Purity 7 csillagozás

A nagy sikerű szerző új könyvéről első Franzen-könyvemként írhatok, mindenféle prekoncepciók nélkül. A Purity több szempontból is jó benyomást tett, elsősorban a szórakoztató irodalmi kvalitása volt rám jó hatással. Annyira könnyen megfogja a figyelmed a szerző, a történet pont annyira bonyolult és szövevényes, épphogy sikerül követni hogy melyik szereplő kicsoda (miközben néhol ők is ezen agyalnak), ki kinek a kije, és kivel mit, meg mit nem. Tisztára egy szappanopera, mondom én erre jókedvvel, egy igen kiválóan megszerkesztett és kiszínezett, feldarabolt és megkevert, visszafejthető, végig drámai fordulatokkal teli és kitartóan rejtélyes izé, van benne történet is mert az már csak úgy illik, de alapvetően a szereplők ki- és átalakuló kapcsolatairól szól, még sokkal inkább mint valami ábrázolandó ügyekről vagy karakterfejlődésről.
Sok szó esik benne ügyekről is egyébként, etikáról, sajtó és internet és információszabadságokról, baloldali társadalomkritikáról, feminizmusról, Amerikáról, a 89-es Berlinről, satöbbi, bár nem törekedett olyan igazi átfogó kézikönyvmellékleteket is magába építeni, mindent az emberi küzdelem dominált.
Nekem ez nagyon is működött.
Aztán ott az a rengeteg többé-kevésbé explicit pszichológia, amivel az őrület különböző szakaszaiban szereplő karakterek működnek és viselkednek és ábrázoltatnak és elemzik egymást. Játszmáznak, tévednek, igyekeznek, hazudnak, szexelnek, moralizálnak, hülyék, racionalizálnak, önigazolnak, bunkóznak, szeretnek, házasodnak és válnak, gyerekeket cserélnek, tönkreteszik egymást, szóval nem kispályáznak ezzel az egésszel. Igazi emberi állatkert. Az olvasó aggodalomba eshet, vajon ő melyik szereplőhöz hasonló őrült, esetleg melyik hasonlít egyik-másik szülejére, barátjára, barátnőjére. Egy csomó felnőtt ember és a tipikusan nem-felnőtt, jobbára – de nem egyoldalúan – káros viselkedésük minden emberi drámája. Felvonulnak gondos cselekménybe szedve az egymás életét gabalyító játszmák, tulajdonképpen játszmáink, és az egész mégis nagyon épületes, bár abba a hibába szerencsére nem esik hogy tanulságos is próbálna lenni.
Jöhet még Franzen.

A korábban olvasott két Franzen-könyv (Szabadság, Javítások) után csalódás volt. A cselekmény kicsit „édeskés”, a főszereplővel és a problémáival nemigen tudtam azonosulni. Emellett számomra kicsit erőltetetten akart a mai kor problémáival foglalkozni; a szerző többi könyvében ez sokkal gördülékenyebben ment. Franzen stílusát viszont mlg mindig nagyon szeretem.

Elgondolkodtató, szórakoztató, tartalmas, megéri majd újraolvasni.