!

A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt 217 csillagozás

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Egy svéd kisvárosban, az idősek otthonában születésnapi ünneplésre készülnek: az otthon lakóját, a százéves Allan Karlssont akarják felköszönteni – el tudnak képzelni ennél érdektelenebb kezdést? Pedig ez a ravasz Jonasson bizony így kezdi kalandregényét, hogy aztán átcsapjon egy teljesen kiszámíthatatlan és végtelenül vicces ámokfutásba, amelynek minden egyes fordulata elismerő csettintésre készteti az olvasót, és minden bekezdésben ott van legalább egy, de inkább több ütős poén. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd´ nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelenik meg harminc nyelven szerte a világon.

Eredeti mű: Jonas Jonasson: Hundraåringen som klev ut genom fönstret och försvann

Eredeti megjelenés éve: 2009

Szereplők népszerűség szerint

Allan Karlson · Bosse "Csibész" Ljungberg · Charles de Gaulle · Lyndon B. Johnson · Per-Gunnar "Durbincs" Gerdin · Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Bali

Hirdetés

Kedvencelte 32

Most olvassa 45

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 106

Kölcsönkérné 8

Elcserélné vagy eladná

>!
Elcserélhető
Kazimir könyve

Kiemelt értékelések

+
>!
sztimi53 P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Az értékelés címe: A harmincas nő, aki vicces könyvet olvasott és jól szórakozott. A könyvnek már a címe is marhaság, és utána is tiszta marhaság az egész is, de annak legalább vicces. A történelemmel ahogy játszik, azt imádom. Persze a jelentős események azért ugyanazok, csak a főszereplő szerepe a világformáló eseményekben kissé, na jó, nagyon eltúlzott. Úgy látszik az északi népek szeretnek ámokfutó vénemberekről írni, ez az első gondolom. Maj Britt jut eszembe. Jókat röhögök, de csak kis adagokban bírom befogadni az első részét. Körülbelül a felétől pedig felfalom. Sokan Rejtőhöz hasonlítják, de Jenő nekemviccesebb, ám ezen is jól szórakoztam. A világ történelmet megváltoztató Karlsson a maga 100 évével, azzal, hogy nem olyan hülye, mint ahogy mutatja magát, de történelmileg annál jelentősebb, igen szimpatikus figura, bármily erkölcstelen köpönyegforgató is. Végül is igaza van, azzal foglalkozik, hogy neki legyen jó, és mindig megússza. Ilyen a jó kalandhős. Bírom a politikai pártatlanságát, illetve azt, ahogy mindet megveti, a valláshoz való hozzáállása is hasonló, a pénz pedig mindig utat talál hozzá, ahogy az élet is. Na meg a pálinka. Azért a mellékszereplők se kutyák. A kisstílű bűnözőktől kezdve, a túliskolázott Bennyn át, a vörös hajú, mocskos szájú elefántlányig mindenkin jókat röhögtem, beleértve a kevéssé intelligens Einsteint is feleségestől. A szülinapomon is játszódik, Allan is bika, nem mintha ez bármit is jelentene. Már csak annyit akarok írni, hogy

“… és így a dolgok nagyjából rendben voltak, mint ahogy minden más tekintetben is. Ha nem hiányzott volna a pálinka. Allan pontosan öt évig és három hétig bírta. Akkor azt mondta:

– Most már szeretnék inni valamit. De itt nincs semmi. Ideje odébbállni.”

2 hozzászólás
+
>!
Pável P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Kibaszott nagy csalódás. Tele a fa spájz a kiadók túlzásaival, mondjuk ki: hazugságival, ez pl.
egyenesen „az év legviccesebb könyve” lett, már februárban. Humor nyomokban, legalábbis a terjedelemhez (413.o.) képest. Mert nem csak a hőse együgyű. Lehetett volna némi jóindulattal 4* is, de maga a kiadó hazug marketingje lózungja vette el a jókedvem. Pontosabban a nagy hírverés utáni csalódás. Egyáltalán nem az a frenetikus, sziporkázó, letehetetlen szuperregény, mint ahogy azt a borító gőzerővel próbálja lenyomni a pupillánkon.

folyt.: http://pavelolvas.blog.hu/2012/02/28/jonas_jonasson_a_szazeves_ember

20 hozzászólás
+
>!
tgorsy
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Svéd Forest Gump, internacionalista kalandokkal, Rejtő Jenő stílusában előadva. Nagy mértékben méreg, kis mértékben orvosság.
Hosszú részeket nem lehet olvasni, mert lefáraszt, de kis adagokban hangosan röhögtem.

3 hozzászólás
+
>!
Esmeralda P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Zseniális, zseniális, imádtam!
Olyan, mintha Durell és Wodehouse írtak volna együtt egy skandináv krimit.

8 hozzászólás
+
>!
meseanyu MP
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Általában félek a nagyon reklámozott könyvektől, de ez egyáltalán nem volt csalódás, nagyon tetszett, hallatlanul jópofa volt. Kedves könyv, életigenlő, szórakoztató és tanulságos, fordulatos és szívmelengető.

6 hozzászólás
+
>!
BlissX
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Képtelen történet volt, egy rendkívül szórakoztató képtelen történet. Jól megpakolva elkattant, mégis végtelenül szimpatikus főhősökkel, a történelem hírhedt/híres vezetőivel (nem szellemi vezetők természetesen), dinamittal majd atombombával és szinten tartva rengeteg pálinkával.

Szórakoztató képessége és egzotikussága ellenére lehetett volna egy jó száz oldallal rövidebb, legalábbis én úgy érzem, akkor kerekebb lett volna, kicsit besűrítve. Továbbá kedves százéves emberünk túl sokszor volt óriási mázlista életútja során, de talán ez a fajta pozitív gondolkodásmód és nyitottság az emberek felé, ami a politikailag analfabéta Mr. Allan Karlssont jellemzi, okot is adott a nagy szerencsére. Szerintem ez a könyv legfontosabb üzenete (túl sok tanulságot amúgy sem akar ránk tukmálni, és ennek örülünk), a pozitív gondolkodásmód fontossága és győzelme végül mindenek felett.

+
>!
Galambdúc
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Allan nagyon jó csóka és a többiek se maradnak el tőle. Egyedül a szerelmi szál hiányzott egy ilyen kalandor életéből, de hát szegény svédet kasztrálták még ifjú korában (spoiler?), igaz a történet végére az is megérkezik kissé groteszk módon. Az egész legnagyobb erénye a történésekben rejlő, olykor morbid humor, engem meg tudott nevettetni, igazán. Írjon még Jonsson, jó lesz az nekünk, én azt mondom.

+
>!
dontpanic P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Általában, ha molyok, illetve hasonló ízlésű emberek véleménye alapján előzetesen kialakul bizonyos fajta előítélem bennem egy könyv iránt, az olvasáskor beigazolódik.
Ez a könyv megjelenésekor felkeltette a figyelmem, aztán a vélemények alapján elkönyveltem egy túlmarketingelt, jó alapötletű, de valószínűleg erőltetett regénynek.

Aztán egészen élveztem az olvasását.
Kellemes könyv, és nem volt meg benne az a fajta erőltetettség, amitől féltem.
A keretsztorit talán jobban élveztem, mint Allan élettörténetét. A százéves ember és barátai története kicsit olyan volt, mint a svéd Akasztott rókák erdeje, és a klasszikus gengszterkomédiákat idézte, bőröndcserélgetéssel, mindenki-mindenkit-kerget jelenetekkel és érdekes élettörténetű szereplőkkel, úgy mint kiöregedett szélhámos és érző szívű rendőrfelügyelő. Voltak benne eredeti ötletek és a humora több helyen is igen kedvemre való volt.

Ha valahol, akkor Allan élettörténetében éreztem néha az erőltetettséget. Igen, Allan MINDENHOL ott volt, Allan MINDEN eseményre hatással volt. De hát persze éppen ez a poén az egészben, a könyv egész magja ez, értem én, na, de az író néha talán túlságosan nagyvonalúan bánt a véletlen koncepciójával.
Próbáltam egyébként magasabb szinten értelmezni, amit olvasok, például, mi a jelentősége annak, hogy Allant totálisan hidegen hagyja a politika és a vallás, és mégis ő az, aki tulajdonképpen az egész huszadik századot alakítja? De aztán inkább úgy kezeltem a könyvet, ahogy az szeretné, hogy kezeljék: egy szórakoztató olvasmányként. És szórakoztatott is.

Ami bajom azért volt vele: néhány helyen, főleg jelentős történelmi események/helyszínek leírásánál azt éreztem, hogy vagy az író a hülye egy kicsit, vagy engem néz hülyének. Néha olyan jellege volt a könyvnek, mintha az író elolvasta volna az adott esemény Wikipedia szócikkét, és az alapján írt volna róla. Ez persze valószínűleg nem így van, és nem is az alapos történelmi feltárás a könyv célja, de kicsit néha mintha túl gyenge lett volna a farka ennek a szarkának.

De ha már történelemírás: szeretem az alternatív történelemírásokat, tehát ha egy fiktív mű fiktív módon magyaráz valamilyen híres történelmi eseményt. Ez tetszett Tomori Gábor Nevezz Lucifernek című művében vagy akár Anne Rice vámpírregényeiben, de a Doctor Who-ban is. Ez itt is megvolt, itt is tetszett, bár itt néha elment abba az irányba, hogy nem történelmet magyarázott, hanem történelmet írt, tehát nem valós eseményeket magyarázott valótlan okokkal (egyébként is, ki tudja, mi is egy-egy eseménynek a valós oka – talán épp ezért szeretem ezt a technikát), hanem valótlan eseményeket kevert a valósakkal, ami nekem kevésbé jön be, de hát az író a főnök, nem én.

És még egy utolsó gondolat: nekem ez a könyv a mesélésről szól, mert mi maga a történelem is, ha nem mese, papírok, iratok, dokumentumok, semmi más, amit úgy mesélsz el, ahogy szeretnél. Allan is mesél, mesél az életéről, és mesél a rendőröknek az eltűnéséről, és a végén igazából már nem is fontos, hogy mi az igazság, talán az sem igaz (igaz? de hát ez egy regény), hogy Allan végigjárta a világot száz év alatt, talán végig otthon kertészkedett, mert hát az sem igaz, amit a végén rendőröknek mond, tehát itt nincs más, csak mese, az igazság meg értelmezhetetlen koncepció, mert a mesében mi is lehet igaz, vagy minden vagy semmi vagy valahol a kettő között, a történelem is egy nagy mese, és akár így is történhetett, a lényeg az, hogy a mesének legyen közönsége.
Most volt, most én voltam a közönség, köszönöm a mesét.

3 hozzászólás
+
>!
ppeva MP
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

Miért is van valahogy olyan érzésem, hogy Jonasson (többször is) látta a Forrest Gump-ot? Sőt, még az is lehet, hogy a nagyapja magyarországi emigráns volt (mondjuk Jónagy János néven), és esti meseként nosztalgiából Rejtőt olvasott fel a kis Jonasnak… (Svejkhez még cseh nagymamára se volt szüksége, azt biztosan lefordították svédre.) De ennek a könyvnek akár Flúgos futam is lehetett volna a címe (bár szó sincs itt autóversenyről, de flúg és futam van benne bőven).
Azt is meg kell mondanom, hogy nekem azért a Forrest Gump is, a Svejk is sokkal jobban tetszett, és efféle humorban nehéz ám überelni az „Uram, a késemért jöttem” kezdetű párbeszédet.
De kellemes, könnyű olvasmány volt, aminek a végén mosolyogva tudtam becsukni a könyvet. Bizonyos történelmi eseményeket – ki hitte volna!!! – persze erősen átírt, pl. nyomát se találtam annak, hogy Vlagyivosztok 1953-ban leégett volna (pedig kerestem!). De kedvet csinált ahhoz, hogy néhány dolognak utána nézzek, így találtam rá erre az oldalra is:
http://afanarizm.livejournal.com/101700.html
(már annak, akit érdekel az ilyesmi)
A szerelmi szál-hoz meg csak annyit, hogy akit fiatal felnőttként kasztrálnak, annak azért bizonyos képességei megmaradnak, csak az utódnemzés lehetőségétől fosztják meg. Tehát a százéves ember azért fedezhette fel ilyen későn a képességét, mert nem is érdeklődött különösebben a nők iránt. Pl. azért, mert 1. nem lehet meginni őket, 2. különben is kicsi az alkoholtartalmuk.
De ez nem az a könyv, aminek ilyen tárgyi tévedéseket fel kéne róni. Szórakoztató. Emellett azért nem nevezném jóformán a legviccesebb, legszórakoztatóbb könyvnek. Talán egy kicsit rövidebb is lehetett volna, néha az íróra is rájött Allan szószátyársága…

+
>!
Aurore P
Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

"Nem a kecsketej."

Az előttem íródott értékelésekből szinte minden kiderül arról, milyen ez a könyv. Kedves, szellemes történet. Egy százéves ember kalandjai a XX. században, és kalamajka a 100. születésnapján (és azután). Tetszett, szórakoztató, szellemes, néha kicsit még Vonnegutos is egy két kiszólása, amiért nálam pluszpont jár. És ha valakit érdekel nagyon nagy vonalakban múlt század története némi alkohollal átitatva és robbanószerrel megfűszerezve, valamint szeretik az üldözős történeteket, melyekben sok pénz van, ill. olyan főhős, aki szinte soha nem jön ki a sodrából és mindig kedélyes, nos azoknak kifejezetten javallott.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

+++
>!
Chöpp P

Az emberrel néha előfordul, hogy az esze teljesen leáll, de a szája még mozog.

366. oldal

4 hozzászólás
+
>!
egy_ember

– Marxisták vagyunk – mondta az egyik férfi. – A nemzetközi munkásosztály nevében harcolunk…olyan társadalmat építünk, melyben mindenki számára megvalósul a gazdasági és társadalmi egyenlőség, és mindenki kibontakoztathatja egyéni képességeit; melyben mindenki képességei szerint dolgozik, és mindenki szükségletei szerint fogyaszt.
– Értem – mondta Allan. – Nincs véletlenül egy kis pálinkátok?

150-151. oldal

1 hozzászólás
+
>!
egy_ember

Allan tekintélye a kis csoportban tovább nőtt, amikor a hosszú várakozás közben kifundálta, hogyan lehet pálinkává alakítani a kecsketejet.

152. oldal

+
>!
elle

A politikával az a helyzet, hogy nemcsak szinte teljesen felesleges, hanem feleslegesen bonyolult is.

384. oldal

+
>!
keep

Felőle mindenki úgy viselkedik, ahogy akar, de nagy általánosságban azt gondolta, a mérgelődésnek semmi értelme, ha az ember megteheti azt is, hogy nem mérgelődik.

199. oldal, 13. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson
+
>!
egy_ember

A szarvaspörköltet azután sörrel is leöblítették, és Allan annyira jól érezte magát, hogy már-már félni kezdett a haláltól.

23. oldal

2 hozzászólás
++
>!
Miamona

– Csak két olyan dolog van, amit jobban tudok másoknál. Az egyik az, hogy hogyan lehet kecsketejből pálinkát csinálni, a másik pedig az, hogy hogyan lehet összerakni egy atombombát.

Epilógus

Kapcsolódó szócikkek: Allan Karlson

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el