John Steinbeck először 1937-ben, az Egerek és emberek című kisregényével hódította meg a közönséget. Kegyetlen, borzalmas, embertelen világról szól a mű, két mezőgazdasági vándormunkás, George és Lennie világáról. Hétköznapi természetességgel élik tragikus életüket, melyben az emberhez méltó élet csupán távoli, megvalósíthatatlan ábránd – s mégis az egyetlen, ami értelmet, célt ad életüknek, még elérhetetlen voltában is. A kötet másik kisregénye, a Lement a hold 1942-ben jelent meg, a világháború alatt, amikor a Nobel-díjas író haditudósítóként járta a frontokat. Szűkszavú, fojtott szenvedélyű, az „európai új rend” hideg gyűlöletétől izzó humanista remekmű, a fasiszta megszállók ellen törhetetlen hittel, a maga erkölcsi fölényének és végső győzelmének biztos tudatában harcoló hatalmas lelkierejű kis népről.
Egerek és emberek / Lement a hold 182 csillagozás
Enciklopédia 2
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 18
Most olvassa 9
Várólistára tette 36
Kívánságlistára tette 22
Kiemelt értékelések
Egerek és emberek
Régóta készültem, hogy elolvassam a regényt, hosszú ideje hevert a polcon. De mindennek szabott ideje van, ahogy mondani szokták. Most megtalált a könyv, és nagyon mélyen érintett.
Az Egerek és emberek egy sötét mese, egy példázat az emberekről, akik egy buktatókkal és brutális, embertelen tapasztalatokkal teli világban utaznak. Álmaik eleve kudarcra vannak ítélve, akadályok állják útjukat, a boldogság lehetetlennek tűnik, és emberi fogyatékosságok befolyásolják reményeiket. Amikor a regény kezdődik, egy idilli erdei kép tárul elénk – a napsütés a tavon és a lágy szellő a fűzfák között azt ígéri, hogy az élet jó, és az álmok valóra válnak, csak egy karnyújtásnyira vannak. De hamarosan ezt a természeti jelenetet felváltja az emberi világ, amelyben féltékenység, kegyetlenség, magány, gyökértelenség, föld utáni vágyakozás és összetört álmok vannak.
John Steinbeck látásmódjának ereje abban rejlik, hogy mi, az olvasók belépünk ebbe a világba, és belekerülünk e két férfi – Lennie és George – útjába, és tanúi lehetünk álmaiknak, reményeiknek és bátorságuknak. Mint Steinbeck oly sok szereplője, Lennie és George nem gazdagok és befolyásos emberek, hanem kisemberek. Egy fillérjük sincs, vagy egy hely, ahová lehajthatják a fejüket, de jobb életre vágynak; vágynak az önbecsülésre, a függetlenségre, a félelemtől való megszabadulásra, a jövőre, egy helyre, amit otthonuknak hívhatnak, és olyan munkára, amit szeretnek.
A címből – amely utalás Robert Burns „To a Mouse On Turning Her Up in Her Nest with a Plow” című versére – azonban tudjuk, hogy ez az út nem lesz könnyű. Először is, Lennie-nek és George-nak nagyon kevés olyan készsége és eszköze van, amely segíthet nekik álmaik elérésében. Másodszor, útjukat még nehezebbé teszi, hogy Lennie szellemi fogyatékos; erőteljes teste, gyermeki ártatlansága és a puha dolgok iránti rajongása összeesküvést sző ellene. Végül Steinbeck akadályokkal tölti meg útjukat, többek között a család hiánya, a kegyetlenség és megfélemlítés, a féltékenység, a félelem, a magány és az önbizalomhiány.
Lement a hold
A háború borzalma, a szabadság kitartó ereje és az embereknek az „embertelen” elnyomás kikényszerítésére való felhasználásának önpusztító folyamata – ezek Steinbeck művének üzenetei.
Általában a szabadságuktól megfosztott embereknek okozott károkat látjuk, és Steinbeck kétségtelenül tükrözi ezt a történetben. Ugyanakkor azt is bemutatja, hogy a megszállás milyen dehumanizáló, romboló hatással van a megszállókra.
Ahogy a városlakók neheztelnek és nyíltan ellenségessé válnak, ez kezd pusztítóan hatni az ellenséges katonákra, akik egyszerűen csak haza akarnak menni a saját családjukhoz, és úgy érzik, hogy a feletteseik hazudtak nekik. Úgy találják, hogy állandóan résen kell lenniük, és soha nem utazhatnak egyedül, ami komoly hatással van a moráljukra. A félelem bekúszott ezekbe a férfiakba és elszomorította őket, és bekúszott az őrjárataikba, és kegyetlenné tette őket. Ezek a katonák, akárcsak a foglyaik, elvesztették a szabadságukat, és Steinbeck az ő elkeseredettségük ábrázolásával erőteljesen zárja le a kört a „támadó háborúban valóban nincsenek győztesek” témában.
Csak áldozatok vannak.
…szegény, szegény Lennie, pedig csak szeretve akart lenni, mint ahogy a többi szerencsétlen kiközösített, magányos ember, az öreg a kutyájával, a néger s még a fiatalasszony is (bár azt erősen vitatom, hogy a kacérkodás volt a helyes út a magány feloldásához). jó, hogy George tette meg, nem engedte át másnak, mint az öreg a kutyáját.
a lement a hold, véleményem szerint még jóval feszültebb légkörű, van valami fojtottság abban a nagy hallgatásban, szűkszavúságban, az embernek az az érzése, itt hamarosan robbanni fog valami. az egerek… sokkal ismertebb, nekem mégis a lement… volt drámaibb.
A merítés ajánlópolcáról olvastam – bár ott csak az egerek… volt, de gondolom nem probléma, hogy így olvastam
Egerek és emberek:
Emberek akik csak meg akarják valósítani az álmaikat és csak csak szeretve akarják érezni magukat.
Két főszereplőnk a gazdasági világválság idején kergeti az 'amerikai álmot', de mindketten erősen akadályozva vannak. George az ábrándozó, eszes, alacsony ember és társa, a nagydarab, szellemileg korlátolt de jólelkű Lennie elindulnak, hogy kemény fizikai munka árán megszerezzék a saját tanyájukat. Az áhított saját földre a pénzt egy gazdaságban tervezik összeszedni. Ezen a helyen az egész társadalom leképzését láthatjuk, a gazdag földtulajdonostól, a nincstelen színesbőrű munkásig. Az új furcsa páros senkit sem hagy szó nélkül. George megpróbálja a mindig akarata ellenére bajba kerülő Lennie-t rendszabályozni, de az együgyűsége miatt itt is folyamatosan problémák akadnak vele. A könyv első nyugodt hangulatú lapjaitól kezdve lehet érezni a fojtott feszültséget, drukkolsz, hogy minden simán menjen, hogy boldog vég legyen, de magadban már tudod, hogy a katasztrófa elkerülhetetlen.
Úgy gondolom, hogy a rövid terjedelem ellenére nagyon jól bemutatja, hogy mennyire társas lények is vagyunk. Mindenki szeretne valahova és valakihez tartozni. Fájdalmas olvasmány ami után hálát adtam mindazért amim megvan ebben az életben.
cím alapján bizonytalan voltam, hogy olvastam – e régen. az első pár oldal után rájöttem, hogy tévedtem, a két főszereplő akkor is úgy irritált, ahogy most.
érdekes, hogy épp a végére nem emlékeztem, így az meglepett.
a második kisregény sem volt az, amiért olvasok, hasonló abban az elsővel, hogy egyik világban sem szerettem volna jelen lenni, elég volt gyorsan és távolról szemlélődni.
egy háborús történet, amiben színpadias leírások vannak, kevés érzelem, túl rövid mondatok, nem rohanok a következő Steinbeckért mostanában.
Egerek és emberek:
Apró lelki minidrámák szűk térben. Nem kell ahhoz a fél világot átszelni ötszáz oldalban, hogy nagy dolgok történjenek. Elég egy tanya és néhány valódi ember és néhány oldal alatt máris kérdések sora kavarog bennem magányról, kirekesztettségről, valós és tettetett törődésről, védekező mechanizmusokról, szeretetről, barátságról, vágyakról, kimondott és kimondatlan érzésekről.
Lement a hold:
„…minden szellem, amelyet a zsarnok fegyvere fosztott meg testétől, ott lépdel a föld felett, suttogva, tanácsot adva, figyelmeztetőn….”
/Walt Whitman: Az Államok 72. és 73. éve/
Nagy háború, kisváros. Megszállók és megszállottak. Lázadás és megtorlás.
Az igazi harcok pedig eközben a lelkekben zajlanak.
Egerek és emberek:
Fantasztikus mű. Megérdemelten híres. Ritkán tudom már leírni ezt valamiről, de valóban nem tudtam letenni, hajnalban olvastam ki az egészet, mert egyszerűen tudnom kellett, hogy végződik. Szavak nélkül is hagyott az a bizonyos befejezés, tökéletes.
Lement a hold:
Lassabban, finomabban adja át a történetét, de az van olyan erős (habár egy hajszálnyit kevésbé személyes). Nekem kifejezetten tetszett a sejtelmesség. Valamint a szereplők, mint a polgármester, illetve az ezredes, akik átlátták helyzetük lehetetlenségét, és erre tudtak reflektálni, de mégis tenniük kellett a dolgukat. Annyival érdekesebb volt ez így, mintha a saját eszméjük megszállottai lettek volna.
Szintén egy nagyon erős írás.
Valamiért tartottam Steinbecktől,hogy ő nem az én íróm,nem tudom,hogy miért. Aztán kezembe vettem először az Egerek és emberek művet és azt vettem észre hogy nem tudom letenni. Olyan erős magány érzés érintett meg olvasás közben,hogy ritkán érzek ilyet. Sajnáltam nagyon szegény Lennie karakterét,aki bántani senkit nem akart,de mégsem úgy alakultak körülötte a dolgok,ahogy ő szegény azt maga körül remélte. Fájdalmas regény ez, ami komoly mondanivalót tesz elénk,dolgozza fel mindenki ahogy tudja és akarja. Nehéz.
Lement a hold műve talán egy picivel tetszett csak kevésbé,mint az Egerek és emberek. Itt is nagyon erősen éreztem a magányt. Magányt a háború alatt,ahol a megszállók is vágynak biza a beszélgetésre, törődésre és a társas kapcsolatokra,hiszen ők is emberek.
Remekül ír Steinbeck,nekem ez azonnal kiderült,ahogy elkezdtem őt olvasni. Rajtam is nagy magány lett úrrá azonnal, megszólított Lennie a malacaival és a hadnagy a szeretetéhségével.
Egerek és emberek
Mindenki ismer egy George-ot, ha csak nyomokban is tartalmazza a tulajdonságait. Tud azonosulni Lennie-vel. Amikor elkezdi ezt a történetet, pontosan tudja, mi lesz a vége. Van idő felkészülni? Van. Fel tud készülni rá az olvasó? Fel. Amikor megtörténik a katarzis, meglepődik? Igen. Miért? Mert végig reménykedik benne, hogy másképp alakul. Hogy Lennie másképp dönt. Egyszerűbb lett volna bármelyik út akár neki, akár George-nak? Nem. Könnyű ezt elfogadni? NEM.
Érdekel? Olvasd el. Az első pár mondat után, már tudod, mit fogsz kapni. Fel tudsz rá készülni?
Lement a hold
Alapvetően, ha egy megszállásról van szó, mindenkinek egyértelmű, hogy a megszállottat kell pártolni, nekik kell drukkolni. Ez a történet csupán egy kérdést vet fel erről: Biztosan? És itt jön a csavar, mikor már magad sem tudod, hogy kit szeretnél látni nyertesként. Egyáltalán akarsz nyertest? Nem lehet visszaállítani az egész történetet a kezdetekre? Egy vérbeli tragikomédia, de olyan mélyreható gondolattal, amiért érdemes elolvasni. Nem fekete-fehér a világ, teli vagyunk színekkel – ez az egész lényege.
Valamikor nagyon régen már olvastam Steinbecktől, az Édentől keletre című könyvét kaptam kölcsön az anyósomtól. Emlékszem, hogy nagyon tetszett (ideje újraolvasnom…), de valahogy utána mégsem kerestem a többi művét. Hiba volt.
Így írni egy szellemei fogyatékosról, a viselkedéséről, a megnyilvánulásairól, gondolkodásmódjáról, mint Stteinbeck az Egerek és emberek című könyvében csak az képes, akinek volt dolga szellemileg sérült emberrel. Nagyon nagy hatást tett rám George Lennie-hez fűződő kapcsolata. Nagyon tetszik, hogy Steinbeck ezt nem idealizálta, ettől George szeretete valóssá vált, emberivé. Van aki vitatja, hogy miféle szeretet az, amikor valaki a másikat lehordja, időnként nevetség tárgyává teszi, főleg, ha azt egy olyan kiszolgáltatott emberrel teszi, mint Lennie? Hát, az biztos, hogy nem isteni, nem túljátszott szeretet ez, hanem egy hús-vér ember érzései, aki időnként vét, aztán megbánja. Aki türelmét veszti, veszekszik, ingerülten reagál, aztán századszor is elmeséli, milyen lesz a ház, ahol majd ketten együtt élnek. Olyan emberé, aki megrendül, mikor a másik minden gonoszság ellenére szeretettel fordul felé, és ilyenkor mindig egy-egy hajszálnyival ő is jobbá válik. És annak az embernek a szeretete, aki képes a másik érdekében valami szörnyűséget elkövetni, pedig ezzel önmagának örök lelkifurdalást okoz. Annak ez embernek a szeretete, aki megteszi mindezt annak ellenére, hogy valaki olyantól fosztja meg önmagát is, aki az egész világon egyedüliként olyannak fogadta őt el, amilyen, minden hibájával, bűnével együtt.
A Lement a hold című mű is azt igazolja, hogy Steinbeck zseniális jellemábrázoló. Annyira emberivé, szerethetővé tudja tenni karaktereit, hogy akár mennyire nevetségessé is válok ezzel, néha kimondottan sajnáltam, és már szinte kedveltem a megszállók némelyik -a lehetőségeikhez képest ember módon viselkedő- tisztjét. A megszállt nép összefogása, a polgármester helytállása pedig példaértékű, lehetne tanulni tőle / tőlük!
Népszerű idézetek
– Alszol George?
– Nem. Mit akarsz?
– Engedd, hogy különböző tengerinyulakat tartsunk, George!
– Hát persze […] – Lesznek vörös meg kék meg zöld nyulak is, Lennie. Ezer meg ezer.
– És bundás nyulak is, George, amilyeneket Sacramentóban láttunk a vásáron.
– Hát persze, bundás nyulak.
– Mert én el is mehetek ám, George, s barlangban lakhatom.
– Mehetsz hát a fenébe […] – Most fogd be a szádat!
Egerek és emberek
Emlékszel az iskolából Szókratész védőbeszédére? Emlékszel-e, hogy Szókratész azt mondja: „Valaki aztmondja majd: »És nem szégyelled magad, Szókratész,olyan életmódért. mely idő előtti végre juttat téged?«Ennek nyíltan azt felelhetem: »Tévedsz ebben: valamirevaló embernek nem kell latolgatni az élet és halál esélyeit; csak azt kell megfontolnia, jót cselekszik-e vagyrosszat.«” – Orden elhallgatott, és megpróbált vissza-emlékezni.
– Maga olyan szép. Maga olyan szép, mint a nevetés.
[…]
– Maga udvarolni kezd nekem, hadnagy úr. […]
– Lehet, hogy udvarolni szeretnék magának. Egy férfinak szüksége van szerelemre. Egy férfi meghal szerelem nélkül. Belseje összezsugorodik, és a melle olyan lesz, mint a száraz faforgács.
Lement a hold
Most az volt a helyzet, hogy a hódító be volt kerítve, a hadosztály emberei egyedül éltek a csöndes ellenség között, és egy emberük sem lazíthatta meg éberségét, egy percre sem. Különben eltűnt, és hó borította testét. Ha egyedül ment egy nőhöz, eltűnt, és hó borította testét. Ha ivott, eltűnt. A csapat emberei csak magukban énekelhettek, csak magukban táncolhattak, és a tánc fokozatosan megszűnt, és az ének a hazavágyódást dalolta. Barátokról beszéltek és rokonokról, akik szerették őket, és melegségért, szeretetért epedtek, mert a férfi csak a nap bizonyos számú órájában, és az év bizonyos számú hónapjában tud katona lenni, aztán megint ember szeretne lenni, nőket, italt, zenét, nevetést, kényelmet kíván, és ha mindezektől elvágják, még inkább vágyódik utána.
222-223. oldal, Lement a hold
Hasonló könyvek címkék alapján
- Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót! 93% ·
Összehasonlítás - John Williams: Stoner 93% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen 95% ·
Összehasonlítás - Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom 90% ·
Összehasonlítás - Stephen King: Kedvencek temetője 90% ·
Összehasonlítás - Örkény István: Tóték 88% ·
Összehasonlítás - Fanny Flagg: Érdemes élni 88% ·
Összehasonlítás - Doris Lessing: A fű dalol 84% ·
Összehasonlítás - Vladimir Nabokov: Lolita 83% ·
Összehasonlítás