José Saramago: Vakság 4.43 / 110

Most már tudom, hogy miért nem akarnak a földön kívüli idegen lények kapcsolatba lépni velünk.:)
Mert rohadt egy undorító nép/faj vagyunk….
Ez a könyv példája annak, hogy ez ember még vakon, mikor ki van szolgáltatva a társainak, még akkor is lop, csal, hazudik….
Nagyon érdekes, elgondolkodtató egy könyv. Nagyon tetszett. Nagyon jól meg van írva, szinte látja az ember, amit a szereplők nem.:)
Nem tudok többet írni róla, ezt el kell olvasni, csak úgy jön át a lényege!

Az olvasása elején csaknem elrettentett a nagyon tömény, egy tömbből „faragott” szöveg. Szerencsére a formával kapcsolatos kezdeti és pillanatnyi ellenérzésen sikerült úrrá lennem; aztán ahogy belemerültem a regénybe, az írás ritmusa és a történet már beszippantott.

Különösen a vége felé (a vesztegzárból való szabadulás után) kezdtek áttünedezni egyre egyértelműbben a felszín alatti mélyebb és elvontabb jelentésrétegek, illetve a példázatosság szándéka Saramago részéről.

A vakság mint fizikai állapot csak felerősítette, egyértelművé tette és az elviselhetőséget csaknem meghaladó szintre emelte azt a rémséges lelki-szellemi vakságot (sivárságot, pusztulást?), amelyben a szereplők – mi magunk! – botladozunk a 20-21. században.

Van kiút? Vagy már az is elég intő jelként, a változás ösztönzőjeként, ha legalább tudatosodik bennünk helyzetünk tarthatatlansága? Meglátjuk… Meg-lát-juk?

„Miért vakultunk meg, Nem tudom, egy nap talán megtudjuk az okát, Elmondjam mire gondolok, Mondd, Arra gondolok, hogy nem is vakultunk meg, hogy vakok vagyunk, Vakok, akik látnak, Vakok, akik látnak, és mégsem látnak”

zseniálisan gyomorforgató, megrázó, viszolyogtató, letehetetlen könyv. ha lehetne, 6 pontot adnék neki.

Olyan volt mint egy örvény….le se tudtam tenni.
Az a szó, hogy tetszett nem igazán megfelelő. A történet egyszerre megviselt, megrázott, forgott a gyomrom és közben azt is éreztem, hogy ez a nagyon jó! Tökéletes hatás!

Nagyon haragszom a könyvre. Nem mondhatom, hogy az íróra, mert mi van, ha fordítási malőr: valami iszonyatos a stílusa. Pedig igazán jó könyv is lehetne. (Kicsit el is vette a kedvem az olvasástól. Mert nem csak a sztorit igényli az ember, hanem azt is, hogy megfelelő köntösbe legyen csomagolva. Na akkor igazán élmény az olvasás.)

Ez a könyv egyszerűen undorító, kevés könyv akasztott ki ennyire. Nagyon szeretem, amikor egy szerző egyszerűen csak belehelyezi hőseit egy szituációba és megvizsgálja, hogy mi történik velük. Sokan ezt önkényességnek hívják, de olyat is hallottam aki sci-finek. Szerintem ez egyszerűen csak sarkítás, és annak ellenére, hogy nagyon szeretem a realizmus, ez is remek, nagyon érdekes dolog. Ez volt az első Saramago regényem, de ahogy láttam gyakran helyezi lehetetlen szituációkba hőseit, hogy mondhasson valamit a mi valódi világunkról. Szépen lassan el fogom olvasni az összes könyvét!
Ja és a könyv vége: tökéletes, annyira vártam, hogy elsüsse a „poént” (aki olvasta, remélem érti, de nem írnám le pontosabban tekintettel azokra, akik még nem olvasták), de ő mégse csapja le a magas labdát viszont érezteti, hogy lecsaphatta volna :)

Megrendítő és kemény. De a világ ilyen. Ráadásul nekünk nincs is ennyi segítségünk. Viszont több a kiút…

Huh, rám nagyon nagy hatással volt (olyan jellegűvel, mint amikor egy ököl találkozik egy gyomorszájjal, és én lennék a gyomorszáj). Nem könnyen emészthető könyv szerintem. Most csináltak halivudi filmet belőle, de nem merem megnézni, mert biztos elszúrták.

11 hónapja @aenima lekapta ezt a könyvet a polcról és becsukta a szobája ajtaját. Néhány óra múlva felbukkant és csak annyit mondott, hogy ez egy nagyon jó könyv, olvasd el. Megtettem. Igazából akartam írni egy értékelést, de annyira olyan lenne mint az övé, hogy felesleges. Köszi az ajánlást. :*

Saramgotól ezelőtt csak az Embermást olvastam pár éve ami akkor nem annyira fogott meg, de éreztem, hogy érdemes még próbálkozni a szerzővel. A Vakság sokkal jobban betalált nálam. A helyenként szörnyű jelenetek ellenére alig tudtam letenni a könyvet. Álltalában ha éjfél körül állok neki olvasni, akkor 10 oldal után kiesik a könyv a kezemből, de most erőszakkal kellett rávennem magam, hogy fél 2 körül letegyem és aludjak is egy kicsit.

Voltak benne rövidebb részek amikor megijedtem, hogy elmegy valami olyan stílusba az egész ami számomra unalmas, de ezek szerencsére nem tartottak sokáig. Közben többször is úgy éreztem tudom mi lesz a vége, de aztán mégis máshogy alakult. A folytatásra feltétlenül kiváncsi vagyok, de más Saramago regényt is fogok még olvasni az biztos.