Pusztító ​angyal (Assassini-trilógia 1.) 64% 64 csillagozás

Valahogy nem találtunk egymásra. Nem akarom lehúzni, mert nem volt ez rossz könyv, de sem a történelmi rész, sem a romantikus szál nem volt a fogamnak való. Talán rosszkor olvastam és nem voltam elég fogékony hozzá. Lehet, egyszer majd újra megpróbálkozom vele.

Jó kis könyv volt ez. Szeretem a történelmi regényeket, érződik a könyvön, hogy az írója rendesen utánanézett, mielőtt megírta volna a regényt. Én nem tettem volna bele farkasembert, vámpírt, boszorkányt, bár az olvasási élményt nem rontotta el.

Tetsztett is meg nem is.
Nagyábból a 200. oldalotól lett igazán érdekes a történet. Addig bemutatta a szereplőket, a helyszint. Cselszövéseket szőttek. Valahogy olvastatta magát a könyv. Nem volt unalmas. Kiváncsi leszek a folytatásra.

Amikor megláttam a plakátot a metrónál, már tudtam, hogy szeretni fogom és kell nekem. Szerencsére, születésnapomra megkaptam az első részt és nem kellett csalódnom.
Az elején a sok szereplő, a térkép, meg minden furcsa volt, néha belezavarodtam teljesen, ám a végére szépen rá lehet jönni a dolgokra. Nem lett kedvenc, de mindenképp pozitív élménnyel gazdagodtam. :)

Nagy lelkesedéssel hoztam haza a trilógiát könyvhétről, mert nagyon megfogott az ismertetője. Aztán megnéztem, milyen értékeléseket kapott, és elkedvetlenedtem.
Aztán mégis elkezdtem olvasni, és nem bántam meg :)
Nagyon erős a hangulata, és bár köze nincs a történelmi valósághoz, a kor „szellemét” vissza tudta adni.
Tetszett, hogy nem az a rózsaszín tinivámpíros-vérfarkasos történet. Kemény és olykor kegyetlen. Az én ízlésemnek kissé sokszor vizeltek vagy csináltak be a főhősök. Bármennyire is kegyetlen a világ, amiben éltek, kissé hihetetlen, életszerűtlen a számomra.
Tetszett, hogy az egész könyv tele van rejtélyekkel, és csak lassan bontakoznak ki a szálak. Ticho mag is megfejthetetlen, még önmaga számára is. Sok a megválaszolatlan kérdés, ami miatt adja magát, hogy az ember rögtön folytassa a 2. kötettel :)
Ami viszont nagyon nem tetszett: tele van nyelvtanilag értelmetlen mondattal, ami minden bizonnyal fordítói hiba, és helyesírási hibákkal is! Ezen kívül sokszor nagyon nehéz követni a párbeszédeknél, ki is beszél éppen. Nem egyszer újra és újra el kellett olvasni oldalakat, hogy ki tudjam következtetni, mi is történik :(

Akarom borító, és nem akarom tartalom :D
Maga a borító szép és jó de semmi köze a szereplőhöz, aki folyton vérben, s z.r ban, h ú g y b a n gázol, a szeménél mondjuk a pöttyöket nehéz belevinni, de a vörös mondjuk nekem tetszik… a ruhát sem így képzelném el a könyv alapján… mindegy
Az eleje megint imádom térkép, és ami fura hogy felsorol mindenkit az elején a főbb szereplők közül… mondjuk néha jó volt, mert nagyon csapong a mondatok picit furák, a gondolatok kanyarognak és vannak az emlékek is itt ott…… és nem mindig egyértelmű hogy most ki mondja és kiről és micsodát… . és a történetben elég sokszor van mondjuk hogy megvernek mindenkit, megerőszakolnak mindenkit, a nőket kétszer.. összepiszkítja magát mindenki, a gyerekek ahogy kiesnek az anyjukból éheznek, aktív nemi életet élnek börtönbe kerülnek, és meghalnak kb…
Logikai bukták is vannak de én mondjuk csak egyet emeltem ki a mikor már tényleg elegem volt, és a vízből kiemelt meztelen fiú ruhájából csöpög a víz, majd a nő akit meg akar ölni, észreveszi hogy meztelen…hát jó
Nyelvtanilag se mindig van a helyzet magaslatán
A vérfarkas – vámpír – boszorkány miatt azt hittem jobb lesz, de nekem ott is sok olyan volt aminél lógott a lóláb…
no és a mágus a gyerekkel…
Igazából lehet nem most kellett volna olvasni, mert most talán valami lazább jobban esett volna, de ha elkezdtem kiolvasom :)

Nekem nagyon tetszett ez az alternatív középkori Velence, ahova elvisz ez az eredeti, ötletes dark fantasy. A borító ne tévesszen meg senkit, ez nem egy angyalos-vámpíros ya regény, hanem egy kegyetlenül brutális bérgyilkosos sötét történet. Rengeteg a karakter, sok szál bonyolódik, az első ötven oldal nagyon ott van, később lassabb lesz, de egy oldalon sem unatkoztam. Kizárólag felnőtteknek ajánlom, akik bírják az erőszaktól a gerinckitépésig a gyomorforgató jeleneteket. A levonás az írásmód miatt van, időnként többször el kellett olvasni egy-egy mondatot, annyira fura szerkezetűek.

Kicsit aggódtam, amiért ennyire alacsony pontszámon fut a könyv, de kellemesen csalódtam. Nem mondom, hogy letehetetlen volt, és azt sem, hogy ez volt az év olvasmánya számomra, de igenis élveztem.
Tetszett, hogy ennyire naturalistán ábrázolta Velencét, és hogy egyáltalán nem vitte el romantikus irányba az emberek egymáshoz fűzött viszonyát, hanem ridegnek, számítónak és a kegyetlennek ábrázolta, szinte kedves érzelmektől mentesnek. Érdekes volt számomra ez a környezet, mert ilyennel még nem találkoztam könyvben.
Amit igazán negatívumként éltem meg, hogy nem mindig értettem a beszélgetések, a cselekmények menetét. Nem tudtam összekötni időben az események folyását, párhuzamát. Ez a néha felmerülő teljes káosz lelassított, és elbizonytalanított olykor, de túl izgalmasnak éreztem összességében, hogy feladjam. :)

Nagyon nehezen indult be ez a könyv. Nem tudom, hogy az író, esetleg a fordító hibája, de tényleg elvesztettem néha a fonalat. Aztán kb.a közepétől egyre tisztult a helyzet, vagy én szoktam meg a különös fogalmazásmódot. A vége pedig már elkapott és nem engedett, ezért a 4 csillag.

Nálam ez egy olyan hármaska, ami csak a jóindulatomnak köszönhetően az, no meg azért, mert nem olvastam eredeti nyelven, így nem tudtam eldönteni, hogy az író, vagy a fordító a ludas az egészben. A „felpontozás” csakis és kizárólag az ötletért, a szakmai háttérmunkáért jár – bár vámpír-jelleggel felruházni egy nefilimet az elég merész gondolat :-)).
Az ötlet és a háttérmunka jó, bár lényegesen érthetőbb lett volna a történet és sokat dobott volna a könyvön, ha nem spórolta volna ki a szerző azt a 200 oldalt, aminek a megírásával nem csupán a földrajzi és történelmi háttér, de a politikai fejtegetések is közérthetőbbek lettek volna. Bár tényleg vannak igen megragadó mondatok, mégis egyenetlennek érzem a stílusát és túlságosnak hiányosnak – az elhallgatások valahogy nem felcsigáztak, hanem döcögőssé tették a történetet, engem pedig már-már idegessé, egy idő után már nem volt kedvem fejben kiegészítgetni magamnak a dolgokat. Szóval -szerintem- a rengeteg kihagyás, mint stíluseszköz, egy idő után pont fordítva sült el.
És azok a „furcsa” mondatszerkesztések…khm. Az egy dolog, ha valaki bonyolultan fogalmaz – hogy ki mit szeret, egyénfüggő. Én szeretem az elegáns, könnyen gördülő írásszerkesztést, amit ennél a könyvnél gyakran felváltott a nehézkes mondatszerkezet. Khm. Meg a szövegkohézió hiánya. Én is úgy jártam ezzel a könyvvel, hogy sok mondatát kétszeri nekifutásra értettem meg, aztán a következőnél elvesztettem a fonalat, mígnem rájöttem, hogy nem bennem van a hiba, hanem a szövegben. És ezért nem járna ennek a könyvnek csak egy ketteske…:-((
Remélhetőleg a folytatás élvezhetőbb lesz.