A barlang története tipikus saramagói vízió, mely a platóni múlt és a Szép új világ-ban felvázolt embertelen jövő közötti jelent villantja fel. Megszokott barokkos stílusában a szerző derűs távolságtartással, mégis empátiával mutatja be Cipriano Algor falusi fazekasmester konfliktusát a környéket egyre inkább eluraló gigászi Központtal, mely egyszerre lakópark, pláza, vidámpark és temető – város a városban, vagy talán inkább egyfajta kafkai-orwelli hangulatú rendőrállam az államban. Egy napon a Központ bürokratái közlik a fazekassal, hogy termékeire többé nem tartanak igényt. A következő hetekben a mester lányával és a Központban őrként dolgozó vejével összefogva, erejét megfeszítve küzd a megélhetéséért, alkalmazkodni próbál, ám hiába, a végkifejlet elkerülhetetlen: a kis családnak be kell költöznie a Központba. Itt egy éjjel Cipriano Algor megdöbbentő felfedezést tesz, s ez ismét új irányba fordítja mindannyiuk sorsát. Mint több korábbi kötetében, a szerző ebben a regényében is egy igen egyszerű alaphelyzetből bontja ki a metaforákban és filozófiai párhuzamokban gazdag történetet. Miközben az egyén, a kisember sorsát vizsgálja, akinek adott történelmi és társadalmi helyzetben kell megteremtenie létezése feltételeit, a rá jellemző enyhe iróniával kipellengérezi a fogyasztói társadalom elidegenítő hatásait, és nem fél némi archaikus romantikát csempészni a szereplők életébe. Talán nyíltan vállalt pesszimizmusából eredeztethető a benne rejlő makacs tagadás, melyre már a Lisszabon ostromának históriája is épült, és ami A barlang végső feloldását is meghatározza. „Mert van-e annál felemelőbb érzés – kérdezi Saramago –, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy nem?
Címkék
Top értékelések
Ismét egy csodálatos könyvélmény Saramagotól.
Visszatérő gondolatként megjelenik a „Központ”, mint az „Állam” megtestesítője, de ebben a regényben a szereplők kifinomult kidolgozása kap nagyobb hangsúlyt. Apa és lánya, akik félszavakból is megértik egymást; akik egy ki nem mondott gondolatot hosszú érvekkel tudnak igazolni vagy cáfolni; ahol helye van az őszinte szeretetnek és nincs helye a régi értékeknek, mert az „új”, gyakorlatias működés elsöpri azt ami szép és egyedi.
Jellemzően jelen vannak itt is a hasonlatok és a közmondások, amelyek a szereplők származása miatt itt még inkább indokoltak (mint pl. a Vakságban vagy a Megvilágosodásban).
Először utazó könyvként próbáltam olvasni, de nem lehet, Csak meghitt csendben és elmélyülten érthető, érezhető át a mondanivaló teljes mélységében.
Megérdemelt Nobel-díj! Ne ijesszen el senkit, hogy a filozófiából ismert barlang-hasonlat szerepel a fülszövegben, mert nem ez a lényeg. Kevés a szereplő, de ők súlyos dolgokat élnek meg, súlyosak az érzelmeik is és súlyos a megoldás is. Viszont megkönnyíti az értelmezést a gyönyörű szöveg. És azok a ki nem mondott mondatok! Van úgy néha, hogy egy-egy leírt mozdulat a helyén egy fél oldal beszédet vált ki. Megmutatja nekünk Saramago, hogy mit félünk kimondani és mit félünk megélni.
(Személyes top10-ben ott van.)
Top idézetek
Mert van-e annál felemelőbb érzés, mint amikor az ember teljesen szabad akaratából azt mondhatja, hogy “nem”?
Szerencsére vannak könyvek. Ott felejtjük őket a polcon, vagy láda alján, hagyhatjuk por vagy moly martalékául, átengedhetjük pincék sötétjének, megtehetjük, hogy hosszú évekig feléjük sem nézünk, nem nyúlunk hozzájuk, meg se kottyan nekik, várnak nyugodtan magukra csukódva, nehogy a bennük őrzött tartalomból bármi elvesszen, várják a pillanatot, amely egy szép napon mindig eljön, amikor azt kérdezzük, Ejnye hol lehet az a könyv,…
182. oldal
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Josef Škvorecky: Egy tenorszaxofonos történetei
- Josef Skvorecký: Csoda
- Bret Easton Ellis: Holdpark
- Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
- William Somerset Maugham: Akkor és most
- Julio Cortázar: Nagyítás
- Siegfried Lenz: Városszerte beszélik… / Lehmann meséi…
- Boris Vian: Szívtépő
- Danilo Kiš: Fövenyóra
- Ismail Kadare: Az Álmok Palotája
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Isabel Allende: Kísértetház
- Márai Sándor: Az igazi / Judit …és az utóhang
- Spiró György: Fogság
- George Orwell: Állatfarm
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- John Steinbeck: Édentől keletre
- Gabriel García Márquez: Száz év magány
- Gion Nándor: Latroknak is játszott
- Bartis Attila: A nyugalom
- Németh László: Égető Eszter
































