Egerek és emberek 88% 352 vélemény

Derék ember. … Nem kell ész ahhoz, hogy derék ember legyen valaki. Némelykor azt hiszem, hogy éppen ellenkezőleg áll a dolog. Nézz meg egy igazán okos embert, s ritka eset, hogy derék ember legyen.

Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. – Siránkozó hangon folytatta: – Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! – kiáltotta. – Mondom neked, az ember belebetegszik a magányosságba.

Curley is olyan, mint sok más kis termetű ember. Utálja azokat, akik nagyra nőttek. Mindig nagydarab emberekkel köt ki. Mintha haragudnék rájuk, amiért ő nem nőtt nagyobbra. A kicsi ember már ilyen, hiába. Mindig hetvenkedik.

28. oldal (Könyvmolyképző Kiadó)

Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz, mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja-e vagy sem. Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat. Sok mindent láttam én itt. Nem voltam részeg. Nem tudom nem aludtam-e. Ha lenne velem valaki, megmondhatná, aludtam-e vagy se, s akkor rendbe volna minden. De így nem tudom.

– Velünk bizony másképpen áll a dolog. Nekünk van jövőnk. Van, akivel beszéljünk, aki törődik velünk. Nem kell kocsmában ülnünk, s a pénzünket kidobálnunk, csak azért, mert nincs, ahová menjünk. Más ember, ha börtönbe dugják, ott rothadhat, az ördög sem törődik vele. Bezzeg, velünk van, aki törődjék.
Lennie közbevágott:
– Bezzeg, hogy van! És miért? Mert… Mert te törődöl énvelem, én törődöm teveled, hát ezért. – Boldogan nevetett. – Most folytasd, George!
– Hiszen már könyv nélkül tudod. Elmondhatod magad is.
– Nem, csak mondd te! Én kifelejtek belőle. Mondd, hogyan lesz később.
– No jó. Egyszer majd – amikor már összeraktuk a pénzt – lesz egy kis házunk, egynéhány hold földünk, tehenünk,disznónk és…
– És a föld zsírjából élünk! – kiáltotta Lennie. És lesznek tengerinyulaink! Folytasd, George! Beszélj arról, hogy mi lesz a kertünkben, meg a nyúlketrecekről, meg a téli esőről és a kályháról, meg hogy a tejen olyan vastag lesz a föl, hogy késsel kell vágni. Erről beszélj, George!
– Miért nem beszélsz magad? Tudod jól az egészet.
– Nem, mondd el csak te! Ha én mondom, az nem egészen olyan. Na igazán, folytasd, George! Hogy én hogy fogom ápolni a tengerinyulakat.

Amint meg szokott esni néha, egy perc megállt az időben, s tovább lézengett, tovább tartott egy percnél. S a hang és a mozgás egy percnél sokkal, de sokkal hosszabb időre állt meg. Aztán lassan- lassan újra fölébredt az idő, s lustán tovább botorkált

Sokat mulattam rajta. Meg-meg tréfáltam, mert olyan buta volt, hogy nem tudott magára vigyázni. De butaságában azt sem vette észre, hogy megtréfálom. Én mulattam rajta. Átkozottul okosnak éreztem magam mellette. Megtett mindent, amit mondtam neki. Ha azt mondtam, hogy ugorjon a vízbe, azt is megtette. Egy idő múlva már nem találtam olyan mulatságosnak a dolgot. Nem is haragudott meg soha. Úgy elvertem, mint a kétfenekű dobot, ő meg puszta kézzel apróra törhette volna minden csontomat, de az ujját sem emelte rám soha.

Egyszer legények álltak a Sacramento folyó partján. Nagyon el voltam telve magammal. Odafordulok Lenni-hez, s azt mondom neki: „Ugorj bele!” És beleugrott. Úgy tudott úszni, mint a kő. Majdhogy bele nem fulladt, mire ki tudtuk fogni. S milyen hálás volt nekem, amiért kihúztam! Tisztára elfelejtette, hogy én ugrattam a vízbe.

39. oldal [ Európa, 1982]

Az embernek kell valaki, aki a közelében legyen. – Siránkozó hangon folytatta: – Megbolondul az ember, ha nincs senkije. Lehet az akárki, mindegy, csak együtt legyen az emberrel. Mondom neked! – kiáltotta. – Mondom neked, az ember belébetegszik a magányosságba.

Néhány mérföldnyire Soledadtól délre a Salina folyó szűk mederbe ereszkedik le a domb lábánál, s mélyen és folyik tovább.

(első mondat)