Az ​éjszaka pásztorai 17 csillagozás

Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Martim ​káplár csodaszép idegen asszonyt hoz a házhoz, s ezzel furcsa bonyodalmak kezdődnek Salvador de Bahia külvárosában. A kívánatos Marialva tüzes tekintete mély sebeket éget a férfiszívekbe, de különösen a Potyavásár nevezetes kikiáltójának, Pintyőkének a lelkivilágát zavarja meg. Ám az igaz barátság állja a sarat és diadalmaskodik az asszonyi praktikákon.
A házasság gyönyöreiből, de leginkább gyümölcseiből a Néger Massunak is kijut a része. Keresztapa kellene a kisfiának, de annyi a barátja, hogy képtelen választani közülük. A földöntúli hatalmak azonban segítségére sietnek, s így lesz Massu az egyik néger isten keresztkomája.
Nem kevésbé kalandos história bonyolódik a Macskanyúzó domb körül. A deszkaviskók lakói komoly háborúságba keverednek a telejtulajdonossal, s ily módon a rendőrséggel is. A magas politikai körökben a szónoki emelvényeken dúl a harc: a nép igaz és kevésbé igaz barátainak fondorlatos ügyeskedésével mégiscsak kelepcébe szorítják a… (tovább)

Eredeti cím: Os Pastóres da Noite

Eredeti megjelenés éve: 1964

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Nagy siker volt General Press

>!
General Press, Budapest, 2004
388 oldal · ISBN: 9639459933 · Fordította: Benyhe János
>!
Kossuth, Budapest, 1967
452 oldal · keménytáblás · Fordította: Benyhe János

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

SteelCurtain>!
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Sosem unom meg Amado bahíai életképeit, sajátságosan mának élő hőseit, a munka és a léhűtő életmód hamisítatlan brazil keverékét. Bohém figurái a már önmagában is rendkívülien laza latin, s a tragédiát és örömöt egyaránt szélsőségesen megélő afrikai kultúrák keveredéséből születtek. Miközben a polgárság a maga brazil temperamentumával európai mintákat másol, a külvárosok népe a nyomor, s a gyakran odalátogató halál ellenére is kirobbanó életerővel éli a korántsem felhőtlen életét. A szerencsejátékosok, koldusok, alkalmi munkások, bordélyházi lányok élete aligha a legalkalmasabb a depresszió elkerülésére, ők mégis teljes odaadással vetik magukat a mulatságba, zenébe, táncba álmodva vágyaikat. Sajátságos, a nyomor lehetőségeivel számot vető realizmusuk békésen együtt tud élni töretlen katolikus hitükkel, babonáikkal, s a fekete kontinensről hozott isteneik mélységes tiszteletével. Máshol például aligha fordulhatna elő, hogy egy gyerek keresztapja egy féktelen afrikai istenség legyen. Amado páratlan érzékenységgel örökíti meg ezt az önnön legendáiból táplálkozó külvárosi világot, mely látszólagos változatlansága ellenére folytonos megújuláson, átalakuláson megy át. Lassan csordogáló történet, finom, visszafogott humor. Ugyanakkor empátia felsőfokon, s a környezet, és a jellemek aprólékos kidolgozottsága jellemzi. Aki kedveli az ilyen típusú – egyre ritkább – irodalmat, az nem fog csalatkozni benne.

mezei P>!
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Egri molyos „házi feladat” volt, olvasni egy könyvet Jorge Amado-tól. Mivel Jorge Amado neve nekem kb. annyit jelentett, mint Kovács Jánosé, tanácstalanul nézegettem az adatlapokat, hogy melyik könyvet válasszam. És így találtam rá link az idézetre, és választottam ki ezt a könyvet. Ami talán kicsit félrevezető volt, mert Amado humora nem olyan éles, talán túl finom is. Látszik, szerette szereplőit, a kikötő furcsa alakjait. Egy percig se gondoljunk Rejtő karaktereire: ezek az alakok igazi hús-vér emberek, aki esznek, isznak, izzadnak, ürítenek, szeretkeznek, hánynak. Legtöbben alkalmi munkából, lopásból, szerencsejátékokból tartják el magukat. Talán nem is akarnak más életet. Talán nincs is lehetőségük más életre. Mint mondtam, Amado szerette szereplőit, az én érzéseim azonban vegyesebbek voltak. Mert hát mit mondhat az ember Széllábról, aki egy idomított kisegérrel próbál elcsábítani egy nőt? És csalódásában négyszáz mulatt lányt hozat Franciaországból. Vagy ott van Pintyőke, aki mindig teljesen alkalmatlan nőkbe lesz szerelmes, teljesen reménytelenül, első történetünkben pont Martim káplár gyönyörű feleségébe. Pintyőke egy igazi hős, barátsága, testvérsége Martim káplár iránt sokkal erősebbnek bizonyul, mint vágya. Martim káplár a kikötő legendás alakja volt, egy igazi szívtipró, szerencsejátékos, a capoeira mestere, mindenki kedvelte. Női érzékenységemet (kiderült, hogy ilyenem is van) bántotta az olyan mondat, hogy „Férjes asszonynak otthon a helye, tenni-venni odahaza..”, de Martim káplár volt az az ember is, aki kockáztatva, hogy elkapják a rendőrök, hazatért, hogy haldokló volt kedvesének vigaszt nyújtson utolsó óráiban. Otália, a gyereklány, aki kurvaként dolgozott Tibéria mama bordélyában, de még babával játszott. Néger Massu, aki magától értetődően vállalta apaságát, és akinek olyan nagy gondot okozott a keresztapa kiválasztása, mert nem akarta megbántani barátait. Tibéria, akinek bordélyháza volt, de lányait úgy szerette, mintha saját édes lányai lennének, és férje Jesus, akinek egyházi ruhákat varró szabósága volt. A kikötőben mindenki tiszteli Tibériát, évenként megtartott születésnapi ünnepsége legendás. A bölcs Kergekakas Jesuíno, akinek tanácsaira mindenki számíthat. Mind, mind furcsa, hol szerethető, hol kevésbé szerethető alak, érdekes, tőlem nagyon távol álló hitvilággal, babonasággal. Amado ebben a könyvében három történetet mesél el, ami Otália érkezésével kezdődik, és az ő „távozásával” végződik. Lassan hömpölygő regény, az éjszaka pásztorairól.

Ui. „megdikicselni” – tényleg létezik ilyen szó?! :D

>!
General Press, Budapest, 2004
388 oldal · ISBN: 9639459933 · Fordította: Benyhe János
3 hozzászólás
Hoacin>!
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Piszkos Fred és Fülig Jimmy kikötött Brazíliában, majd stílszerűen pajkosabb lett. Hiába, számomra is adta magát a párhuzam a rejtői karakterekkel, de ezt abszolút elismerésként írom, mert szórakoztatott a kerge kompánia. (Engem le lehetne nyűgözni idomított fehér egérrel. A macskámat is. :D ) Ahogy Otália betoppan a kocsmába a kétes figurák közé, tisztára mintha Prücsök érkezne barátai és üzletfelei gyűrűjébe. Igaz, Amado humora visszafogottabb, és szüntelen kacérsága végett sűrűn érzem magam karótnyelt angolnak, aki állandóan benyit Tibéria bordélyába. Nem mintha pironkodnék a fülledt hangulaton, csak az „elszabadultan tomboló tomporok” minduntalan taglalása meglep, bár szimpatikus szereplőink többször is kitartóan győzködnek, hogy nem létezhet „komolyabb dolog a világon, mint egy nő feneke”. Vagy teste minden dombja és lapálya. „Valamikor Szélláb ismert egy nőt, annak a csókja olyan ízű volt, mint a főtt garnélarák, valami csoda.”
Kedvenc figurám egyértelműen a nonstop szerelmes Pintyőke, aki érzelmeit a Szerelmi Levelező által szereti kifejezni, amiről folyton Tutajos Családi levelezője ugrott be, Kedves Nagysád. Pintyőke őszinte sajnálatára belehabarodik legjobb cimborájának pettyes vállú feleségébe, sűrűn komorlanak hát „létük zivatarának fekete felhői”, és az egyéb emelkedett citátumok, de a puha majomkenyérméz aranyszínű gerezdjei megnyugtatóan megoldják a helyzetet. Bitang jó gyümölcs ez, felülmúl bármiféle aljas fortélyt.
A három novella közül Martim káplár házassága egyértelműen viszi a pálmát is a majomkenyér mellett, Massu keresztkomájának a története már kicsit lassabban csordogált, áradnak a nevek és a mellékszálak, mint egy dús és tarka szőttes, ami különleges, de sosincs vége. Ugyanakkor a villamosozó szent ogun történetét valóban kár lett volna kihagyni, hisz ki látott még orisát cipőben? A záró sztori, a macskanyúzó domb elözönlése itt-ott már kifogott rajtam a tengernyi rafináltkodással és névburjánzással, ráadásul az a néhány szomorú szál eléggé lehangolt. Mintha nagyban mulatnál a Kacsameséken spoiler, mire elsötétül a tévéképernyő, és benyomják a gyász zenét.
Hasznos intelmek: Pálinka majomkenyérrel biztos gyomorrontás. Ünneplőben nem lehet majomkenyeret enni. Koporsón nem ideális hancúrozni, mert összetörik.

"Amikor zúgott a fejük a láztól, szívük vadul dobogott, lehetséges, hogy megfogták egymás kezét, hogy gyámolítsák egyást fájdalmukban, kárhozott szerelmükben, „ebben a kárhozatos szerelemben, amely elhatalmasodik vihederes keblemen…” Ha már itt tartunk, nem tudja valaki, hogy mi az a „vihederes”?"

5 hozzászólás
regulat>!
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Furcsa dolog ez… mert akárhogy nézzük, Martim káplár, Kergekakas Jesuíno, vagy Massu, Otália… nem a társadalom erős támaszai.
Csavargófélék, kétes elemek, főleg, ha a középosztály szemüvegén keresztül nézzük Amado hőseit. De Amado szemüvegén keresztül, csak élni, túlélni akaró népek, akik kicsit linkek, néha kijátsszák a törvényt, de alapvetően kedves „gézengúzok”. Nem véletlenül jut eszébe sokaknak róluk a Rejtő által megírt kikötői nép.
Három fejezet, három történet, de mégis egy, Bahiának arról az idejéről, mielőtt Martim káplár végleg távozott, mielőtt Kergekakas Jesuíno a védőszentjükké vált, mikor még Otália élt…
S mely történetek során a mesélő el-elkalandozik, belegabalyodik más történetekbe, de szerencsére mindig visszatalál a mese fő sodrához.

>!
Kossuth, Budapest, 1967
452 oldal · keménytáblás · Fordította: Benyhe János
5 hozzászólás
Eribabi>!
Jorge Amado: Az éjszaka pásztorai

Nem hétköznapi szereplők alkotják Az éjszaka pásztorait, vannak itt csavargók, hazárdjátékosok, találkozhatunk örömlányokkal, szóval nem kifejezetten tisztes polgárokkal. Amado humora nagyon hamar levett a lábamról, és lassan a szereplőket is megkedveltem. A történet Bahiában játszódik, három fő részre távolba. Először Martim káplár házasságán keresztül ismerjük meg a barátokat, majd Néger Massu fiának keresztelője okoz bonyodalmakat. Ezeken nagyon jól szórakoztam, a harmadik rész, a Macskanyúzó domb elözönlésének története már nehezebben csúszott. Itt már túl sok volt nekem a politikai csűr-csavar, mintha nem is igazán az előzőekben megismert főhőseink állnának a középpontban.
Jó volt Amadoval megismerkedni, szerintem fogok még olvasni tőle.


Népszerű idézetek

regulat>!

Egy bíró négysoros ítélettel a javára döntött, és utasította a rendőrséget, hogy lakoltassa ki a domblakókat. Azt rebesgették, hogy ez az ítélet ötven contóba került, abban az időben ez szép összeg volt, nem úgy, mint ma, amikor ötven contóért egy féltucat tanút se vásárolhat meg az ember, nemhogy egy tisztességes, becsületes bírót.

379. oldal

regulat>!

– Nekem csak egy szenvedélyem van, a nő… – mondta, ha szivarral kínálták vagy meghívták, hogy szálljon be egy pókerpartiba. A pálinkáról megfeledkezett, talán mert úgy gondolta, hogy az nem szenvedély, hanem szükséglet, valami csodálatos orvosság mindenféle bánatra, még szerelmi bánatra is.

373. oldal

mezei P>!

De a szegény ember olyan, mint a gaz, minél inkább széttapossák, annál több gyökeret ereszt, minél többet kitépnek, annál több nő helyébe.

regulat>!

Van komolyabb dolog a világon, mint egy nő feneke?

221. oldal

regulat>!

Étel, ital, asszony nélkül nem lehet megélni. Igaz vannak férfiak, akik egy hónapig is megvannak nő nélkül, hallott már ilyesmit. De ő Szélláb, már négy-öt nap múlva búnak ereszti a fejét, nem bír magával, nekiugrana már minden nősténynek, olyan, amilyen.

374. oldal

_ada >!

Terelgettük az éjszakát, mintha menyecskenyáj volna, hajtottuk a hajnal kapujába pálinka-pásztorbottal, otromba kacaj-husánggal.

(első mondat)

_ada >!

Mindent kibírtak, vállalták az életet, és azt se tűrték, hogy csupasz és rideg legyen az életük. Felruházták nevetéssel és muzsikával, emberi melegséggel, szelíd kedéllyel, a bahiai nép életfelfogásával.

regulat>!

…nyugodtan élhetnek, amíg meg nem halnak, ha akarják. Egész életükben, vagy csak egy éjszaka.

19. oldal

regulat>!

De hát így van ez: az ember belekezd egy elbeszélésbe, és ha nem vigyáz, belegabalyodik más történetekbe, mellékösvényekre téved, és mire észbe kap, máris arról beszél, amiről nem akar, és nem kíván, messze kalandozott céljától, és se vége, se hossza a csapongásnak.

51. oldal

_ada >!

Ott ment Job, a költő, „a nép harcból és whiskyből született költője” fölfelé a dombra, hogy onnan nézze a jövő világát, hogyan születik meg ezeknek az emberekben a kezéből, akik a Macskanyúzón gyűltek egybe, hogy megalkossák.


Hasonló könyvek címkék alapján

Graciliano Ramos: Aszály
Mário de Andrade: Makunaíma
Clarice Lispector: A csillag órája
Lucinda Riley: A hét nővér
Machado de Assis: Brás Cubas síron túli emlékezései
Molnár Gábor: Az óriáskígyók földjén
Molnár Gábor: Bíborviskó
Karczag György: A térkép szerint ismeretlen
John Updike: Brazília
José Mauro de Vasconcelos: Tüskés rája