!

Rosszkedvünk tele 51 csillagozás

John Steinbeck: Rosszkedvünk tele John Steinbeck: Rosszkedvünk tele John Steinbeck: Rosszkedvünk tele
Könyvtár

A Rosszkedvünk tele egyszerre hiteles társadalomábrázolás és sajátos önjellemzés is. Középkorú hőse, aki látszólag boldog harmóniában él családjával, szenved attól a státusztól, ahová jutott, kitörni azonban képtelen belőle. Végül a körülmények összhangja és saját vívódásai meghozzák gyümölcsüket, és néhány üzletpolitikai húzással sikerül a vagyonosodás útjára lépnie. Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, és ezzel az író kemény ítéletet mond a meggazdagodás amerikai mítosza felett. „York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatta át…" – ezekkel a szavakkal lép színre a világirodalom legnagyobb szörnyetege, Shakespeare III. Richárdja. Vajon miért idézi fel rettenetes szellemét Steinbeck ehhez a regényéhez? […] Steinbeck, a modern amerikai irodalom egyik csillaga régi ismerőse a magyar olvasóközönségnek. Regényei kíméletlenül éles fényt vetítenek az amerikai társadalom egy-egy körére. Ebben is hű és színes képet fest egy amerikai… (tovább)

Eredeti mű: John Steinbeck: The Winter of our Discontent

Eredeti megjelenés éve: 1961


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Ethan Allen Hawley


Hirdetés

Kedvencelte 9

Most olvassa 2

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

+
>!
Chöpp P
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Ez után és Steinbeckről csak áradozni tudok. Részemről mindig kétségekkel kezdek bele amerikai író művébe. Eddig csak néhányan állnak a szívemhez közel regényeik által. Steinbeck nem először és (remélem) nem is utoljára dobogtatta meg szívem.
A Rosszkedvünk telét először 1993-ban, vagy ’94-ben kezdtem el olvasni és mintegy 40 oldal után félretettem, mostani eszemmel fogalmam sincs, miért, tehát csak szellemi éretlenségem lehetett az oka. Ez a könyv az a könyv, amit én is szívesen megírtam volna! Ethan az a főhős, akibe korától – és koromtól – függetlenül beleszerettem volna. Nagyon féltettem, mert az ilyesfajta régi vágású, szeretetreméltó, becsületes embereket megöli, de minimum megnyomorítja ez a világ. Ethan rokon lélek. Lelki vívódásai, bohósága, intellektuális humora oly közel áll hozzám, ahogy eddig csak néhány regényhősé. Hiányozni fog!

+
>!
Sonnenschein 
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Ha most ismerkedsz Steinbeckkel, akkor ez megfelelő könyv lehet számodra. Akkor íve lesz Steinbeck munkáinak, lentről haladhatsz felfelé, s remekművei fel fogják tenni számodra életművére a koronát. Ha már ismered Steinbecket korábbi művei révén, akkor a levert limbóléc esetét fogja jelenteni ez a könyv. Jóllehet éppúgy elégedetlen leszel, mint az irodalomkritikusok és más olvasók, akik erősen támadták a könyvet.

Bővebben és szubjektíven: http://byblosbookz.wordpress.com/2011/02/04/rosszkedvunk-tele/

2 hozzászólás
+
>!
ppeva MP
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Mint a hullám, vitt fel és le, fel és le. Aggódtam, féltem, reménykedtem. Annyira akartam, hogy sikerüljön. Csak ne így….

+
>!
lencsemate
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

borzasztó. egy könyvet önmagában kellene megítélni, de steinbecknél nem vonatkoztathatunk el attól, hogy ő írta az édentől keletrét. de vajon akkor ki írta ezt?

3 hozzászólás
+
>!
zseder
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Nagyon tetszett a karakter tisztasága, a vívódása azzal, hogy jót tegyen a családjának (azt a jót, amit ők jónak gondolnak, annak ellenére, hogy ő biztos benne, hogy nem fog változtatni semmit az életükön, mert a gazdagság csak valami téves vágy – igazi önfeláldozás), a vége pedig szerintem különösen jó lett. Ez a könyv szerintem is letehetetlen, a stílusa is nagyon jó. Nekem különösen tetszett, hogy mindkét rész első néhány E/3-as leírásos bevezetője után a többi fejezetecske már E/1-ben íródott, sokkal jobban láttuk így a főszereplő gondolatait, „belülről”.

4 hozzászólás
+
>!
sophie 
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Annak a kevés könyvnek az egyike, amit többször is olvastam, és bármikor újra bírnék. (hozzáteszem: az új megjelenés borítója nem annyira tetszik, de értem én mire van)
Szóval kölcsön adtam valakinek, és este felhívott, hogy nem bírta letenni, és többször fel kellett olvasnia családjának belőle. A kislánya pont a leírást tanulja, fogalmazást kellett írni. A mi utcánk. Nem szerencsés gyerek, hogy Steinbecktől vett példán magyarázták el neki otthon? Igen, én is azt hiszem, ebben a legjobb. Úgy van összerakva egy könyv, hogy aki olvassa, érezni tudja. Látni, szagolni, tapintani. (Nem baj, ha az ember kicsit elragadtatja magát az egyik kedvenc írójával kapcsolatban, nem igaz?)

Azt írják társadalom rajz, kíméletlen tükör. Szerintem ez egy könyv. Egy szófestmény. Arról, amit mögé lehet gondolni annak, hogy „York napsütése …”. Van egy mondat, nem számít honnan. Azt el lehet magyarázni tudományosan, lerajzolva, elmutogatva … és akár egy zseniális regénnyel is. Az a film jut eszembe. A Bábel. Tudtam, hogy a bibliai történetre kellene gondolni, de azért annyira pontosan nem emlékeztem miről szól. Minek is. Innáritu elmesélte egy bazijó filmben, és én értettem.

+
>!
blianhun 
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Steinbeck, a szokásos pozitívumokkal, amiért imádom.
De itt annyira nem volt sztori, annyira nem történt semmi, hogy az már nekem is sok. Vagyis kevés.

+
>!
hopihe
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Az elején elég nehezen hangolódtam rá a könyvre, később azonban el kezdett érdekelni. És a végefel olyan csavarok voltak, amikre nem számítottam.
Sajnos az élet olyan, hogy az ember nem tudja megőrizni a tisztaságát, ha szeretné is. Illetve a tisztaságról alkotott kép is módosul időről időre a társadalmi konszenzus eredményeképpen.
A könyvön található kommentár szerint: „Steinbeck hőse ugyanakkor megbukik, elsősorban saját maga lelkiismerete előtt, …” Szerintem ez nem bukás, hanem a jellem változása. Mi az ami fontos volt, és a behatások következtében, mi az, ami fontossá válik. A hősünk úgy döntött, hogy a becsületből kicsit elvesz és a jómódhoz hozzáad kicsit. És közben jól megvívja a maga belső csatáit.

+
>!
worsi A×SP
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Napok óta gondolkodom ezen az értékelésen. Mert jó volt ez a könyv (Steinbeck, hogy lett volna rossz? :-)), de valahogy mégse annyira. Nehéz volt belerázódnom, legalább háromszor belekezdtem korábban, mire a harmadik oldalnál tovább jutottam.
Nem is tudok nagyon mit írni róla. Így volt jó, ahogy volt. De én nem ezt a Steinbecket szeretem.

8 hozzászólás
+
>!
Momo
John Steinbeck: Rosszkedvünk tele

Édentől Keletre ide vagy oda, ez egy jó könyv.
Pláne ha azt nézzük mennyi nem jó van…


Népszerű idézetek

+
>!
Miestas

Aki titkokat vagy történeteket mondd el, gondolnia kell arra, aki hallgatja vagy olvassa őket, mert minden történetnek annyi változata van, ahány olvasója. Mindenki azt veszi ki belőle, amit akar vagy tud, és így átszabja a maga mértékére.
Vannak, akik kiszemezgetnek belőle egy-egy részletet, s a többit elvetik, mások átsajtolják a történetet az előítéletek szűrőjén, ismét mások megfestik a maguk örömére. A történetnek néhány ponton érintkeznie kell az olvasóval, hogy az otthon érezhesse magát benne. Csakis akkor fogadja el a csodákat.

87. oldal (Könyvmolyképző)

3 hozzászólás
+
>!
daniagi

Ellen tegnap este azt kérdezte: „Papa, mikor leszünk gazdagok?” És én nem azt feleltem neki, amit tudok, hogy: „Nemsokára gazdagok leszünk, és te, aki nem jól viseled a szegénységet, a gazdagságot is épp olyan rosszul fogod viselni.” Ez az igazság. Most szegény és irigy. Ha majd gazdag lesz, talán sznob lesz. A pénz mit sem változtat a betegségen, csak a tüneteken.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ethan Allen Hawley
+
>!
daniagi

Számtalanszor találkozunk a tétlen jósággal, amely valójában csak lustaság: az ember kerüli a gondokat, a zűrzavart, az erőfeszítést.

59. oldal

+
>!
Miestas

A szavaknak nincs jelentésük, ha nincs érzelmi töltésük. Vajon az embert a gondolatai késztetik cselekvésre, vagy pedig az érzés indítja el a tettet, s a gondolat néha megvalósítja?

122. oldal (Könyvmolyképző)

+
>!
Miestas

Egy nőnek díszletek kellenek a megöregedéshez: világítás, kellékek, fekete bársony, gyerekek, őszülés és hízás, gőgicsélés és falánkság, szeretet, védelem, a családi élet aprópénze, egy derűs és igénytelen férj, vagy egy néhai férj még derűsebb és még igénytelenebb végrendelete és részvényplakettje.
Az a nő, aki egyedül öregszik, haszontalan, kiselejtezett limlom, ráncos szemérmetlenség, és nincsenek megkötözött hódolói, akik sopánkodnának és gügyögnének, ha fáj valamije, és megdörzsölnék sajgó tagjait.

207. oldal Könyvmolyképző

2 hozzászólás
+
>!
Chöpp P

Ott a kóruson, a pulpitus alatt, egyszer szörnyű dolog történt. Én viseltem a karinget, vittem a keresztet, és izmos szoprán hangon énekeltem. Éppen a püspök tartotta az istentiszteletet, szép öreg ember, kopasz, mint a főtt hagyma, de az én szememben a szentség sugarai áradtak belőle. Így azután önfeledt áhítatomban a körmeneti ének végeztével csak visszatettem a keresztet a tartójába, és elfelejtettem lerögzíteni a reteszével. A második könyörgés olvasása közben rémülten láttam, hogy a súlyos rézkereszt meginog, és lezuhan arra a szent kopasz fejre. A püspök elterült, mint egy letaglózott tehén, tőlem pedig egy másik fiú vette át a karindet, bár nem tudott olyan jól énekelni: Zabos Hillnek hívták. Most antropológus valahol nyugaton. Ebből az esetből is azt a tanulságot olvastam ki, hogy a szándék – akár jó, akár rossz – nem elég. A véletleneket a szerencse, a végzet vagy valami más irányítja.

121. oldal

3 hozzászólás
+
>!
Miestas

Ha egy állapot vagy egy probléma túlságosan megnövekszik, az emberek úgy szoktak védekezni ellene, hogy kiverik a fejükből. De azért belül megmarad, összekeveredik egy csomó egyébbel, ami már ott volt, és az egyvelegből rosszkedv születik, és rossz közérzet, bűntudat és kényszer, hogy szerezzünk meg valamit, akármit, mielőtt még késő.

187. oldal Könyvmolyképző

+
>!
Miestas

A kirakatok fölé leengedett vászon redőnyökön keresztül zöldes fény fény hatolt az üzlethelyiségbe. Itt is polcok magasodtak egészen a mennyezetig, és szép rendben sorakoztak rajtuk a fémdobozba vagy üvegbe zárt ennivalók. A gyomor könyvtára.

17. oldal Könyvmolyképző

+
>!
Chöpp P

Az olyan ember, akinek állása van, nagyon keveset lát a normális nappali világból. Nem csoda, hogy a felesége révén kénytelen beszerezni a híreit és útbaigazítást. Az asszony tudja, mi történt és ki mit mondott róla, de mindent átszűr a maga asszonyi mivoltán, következésképpen a legtöbb dolgozó férfi női szemmel látja a nappali világot.

312. oldal

+
>!
Chöpp P

Akinek nincs belőle, gondolkodik felőle. Aki egyedül van, sok mindent összegondol. Tudja, a legtöbb ember kilencven százalékig a múltban él, hét százalékig a jelenben, úgyhogy csak három százaléka marad a jövőre. Az öreg Satchel Paige mondta erről a legbölcsebb dolgot, amit valaha hallottam: „Ne nézz hátra! Még utolér valami.”

197. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is