Nyúlfark (Nyúl 5.) 80% 17 csillagozás

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

4,5. mert harry halott, judy melléknél is kellékebb szereplő és janice egy céda. legalább nelson megtökösödött.
nyúl élt: 2010. november 3. – 2011. július 10.
bad. too bad. :(

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerintem nem,de legyen. :)

Közel két hónap kihagyás és Harry halála után kicsit félve kezdtem hozzá a befejezéshez. Nyúl nélkül mit ér a fark, gondoltam. Végül is tetszett, de tényleg. Üdítően hatott rám. Mindenki révbe ért, megnyugodott. Ronnie ugyan változatlanul egy pöcs, de Nelson teljesen rendben van, Janice-t sem utálom már, valahogy kerek lett minden és mindenki. Updike elképesztően jól mesél. A semmitmondó Coelho idézetek helyett vagy azok ellensúlyozására időnként be kellene dobni pár gondolatot tőle is a közösbe.
„régi mese – a rejtélyes terhességgel megjelölt hajléktalan házaspár(é), a szalma és trágya közt született gyermek(é), az istállóban némán álldogáló pásztorok és szamarak és ökrök által megsejtett titkos tündöklés(é)”
„ a kétméteres fenyőt úgy telezsúfolták saját készítésű díszekkel, ahogyan csak a zavart elme lehet telezsúfolva tökéletlen gondolatokkal”
Elképesztően jó, nagyon bírom.

befejezése egy csodálatos regénysorozatnak.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez pedig a ráadás Nyúl rész volna, már Nyúl nélkül. Igen, valóban meghalt a kórházban, és megint ugrunk vagy tíz évet. Nelson és Pru szétment, Pru visszament szülőállamába, Nelson meg maradt a szülői házban, ahol anyja újraházasodott (na kivel?) Ronnie-val, aki nem más, mint Thelma volt férje. Igen csak pikáns kapcsolat. Nelson egy lelki segélyközpontban dolgozik, anyja ingatlannal bütyköl továbbra is, és minden csordogál. Aztán felbukkan Harry és Ruth törvénytelen lánya (Melanie), aki mégis csak Nyúlfi (hogy van ez nőiben?). Jenny persze Harry makabrisztikus tréfájának tartja, egy felelőtlenség, amely túlnyúlik halálunkon. Nelson viszont barátkozik vele. Hálaadásra az egész családnak be akarja mutatni és az este egy darabig egészen jólmegy, mígnem a Clintonon összevitatkozva Ronnie családja ellen foglal állást, sőt Ronnie (a kis ocsmány Ronnie) bepróbálkozik, hiszen ő is ismerte, sőt dugta az anyját, aminek az eredménye, hogy Nelsonnal távozik az új húg. Nelson elköltözött, de nem tart haragot, és új húgával tartja a kapcsolatot. Az ezredfordulóra Pru és a fia feljön, a fiú marad a nagyszülőkkel, míg Nelson, Pru, Melanie és Nelson egyik gyerekkori barátja (Billy, akinek az anyját akkor fektette le Nyúl, amikor Jill-lel együtt porrá égett a háza) elmennek mulatni. És végre egy vidámabb befejezés, mert a régi pár összejön, és haladnak egy talán boldog családi élet felé, míg Billy és Melanie is egymásra talál, és akár még örök hűséget is esküdnek egymásnak. Hát ennyi, és gondolom már nem is lesz több. Igazából most sajnálom igazán, hogy Nyulat soha nem láttunk gyerekként, illetve hogy Nelson csak most emlékezik rá. A regények mindig is Nyúlból szóltak Nyúlról, és most hogy Harry kiesett egy kicsit érdekesebb lett a személye. Nelson szeszélyes változásai nem voltak érthetőek, de most végre egy kis betekintést enged, meg abba is, ahogy ő gyerekként látott. Igazából az egész regény olyan, mint egy próbálkozás arra, hogy egy meglehetősen nyomasztó képet feloldjon, ami a Nyúl regények után bennünk maradt. Ennek persze nem tesz jót, hogy a baszósdi megy tovább, a már ismert szereplők között, de mégis azért annyi engedményt tesz Updike, hogy valami megmarad Nyúlból, hogy valami mégis csak tovább él belőlünk, és ha valaminek nyoma van, akkor az annyira nem céltalan. Persze lehet, hogy hat lábbal a föld alatt ez már sovány vigasz.