A ​költői mesterség 7 csillagozás

Jorge Luis Borges: A költői mesterség

Több mint három évtized után elõkerült a hangfelvétel, amely Borgesnek az 1967–68-as tanévben a Harvard Egyetemen angolul tartott elõadás-sorozatát rögzítette. Hat elõadásról van szó, melyek mind a költészettel foglalkoznak (a költészet rejtélye, a metafora, az epika, a versfordítás, a gondolatiság, a költõi hitvallás), és természetesen pazar példatárral elemzik Borgesnek a vers művészetét érintõ gondolatait. Egy élete csúcsán lévõ, XX. századi szellemi óriás vall a lehetõ legszemélyesebben az irodalomról: szinte látjuk-halljuk, ahogy ez a bámulatos memóriával és műveltséggel megáldott ember a lehetõ legegyszerűbben fogalmazva összegzi egy könyvek között eltöltött élet során megszerzett mesterségbeli tudását. Nincs póz, nincs kertelés, itt egy esendõ (már csaknem teljesen vak) ember szól megindító õszinteséggel a művészetrõl. Mondatai egyszerűek, tiszták, ilyen hitelesen csak a legnagyobbak tudnak és mernek szólni az irodalomról.

Eredeti megjelenés éve: 2000

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 2002
134 oldal · ISBN: 9630771659

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 15


Népszerű idézetek

SchAron>!

A regény esetében például (ugyan miért is ne beszélhetnénk a regényről, ha a költészetről szólunk?) bizalmunknak az az alapja, hogy hiszünk a főhősben. Ha hiszünk benne, minden rendben van. Én nem tudom biztosan – remélem, nem tartják ezt majd eretnekségnek –, nem tudom teljesen biztosan, hogy hiszek-e Don Quijote kalandjaiban. Talán nem hiszek némelyikben. Egyik-másik kalandot túlzónak tartom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a lovag nem intézett a fegyverhordozójához olyan szövevényes, hosszú beszédeket. Mindez azonban mégsem fontos; az a fontos, hogy hiszek magában Don Quijotéban.

99. oldal

SchAron>!

Mert véleményem szerint a sejtetés mindig sokkal hatásosabb, mint a megállapítás. Meglehet, hogy az emberi elme hajlamos a kijelentések tagadására. Emlékezzenek csak, mit mondott Emerson: az érvek senkit nem győznek meg. Azért nem győznek meg senkit, mert érvként adják őket elő. Akkor ugyanis vizsgáljuk, mérlegeljük, forgatjuk őket, és ellenük szegülünk. Ám ha valamit csak úgy megemlítenek, vagy – még inkább – valamire csupán céloznak, azt szívesen fogadja a képzeletünk. Képesek vagyunk elfogadni.

38. oldal

1 hozzászólás
SchAron>!

Abban már nem vagyok biztos, hogy hiszek-e a Sátán kutyájában. Abban ellenben biztos vagyok, hogy olyasmiben nem hiszek, hogy fénylő festékkel bekent kutyával kéne az olvasót riogatni. Ám Mr. Sherlock Holmesban biztosan hiszek, akárcsak Dr. Watsonhoz fűződő különös barátságában.

109. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Sontag: A pusztulás képei
Leszek Kołakowski: Legújabb kis előadásaim nagy kérdésekről
Manuel Puig: Rúzsos kis ajkak
Leszek Kołakowski: Mit kérdeznek tőlünk a nagy filozófusok?
Octavio Paz: Fekete sugarak
Mario Vargas Llosa: Kölykök
Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő
Julio Cortázar: Az összefüggő parkok
Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései
Carl Gustav Jung: Az archetípusok és a kollektív tudattalan