„Az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán élete végéig a legkedvesebb könyve maradt, ha nem a legjobb – írja Mikszáth Kálmán Jókai regényeiről, melyek 1854- és 1855-ben jelentek meg először a Pesti Napló tárcarovatában. – A Kárpáthy Zoltán alapját egy való történet képezi, mely néhány évtizeddel előbb általános beszéd tárgya volt az országban. Kékkő vár urának, báró Balassának a története van feldolgozva, természetesen sok költői szabadsággal. A hetvenéves öreg főúr egy fiatal, szegény sorsú leányt vett nőül, kitől Balassa Antal báró született. Az örökösök pörrel támadták meg az öreg báró halála után a kis bárót, furfangos prókátorok még szakértőket is kihallgattattak, hogy a hetvenéves aggastyánnak nem lehetett igazi fia. E történetből és mellékepizódjaiból van szőve a Magyar nábob meséje, mely nagy irodalmi esemény volt, s Jókai életében fontos állomás. Ez a regény az ország elvitázhatatlanul legnagyobb elbeszélőjévé emelte.” „Mikor Jókai regényei legjavát írta, a magyar történelem egyik sivatagos útvonalán, az elnyomatás korában, műveinek nemzeti jelentősége abban állott, hogy vigasztalta a halálos álomba dermedt magyarságot. A nemzetnek akkor még nagyobb szüksége volt olyan írókra, akik visszaadják elveszített önbizalmát, mint a XIX. század elején. Erre a feladatra vállalkozott Jókai, akit mélységesen, szervezetileg adott optimizmusa, mesevilágba vezető fantáziája, magyar típusú, sírva vigadó humora és meleg, emberi szíve gondviselésszerűen predesztinált erre a feladatra… Díszítő fantáziájával, irreális optimizmusával ő teremetette meg a múlt század nagyjainak a legendáját. Széchenyi István, Wesselényi Miklós és a reformkor hősei (Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán)… úgy maradnak meg a magyar ifjúság tudatában, abban a ragyogó, de mégis emberi glóriában, ahogy Jókai legendává nemesítette őket. Ez a kép nem egyezik a történelem objektív víziójával, de erre a legendára éppoly szükség van, mint az igazságra. Ha egy író ezt tudja adni, betöltötte legmagasabb hivatását.” Szerb Antal
Sorozatpolc
További kötetek: Jókai Mór: Erdély aranykora, Jókai Mór: Egy magyar nábob, Jókai Mór: Az új földesúr, Jókai Mór: Névtelen vár, Jókai Mór: A magyar nemzet története I-II., Jókai Mór: Szegény gazdagok, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Jókai Mór: Szabadság a hó alatt, Jókai Mór: A régi jó táblabírák, Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon, Jókai Mór: A szerelem bolondjai, Jókai Mór: A tengerszemű hölgy, Jókai Mór: Az arany ember, Jókai Mór: A gazdag szegények, Jókai Mór: És mégis mozog a föld, Jókai Mór: Rab Ráby, Jókai Mór: Fekete gyémántok, Jókai Mór: A kiskirályok, Jókai Mór: Bálványosvár / Sárga rózsa, Jókai Mór: Enyém, tied, övé, Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony, Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból, Jókai Mór: Szép Mikhál, Jókai Mór: A három márványfej, Jókai Mór: Az elátkozott család / A barátfalvi lévita, Jókai Mór: A lélekidomár, Jókai Mór: Egy az Isten, Jókai Mór: Öreg ember nem vén ember, Jókai Mór: Rákóczy fia, Jókai Mór: Eget vívó asszonyszív, Jókai Mór: A két Trenk / Trenk Frigyes, Jókai Mór: Szeretve mind a vérpadig, Jókai Mór: Nincsen ördög, Jókai Mór: Hétköznapok
Címkék
Top értékelések
Kénytelen vagyok összehasonlítani az Egy magyar nábobbal és az pedig jobban tetszett. Persze önmagban is remek olvasmány lenne, de valahogy muszáj ahhoz mérten nézni. Jókai stílusa miatt járna az 5 csillag, de valahogy nem ragadott annyira magával a cselekménybonyolítás. Néha már előre tudtam, hogy mi is fog történni, és tényleg úgy történt, pedig azt szeretem Jókaiban, hogy mindig meg tud lepni.
A leginkább érdekes cselekményszál nem is Kárpáthy Zoltán története volt, hanem inkább Kőcserepyék, bár a végén nem csalódtam ebben, hogy miért is volt így.
Mindent összevetve: szép, izgalmas, és persze megkönnyezős, de olvastam már jobbat is Jókaitól.
Valóban felejthetetlen az árvíz, nekem is az tetszett legjobban. A többit viszont elvitte a víz. Ami marad, a kiforrott jellem.
Top idézetek
Az a darab ha pedig odafenn feküdt csendesen, mereven a maga kínlódási helyén. Hogy őneki e percben kinccsel tölt ládákat ígértek, hogy őt hosszú-hosszú élettel biztatták, hogy új meg új tarka örömmel, víg élettel, csendes élettel, szeretőkkel, feleséggel, kéjmámorral, családi nyugalommal játszottak szemei közé, hogy a régen óhajtott gazdagság s a vele együtt szomjazott bosszú ott függ megérve kezei előtt, és hogy éppen ez órában senki, egy lélek sincs, aki őreá gondoljon, hogy egymagára van hagyatva ebben a szegény szobában, ahol minden nyomorúságát hirdeti, hogy sehol ég alatt nincsen nálánál nyomorultabb, elhagyatottabb ember: – mindezekről annyi tudása, annyi érzete sem volt, mint egy darab fának, mint egy elrothadt, elhajított, redves, szúörlötte fának…
328. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
Tehát öreg ember volt az atyja, és neki nem volt szabad születni.
Még nem értette a talányt. Valóban, Zoltán tizenhat éves volt, és még előtte rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni mindenkinek szabad.
299. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
A szív minden kebelben egyiránt dobog, s van az életnek oly boldog kora, melyben minden szívdobbanás azt mondja: szeretni kell. Feltűnik a vágyó érzelem előtt egy-egy rokonszenvű arc, az érzelem lágy viasza elfogadja annak lenyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsájtja, azért tűr, azért szenved, azért csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret, és ez a szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet, – az ifjúkor bohósága.
83. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
Én Istenem! Milyen boldogtalanok volnánk mi férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni. Hiszen minekünk minden lépésünk, minden gondolatunk tele van hibával: mi lenne belőlünk, ha a szerelem engesztelő angyala helyett az ítélet volna leküldve ellenünk?
84. oldal (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
Óh, az igaz jellemek nem iparkodnak terhére esni Istennek és embereknek panaszaikkal a megváltozhatatlanok fölött, hanem köszönettel fogadnak jót és rosszat, ami onnan felülről jön.
p455
Nyolc órát fordíts álomra, nyolcat munkára, nyolcat mulatságra.
p343 (Széchenyi István életrendi mondata)
Óh, csak mostan érzem, mennyi édes kötelességet ruházott Isten arra, kinek gazdagságot adott; egy nap alatt annyi jót tehet az, mint más egész életében; amin egész nemzedékek hiába dolgoztak, azt őneki elég meggondolni, akarni – és létrejött; teheti boldoggá, naggyá, míveltté nemzetét, építhet a jövő ivadékok számára, s még a mennyországba sem egyedül megy fel, oda is ezreket vihet fel magával.
p243
A fiatalembernek szerénynek kell lennie! Hallgatni, midőn magánál idősebbeket lát; figyelni, midőn azok beszélnek, és felelni, midőn kérdezik.
p161
Külső linkek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jókai Mór: A kőszívű ember fiai
- Jókai Mór: Az arany ember
- Jókai Mór: Egy magyar nábob
- Gárdonyi Géza: Isten rabjai
- Bartis Attila: A nyugalom
- Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon
- Jókai Mór: Sárga rózsa
- Jókai Mór: Erdély aranykora
- Jókai Mór: Szegény gazdagok
- Jókai Mór: A tengerszemű hölgy
Akiknek ez a kedvence, még ezeket szeretik
- Jókai Mór: Egy magyar nábob
- Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
- Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg
- Kormos István: Mese Vackorról, egy pisze kölyökmackóról
- Gárdonyi Géza: Egri csillagok
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Závada Pál: Milota
- Szabó Magda: Abigél
- Charlotte Brontë: Jane Eyre
- Emily Brontë: Üvöltő szelek
