The ​Hundred-Year-Old Man Who Climbed Out of the Window and Disappeared (The Hundred-Year-Old Man 1.) 82% 42 csillagozás

„Allan thought that such luck bordered on the absurd”

Én is. De attól még ez egy felettébb jópofa és agykikapcsoló könyv :)

I liked the title. That's the reason I started to read this book and I'm not disappointed. I always like those stories where the people travels all around the world and I really liked the way how the writer made connection between this fiction and the real history.

Allan Karlsson is not a good man, he is an annoying alcoholic, who had never goals in his life, but we dont have to like the main character to like the book.

I'm really glad that I red this book.

végig nagyon kedves és érdekes volt, bár a nyomozás részletei tökéletesen hidegen hagytak.

Skandi és nem krimi, de ettől még jó… vagy épp ezért?!

Érkezik egy könyv, aminek a címe már régóta a fejemben motoszkált és amikor egy „téves” angol olvasást kellett helyre hozni ( címke fail) a kihíváshoz, rögtön le is csaptam rá, mert annyian ajánlották, hogy tudtam, biztosra mehetek vele.

Jön Allan Karlsson és egy svéd kisváros na meg a nagy eltűnés… Kapunk itt párhuzamos idősíkokat, ezer összekuszálódott szálat, hihetetlen karaktereket, egy világ körüli tévelygést, mindezt fergeteges humorral tálalva, olvasmányosan. Nem tökéletes könyv, de elnézem neki minden hibáját…

Kizárólag otthon olvasásra ajánlott!

néhány fejezettel hosszabb, mint kellene: nehezen indul, és a végére ellaposodik…
viszont a borító nagyon tetszik, pláne a magyarhoz képest :)

Igazán tetszett, bár eléggé nehézkesen értem a végére.
Vicces, kissé szokatlan. Más, mint amikkel eddig dolgom volt. Skandináv és vicces? Olvasni, olvasni, olvasni :D

Hihetetlenül kalandos, vicces, szórakoztató, őrületes és végletekig abszurd. Az akasztófahumor zseniális benne, eszméletlen üdítő ilyen cselekményt olvasni. Rég olvastam, ha olvastam egyáltalán már ilyen kalandos könyvet. Az elején zavart, hogy a múltról sokkal több szó esik, mint a jelenről, a konkrét „eltűnésről”, de aztán rájöttem, hogy mivel a bácsi életének 99.9%-át a múlt adja ki, nyilván, kezdtem egyre jobban élvezni a múltról szóló történeteket.

A filmet is megnéztem egyből a könyv elolvasása után, de abban kb. a cselekmény felét kihagyták, felesleges elemeket raktak bele és fontos részeket vettek ki, átírták a könyv nagyrészét, úgyhogy mérhetetlenül nagy csalódás volt. Köztudott, hogy az esetek magas százalékában a könyv mindig sokkal jobb, mint a film, itt ez még inkább igaz. A könyv kalandjaihoz a film fel sem ér. Ez a könyv viszont felkerül a kedvenc polcra, megérdemli.

A svéd Forest Gump. Végig izgalmas, fordulatos és rendkívül vicces. Élveztem minden sorát.

Kellemes olvasmány, de messze nem annyira vicces, mint amennyire reklámozták.

Másmilyen elvárásokkal kezdtem neki, nem hittem volna, hogy a film ennyire különbözik. Ugyanis azt láttam hamarabb, nagy kedvenc is. Az az igen ritka eset állt elő, hogy a film sokkal jobb, mint a könyv.
Ez persze nem azt jelenti, hogy rossz lenne. Vicces, nyomokban rejtős humor, de túltolt. A vége felé már korántsem annyira késztet nevetésre, kifárad.
Allant itt is megkedveltem. Ez az ember jó sok mindenben benne volt, elképesztő kalandokat élt át. Egy picit gondot okozott, hogy Allanhoz hasonlóan engem sem érdekel a politika, és történelmileg sem vagyok mindennel képben, így egyes jelenetekben egyszerűen elvesztem, és nem a jó értelemben. Ilyen a távol-keleti részek, ahol azt sem tudtam, ki kicsoda, nemhogy azt, miért harcol.
A végén volt egy jelenet, ahol nagyon megsajnáltam Allant. Ez az volt, amikor a rendőrfőnökkel beszélget, és néha megemlíti, melyik nagy politikai fejessel találkozott, és a rendőr azt hiszi, csak kitalálja. Szomorú.
A többi szereplő is kedvelhető, de néha belőlük is sok volt.
Azért élveztem, jókat mosolyogtam, kacagtam rajta. Terveztem a folytatást is, de nem érzem az erőt hozzá. Talán később.