A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt 83% 151 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ötvenéves ember, aki kimondottan jól használ, és tartalommal tölt meg egy sablont.
Méghozzá a „kisember a történelem viharában” feliratút. Nem légből kapott a fülszöveg utalása Hasekre és Rejtőre. A százéves ember ugyanolyan „reménytelenül civil”, mint Svejk és Vanek úr. Véletlenül mindig éppen ott van, hol történik valami, így aztán egy halom történelmi személlyel kerül az egészségesnél sokkal közelebbi kapcsolatba. (Franco, Truman, Mao, Sztálin, Nixon, Brezsnyev, és még korántsem teljes a névsor.)
Kicsit olyan, mint Forrest Gump, csak nem olyan butácska. De nem is olyan kifinomult szarházi, mint Toomey, a Földi hatalmak főhőse.
Olvasható úgy a könyv, mint a 20. század agymenésének egyetlen ember életében visszatükröződő-torzuló krónikája.
A másik történetszál is rendben van. Százévesünk véletlenül elcsaliz egy rakás pénz, és egy banda, meg egy túlbuzgó ügyész céltáblájává válik. A krimi elemek jól működnek, bár van egy kis paródia jellege.
Izgalmas, vicces és tanulságos. A maga műfajában majdnem hibátlan, na.
(Azért a mínusz fél, mert az eleje kicsit erőltetetten akart humoros lenni.)

Kibaszott nagy csalódás. Tele a fa spájz a kiadók túlzásaival, mondjuk ki: hazugságival, ez pl.
egyenesen „az év legviccesebb könyve” lett, már februárban. Humor nyomokban, legalábbis a terjedelemhez (413.o.) képest. Mert nem csak a hőse együgyű. Lehetett volna némi jóindulattal 4* is, de maga a kiadó hazug marketingje lózungja vette el a jókedvem. Pontosabban a nagy hírverés utáni csalódás. Egyáltalán nem az a frenetikus, sziporkázó, letehetetlen szuperregény, mint ahogy azt a borító gőzerővel próbálja lenyomni a pupillánkon.

folyt.: http://pavelolvas.blog.hu/2012/02/28/jonas_jonasson_a_szazeves_ember

Zseniális, zseniális, imádtam!
Olyan, mintha Durell és Wodehouse írtak volna együtt egy skandináv krimit.

Általában félek a nagyon reklámozott könyvektől, de ez egyáltalán nem volt csalódás, nagyon tetszett, hallatlanul jópofa volt. Kedves könyv, életigenlő, szórakoztató és tanulságos, fordulatos és szívmelengető.

Képtelen történet volt, egy rendkívül szórakoztató képtelen történet. Jól megpakolva elkattant, mégis végtelenül szimpatikus főhősökkel, a történelem hírhedt/híres vezetőivel (nem szellemi vezetők természetesen), dinamittal majd atombombával és szinten tartva rengeteg pálinkával.

Szórakoztató képessége és egzotikussága ellenére lehetett volna egy jó száz oldallal rövidebb, legalábbis én úgy érzem, akkor kerekebb lett volna, kicsit besűrítve. Továbbá kedves százéves emberünk túl sokszor volt óriási mázlista életútja során, de talán ez a fajta pozitív gondolkodásmód és nyitottság az emberek felé, ami a politikailag analfabéta Mr. Allan Karlssont jellemzi, okot is adott a nagy szerencsére. Szerintem ez a könyv legfontosabb üzenete (túl sok tanulságot amúgy sem akar ránk tukmálni, és ennek örülünk), a pozitív gondolkodásmód fontossága és győzelme végül mindenek felett.

"Nem a kecsketej."

Az előttem íródott értékelésekből szinte minden kiderül arról, milyen ez a könyv. Kedves, szellemes történet. Egy százéves ember kalandjai a XX. században, és kalamajka a 100. születésnapján (és azután). Tetszett, szórakoztató, szellemes, néha kicsit még Vonnegutos is egy két kiszólása, amiért nálam pluszpont jár. És ha valakit érdekel nagyon nagy vonalakban múlt század története némi alkohollal átitatva és robbanószerrel megfűszerezve, valamint szeretik az üldözős történeteket, melyekben sok pénz van, ill. olyan főhős, aki szinte soha nem jön ki a sodrából és mindig kedélyes, nos azoknak kifejezetten javallott.

Allan nagyon jó csóka és a többiek se maradnak el tőle. Egyedül a szerelmi szál hiányzott egy ilyen kalandor életéből, de hát szegény svédet kasztrálták még ifjú korában (spoiler?), igaz a történet végére az is megérkezik kissé groteszk módon. Az egész legnagyobb erénye a történésekben rejlő, olykor morbid humor, engem meg tudott nevettetni, igazán. Írjon még Jonsson, jó lesz az nekünk, én azt mondom.

Buta borító mögött egy okos, tartalmas, és nem erőltetetten nevettetni próbáló történet, ami nem mellesleg átível az egész huszadik századon, de csak nyugalom, a pálinkának ugyanannyi szerep jut, mint Mao Ce-tungnak, vagy Sztálinnak. :)
Alan Karlsson valóban kicsit Forrest Gump történetet kerekít maga köré sztoikus nyugalmával, derűs életfilozófiájával. Emlékeztetett még Az ember, aki túl keveset tudott c. filmre is.
Imádtam olvasni! :)

Bővebben a blogon: http://pupillaolvas.blogspot.hu/2013/04/robbantasugyi-szakertonek-lenni.html

Bevallom Rejő Jenő műveitől ezidáig tudatosan tartottam távol magam, arra gondoltam, nekem nem fekszik ez a vonulat. Ez a könyv ébresztett rá, hogy sokkal több vidám, humoros irodalmat kellene olvasnom, mert tetszik, feltölt és kikapcsol. Csak persze ahhoz, hogy igazán hatni tudjon nagyon jól el kell találni az arányokat. Jonas Jonassonnak ez majdnem százszázalékosan sikerült. A történelem nem kenyerem, ha direktbe kell olvasnom róla, akkor visszavonulót fújok, de itt Allan Karlsonn figurája annyira magához láncolt, hogy rágtam magam át a falakon, politikai nézeteken és diplomáciákon rendesen. Két könyv (lévén, hogy egyiket sem olvastam még, film változata) ugrott be, Allan Karlson és története olyan, mintha Forrest Gumpot keresztezték volna az Őfelsége pincérével.
Bombasztikus volt! Nagyot robbant, mint már csak Allan közelében a dolgok szoktak és én hahotázva kecmeregtem ki a törmelékek alól, hogy aztán kisszéknek nézzen egy elefánt. Rámült, agyonnyomott, de én még ezt se bántam. Ezen is csak nevettem, nevettem, szívből, igazán…

Bővebben, extrákkal: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2012/10/jonas-jonasson-szazeves-ember-aki.html

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nyári strandkönyvnek lehet, hogy elmenne. Mondjuk nem nyáron olvastam. És egyáltalán nem strandon. Mindenesetre nem tetszett. A végefelé volt pár vicc, de túl uncsi volt már az ál-angol humorral írt nyelvezet, meg a Forrest Gump-i történések.

Nem vagyok nagy bakifelfedező, de ebben többet is sikerült:
Spoilerveszély!!!!!!!
Szóval, ha van egy Ford Mustangom, arról a testvérem biztosan tud, akármilyen úton is került hozzám a jármű, és ha én benne fekszem holtan, akkor nem elviszi a benzinkútról a kocsit, hanem elkezd engem keresni a helyszínen(vagy megvonja a vállát és továbbmegy, de semmiképp nem viszi el az autómat).
Mrs. Einstein nem épp lángész ugyebár, francia diplomatáskodása alatt sem tud egy szót sem megtanulni franciául-milyen „mulatságos”!!- ellenben németül meg tudott tanulni egy nyelvkönyvből- mennyivel könnyebb nyelv tényleg.
És a legdurvább: aszongya a dinnye uborkaféle. A dinnye tökféle igaziból (csak nehogy kitaláljátok nekem, hogy az uborkafélék egyben tökfélék is :) )