A ​sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa. 1.) 205 csillagozás

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Amikor a holtak visszatérnek, hogy élőkre vadásszanak, a Lockwood és Tsa. színre lép…

Ötven éve már, hogy az ország járványszerű kísértetjárástól szenved. A szellemek okozta bajoknak számos ügynökség igyekszik elejét venni. Lucy Carlyle, az ifjú és tehetséges ügynök, bár szép karrier reményében érkezik Londonba, egyszerre a város legkisebb és legpechesebb ügynökségének csapatában találja magát, melyet az igéző mosolyú Anthony Lockwood vezet. Miután egy ügyet végzetesen elszúrnak, az ügynökség léte veszélybe kerül. Hamarosan adódik egy utolsó esély a cég megmentésére, ám ehhez el kell tölteniük egy éjszakát Anglia kísértetek által legsűrűbben lakott házában. És megúszni élve.

Feszültség, humor és elképesztően vad kísértetek. A sikító lépcső esete egy hátborzongató sorozat első kötete. Történetek egy városból, amelyben szellemek garázdálkodnak. Az éjszakáid már sosem lesznek a régiek…

Eredeti megjelenés éve: 2013

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Animus, Budapest, 2014
256 oldal · ISBN: 9789633241905 · Fordította: Pék Zoltán
>!
Animus, Budapest, 2013
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241233 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Anthony Lockwood · Lucy Carlyle · Mr. John William Fairfax


Kedvencelte 34

Most olvassa 8

Várólistára tette 152

Kívánságlistára tette 107

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

MissFortune>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nem igazán tetszett. Elég furcsa világ, ami egy jó elképzelést takar és egy kevésbé jó kivitelezést. Szerintem ijesztő sem volt, én este is nyugodt szívvel olvastam. A figyelmemet annyira nem kötötte le, életem egyik legjobb délutáni szundiját okozta. A végére kezdett érdekes lenni, ha lenne következő rész, akkor kapna tőlem még egy esélyt.

Navi>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Kifejezetten tetszetős első kötet volt :)
Izgalom, szellemek, kísértetek, gyilkosságok. Volt benne minden, de még pont emészthető mennyiségben, a fiatalabb korosztály is olvashatja.
A karakterek szimpatikusak voltak, de itt még egyikük sem emelkedett ki. A szépfiú, a lány és az okostojás. Így jellemezhetném őket, de így hármasban kihozzák egymásból a maximumot :)
Kedves @Animus_Kiadó: lesz folytatása?

3 hozzászólás
vicomte P>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Stroudról a Bartimaeus sorozat óta tudom, hogy képes komor hangulatot teremteni – ha valaki jól megnézi azt a sorozatot, akkor egy kimondottan sötét világot fog látni – és ebben a könyvben sincs ez másként.
Mert ez bizony egy horror regény, a gótikus kísértethistóriákra és a halottakkal kapcsolatos babonákra alapozva, amelyekben az itt ragadt holtak lelkei jobb esetben elveszettek és szomorúak, de többnyire bosszúszomjassá és megszállottá torzultak az évek alatt.

Ilyen szellemek megfékezésére jöttek létre azok a kamaszokat vagy akár kisgyerekeket foglalkoztató társaságok, amelyek közül csupán egy a Lockwood és Tsa.
Az író ugyanis azt a közkeletű hiedelmet felhasználva, hogy a gyerekek sokkal fogékonyabbak a halálon túli teremtmények érzékelésére, az egész világot átformálta és nála a kamasz szereplők ezért sokkal komolyabb befolyással rendelkeznek és sokkal önállóbbak, mint ahogy az egyébként megszokott.
Ezért aztán az, hogy a főszereplői kamaszok, még nem teszi könnyedebbé a történetet. Sőt…

A regényen igazából csak a fő konfliktus csavarjainak és a főellenség kilétének kiszámíthatóságában éreztem, hogy valóban elsősorban kiskamaszoknak szóló történetet olvasok – a Vörös szoba vagy a Sikító lépcső akár egy felnőtteknek szánt horrorban megállta volna a helyét.

pat P>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Közepes mértékű csalódottsággal tudatom, hogy nem volt vicces! Sehol egy Bartimaeus! Sehol egy lábjegyzet! Kikérem magamnak.
Némi vigaszt nyújt nagy bánatomban, hogy azért olvasmányos volt, szórakoztató, meg még izgalmas is. Kis helyes karakterekkel – sehol egy Nathaniel, hálistennek. Jó, mondjuk George lénye hordozott magában némi komikumot, de na.
Sajnos, most nem érek rá többet írni. Sürgősen be kell szereznem egy kovácsoltvas ágykeretet. Meg egy ezüst nyakláncot. Valamint némi sót, vasreszeléket, továbbá egy kis levendula sem jönne rosszul.
Csak tudnám, miért van itt ilyen hideg… ?

2 hozzászólás
gab001>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, s mégis sokáig tartott, míg elszántam magam az olvasásra. Imádtam a címét, s most már imádom a könyvet is. Nagyon jól felépített, igazán izgalmas történet. Szerethető karakterek, érdekes kísértetek és rejtélyek. A borító ugyan kicsit félrevezető, viszont élőben nagyon szép. Egy percig sem unatkoztam, alig tudtam letenni, az író mesterien bánik a szavakkal, a hangulat egyszerűen fogva tartott. A szereplők nagyon fiatalok, mégsem gyerekesek. Folytatni akarom.

>!
Animus, Budapest, 2013
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633241233 · Fordította: Pék Zoltán
Zsoofia>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Nem szabad elmenni azon tény mellett, hogy ebben az ifjúsági regényben olyan jó világfelépítés van, hogy nem kell megkérdeznünk: miért a gyerekek csinálnak mindent? Ugyanis szépen beintegrálja azt az alapigazságot a világába, hogy a gyerekek érzékenyebbek a szellemekre. Meg rengeteg szellemekkel kapcsolatos egyéb alaptézist is beépít, amitől megalapozottnak és logikusnak tűnik, miközben hihetetlenül kreatív. Jó húzás, Mr. Stroud! Ifjúsági regénynek nagyon szépen megállja a helyét – annak ellenére, hogy a karakterek egy kicsit egysíkúak, és a fő csavar kitalálható. Felnőtteknek is izgalmas szórakozás lehet, főleg október idején.

(Jó volt ennek a könyvnek úgy nekimenni, hogy csak reménykedtem a lábjegyzetekben, de el tudtam engedni, hogy nincsenek.)

brena>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Határozottan kalandos,olyan mintha Sherlock Holmest olvastam volna fiatal kiadásban:)Vagy L.L.László könyvét fiatalokra alkalmazva:)
Élmény volt,a sok szellem a sok fajta,voltak benne furcsaságok,és időben nem tudtam hova elhelyezni,de ettől függetlenül borzongatós volt:)
Hozzá tenném,ez az első könyvem az írótól!
Szinte 5 csillag:)

Bori_L>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Azért éjszakai komfortolvasmánynak nem ajánlom, muszáj volt végigolvasnom egyhuzamban, hogy ne lássak rosszindulatú Látogatókat minden árnyban.

Amikor először olvastam, kicsit csalódtam benne, mert azt vártam, hogy olyan legyen, mint a Bartimaeus-trilógia, amit évente (de legfeljebb kétévente) előveszek és újraolvasok. Nem olyan lett, nem vicces, nincsenek lábjegyzetek, és a szereplők is egészen szerethetőek. De sikerült ezen túltenni magam, és így már egészen tetszett.

Én nagyon félős vagyok*, úgyhogy ez a tiniknek írt kísértethistória még éppen tűréshatár felett volt, csak futkározott a hátamon a hideg, de nem képzeltem magam mögé szellemhordákat, akik hátba akarnak szúrni. Az alapötlet nagyon tetszett, a kísértetvadász ügynökségek pedig még inkább (bár én semmi pénzért nem állnék be ügynöknek), a történet pedig izgalmas volt. A kedvenc szereplőm azt hiszem Lucy lett, bár George-dzsal fej-fej mellett haladnak. Lockwoodban túl sok van Nathanielből, úgyhogy ő alapból kiesett.

A végkifejlet kicsit kiszámítható volt (jó, főleg így másodjára), de azért a részletek továbbra is izgalmasak. Legalábbis nekem, aki amúgy nem nagyon olvas krimit. szóval éljen Jonathan Stroud meg a Lockwood&tsai, és jöjjön már a következő rész!

* @ppayter egyszer megkérdezte, hogy tudok ennyi fóbiával élni, azt hiszem, ez elég sok mindent elárul

1 hozzászólás
Dinah >!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Az első könyv, melyben megismerhetjük Lucy Carlyle-t, Anthony Lockwoodot és George Cubbinst. Ők alkotják a Lockwood és Tsa. ügynökséget. Rögtön szimpatikus lett mindenki. (Kicsit Tommy és Tuppence Beresfordra emlékeztettek.) Igazán tetszett. Remek sorozatnak ígérkezik, egyáltalán nem hétköznapi karakterekkel (vagy csak én nem találkoztam még hasonlókkal).

Maga a rejtély része, ami után az egész könyvben nyomoznak (vagyis hogy ki ölte meg Annie Wardot), nem okozott nagy fejtörést, hamar kitaláltam, hogy ki is a tettes. De nem csak annak könnyű rájönnie, aki járatos a krimikben, vagy aki Agatha Christie-n edződött, mint én. Sok jel van, amiből könnyen rá lehet jönni a megoldásra. Az élményből azonban nem von le semmit, élvezhető, izgalmas regény. Amúgy valószínűnek tartom, hogy talán nem is annyira a Ki a gyilkos?-szál volt a lényeg a könyvben, hanem inkább a világ és az ügynökség. Mindegy is, mert Jonathan Stroud engem megnyert magának. Első könyvem volt tőle, és nem csalódtam. :)

Kicsi negatívumnak tartom, hogy korántsem éreztem azt olvasás közben, hogy ők bizony nagyon-nagyon fiatalok. Lucyról nem mondanám meg, hogy tinédzser. Végig felnőttként láttam őket, legalább huszonöt körülinek. Időben sem igazán tudtam hova elhelyezni, nem emlékszem utalásra sem, bár a sok megemlített évszámból és bizonyos tárgyakból arra lehet következtetni, hogy a jelenkorban játszódik.

Összességében nagyon tetszett, és várom, hogy megjelenjen magyarul a többi rész is. :D

Update: 2020.06.19. Nem úgy tűnik, hogy lesz több rész… :(

FreeAngel P>!
Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete

Fura stílusban indult, de lehet, hogy csak az előző olvasásom miatt érzem így. King könyv után nekem bármi tűnhet furának, persze hozzá képest.. :)) Halkan megjegyzem, hogy tényleg érdekes fordítás, néhol meglepően magyartalan szavakkal, kifejezésekkel..
No de a történet: helyes volt, sokmindent megtudtam a szellemekről, hazajáró lelkekről és kísértetekről, valamint arról, hogy milyen jelek alapján lehet őket észrevenni. A szereplők szimpatikusak voltak, bár azt azért tegyük hozzá, hogy egy ilyen könnyed kis mesénél nem lehet reális elvárás a kidolgozottságuk, inkább a sztorit kellett pörgetni. Szerintem Lockwood és Lucy között még akármi is lehet.. már ha lesz folytatása a sorozatnak itthon is.
Összességében nem vagyok lenyűgözve, de mivel célközönség sem vagyok, így ez talán bocsánatos bűn :)


Népszerű idézetek

brena>!

Másrészről: George Cubbins, olyan jóképű, akár egy doboz margarin, karizmatikus, mint a padlóra dobott nedves törülköző.

89. oldal

1 hozzászólás
Ri_ver>!

Lockwood félredobta a mappát. — Hát, ez hasznos volt.
-Komolyan?
-Dehogy. Ironikusnak szántam. Vagy szarkasztikusnak? Ezeket mindig összekeverem.
-Az iróniához több ész kell, úgyhogy biztos a szarkasztikus lesz. Mit írt?

Habók P>!

– […] Különben meg, mi van, ha fura a szeme? George-é is elég fura, mégsem rójuk fel neki.
– Köszi – mormogott George. – Azt hittem, az a legjobb vonásom.
– Az is. Ez benne a tragédia.

172. oldal, 15. fejezet

Brill88>!

A keleti szárny mögött terült el a vese alakú, szürke csónakázótó. A közelben voltak a rózsakertek és egy magas, kerek torony, megviselt oromzattal.
Bert Starkins arra mutatott. – Felhívnám a figyelmüket Sir Lionel tornyára.
– Elég szokatlan torony – állapította meg Lockwood.
– Mindjárt megtudod, hogy miért – súgta George.
Az öreg bólintott. – Ige, Lady Caroline Throckmorton abból a toronyból vetette ki magát 1863- ban. Kellemes nyáreste volt. A lőréssor fölött ált, a szoknyája csapdosott a szélben, alakja kirajzolódott a vérvörös égen, a szolgák próbálták lecsalogatni teával és keksszel. Persze hiába. Azt mondták, olyan természetesen lépett le, mintha omnibuszról szállna le.
– Legalább nyugodt vég – véltem.
– Gondolja? Egész végig sikoltott és hadonászott.
Rövid csend állt be. Szellő borzolta a tó hideg vizét. George megköszörülte a torkát. – Hát… a rózsakert szép.
– Igen. Ott ért földet.
– Kellemes tavacska…
– Az öreg Sir John Carey ott pusztult el. Egyik éjjel úszni ment. Azt mondják, kiúszott a közepére, aztán elmerült, mint a kő – lehúzta a bűnös emlékek súlya.
Lockwood sietve a kis ház felé mutatott, melyet bokrok és sövények vettek körül. – És az a ház…
– Sosem találták meg a testét.
– Nem? Kár. Na most, a ház…
– Még ma is lent van, sár, kövek és megfulladt levelek dajkálják… Sajnálom, mit mondott?
– Az a kis ház. Annak milyen förtelmes története van?
A vénember tűnődve szívta a fogínyét. – Semmilyen.
– Semmi?
– Nincs.
– Biztos? Öngyilkosság vagy szenvedélyből elkövetett bűnök? Csak történt legalább egy kis késelés?
A gondnok tűnődve méregette Lockwoodot.- Talán valami okos főiskolás vicc ez, uram?
– Eszembe se jutna. Nem is jártam főiskolára.

Rise>!

– Mondd el neki, Lockwood. Tisztásznunk kell az elején, különben vér fog folyni.
Lockwood bólintott. – Az a szabály – mondta nekem –, hogy az ügynökség minden tagja csak egy kekszet vesz el egyszerre. Így tisztességes. Kettőt elvenni stresszhelyzetben nem fair.

79. oldal, 6. fejezet

Ri_ver>!

Olyat káromkodtam, hogy a tej is megsavanyodott volna, ha amúgy is nem ücsörög az asztalon harminchat órája.

FreeAngel P>!

– A büszkeség rettenetes dolgokat művel egy emberrel.

295. oldal

Kapcsolódó szócikkek: büszkeség · Mr. John William Fairfax
psych P>!

Hosszú csend következett. Lockwood két kezét a térde között szorongatta, úgy ült, akár a lelkész a vécén, a semmibe révedt, az arcán fájdalmas, tűnődő kifejezés.

78. oldal

Loyi>!

– […] Gondold el, mennyire fog örülni Mrs. Hope. Igaz, hogy leég a háza, de legalább szellemmentes lesz.

49. oldal

Rise>!

Csak megjegyezném, hogy igazam volt.

95. oldal, 8. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert Beatty: Szerafina és a Fekete Köpeny
R. L. Stine: Kísértet a szomszédban
John Bellairs: A végzet órája
Thomas Brezina: Titkos rémkönyv
Justin Somper: A rettegés árja
Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Tonke Dragt: Levél a királynak
Kristina Ohlsson: A kastély titka
Åsa Larsson – Ingela Korsell: A fantomok