!

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt 312 csillagozás

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Apple iTunes
Könyvtár

Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni – el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Eredeti mű: Jonas Jonasson: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann

Eredeti megjelenés éve: 2009


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Allan Karlson · Bosse "Csibész" Ljungberg · Charles de Gaulle · Lyndon B. Johnson · Per-Gunnar "Durbincs" Gerdin · Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Bali


Hirdetés

Kedvencelte 46

Most olvassa 63

Várólistára tette 253

Kívánságlistára tette 188

Kölcsönkérné 13

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
sztimi53 P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Az értékelés címe: A harmincas nő, aki vicces könyvet olvasott és jól szórakozott. A könyvnek már a címe is marhaság, és utána is tiszta marhaság az egész is, de annak legalább vicces. A történelemmel ahogy játszik, azt imádom. Persze a jelentős események azért ugyanazok, csak a főszereplő szerepe a világformáló eseményekben kissé, na jó, nagyon eltúlzott. Úgy látszik az északi népek szeretnek ámokfutó vénemberekről írni, ez az első gondolom. Maj Britt jut eszembe. Jókat röhögök, de csak kis adagokban bírom befogadni az első részét. Körülbelül a felétől pedig felfalom. Sokan Rejtőhöz hasonlítják, de Jenő nekem viccesebb, ám ezen is jól szórakoztam. A világ történelmet megváltoztató Karlsson a maga 100 évével, azzal, hogy nem olyan hülye, mint ahogy mutatja magát, de történelmileg annál jelentősebb, igen szimpatikus figura, bármily erkölcstelen köpönyegforgató is. Végül is igaza van, azzal foglalkozik, hogy neki legyen jó, és mindig megússza. Ilyen a jó kalandhős. Bírom a politikai pártatlanságát, illetve azt, ahogy mindet megveti, a valláshoz való hozzáállása is hasonló, a pénz pedig mindig utat talál hozzá, ahogy az élet is. Na meg a pálinka. Azért a mellékszereplők se kutyák. A kisstílű bűnözőktől kezdve, a túliskolázott Bennyn át, a vörös hajú, mocskos szájú elefántlányig mindenkin jókat röhögtem, beleértve a kevéssé intelligens Einsteint is feleségestől. A szülinapomon is játszódik, Allan is bika, nem mintha ez bármit is jelentene. Már csak annyit akarok írni, hogy

“… és így a dolgok nagyjából rendben voltak, mint ahogy minden más tekintetben is. Ha nem hiányzott volna a pálinka. Allan pontosan öt évig és három hétig bírta. Akkor azt mondta:

– Most már szeretnék inni valamit. De itt nincs semmi. Ideje odébbállni.”

6 hozzászólás
+
>!
tgorsy
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Svéd Forest Gump, internacionalista kalandokkal, Rejtő Jenő stílusában előadva. Nagy mértékben méreg, kis mértékben orvosság.
Hosszú részeket nem lehet olvasni, mert lefáraszt, de kis adagokban hangosan röhögtem.

4 hozzászólás
+
>!
fióka P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Még van egy pár oldalam hátra, de nem bírom tovább, kell egy kis szünet a vége előtt. Befejeztem, de ez csak annyit tesz hozzá a véleményemhez, hogy rájöttem: ez egy kib@szott páternoszter.
A könyv ugyebár kettő részre osztható. Az egyiket mintha olyan valaki írta volna, aki konyít valamicskét az íráshoz, a másikat viszont egy olyan ember, aki a reggeli kávéja mellett elgondolkozott azon, hogy mit is csinálhatna aznap és jobb nem jutott eszébe, mint hogy írjon egy regényt. Elég rosszul tette.
A kerettörténet bárgyú, kissé félszeg meg idiótácska. Értem én, hogy ki kellett valamit találni ahhoz, hogy magát a történetet is el tudja mesélni, de őszintén: valami jobb is eszébe juthatott volna. Nem jutott. Még egy hiba.
A történet maga – értem ezalatt főhősünk élettörténetét – a könyv egészét tekintve jónak mondható. Végigvezetni az embereket gyakorlatilag az egész XX. századon egyetlen ember segítségével nem is rossz ötlet. Ott van mindenki és minden, aki és ami csak számít. Gyorstalpaló történelemóra, néhol nyomokban humorral is fűszerezve. Persze nyilván képtelenség az egész sztori, de mondom, az ötlet jó. Bár a végén kissé elegem volt már az elnökökből, bevallom.
Allan Karlsson (főhős) viselkedése talán passzív reziztencia lenne, de van erre jobb kifejezés is, de most nem jut eszembe. Pl. opportunista passzív rezisztencia. Hogy ellentmondásos? Annyira nem. Ha elolvasod, megtudod.
Összefoglaló röviden: nem Rejtő. Rejtő humoros. Nem is Svejk, Haseknek is nagyon jó a humora. Itt – megszámoltam – összesen kétszer sikerült nevetnem és párszor elmosolyodtam. Kriminek nem krimi, ha mégis az volna, akkor én nagyon rég nem olvastam krimit és nem tudom, milyen változások történtek a berkekben. Attól még, hogy pár ember meghal, valami még nem lesz krimi. Attól sem, hogy a rendőrséget is bevonjuk. Isten bizony, ha ezt az ablakon-kimászós sztorit kihagyja a könyvből, sokkal jobb lett volna. Az egyetlen szerethető figura a könyvben a majdnem-mindenféle Benny és talán maga a főszereplő (Kihagytam Szonját és az ebet. Nem tudom, hogy hívják.). A többi erőltetett, sekélyes. Nevetséges, de nem humoros. Mondjam még? Inkább nem.
Mióta belekezdtem, azon gondolkozom, kinek a stílusára hajaz a könyv. Még nem jöttem rá.
Senkit, akinek tetszett a könyv, nem szeretnék megbántani. Egyszerűen csak nem jött be nekem. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim, mert akkora volt a hírverés körülötte és olyan sokan és olyan kedvesen ajánlották. Hát, ez van, a legközelebbi majd jobban sül el :).

>!
Athenaeum, Budapest, 2011
416 oldal · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László
31 hozzászólás
+
>!
Esmeralda
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Zseniális, zseniális, imádtam!
Olyan, mintha Durell és Wodehouse írtak volna együtt egy skandináv krimit.

8 hozzászólás
+
>!
meseanyu MP
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Általában félek a nagyon reklámozott könyvektől, de ez egyáltalán nem volt csalódás, nagyon tetszett, hallatlanul jópofa volt. Kedves könyv, életigenlő, szórakoztató és tanulságos, fordulatos és szívmelengető.

6 hozzászólás
+
>!
dontpanic P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Általában, ha molyok, illetve hasonló ízlésű emberek véleménye alapján előzetesen kialakul bizonyos fajta előítélem bennem egy könyv iránt, az olvasáskor beigazolódik.
Ez a könyv megjelenésekor felkeltette a figyelmem, aztán a vélemények alapján elkönyveltem egy túlmarketingelt, jó alapötletű, de valószínűleg erőltetett regénynek.

Aztán egészen élveztem az olvasását.
Kellemes könyv, és nem volt meg benne az a fajta erőltetettség, amitől féltem.
A keretsztorit talán jobban élveztem, mint Allan élettörténetét. A százéves ember és barátai története kicsit olyan volt, mint a svéd Akasztott rókák erdeje, és a klasszikus gengszterkomédiákat idézte, bőröndcserélgetéssel, mindenki-mindenkit-kerget jelenetekkel és érdekes élettörténetű szereplőkkel, úgy mint kiöregedett szélhámos és érző szívű rendőrfelügyelő. Voltak benne eredeti ötletek és a humora több helyen is igen kedvemre való volt.

Ha valahol, akkor Allan élettörténetében éreztem néha az erőltetettséget. Igen, Allan MINDENHOL ott volt, Allan MINDEN eseményre hatással volt. De hát persze éppen ez a poén az egészben, a könyv egész magja ez, értem én, na, de az író néha talán túlságosan nagyvonalúan bánt a véletlen koncepciójával.
Próbáltam egyébként magasabb szinten értelmezni, amit olvasok, például, mi a jelentősége annak, hogy Allant totálisan hidegen hagyja a politika és a vallás, és mégis ő az, aki tulajdonképpen az egész huszadik századot alakítja? De aztán inkább úgy kezeltem a könyvet, ahogy az szeretné, hogy kezeljék: egy szórakoztató olvasmányként. És szórakoztatott is.

Ami bajom azért volt vele: néhány helyen, főleg jelentős történelmi események/helyszínek leírásánál azt éreztem, hogy vagy az író a hülye egy kicsit, vagy engem néz hülyének. Néha olyan jellege volt a könyvnek, mintha az író elolvasta volna az adott esemény Wikipedia szócikkét, és az alapján írt volna róla. Ez persze valószínűleg nem így van, és nem is az alapos történelmi feltárás a könyv célja, de kicsit néha mintha túl gyenge lett volna a farka ennek a szarkának.

De ha már történelemírás: szeretem az alternatív történelemírásokat, tehát ha egy fiktív mű fiktív módon magyaráz valamilyen híres történelmi eseményt. Ez tetszett Tomori Gábor Nevezz Lucifernek című művében vagy akár Anne Rice vámpírregényeiben, de a Doctor Who-ban is. Ez itt is megvolt, itt is tetszett, bár itt néha elment abba az irányba, hogy nem történelmet magyarázott, hanem történelmet írt, tehát nem valós eseményeket magyarázott valótlan okokkal (egyébként is, ki tudja, mi is egy-egy eseménynek a valós oka – talán épp ezért szeretem ezt a technikát), hanem valótlan eseményeket kevert a valósakkal, ami nekem kevésbé jön be, de hát az író a főnök, nem én.

És még egy utolsó gondolat: nekem ez a könyv a mesélésről szól, mert mi maga a történelem is, ha nem mese, papírok, iratok, dokumentumok, semmi más, amit úgy mesélsz el, ahogy szeretnél. Allan is mesél, mesél az életéről, és mesél a rendőröknek az eltűnéséről, és a végén igazából már nem is fontos, hogy mi az igazság, talán az sem igaz (igaz? de hát ez egy regény), hogy Allan végigjárta a világot száz év alatt, talán végig otthon kertészkedett, mert hát az sem igaz, amit a végén rendőröknek mond, tehát itt nincs más, csak mese, az igazság meg értelmezhetetlen koncepció, mert a mesében mi is lehet igaz, vagy minden vagy semmi vagy valahol a kettő között, a történelem is egy nagy mese, és akár így is történhetett, a lényeg az, hogy a mesének legyen közönsége.
Most volt, most én voltam a közönség, köszönöm a mesét.

3 hozzászólás
+
>!
BlissX
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Képtelen történet volt, egy rendkívül szórakoztató képtelen történet. Jól megpakolva elkattant, mégis végtelenül szimpatikus főhősökkel, a történelem hírhedt/híres vezetőivel (nem szellemi vezetők természetesen), dinamittal majd atombombával és szinten tartva rengeteg pálinkával.

Szórakoztató képessége és egzotikussága ellenére lehetett volna egy jó száz oldallal rövidebb, legalábbis én úgy érzem, akkor kerekebb lett volna, kicsit besűrítve. Továbbá kedves százéves emberünk túl sokszor volt óriási mázlista életútja során, de talán ez a fajta pozitív gondolkodásmód és nyitottság az emberek felé, ami a politikailag analfabéta Mr. Allan Karlssont jellemzi, okot is adott a nagy szerencsére. Szerintem ez a könyv legfontosabb üzenete (túl sok tanulságot amúgy sem akar ránk tukmálni, és ennek örülünk), a pozitív gondolkodásmód fontossága és győzelme végül mindenek felett.

+
>!
Galambdúc
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Allan nagyon jó csóka és a többiek se maradnak el tőle. Egyedül a szerelmi szál hiányzott egy ilyen kalandor életéből, de hát szegény svédet kasztrálták még ifjú korában (spoiler?), igaz a történet végére az is megérkezik kissé groteszk módon. Az egész legnagyobb erénye a történésekben rejlő, olykor morbid humor, engem meg tudott nevettetni, igazán. Írjon még Jonsson, jó lesz az nekünk, én azt mondom.

+
>!
Miamona
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Bevallom Rejő Jenő műveitől ezidáig tudatosan tartottam távol magam, arra gondoltam, nekem nem fekszik ez a vonulat. Ez a könyv ébresztett rá, hogy sokkal több vidám, humoros irodalmat kellene olvasnom, mert tetszik, feltölt és kikapcsol. Csak persze ahhoz, hogy igazán hatni tudjon nagyon jól el kell találni az arányokat. Jonas Jonassonnak ez majdnem százszázalékosan sikerült. A történelem nem kenyerem, ha direktbe kell olvasnom róla, akkor visszavonulót fújok, de itt Allan Karlsonn figurája annyira magához láncolt, hogy rágtam magam át a falakon, politikai nézeteken és diplomáciákon rendesen. Két könyv (lévén, hogy egyiket sem olvastam még, film változata) ugrott be, Allan Karlson és története olyan, mintha Forrest Gumpot keresztezték volna az Őfelsége pincérével.
Bombasztikus volt! Nagyot robbant, mint már csak Allan közelében a dolgok szoktak és én hahotázva kecmeregtem ki a törmelékek alól, hogy aztán kisszéknek nézzen egy elefánt. Rámült, agyonnyomott, de én még ezt se bántam. Ezen is csak nevettem, nevettem, szívből, igazán…

Bővebben, extrákkal: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2012/10/jonas-jonasson-szazeves-ember-aki.html

4 hozzászólás
+
>!
Zabothegyező I
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

„A száz éves ember…” volt az utolsó alanya annak a már oly sokszor elkövetett hibámnak, hogy előbb a könyv alapján készült filmet nézem meg, s csak aztán olvasom el az eredeti művet. Olyan hervasztó úgy olvasni ezt az egyébként szórakoztató történetet, hogy tudom, mi a vége, sőt részletekbe menően ismerem a poénokat. Figyelem, tehát! Előbb a könyv, aztán a film, vagy csak az egyik, de semmiképp sem érdemes a filmmel kezdeni.
Nem volt kérdés soha számomra, hogy a svédek kiemelkedően tehetségesek-e az írásban (is), s erre most Jonas Jonasson is ráerősít. Remekül elszórakoztatják az olvasót a jellegzetes „északias” stílusukkal. Sikerül a rejtélyt úgy összeilleszteni a poénokkal, hogy az igazán szórakoztató, ám még mindig hihető legyen.
„A száz éves ember…” története egy svéd kisvárosban kezdődik, ahol az öreg egy idősek otthonából „lépik ki” az ablakon, s kalandozik messzire nyomasztó lakhelyétől, majd valódi ámokfutásba kezd. Szép kis csapatra való barátot szerez „útközben”, mi több, egy termetes állat (elefánt) is elkíséri őket. Allan Karlsson története abszurd és roppant mulatságos. Jonasson fapofával előadott keserves humorával nagyszerűen vezeti a sztorit két szálon is. Az egyiken neves történelmi vezetők emberi oldalát mutatja be (Sztálin, Kim Jong Il, stb.) Allan jelenlétében, míg a másik szálon a száz éves ember jelenben történő kalandozásait élvezhetjük. A két cselekményszál nagyon frappáns módon ér össze a végén, bánhatja, aki a felénél feladta az olvasást.
Jonas Jonasson stílusát Rejtő Jenőéhez hasonlítják, amivel én cseppet sem értek egyet. Miután átrágtam magam jó adag Kurt Vonnegut és Bohumil Hrabal történeten, azt mondom, hogy a svéd író inkább egy masszív Vonnegut-Hrabal keveréket képvisel. Valószerűtlen jellemek egy hihetetlen történetben, rengeteg tanulsággal. A sztori Forest Gump jellegét én is aláírom, Allan Karlsson valóban hajaz jellemben egy autistára, csak itt sokkal több poén csattan, mint a Forest Gumpban.
Jonasson tipikusan az az író, akinek a köteteit le kívánja venni az olvasó a polcról, miután kiolvasta minden Vonnegut és Hrabal tartalékát, s szívből örül, hogy klasszikus kedvenceinek kortárs változatával szórakozhat. Sőt, újabb történeteket várhat tőle, lévén szó élő alkotóról. Jonasson számára az írói sikert „A száz éves ember…” története hozta meg. Ma egy svéd szigeten él kisfiával és néhány csirkével. Második könyve, „Az analfabéta, aki tudott számolni” már magyar fordításban is kapható. A címe alapján ígéretesnek tűnik. Nekem nem maradt más dolgom, mint elolvasni és hozni egy hasonlóan magasztaló recenziót róla. Jelentkezem, hamarosan!


Népszerű idézetek

+++
>!
Chöpp 

Az emberrel néha előfordul, hogy az esze teljesen leáll, de a szája még mozog.

366. oldal

4 hozzászólás
+
>!
keep

Felőle mindenki úgy viselkedik, ahogy akar, de nagy általánosságban azt gondolta, a mérgelődésnek semmi értelme, ha az ember megteheti azt is, hogy nem mérgelődik.

199. oldal, 13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson
+
>!
egy_ember

– Marxisták vagyunk – mondta az egyik férfi. – A nemzetközi munkásosztály nevében harcolunk…olyan társadalmat építünk, melyben mindenki számára megvalósul a gazdasági és társadalmi egyenlőség, és mindenki kibontakoztathatja egyéni képességeit; melyben mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki szükségletei szerint fogyaszt.
– Értem – mondta Allan. – Nincs véletlenül egy kis pálinkátok?

150-151. oldal

1 hozzászólás
+
>!
elle

A politikával az a helyzet, hogy nemcsak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.

384. oldal

+
>!
egy_ember

Allan tekintélye a kis csoportban tovább nőtt, amikor a hosszú várakozás közben kifundálta, hogyan lehet pálinkává alakítani a kecsketejet.

152. oldal

+
>!
egy_ember

A szarvaspörköltet azután sörrel is leöblítették, és Allan annyira jól érezte magát, hogy már-már félni kezdett a haláltól.

23. oldal

2 hozzászólás
++
>!
Miamona

– Csak két olyan dolog van, amit jobban tudok másoknál. Az egyik az, hogy hogyan lehet kecsketejből pálinkát csinálni, a másik pedig az, hogy hogyan lehet összerakni egy atombombát.

Epilógus

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson

Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is