A barlang története tipikus saramagói vízió, mely a platóni múlt és a Szép új világ-ban felvázolt embertelen jövő közötti jelent villantja fel. Megszokott barokkos stílusában a szerző derűs távolságtartással, mégis empátiával mutatja be Cipriano Algor falusi fazekasmester konfliktusát a környéket egyre inkább eluraló gigászi Központtal, mely egyszerre lakópark, pláza, vidámpark és temető – város a városban, vagy talán inkább egyfajta kafkai-orwelli hangulatú rendőrállam az államban. Egy napon a Központ bürokratái közlik a fazekassal, hogy termékeire többé nem tartanak igényt. A következő hetekben a mester lányával és a Központban őrként dolgozó vejével összefogva, erejét megfeszítve küzd a megélhetéséért, alkalmazkodni próbál, ám hiába, a végkifejlet elkerülhetetlen: a kis családnak be kell költöznie a Központba. Itt egy éjjel Cipriano Algor megdöbbentő felfedezést tesz, s ez ismét új irányba fordítja mindannyiuk sorsát. Mint több korábbi kötetében, a szerző ebben a regényében is egy igen egyszerű alaphelyzetből bontja ki a metaforákban és filozófiai párhuzamokban gazdag történetet. Miközben az egyén, a kisember sorsát vizsgálja, akinek adott történelmi és társadalmi helyzetben kell megteremtenie létezése feltételeit, a rá jellemző enyhe iróniával kipellengérezi a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásait, és nem fél némi archaikus romantikát csempészni a szereplők életébe. Talán nyíltan vállalt pesszimizmusából eredeztethető a benne rejlő makacs tagadás, melyre már a Lisszabon ostromának históriája is épült, és ami A barlang végső feloldását is meghatározza. „Mert van-e annál felemelőbb érzés – kérdezi Saramago –, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy nem?
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Ismét egy csodálatos könyvélmény Saramagotól.
Visszatérő gondolatként megjelenik a „Központ”, mint az „Állam” megtestesítője, de ebben a regényben a szereplők kifinomult kidolgozása kap nagyobb hangsúlyt. Apa és lánya, akik félszavakból is megértik egymást; akik egy ki nem mondott gondolatot hosszú érvekkel tudnak igazolni vagy cáfolni; ahol helye van az őszinte szeretetnek és nincs helye a régi értékeknek, mert az „új”, gyakorlatias működés elsöpri azt ami szép és egyedi.
Jellemzően jelen vannak itt is a hasonlatok és a közmondások, amelyek a szereplők származása miatt itt még inkább indokoltak (mint pl. a Vakságban vagy a Megvilágosodásban).
Először utazó könyvként próbáltam olvasni, de nem lehet, Csak meghitt csendben és elmélyülten érthető, érezhető át a mondanivaló teljes mélységében.
Megérdemelt Nobel-díj! Ne ijesszen el senkit, hogy a filozófiából ismert barlang-hasonlat szerepel a fülszövegben, mert nem ez a lényeg. Kevés a szereplő, de ők súlyos dolgokat élnek meg, súlyosak az érzelmeik is és súlyos a megoldás is. Viszont megkönnyíti az értelmezést a gyönyörű szöveg. És azok a ki nem mondott mondatok! Van úgy néha, hogy egy-egy leírt mozdulat a helyén egy fél oldal beszédet vált ki. Megmutatja nekünk Saramago, hogy mit félünk kimondani és mit félünk megélni.
(Személyes top10-ben ott van.)
Top idézetek
Mert van-e annál felemelőbb érzés, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy “nem”?
Szerencsére vannak könyvek. Ott felejtjük őket a polcon, vagy láda alján, hagyhatjuk por vagy moly martalékául, átengedhetjük pincék sötétjének, megtehetjük, hogy hosszú évekig feléjük sem nézünk, nem nyúlunk hozzájuk, meg se kottyan nekik, várnak nyugodtan magukra csukódva, nehogy a bennük őrzött tartalomból bármi elvesszen, várják a pillanatot, amely egy szép napon mindig eljön, amikor azt kérdezzük, Ejnye hol lehet az a könyv,…
182. oldal
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- J. M. Coetzee: In the Heart of the Country
- J. M. Coetzee: Waiting for the Barbarians
- J. M. Coetzee: Life & Times of Michael K
- J. M. Coetzee: Foe (angol)
- J. M. Coetzee: Age of Iron
- J. M. Coetzee: Disgrace
- Fejes Endre: Rozsdatemető
- Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
- Paul Auster: A véletlen zenéje
- Ingmar Bergman: Jelenetek egy házasságból
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Isabel Allende: Kísértetház
- Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
- Spiró György: Fogság
- George Orwell: Állatfarm
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- John Steinbeck: Édentől keletre
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Gion Nándor: Latroknak is játszott
- Bartis Attila: A nyugalom
- Németh László: Égető Eszter
