Tiltott ​gyümölcs 172 csillagozás

Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Merham ​takaros tengerparti település az 1950-es évek Angliájában. Olyasforma város, ahol mindenki tudja, hol a helye (aki pedig nem, azt nyomban helyre teszik). A háborúban, a Londonra hulló német bombák elől sok más kisgyerekkel együtt evakuált, nehézsorsú Lottie Swift Merhambe a tiszteletreméltó Holden családhoz kerül, amely befogadja őt, s a háború után is náluk marad. Náluk nevelkedik, és imádja Merhamot. Nem úgy Holdenék lánya, Celia, akit bosszant a városlakók kisszerűsége, szűklátókörűsége.
Amikor egy csapat bohém költözik be az art deco stílusban épült, lakatlan tengerparti házba, az Arcadiába, a lányokat – akik később szerelmi riválisok lesznek – legalább annyira vonzzák a kísértései, mint amennyire meghökkentik Merham polgárait. Olyan események láncolatát indítják el, amelyeknek múlhatatlan és tragikus következményei lesznek.
Most, mintegy ötven esztendővel később, az Arcadia ismét életre kel, s lakói újból viharos érzelmeket korbácsolnak fel. Az események… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2003

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Carta Light Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632663012 · Fordította: Loósz Vera
>!
Cartaphilus, Budapest, 2015
496 oldal · ISBN: 9789632663791 · Fordította: Loósz Vera
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
542 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639752313 · Fordította: Loósz Vera

Kedvencelte 7

Most olvassa 14

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

bokrichard>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Erős közepes, és messze a leggyengébb Jojo tárházából. Két részre osztott történet, aminek lehetne az is a címe, hogy „a buja ház”. Az első rész eleje elég vontatott, de a végére kikerekedik a be nem teljesedő szerelem, ami örök klasszikus téma. Aztán jön a második rész, aminél 50 év eltelte után teljes szereplő változás zajlik le, és itt teljesen megzavarodom. Az eleje hiányosságok itt sem egészítődnek ki, sőt, újabb és újabb kérdések merülnek fel. Az új szereplők egyáltalán nem emlékezetesek, saját kontúrtalanságuk homályába vesznek, sokszor kellett visszalapoznom, hogy ki kivel miért stb.
Aki ezzel kezdi, az ne ebből ítélje meg, sőt, ne is ezzel kezdje, mert a többi könyve messze magasabb nívót képvisel.

icu79>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Ha ez lett volna az első olvasásom az írónőtől, akkor az egyben utolsó is lett volna. Szerintem nagyon vontatott, nagyon nem átgondolt, a végére összecsapott regény. Én kínlódtam vele…

Gyöngyi0309>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Első olvasásom volt az írónőtól, de nem az utolsó.
Könnyednek tűnik, de ha mögé gondolunk nem az, de pont ettől tetszett, mert nem kényszerülünk mögé gondolni.
Szép karakterábrázolások vannak benne, nagyon tetszik a kisváros ábrázolása, Merham tipikusan olyan álmos, tengerparti szellemváros, olyan őskövületekkel, akik szintén gátat próbálnak szabni a fejlődésnek.
Celiát nagyon nem szerettem, egy dög volt, Lottiet viszont mind lánykánt, mind idős nőként nagyon megszerettem, tetszett, ahogy a sorást alakította, főleg a végén. Guy viszont nem tetszett, nem volt igazi férfi a szememben, neki kellett volna erősebbnek lennie.
Daisy is nagyon nagy fejlődésen ment keresztül története elejéhez képest, tetszett. Főként az amikor Daniel fejéhez vágta, hogy ő már anya. Valószínűleg tényleg ilyen lehet, ezt kell hoogy kihozza a nőkből, mint belőle.

Aniza I>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy hány csillagot adjak erre a könyvre, ugyanis az elejét annyira untam, hogy többször is azon voltam, hogy abbahagyom az olvasását. De mivel nem szeretek könyveket félbehagyni (és milyen jó, hogy nem tettem meg most sem), ezért tovább olvastam, és a felénél kezdtem belendülni az olvasásba. Élvezhetőbb volt a történet, mikor a szálak kezdtek összeérni a vége felé, amikor rálátásom lett az eseményekre.
Celiát sosem kedveltem, Lottie viszont nagyon barátságos, nyílt, őszinte természetű hölgy volt mindvégig, csak sajnáltam, hogy nem vette észre előbb, mit hagy maga után a ridegségével, amit férje irányába mutatott. Bár sokkal jobban el tudtam volna képzelni a történetet, ha Lottie végül Guy-jal marad, de így utólag belegondolva jobb is, hogy nem így lett, hiszen a férfiról szinte semmit sem tudtunk meg a könyv alatt.
Kedvenc szereplőm Daisy, aki hatalmas jellemváltozáson megy keresztül, és egy határozott erős nővé válik, ami talán a testvére noszogatásának is köszönhető.
Nagyon szépen felépített történet, csak számomra túl részletesen kidolgozott, elnyújtott könyv, ezért adtam rá négy csillagot. Viszont biztos vagyok benne, hogy fogok még sokkal jobb könyveket olvasni a szerzőtől.

Anó P>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Nagyon szeretem Jojo Moyes könyveit. Most azonban az elején valahogy úgy éreztem, mintha nem is őt olvasnám… vontatottabb volt, nem kötött le annyira. Mire vége lett az első felének, elfáradtam. Elkezdtem más regényeket is „közbeolvasni”. Mire visszatértem ehhez a könyvhöz, szinte teljesen kiléptem már a közegéből, alig tudtam visszatalálni a második rész alakjaihoz. Azután megkedveltem a magára maradt, esendő Daisyt, aki lassan újra talpra állt, Camille-t, Halt, Mrs. Bernhardot – akiről sokáig fogalmam sem volt, ki lehet…. és lassan, mint egy kirakós játékban, helyére került minden és mindenki… immár sodortak magukkal az események:) A „Jojo Moyes varázslat” újra működött:) bár a végén becsapottnak éreztem kissé magam. Azt éreztem: létezik ilyen?! Hogy ennyi év szerelmes epekedés után beérje ennyivel, amennyit végül kapott és automatikusan elkezdje szeretni a párját, mert hirtelen rájön, hogy megérdemli?! Talán van ilyen. Mindenesetre elolvasom majd újra a regényt később…

Szédültnapraforgó>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Bár ez a regénye teljesen más Jojo-nak, mint a Mielőtt megismertelek című, ez is nagyon szép alkotás és komoly mondanivalókkal szolgál.
A történet az 50-es évek Angliájában indul, s számomra furcsán, hirtelen belecsöppenünk a mába. Kissé időutazás-szerűséget éreztem. Ami eleinte zavart, de aztán „összefolyt” a múlt és a jelen, s helyreállt a kép :)

Nem tudom, hogy volt-e kedvenc szereplőm, számomra igazán Daisy, az építésznő volt a kulcsfigura, köré épültek az események, a többieket szinte mind egyenrangúnak éreztem. Lottie, mivel sokat vigyázott a babára (Daisy lánya, Ellie) többször előkerült a történetben. Illetve a sorsa hasonló volt, mint Daisy-é, így vele vont párhuzamot az írónő. Aztán ott van a két pasi, Daniel és Jones…szerintem is egyszerű döntés volt :)

Az alábbi mondatokon érdemes elgondolkodnunk:
„A dolgokat nem irányítja senki. Emberek, események egyszerűen összeütköznek, véletlenül, a történelem pedig rohan tovább, és hagyja, hogy mi, akik hátramaradtunk kikecmeregjünk a romok alól.”
„Az egyetlen igazi bűn – tette hozzá –, ha azok próbálunk lenni, amik nem vagyunk. Vigaszt találhatsz abban, hogy tudod, hű voltál önmagadhoz.”
„Ti fiatal lányok, ti annyira válogatósak vagytok. Jónak kell lenni az időzítésnek. Ennek kell jónak lennie, annak kell jónak lennie. Nem csoda, hogy olyan sokan maradtok egyedül.”
„Nincs értelme a múltban élni, gyerekek ide vagy oda. Egy életed van, és azt te döntöd el, hogyan éled.”

pandáslány>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Amikor olvasás előtt megnéztem az értékeléseket, nem akartam hinni a szememnek. Az Álmok nyomában c. Moyes könyvről sem írtak túl jókat, viszont én imádtam, ezért gondoltam ez most is így lesz. Sajnos azonban egyet kell értsek a véleményekkel, ebben a könyvben mintha Moyes árnyéka lenne önmagának. A történet vontatott volt, sokszor meguntam, és elmaradtak a szokásos nagy, Moyes-féle fordulatok.

De nézzük a jó dolgokat! Nagyon hangulatos könyv, a tengerparti városka megteremti a vágyat, hogy azonnal útra pattanj, belecsobbanj a vízbe és sétálj a parton, miközben a lágy nyári szellő simogatja az arcod. Tetszett az Árkádia-házban lévő szeszély, fiatalság, lendület. Nagyon nyarat szeretnék!

Nagyon elgondoltató dolgok is vannak benne. Bemutatja két nő, Lottie és Daisy helyzetét. Megéri-e kockáztatni az igaz szerelemért, vagy jobb a biztonságos zónában maradni? Mindenki más, nincs két ugyan olyan ember, és a döntések is különböznek.

Ha valaki Moyes könyvet szeretne olvasni, biztosan nem ezt ajánlanám neki elsőnek, de mindenképp megéri elolvasni egy nap ezt a történetet is. :)

hkrisztina978 P>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Az elején nagyon nehezen hangolódtam rá. Majdnem fel is adtam. Pedig a történet érdekes volt, de egyik szereplőt sem sikerült megkedvelni: volt, akitől falra másztam, más teljesen semleges volt, az Árkádia ház lakóit pedig nem tudtam hova tenni, túl sok volt a nyitott kérdés velük kapcsolatban (ezekre ugyan a könyv második felében választ kaptam, de az elején csak idegesített). Zavaró volt számomra az is, hogy úgy éreztem az írónő feleslegesen ide – oda ugrál a cselekményszálak között.
Aztán a könyv második felében már örültem, hogy nem adtam fel. Daisyt és Camille – t mindjárt megkedveltem, a cselekmény is végig lekötött, kellően izgalmas volt. És végre az első részben nyitva hagyott szálak is lezárásra kerültek. Az is jót tett a könyvnek, hogy nem váltogatta a múlt és a jelen eseményeit, így sokkal könnyebben követhető volt.
A legvégén ugyanakkor Celia levelét nem biztos, hogy helyesen tudtam értelmezni, főleg mivel az ő történetének csak az elejét ismerhettük meg. Feleslegesnek is éreztem, jobb lett volna a befejezés nélküle.

picurka13>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mert az elején le akartam tenni, annyira nem tetszett. De adtam még neki egy esélyt az itt elolvasott értékelések után. És ahhoz képest nem csalódtam a könyvben, szinte tetszett is. Igaz szerintem a vége össze lett csapva, de így is meg lehetett a történetet érteni. Ez volt az első Moyes könyvem, de biztos nem az utolsó.

Szeitz_Éva>!
Jojo Moyes: Tiltott gyümölcs

Nos hát maximum 3 csillag. Ez most nekem nagyon-nagyon nehezen ment. Bár gyorsan olvastam, hátha egyszer csak jobb lesz, de nem lett. Szerencsére Jojo Moyes magyarul megjelent könyvei közül már mindet olvastam és ez maradt utoljára, mert ha ezt olvasom elsőre, biztosan többet el nem olvasok.
Néhol nagyon untam, vontatott, nem igazán érdekfeszítő írás. És a végén úgy érzem, hogy de jó, hogy túl vagyok rajta …


Népszerű idézetek

Lovebooks>!

-Mindig csak a jó pontjaira mutasson rá az ember. Ha mindig csak az előnyös vonásokra hívod fel a figyelmet, meg se látják a rosszat.

68. oldal

Kacsamadár>!

Anyám azt mondta egyszer, megtudhatod, ki lesz a férjed, csak hámozz meg egy almát, és dobd át a héját a vállad fölött, egy darabban. Tudják, betűt formáz. Legalábbis néha. Mami olyan kétségbeesetten akarta, hogy a dolgok működjenek, hogy egyszerűen nem volt hajlandó elismerni, ha egy hetest vagy egy kettest lát ilyenkor, és mindenféle Bket meg D–ket kotort elő a semmiből. Még akkor is, ha nem ismertem sem B-t, sem D-t.

1. oldal

pandáslány>!

Igen, a hattyúk egy életre választanak párt. De ez végül is csak egy faj. Igaz? És egyébként honnan tudják, hogy így van, ha mindegyik ugyanúgy néz ki?

483. oldal

KATARYNA>!

Uralkodni kell az érzelmeinken – mondta magának Dr. Holden.
– Legjobb nem sokat gondolni ezekre a dolgokra.

Szédültnapraforgó>!

– Tudja, néha egyszerűen odébb kell állni – mondta az idős nő.
Daisy szúrósan nézett fel.
– Hogy túlélje. Néha egyszerűen odébb kell állni. Ez az egyetlen lehetőség.

306. oldal

Szédültnapraforgó>!

– Amikor fiatal az ember, azt mondja magának, hogy akármit azért nem visel el, nem igaz? Hogy ha nem elég szenvedélyes a házassága, vagy a férfi nem felel meg a várakozásainak, akkor egyszerűen elmegy és keres valaki mást. És aztán, ahogy öregszik, az újrakezdés gondolata…az egész szörnyűnek tűnik…Én azt hiszem, elég sokat hajlandó lennék elviselni, mielőtt szakítok. A családra gondolok. Talán hozzá kell szokni a kompromisszumokhoz – mondta.
[…]
– Ennek ellenére, ha az ember már mindent megpróbált, mégsem tudja boldoggá tenni a párját, azt hiszem, a végén muszáj elismernie a vereséget.

463. oldal

gri>!

Hányszor tudsz odafigyelni a hangokra, ahogyan jön-megy körülötted, akit szeretsz, mielőtt megszokottá válnak, mert már jól ismered őket?

KATARYNA>!

A dolgokat nem irányítja senki. Emberek, események egyszerűen összeütköznek, véletlenül, a történelem pedig rohan tovább, és hagyja, hogy mi, akik hátramaradtunk, kikecmeregjünk a romok alól.

KATARYNA>!

Az egyetlen igazi bűn – tette hozzá –, ha azok próbálunk lenni, amik nem vagyunk. Vigaszt találhatsz abban, hogy tudod, hű voltál önmagadhoz.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeffrey Archer: Majd az idő eldönti
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Tasmina Perry: A lánykérés
Daphne du Maurier: Fekete éjszakák
William Somerset Maugham: A festett fátyol
Virginia Woolf: Clarissa
William Somerset Maugham: A színes fátyol
William Somerset Maugham: Színes fátyol
Laura Madeleine: Egy francia titok íze
Laura Madeleine: Egy cukrászmester meséje