"Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb – írja Mikszáth Kálmán Jókai regényeiről, melyek 1854- és 1855-ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában. – A Kárpáthy Zoltán alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel előbb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékkő vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költői szabadsággal. A hetvenéves öreg főúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett nőül, kitől Balassa Antal báró született. Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértőket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetből és mellékepizódjaiból van szőve a Magyar nábob meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás. Ez a regény az ország elvitázhatatlanul legnagyobb elbeszélőjévé emelte." "Mikor Jókai regényei legjavát írta, a magyar történelem egyik sivatagos útvonalán, az elnyomatás korában, műveinek nemzeti jelentősége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot. A nemzetnek akkor még nagyobb szüksége volt olyan írókra, akik visszaadják elveszített önbizalmát, mint a XIX. század elején. Erre a feladatra vállalkozott Jókai, akit mélységesen, szervezetileg adott optimizmusa, mesevilágba vezető fantáziája, magyar típusú, sírva vigadó humora és meleg, emberi szíve gondviselésszerűen predesztinált erre a feladatra… Díszítő fantáziájával, irreális optimizmusával ő teremetette meg a múlt század nagyjainak a legendáját. Széchenyi István, Wesselényi Miklós és a reformkor hősei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán)… úgy maradnak meg a magyar ifjúság tudatában, abban a ragyogó, de mégis emberi glóriában, ahogy Jókai legendává nemesítette őket. Ez a kép nem egyezik a történelem objektív víziójával, de erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazságra. Ha egy író ezt tudja adni, betöltötte legmagasabb hivatását." Szerb Antal
Címkék
Most olvassa
Várólistán
Kívánságlistán
Elcserélné vagy eladná
Top értékelések
Mindenkinek ajánlom: egyszerűen mert szórakoztató olvasni:)
Kénytelen vagyok összehasonlítani az Egy magyar nábobbal és az pedig jobban tetszett. Persze önmagban is remek olvasmány lenne, de valahogy muszáj ahhoz mérten nézni. Jókai stílusa miatt járna az 5 csillag, de valahogy nem ragadott annyira magával a cselekménybonyolítás. Néha már előre tudtam, hogy mi is fog történni, és tényleg úgy történt, pedig azt szeretem Jókaiban, hogy mindig meg tud lepni.
A leginkább érdekes cselekményszál nem is Kárpáthy Zoltán története volt, hanem inkább Kőcserepyék, bár a végén nem csalódtam ebben, hogy miért is volt így.
Mindent összevetve: szép, izgalmas, és persze megkönnyezős, de olvastam már jobbat is Jókaitól.
Valóban felejthetetlen az árvíz, nekem is az tetszett legjobban. A többit viszont elvitte a víz. Ami marad, a kiforrott jellem.
Top idézetek
Tehát öreg ember volt az atyja, és neki nem volt szabad születni.
Még nem értette a talányt. Valóban, Zoltán tizenhat éves volt, és még előtte rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni mindenkinek szabad.
299. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
Nyolc órát fordíts álomra, nyolcat munkára, nyolcat mulatságra.
p343 (Széchenyi István életrendi mondata)
Láttatok-e már új gazdát, ki az őseitől elhanyagolt örököt átvéve, erős akarattal, kedvvel, szorgalommal hozzáfog ismét elpusztult ősi telke helyreállításához, épületet rak, cserjét irt, fákat ültet?
(első mondat)
Az a darab ha pedig odafenn feküdt csendesen, mereven a maga kínlódási helyén. Hogy őneki e percben kinccsel tölt ládákat ígértek, hogy őt hosszú-hosszú élettel biztatták, hogy új meg új tarka örömmel, víg élettel, csendes élettel, szeretőkkel, feleséggel, kéjmámorral, családi nyugalommal játszottak szemei közé, hogy a régen óhajtott gazdagság s a vele együtt szomjazott bosszú ott függ megérve kezei előtt, és hogy éppen ez órában senki, egy lélek sincs, aki őreá gondoljon, hogy egymagára van hagyatva ebben a szegény szobában, ahol minden nyomorúságát hirdeti, hogy sehol ég alatt nincsen nálánál nyomorultabb, elhagyatottabb ember: – mindezekről annyi tudása, annyi érzete sem volt, mint egy darab fának, mint egy elrothadt, elhajított, redves, szúörlötte fának…
328. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
A szív minden kebelben egyiránt dobog, s van az életnek oly boldog kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza elfogadja annak lenyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsájtja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret, és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet, – az ifjúkor bohósága.
83. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
Én Istenem! Milyen boldogtalanok volnánk mi férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni. Hiszen minekünk minden lépésünk, minden gondolatunk tele van hibával: mi lenne belőlünk, ha a szerelem engesztelő angyala helyett az ítélet volna leküldve ellenünk?
84. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
Óh, az igaz jellemek nem iparkodnak terhére esni Istennek és embereknek panaszaikkal a megváltozhatatlanok fölött, hanem köszönettel fogadnak jót és rosszat, ami onnan felülről jön.
p455
Óh, csak mostan érzem, mennyi édes kötelességet ruházott Isten arra, kinek gazdagságot adott; egy nap alatt annyi jót tehet az, mint más egész életében; amin egész nemzedékek hiába dolgoztak, azt őneki elég meggondolni, akarni – és létrejött; teheti boldoggá, naggyá, míveltté nemzetét, építhet a jövő ivadékok számára, s még a mennyországba sem egyedül megy fel, oda is ezreket vihet fel magával.
p243
Külső linkek
Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- Jókai Mór: Az arany ember
- Jules Verne: Sándor Mátyás
- Jókai Mór: Névtelen vár
- Mikszáth Kálmán: A fekete város
- Jókai Mór: Egy magyar nábob
- Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa
- Székely János: Kísértés
- Gárdonyi Géza: Isten rabjai
- Bartis Attila: A nyugalom
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Jókai Mór: Egy magyar nábob
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
- J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
- Jane Austen: Büszkeség és balítélet
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- Szabó Magda: Abigél
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
