a lényeget, mint csontról a húst, hogy aztán ízlelgessem, csócsálgassam és elemezzem magamban, amit mondani óhajtott vele a nagytiszteletű kutász. Nem volt egyszerű feladat, lassan haladtam vele, lehetetlen csak úgy átfutni rajta, mert mikor már lankadt a figyelmem, magamon éreztem Campbell professzor szigorú tekintetét, ahogy a katedráról rám tekint, és kérdőre von szemöldökének egyetlen felvonásával, hogy miért nem figyelek. Szó szerint temérdek mitológiai leírással áraszt el a könyvben, mintha csak védeni akarná önnön igazát, hogy ne lehessen fogást találni rajta, mert igenis, ha valaki hát ő tudja mit beszél, mert a világon először ő bíz pontosan utánajárt, és erre vonatkozóan mesék, mítoszok, nyúlfarknyi népek álmait citálja elő és önti garmadával az olvasóra. A baj az ezzel, hogy a könyv kissé mégis idejétmúlt, nálunk kis hazánkban hiánypótló a megjelenése, de ezt a könyvet 1949-ben írta, amin azért érdemes elgondolkodni. A megjelenés évében nem kétlem, hogy újszerű volt és egyben magával ragadó és varázslatos is, de olvasás közben azért mégis úgy éreztem magam, mintha egy 70 éves lekvárt nyalogatnék. Voltak benne forradalmi gondolatok, de azt hiszem már a maga idejében is kardot rántva kellett bizonyos téziseit megvédeni, és az igaz, hogy a 60-70 évekbeli ellenkultúra számára ez maga volt a spirituális kvinteszencia, A mágikus védizmus bibliája, mégis úgy éreztem, hogy ma már kevésbé érdekfeszítő a munka, amit az asztalra tett, mint a megjelenésekor. De az is igaz, hogy napjaink spirituális útkeresése is igencsak alábbhagyott, így ez a könyv is csupán lehúzandó strigulává degradálódott az évek folyamán.
Ugyanakkor kaptam válaszokat is a kérdéseimre, voltak igazi felfedezések és ujjongások is az összefüggések olvasatakor. Többet tudtam meg magamról és a környező világról, mint amikor a kezembe vettem és ezért viszont végtelenül hálás vagyok a professzor úrnak. Végszóként pár tanács: Csak elborult SW fanoknak, vigyetek magatokkal fénykardot is az utazáshoz és kössetek az asztal lábához egy cukorspárgát, hogy visszataláljatok az útvesztőből a mindennapokhoz.

1 hozzászólás
Kun_Gergely I>!
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

Monumentális mű!
Óriási területet (mítoszok, népmesék) kíván átfogóan ismertetni a hős útján keresztül, tárgyalja a megjelenő szimbólumokat, és mindezt összeveti az elméleti és alkalmazott pszichológia néhány aspektusával.
Elképesztően nagy munka lehetett megalkotni ezt a könyvet, ha csak a felhasznált forrásokat nézem, azokat végigolvasni is hosszú idő lehetett.
És, szerintem, pont a munumentalitásában van a gyengesége. Itt, minden egyes fejezet megérne egy-egy külön könyvet, mélyebben beleásva a témába, több mítoszt, népmesét boncolgatva, a témát jobban kifejtve, olvasmányosabban tálalva. Most nagyon sokszor éreztem, hogy nem teljes, valami hiányzik. Persze mindez nem bírálat, hiszen így is lenyűgözött az olvasmány.

Hirvathor>!
Joseph Campbell: Az ezerarcú hős

Elképesztő hogy milyen aranyárakon tud forogni ez a könyv (bár nem véletletnül). Amit nem értek az az hogy miért nem adja ki újra a kiadó?

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

A mitológia szimbólumait nem ember alkotta; ezeket nem lehet sem kitalálni, sem rendszerezni, sem tartósan elnyomni. A mítoszok az emberi psziché spontán megnyilatkozásai, s mindegyik sértetlenül magában hordja forrásának elemi erejét.

16. oldal

Odett>!

… a társadalom lelkében és testében keletkezett törést nem orvosolhatja a visszatérés a régi szép időkhöz (archaizmus) vagy bármilyen program, amely garantálja a tökéletes jövőt (futurizmus), de még a legrealisztikusabb, pragmatista törekvés sem, amely megpróbálja kitartó munkával újra összeforrasztani a széthulló darabokat. Csak a születés győzheti le a halált – nem a régi újjászületése, hanem valami egészen más és új. Kell lennie a társadalom lelkében és testében egy folyamatos „állandóan visszatérő születésnek” (palingenezis) – ha hosszú távon szeretnénk túlélni –, ami ellenpontozza a soha véget nem érő pusztulási folyamatot. Mert ha nem vagyunk képesek megújulni, akkor saját győzelmeinkből kovácsol erőt a Gonosz: saját erényeinkből születik meg a végzetünk. A béke csalóka ábránd, a háború is ábránd, a változás is ábránd; az állandóság is az. Amikor elérkezik a nap, a halál győzelmet arat felettünk, semmi mást nem tehetünk, mint hagyjuk magunkat keresztre feszíteni – és feltámadni; teljesen darabokra hullani – és aztán újjászületni.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: archaizmus · Arnold J. Toynbee · futurizmus
2 hozzászólás
Odett>!

A mitológia és a rítus legfőbb szerepe mindig is az volt, hogy olyan szimbólumokat szolgáltasson, amelyek előrehajtják az emberi lelket, ellenpontozva azokat az állandó fantáziákat, amelyek éppen ellenkezőleg: igyekeznek azt gúzsba kötni.

22. oldal

daniagi>!

[…] a kalandot nem lehet egyedül megkockáztatni; minden idők hősei megjárták már ezt az utat előttünk; a labirintust feltérképezték; elég a hős ösvényén haladva a fonalat követnünk. És ahol rettenetes borzalmat vártunk, ott találjuk meg végül Istent; ahol el akartunk valakit pusztítani, ott saját halálunkat fogjuk okozni; ahol kifelé indultunk az úton, ott fogunk megérkezni lényünk legbelső magjához; ahol magányra számítottunk, ott az egész világgal találkozunk.

34-35. oldal

pontosvesszőparipa_Niki P>!

Fixálódunk gyermekkorunk ki nem élt, infantilis fantáziáihoz, és ezáltal képtelenek vagyunk átélni a felnőtté válás szükségszerű beavatási rítusát. Az Amerikai Egyesült Államokban ráadásul még a megfordult értékrend is jellemző: a cél nem az, hogy tisztességben megöregedjünk, hanem hogy fiatalok maradjunk; nem az, hogy felnőtté érjünk, és elszakadjunk az Anyától, hanem hogy az ölében maradjunk. Így aztán férjek, meglett férfiak, akik szüleik akarata szerint ügyvédek, kereskedők vagy tudósok lettek, saját kamaszkoruk oltárán áldoznak, miközben feleségeik tizennégy év házasság és két szép, felnevelt gyermek után is a szerelmet keresik – a szerelmet, amely kizárólag kentaurok, szilének, szatírok és más kéjvágyó, rémálombeli lények formájában érkezik el hozzájuk, mint a második fent idézett álomban, vagy pedig az üzekedés istennőjének népszerű, szirupos templomaiban, valamelyik ügyeletes mozihősnek álcázva.

22. oldal

Enikő_Rácz>!

A szándékos befelé fordulás valójában a teremtő géniusz egyik klasszikus eszköze, és lehet tudatosan is használni. A pszichikai energiákat egyre nagyobb mélységekbe hajtja,és mozgásba hozza a tudatalattiban rekedt gyermeki és archetípusos képeket. Természetesen az eredmény könnyen lehet a tudatos én többé-kevésbé teljes széthullása (neurózis, pszichózis: a megbénult Daphné állapota); másrészt viszont, ha a személyiség képes befogadni és integrálni ezeket az új erőket, akkor az öntudatra ébredés és mesteri kontroll szinte emberfeletti élményét fogja megtapasztalni.

75. oldal

Vladi>!

Uram Istenem! Mikor emberként éltem s dolgoztam, nyugtalanul bolyongva, sok-sok életen át, újra és újra születve, kerestem és szenvedtem, szüntelenül, sehol nem lelve nyugalmat. A bánatot örömnek véltem. A sivatag fölött remegő délibábot frissítő víznek gondoltam. A gyönyört markoltam, és helyette nyomorúságot fogtam. Királyi hatalom és földi gazdagság, vagyon és hírnév, barátok és fiak, feleség és hívek, s minden, mi az érzékek gyönyöre: magamnak akartam tudni kivétel nélkül, mert hittem, hogy ez a boldogság záloga. De mihelyst megkaptam, megváltozott természete, és perzselő tűz lett valamennyi.
Aztán megleltem helyem az istenek között, kik maguk közé fogadtak. De hol lesz vége mindennek? Hol lelek nyugalmat? E világ lényei, az istenek is mind bedőlnek a csapdának, Uram Istenem, mit állítasz nekik? Ezért róják hasztalan körüket a születés, a szenvedő élet, az öregség és elmúlás mentén. Életek között a halál urával küzdenek, kiállva kénytelen a kegyetlen kínok poklának minden mértékét. S ez mind tőled van!
Uram Istenem, játékos porhintésed engem is rászedett, én is a világ martaléka lettem a tévedések útvesztőjében bolyongva, énem és tudatom hálójába gabalyodva. Most hát menedéket veszek végtelen, csodálatos Jelenlétedben, csak arra vágyva, hogy mindettől megszabaduljak végleg.

205. oldal

Glosep>!

A tegnap hőse a holnap zsarnoka lesz, hacsak nem feszíti keresztre magát itt és most.

A jelen szemszögéből nézve, a jövőtől való megszabadulás olyan szintű vakmerőség, amely már a nihilizmus határát súrolja. Krisna, a világmegváltó Kansza özvegyeihez intézett vigasztaló szavainak rémisztő a felhangja; nem kevésbé hátborzongató, amit Jézus mond: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak a földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa között; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.” Hogy megóvja a felkészületleneket, a mitológia a végső revelációt homályos célzásokkal, álruhában tárja elénk, miközben ragaszkodik a fokozatos tanítás elvéhez. A megváltó alakja, aki megszabadul a zsarnoki apától, és aztán maga lép a trónra (mint Oidipusz), igazából atyja örökébe lép. Hogy finomítsa az apagyilkosság tényét, a legenda behelyettesíti az apát a gonosz nagybácsival vagy a trónbitorló Nimród királlyal. A félig bújtatott tény viszont megmásíthatatlan. Miután fény derült rá, az egész színjáték összeomlik: a fiú megöli az apát, viszont a fiú és az apa egy és oszthatatlan. Az enigmatikus alakok visszaolvadnak az elementáris káoszba. Ez a világ végének (és újjászületésének) a bölcsessége.

360-361. oldal

Kapcsolódó szócikkek: enigmatikus · Jézus Krisztus · Krisna · Oidipusz
Glosep>!

Írásában Dr. Karl Menninger rámutat, hogy jóllehet a zsidó rabbik, protestáns lelkipásztorok és katolikus papok nagy vonalakban közös nevezőre tudják hozni a közöttük lévő teológiai különbségeket, de amikor arról van szó, hogy milyen szabályok és törvények betartásával lehet kiérdemelni az örök életet, reménytelenül különböznek a nézeteik. „Eddig a pontig a program tökéletes – írja Dr. Menninger. – De ha senki nem tudja biztosan, hogy mik a szabályok és törvények, az egész abszurditásba fullad.” Erre a választ leginkább Rámakrisna adja meg:

Isten különféle vallásokat hozott létre a különböző keresők, korok és nemzetek szerint. Minden tanítás csak egy a sok ösvény közül; de az ösvény egyáltalán nem azonos magával Istennel. Viszont bármelyik elvezet Istenhez, ha teljes szívvel és odaadással követjük az utat… A tortát ehetjük úgy is, hogy a hab a tetején van, vagy az oldalára fordítva. Mindegy, ugyanolyan édes lesz.

168. oldal

daniagi>!

A hős útja mindenütt jelenlévő mítoszának éppen az a lényege, hogy minden ember számára felmutat egy általános érvényű formulát, bármilyen szinten álljon is az életben. Ezért átfogó és a legszélesebb körben értelmezhető a mítosz. Az egyénnek csak meg kell találnia saját helyét ennek az általános emberi formulának a viszonyrendszerében, és ráhagyatkozni, hogy az megmutassa a kiutat saját korlátai közül. Kik és hol laknak saját démonai? Akik valójában saját emberi mivoltának megoldatlan rejtélyei. Milyen ideák vezérlik? Ezek árulkodnak arról, hogyan viszonyul az élethez.

129. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Yuval Noah Harari: Sapiens
Jonice Webb: Ismeretlen érzelmek
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete
Alice K. Turner: A pokol története
Russell Kirk: Amerika brit kultúrája
Susan Sontag: A betegség mint metafora
Nicholas Campion: A nyugati asztrológia története
Simonyi Károly: A fizika kultúrtörténete
A pszichológia nagykönyve