Jonathan Safran Foer: Rém hangosan és irtó közel 4.27 / 20

Annyiszor volt szerelmes, hogy már-már arra kezdett gyanakodni, hogy nem is szerelmes, hanem valami ennél sokkal hétköznapibb történik vele.

86.oldal

Nem fura, hogy a halottak száma egyre nő, miközben a Föld mérete nem változik, így aztán egy szép napon már nem lesz elegendő hely, hogy mindenkit eltemessenek?

12. oldal

Elhatároztam, nem vallom be, hogy nem tudom, ki az a Winston Churchill, inkább odahaza megguglizom.

173. oldal

Három és fél hónapja először voltam dzsúdzsucuórán. Az önvédelem érthető okoknál fogva rémesen érdekel, és a mama szerint a csörgődob mellé jót tenne nekem némi fizikai tevékenység, így aztán három és fél hónapja elmentem dzsúdzsucuórára. Tizennégy srác volt a csapatban, mid szépen fehér ruhába öltözve. A meghajlást gyakoroltuk, aztán körbeültünk, mint a bennszülöttek, aztán Mark szenszej magához szólított.
– Rúgj a micsodámba – mondta. Szétvetette a lábát és megismételte: – Rúgj a micsodámba, amilyen erősen csak bírsz.
– Excisez-moi? – kérdeztem vissza. Kezét a csípőjére tette, mély lélegzetet vett, és lehunyta a szemét, ebből rájöttem, hogy komolyan gondolja. – Jesszum – mondtam, és közben magamban azt gondoltam: Azta!
– Na, mi lesz már, öregem? Rúgd szét a micsodámat.
– Rúgjam szét a micsodáját? – Ki se nyitotta a szemét, csak hahotázott:
– Ha megpróbálnád, akkor se tudnád szétrúgni. Éppen erről szól az egész. Most azt mutatjuk be, hogy a jól kondiban tartott test hogyan tudja kivédeni az egyenes támadást. Na, gyerünk!
– Én pacifista vagyok – feleltem, és mivel a korombeliek amúgy nemigen tudják, hogy az mit jelent, feléjük fordulva közöltem: – Szerintem nem helyénvaló belerúgni egy másik ember micsodájába. Semmilyen körülmények között sem az.
– Kérdezhetek valamit? – kérdezte Mark szenszej. Én meg feléje fordultam, és közöltem:
– azzal, hogy „Kérdezhetek valamit?”, már kérdezett is valamit.
– Szeretnél dzsúdzsucumesterré válni?
– Nem – feleltem, holott akkor már a családi ékszerkereskedést sem akartam tovább folytatni.
– Érdekel, hogy lesz dzsúdzsucutanulóból dzsúdzsucumester? – kérdezte.
– engem minden érdekel – feleltem, holott ma már ez sem felel meg a valóságbak.
– A dzsúdzsucutanulóból akkor lesz dzsúdzsucumester, ha szétrúgja a tanítómestere micsodáját.
– Lenyűgöző.
Akkor, három és fél hónapja voltam utoljára dzsúdzsucuórán.

11. oldal

Annyi éven keresztül ugrált az ágyán, hogy egy délután, ugrálás közben a szemem láttára kiszakadt az ágynemű. Szállongó tollak lepték el a szobát. A nevetésünktől meg fennakadtak a levegőben. A madarakat juttatták eszembe. Tudnának-e vajon repülni, ha nem volna valahol valaki,akinek a nevetése fenntartja őket a levegőben?

86.oldal

Az ember nem védekezhet a szomorúság ellen anélkül, hogy a boldogság ellen is ne védekezne.

207. oldal

Szóval, ami egészen elképesztő, hogy azt olvastam a National Geographicban, hogy napjainkban több ember él, mint amennyi az emberiség egész történelme folyamán meghalt. Vagyis ha mindenki egy időben akarná eljátszani Hamletet, nem tudná, mert nem állna rendelkezésre elegendő koponya!

12. oldal

… elvesztettem az egyetlen embert, akivel leélhettem volna az egyetlen életemet…

46. oldal

Gondolkodom, gondolkodom, gondolkodom, már egymilliomodszor gondolom ki magamat a boldogságból, de belegondolnom még egyszer sem sikerült.

32. oldal

Mondok egy szót, és te kimondod az első szót, ami eszedbe jut…
…
– Köldök.
– Köldök?
– Köldök.
– Erről csak a köldök jut eszembe.
– Próbáld meg. Köldök.
– A köldökről semmi sem jut az eszembe.
– Ássál mélyebbre.
– A köldökömben?
– Az agyadban, Oskar.
– Huh.

233. oldal