Óceánia 78% 33 csillagozás

Furcsa és érdekes volt olvasni ezt a kötetet. Egyrészt a nehéz nyelvezete miatt, ami igazán távol van már a ma használatos magyar nyelvtől. Annyira, hogy egyes szavakon el kellett gondolkodjak, hogy mi is lehet a jelentésük és mégis ennek ellenére hihetetlenül szépnek találtam. Másrészt azért, mert az öt írásban egészen érdekesen keveredik a mese, a történelem, a vallás és a tudomány. Az öt írás közül nekem az Óceánia és Az achaemenidion tetszett a legjobban. Az Óceánia amolyan keresztény magyarázat Atlantisz eltűnésére, míg Az achaemenidion az ősi Spártába repíti el az olvasót (és ad neki egy nagyon jó hangulatú, amolyan fantasy szerű olvasási élményt). Amit mindenképpen ki kell emelnem az a Ahol a pénz nem isten c. írás bevetője. Ez szerintem az egész kötet csúcspontja és pont egy kicsit ez is a hibája. Annyira erős és velős ez a kezdés, hogy utána már ehhez képest nem tud még egy szintet lépni.

Értékelések:
Ahol a pénz nem isten: 3,5 csillag
Az achaemenidion: 4,5 csillag
A leaotungi emberkék: 3,5 csillag
Történetek egy ócska kastélyban: 3,5 csillag
Óceánia: 5 csillag

Idézet: https://moly.hu/idezetek/1023620

2020/59. otthoni polc

Ez a válogatás bizony tipikus Jókai: kimeríthetetlen fantázia, szép nyelvezet (még épp a határon vagyok, nem kell szótáraznom), romantika mint korstílus, hihetetlen mesélőkedv és szórakoztató cselekményszövés.

Egy regény, egy hosszabb elbeszélés és három novella, a regénnyel kezdünk: Ahol a pénz nem isten. Igazi sci-fi, felfedezés és robinzonád, legjobban itt érvényesül Jókai erős természettudományos műveltsége. Van itt világépítés és kaland garmadával, mellékesen odavetett társadalombíráló megjegyzések és naiv politikaszemlélet. Verne hatása is tagadhatatlan.
Az achaemenidion és A leaotungi emberkék történelmi fantasztikum, szintén elég jó szerzői stílusban megírva.
A Történetek egy ócska kastélyban leginkább a „földhözragadt”, és legjobban ez tetszett. Talán azért, mert Jókai megcsillogtatta a humorát, vagy mert igazi „magyaros” elbeszélés volt?
A címadó Óceánia, ez pedig a negatív élmény volt a könyvben. Szerintem nem is illik Jókai romantikus stílusához ez a mély vallásos köntösbe bugyolált történet. Atlantisz legendáját olvashattuk az „egy igaz isten” hívőinek szemszögéből. A világ lakói életvitelükkel és bálványimádásukkal szembekerültek az Úrral, és kivívták a haragját. Az eredmény sejthető.

Csodálkoztam, hogy ennyire magas százalékon áll ez a könyv, mert ennyire nem jó, sőt.
Poros szókincse, Rejtelmes szigetre emlékeztető története, kicsit dagályosra sikerült mondatai nem váltottak ki belőlem nagy tetszést. Még akkor sem, ha a szereplők és a körülmények másak. Nem tudom nekem kissé bugyutának és túl „fantasztikusnak” tűnt, de nem a címke szerint értendő fantasztikumnak. A szereplők túl nyájasak és kedvesek voltak, minden földöntúlian szép és jó volt. Csak megtörténtek dolgok, ott teremtek, megvalósultak, mint a legszebb mesében. Csakhogy ez nem mese.
Kihívásra kellett így nem tehettem le, de bevallom magamtól sosem olvastam volna el, mert ennél számos jobb könyv van, amiket olvashatok, az élet pedig túl rövid.
A többi novella sem nyerte el a tetszésemet, bevallom jobbakat vártam.

Sok az áthallás más írók, más művei felé, ami itt – mivel jóval kisebb lélegzetű történetekről van szó, mint azt Jókaitól megszoktuk – hangsúlyosabbnak tűnik. Viszont nagyon „kiugrik” a botanikus és az ősvilág iránt fogékony Jókai ezekből a szövegekből! A novellák nekem bejöttek. Nem hittem volna, hogy Jókai ilyet is tud, pedig igen :)! Ja, és ez a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban jelent meg :D!

Kritikusok vitatják a vernei hasonlóságot. Mégis többször magamhoz kellett térnem, hogy ez mégsem Verne, hanem Jókai.Talán a kor stílusa teszi a hasonló élményt. Ami viszont egyedi és utánozhatatlan, az Jókai gyönyörű régenvolt magyar nyelvezete, ízes szóhasználata. Minden könyvében ezt élvezem leginkább. A regényét és a novelláit is a növények és a föld kincseinek ismerete és szeretete jellemzi. Gazdagon megtalálhatók bennük a gyönyörű tájleírások és a növényvilág csodái. A kötetben főleg az Óceániát éreztem egy környezettudatos segélykiáltásnak. Olyan korban emeli fel szavát a környezet végzetes pusztítása ellen, amikor még nem is létezett a mai méretű környezetrombolás. A történetek mindegyikében azt az erkölcsi tartást tolmácsolja, amely Jókai minden munkájára annyira jellemző. A háború és a fegyverek ellen is felemeli a szavát, pedig ezen művei idején még nem ismerhette a XX. század majdani pusztító háborúinak valóságát. Akár történelmi események köntösében játszódnak kalandjai, akár – mint a mostani könyvben – a sci-fi műfajában, bölcsen int, tanít és egyúttal szórakoztat. Sok könyvét fogom még olvasni, mert ízes, régies mondatai régi időkbe röpítenek vissza.

Némiképp meglepő ez a rövid tudományos fantasztikus műnek aposztrofált Jókai regény, a képzeletet semmi nem korlátozta az biztos, a szövegre nagyon kellett figyelnem, sokszor valami sóvárgást éreztem a történetben, máskor látomásnak gondoltam, és feltételeztem azt is, hogy valami megfoghatatlannak – Atlantisz eltűnésének, elsüllyedésének – az interpretációja. Az Oceania c. műben Bar Noémi utazását követhetjük, ami tele van egy tengeri út megpróbáltatásaival, míg végül a főhős és kedvese eljut egy új/régi földrészre, a Boldogság különös szigetére, ahol „paradicsomi” állapotokra találnak, ahol a harminc éves férfiak már aggastyánok, ahol a nők gyönyörűek, ahol csodálatos növények honosak, ahol a városban pompás épületek találhatók, ahol a város istene egy szörny…a hányattatások azonban még korántsem érnek véget.
Az utolsó oldalak végítéletszerű látomásai kimerítőek voltak.
Jókai mesélőkedve a megszokott: csodás események, menekülések, szörnyek, istenítéletek, ceremóniák, a jó és a gonosz küzdelme, és még lehetne sorolni.
Természetesen megcsillan a műben Jókai természettudományos műveltsége, kíváncsisága, széles körű érdeklődése, jó volt olvasni azokat a sorokat, amelyek az író természet szeretetét tükrözték; találóan állította szembe (a XIX. század közepén!) az „alkotó” természetet és az embert, aki „örült pazarlója” a természet kincseinek.
Tetszett a főhős abszolút szabadsága, a félelem nem ismerése, a kitartása.
A történet magyarázataként a vallásos megközelítés volt jellemző, sok szó esett a hit erejéről, a hit mibenlétéről, vallásról és bálványokról …az igaz istenhívők és bálványimádók küzdelméről és a következményeiről.
Őszintén szólva most elmaradt a varázslat, ami talán még nem is történt meg velem Jókait olvasva, de megismertem az író életművének egy eddig számomra ismeretlen darabját.

Az első fele egy az egyben az Ahol a pénz nem isten volt, a második fele tartalmazta a címadó írást, és még több másikat. Legjobban a egy ócska kastélyban_ című tetszett, némelyik elég fárasztó volt, nagyon átjött még a kor, amikor keletkeztek. Azt viszont lehet látni, hogy Jókai sokat tudott mindenféle természettudományos dolgokról, amit meg nem (mert mégis csak a XX. század hajnalán járunk), azt tág képzeletével egészítette ki.

Kalandos, fantasztikus utazások Jókai Mórral, aki valóban enged a fantáziájának, nem kötik történelmi események, korlátok. Jó messzire viszi az olvasót, ismeretlen, felfedezendő szigetektől az északi sarkig. Az Ahol a pénz nem isten című kisregényében kiábrándultságát bizonyítja a civilizációból, de minden lehetetlen helyzetben is az ember legyőzi, uralja a körülötte lévő világot, a nehézségek csak ideig-óráig állíthatják meg. Sok, a mai napig érvényes kérdést vet fel a könyvben.

Furcsa nekem Jókainak ez az oldala. Nem áll hozzám közel. Olvasás közben nem éreztem, hogy na, ez most egy Jókai… Annak idején államvizsga előtt alaposan belemélyedtem az életműbe (ami nem okozott nehézséget, mert gyerekként Jókain és Gárdonyin nőttem fel :) ), de ez az oldala valamiért kimaradt. Voltam olyan mázlista, hogy az államvizsgán a húzott tételem Jókai volt, de ezek az írások ott sem jöttek elő… Az életmű szempontjából pipa, ez is megvolt, de Jókai nekem továbbra is a regényíró Jókai marad.

Ez a sorozat második kísérlete arra, hogy egy neves magyar író fantasztikus novelláit kötetbe rendezze (az első a Delejes halál, Karinthy Frigyes munkáiból). Érdekes, sokszor naív hangvételű novellák sorakoznak egymás után, pár kiemelkedő (pl. Leaotungi emberkék) darabbal. Aki szereti Jókai munkáit, nem fog csalódni, az író egy kevéssé ismert arcával ismerkedhet meg.