54. legjobb klasszikus könyv a molyok értékelése alapján

Édentől ​keletre 1143 csillagozás

John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre John Steinbeck: Édentől keletre

Steinbeck ​egyik legnagyobb és legismertebb regénye, az Édentől keletre egy család történetét mondja el az amerikai polgárháborútól az első világháborúig. A mű a Káin-Ábel-történet modern változata – két fiútestvér (Aron és Cal) kapcsolatát mutatja be egymással, az apjukkal, valamint gonosz és rosszerkölcsű anyjukkal. A regény az emberi választás jogát és felelősségét kutatja a jó és a gonosz harcában. A sokfelé ágazó és sokfelől egybefutó cselekményekből szinte határtalan körkép rajzolódik elő: a század eleji Amerika bonyolult társadalmi ellentmondásokkal zsúfolt, látványos freskója.

Két család története bontakozik ki a regény lapjain, s a Trask fiúk sorsa szorosan egybefonódik az író, John Steinbeck családjának sorsával. Át- meg átszövik a regényt a szerelem szálai: a bajt hozó, sötét erő testesül meg a gyalázatosan romlott Kate alakjában, s a történet végén egy erős, igaz érzés ragyog fel, két fiatal élet megváltó, boldog ígérete.

A gyakran komor színezetű… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Aranytoll Könyvmolyképző · Írók, költők, gondolkodók Magyar Könyvklub

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2016
828 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708662 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2007
832 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639708662 · Fordította: Szinnai Tivadar
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
830 oldal · ISBN: 9635473028 · Fordította: Szinnai Tivadar

11 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Lee · Samuel Hamilton · Caleb Trask · Cathy Ames (Kate Trask/Kate Albey)


Kedvencelte 518

Most olvassa 74

Várólistára tette 979

Kívánságlistára tette 442

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

Sárhelyi_Erika I>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Az egyik legcsodálatosabb könyv, amit valaha olvastam. Steinbeck egy zseni. Egyébként is lenyűgöz a regényírók agya, ahogy képesek ezernyi szál pókhálójában elnavigálni az olvasót. És a történetvezetés közben tanítani, szórakoztatni, magunkba nézésre késztetni. Az Édentől keletre a regények regénye nekem. Nyilván nem az egyetlen ilyen, de biztos, hogy ez is nyomot hagy bennem. Imádtam a jellemábrázolásokat, a jó és a rossz küzdelmét, a mélységet és magasságot, az erény és a bűn viszonyát, az emberi gyöngeséget és az állhatatosságot, az időnként megcsillanó humort, aztán a mélybe húzó bánatot.
Olyan könyv ez is, amiről megint az jut eszembe: mennyi mindent veszít az, aki nem szeret olvasni. Mert ugyan lehet moziba is menni, de a privát mozinál nincs nagyobb élmény.

10 hozzászólás
klara_matravolgyi>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Sajnos nem tudtam teljesen élvezni a könyvet, mert bármilyen csodálatosan is van megírva, rosszkor talált meg. Ennek ellenére elolvastam és nem fogom leértékelni, mert egy igazi klasszikusról van szó iszonyatosan gazdag jellemvilággal.

4 hozzászólás
Zsuzsi_Marta>!
John Steinbeck: Édentől keletre

„Mindig meglep, hogy milyen sokat tudnak az emberek elviselni. Mindent kibírnak.” (662.oldal)

Minden író életművében található egy igazán nagy, méltán híressé vált, sokak által szeretett regény – úgy vélem, az Édentől keletre is ilyen.

Monumentális családregény, amely mintegy ötven éven át kíséri két család három generációjának életét. Steinbeck a legrégibb, a Bibliából ismert testvérpár: Káin és Ábel történetére fűzte fel a mű cselekményét, miként mérgezi meg a féltékenység, az irigység, a gonoszság, a sértettség generációkon át a testvéri kapcsolatot, s hogy lehetséges-e felülkerekedni is valaha mindezeken a jóság, a részvét, a lelkiismeret és a szeretet révén.
Az élet értelméről, értékéről, az emberi vágyakról, a gyarlóságról, jóságról írt felemelően, remek párbeszédek és példabeszédek, elmélkedések során.
Ha elkezdeném Steinbeck írói nagyságát méltatni, azt, hogy miként írta meg a két család, Trask és Hamilton történetét, milyen mesterien ábrázolta pl a Salinas vidék természeti csodáit, a szereplők jellemét, a bennük lezajló lelki vívódásokat, változásokat, hosszabb lenne, mint maga a mű. Engem első oldaltól magával ragadott, elvarázsolt és mélyen megérintett Adam és Charles, Aron és Caleb és a Hamiltonok fájdalmasan emberi küzdelme a szépért, jóért, a tiszta lélekért, küzdelem, hogy legyőzzék generációk örökségét, mely a bűn, bűntudat, irigység, önvád formájában öltött testet, mérgezve sokuk lelkét.

Samuel Hamilton és Adam Trask személyesítik meg számomra a legtisztább, legemberibb tulajdonságokat, melyekkel a tragédiákon, csalódásokon felülkerekedtek. Rajtuk kívül a hozzám legközelebb álló, a regény kedves szereplője, a bölcs, higgadt kínai szolgáló, a már családtagként jelenlévő Lee! Milyen jó is lenne tanácsát kérni, meghallgatni őt mindennap!

Csodálatos regény az emberi lélek mélységéről és nagyságáról!

4 hozzászólás
Kabódi_Ella P>!
John Steinbeck: Édentől keletre

„– Mit szeretne olvasni?
– Olyasmit, ami leveszi az eszemet a lábáról.”

Amikor annyi év után most újra a kezembe vettem, őszintén esztétikai örömet, irodalmi katarzist okozott az olvasása. Steinbeck fogott egyetlen gondolatot, egy ezüsteret a barlang falán, és követte a mélybe szűk járatokon, sötét tárnákon, fullasztó üregeken át. A telér ezerfelé ágazott a vájatokban, a kacsok megkapaszkodtak mindenféle kemény ércgubókban.

Onnan indultunk, hogy Káin. Mert az ugye megvan, hogy az emberiség az első gyilkostól származik? Szóval, eredendő bűn. Uralkodjál rajta, vagy uralkodni fogsz rajta? Nem mindegy, no. Hogy az egyszeri, esendő ember ezt miként látja, mert vagy parancs, vagy ígéret. Mindkettő, ugyebár nem lehet. Ebből ered az ezüstszál, mely kusza, sötét, kételyekkel teli úton visz minket valami felé.

Tapodod a szereplőkkel a pokol tornácát, nehézségeken, feneette bánatokon át. Arra gondolsz, hogy valóban így működik az ember. A lélek az egy finom jószág, összetett, ágas-bogas, komplikált mennyei szerkezet, és igen sérülékeny. Se parancs, se ígéret nem óvja, vagy menti fel soha. Lehetősége van: választhat. Ez sült ki az egészből a végére, és ez vagy kétségbeejtő, vagy felszabadító, vagy egyszerre mind a kettő, mert a felelősség ezek szerint egyes-egyedül a mi vállunkat nyomja.

Jó pár kiváló családregényt olvastam az elmúlt években, de ez még mindig magasan az egyik legélvezetesebb. Lassú, ósdi, bőszavú, mellékágakkal teli, viszontagságos. Gyönyörű, kiábrándító, elszomorító, felemelő, érlelő. A választás a tiéd. „Azok a kérdések, a vizsgálódások, a gondolkodás szépsége, ó, az a szépséges gondolkodás!„

DaTa>!
John Steinbeck: Édentől keletre

„16 évesen olvastam először. Amint befejeztem, kezdtem újra elölről, aztán megint, meg az azóta eltelt majd 20 évben még vagy négyszer. Az örök kedvenc. A nagybetűs regény.”

írtam a 2017-es újraolvasáskor. Most, két évvel később ismét elolvastam ezt a monumentális regényt, ha jól számolom, hetedjére az elmúlt 21 évben, és még így is, még ma is megborzongok, helyenként izgulok és legfőképp csak átadom magam az olvasás örömének, mert Steinbeck gyönyörűen ír. Csodálatos ez a regény. Mélyen megrázó. Szép.

3 hozzászólás
Bélabá>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Nem vagyok egyszerű helyzetben, annyi vélemény síródott már e könyvről, ismételni nem szeretnék, de megeshet. Inkább csak a benyomásaimat írom le, nem részletezem túlzottan hiába monumentális regény. Az Édentől kelete fontos mű, olyat, amit olvasni kell legalább ajánlott olvasmány kategória szintjén.
Úgy vagyok vele, hogy egy mérföldkő a családregény irodalomban. Azt nem gondolom, hogy ez minden idők legjobbja, de fontos lépcsőfok a későbbi családregények megszületése céljából. Azért mondom ezt az analógiát, mivel olvasás közben felrémlett bennem többször Jeffrey Archer: Párbaja (Káin és Ábel történet) vagy Leon Uris: Szentháromsága (az ír vonal miatt). Mindkettőt ez előtt olvastam, így az élményük ennél nagyobb hatást váltott ki összességében. Idevehetném egy másik amerikai regényt is, a Ne bántsátok a feketerigót. Az indoklást lásd alább.
Miért jó, miért tetszett Steinbeck könyve? Azért, mert a karakterek annyira „éltek”, mint Harper Lee regényében. Ráadásul megtoldotta az egészet Steinbeck, a már korábbról megismert (Egerek és emberek) nagyszerű leírásokkal. Azt gondolom, a kettő elegye (a szereplők és leírások) teszik naggyá a regényt, nem feltétlen a történeti szál. Legalábbis számomra.
A történetben elkerültek mumusaim, spoiler. Ezen már csak kacagni tudok hogy mennyire népszerű az irodalomban ez a téma. Mintha más negatív személyekről, dolgokról nem is lehetne írni…
Mellesleg a szereplők közül Cal alakja állt hozzám legközelebb. Nagyon jól kitalált egyén, bár ezt szinte mindenkiről el lehet mondani.
Fontos könyv tehát, de egy olyan apró szikra hiányzott belőle, amivel teljesen lehengerel. Hosszú, három hetembe telt, és időnként voltak benne unalmasabb részletek. Ezzel együtt azt éreztem mintha Dosztojevszkijtől olvastam volna, olyan mély mondandó, s elgondolkodtató mondatok is szerepelnek benne. A fentiek ellenére megadom az 5 csillagot (4,6 pont), de ez csak nagyon erős öt alá nálam. 600 forintot vastagon megért, egy molytárstól megvéve. Érdemes olvasásra a szereplők kidolgozottsága, és a kaliforniai vidék valamint életképek nagyszerű taglalása miatt.

11 hozzászólás
szelesteirita>!
John Steinbeck: Édentől keletre

„Csak egy történetünk van. Minden regény és költemény alapja ez a bennünk zajló örök küzdelem a jó és a rossz között.”

Azt hiszem igazán az olyan történetekben pihenhetünk meg, azok a történetek válnak igazi kinccsé a kezünkben, amikben az élet igazságai ki vannak mondva. Ami nem fél fekete és fehér lenni, ami az igazságra törekszik. Steinbeck a főművében pedig ezt tette: elmesélte hogy milyen az ember. De nem ám csak egyszerűen, hanem jó hosszan, két generáció történetén keresztül.

Mert az Édentől keletre egy családtörténet, annak minden szövevényességével és monumentalitásával. A narrációhoz eleinte hozzá kellett szoknom, ugyanis a történetmesélős részeket felváltja néha egy-egy elmélkedősebb fejezet. Amint felvettem a ritmust, engem nagyon vitt magával a történet. Mély emberi gonoszságról volt itt sok szó, bűnökkel, amik újra és újra megismétlődnek a történelemben. Körüllengte egy sajátosan sötét atmoszféra, de ennek ellenére nem maradt negatív a könyv, nem húzott le. Mert bőven volt itt jóság, kedvesség és tisztaság is.

És végső soron csak erről akarok írni, mert erről szólt a regény: a jó és rossz közötti választás lehetőségéről. Azt mondja, hogy létezik rossz és létezik jó is, és az ember nagysága éppen abban áll, hogy választhat a kettő között, hogy tulajdonságai, helyzete, anyagi javai – minden, minden – ellenére választhatja a jót. Ebben viszont annyira hitt a szöveg, olyan erősen szólt erről, hogy felemelő volt olvasni. Hitet tett amellett, hogy az ember végső soron épp a jósága miatt győzedelmeskedik, hogy a jó egy olyan stabil pont az emberi történetben, ami ősrég óta kiirthatatlanul jelen van. A gonosz újra és újra próbálkozik, nem vész el, de hosszú távon sosem győz. Így az ember, aki az édenkerttől keletre számkivetettként él a saját magában dúló háborúban – győzhet, és lehet termékeny és szép élete.

A választás szabadsága a miénk, használjuk bölcsen. És olvassátok el Steinbeck regényét, mert fontos időről időre emlékeztetni magunkat arra, hogy az élet szép és jó, éppen miattunk.

2 hozzászólás
dagikám>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Ilyenkor vagyok arra büszke, hogy imádok olvasni, mert ha nem, szegényebb lennék egy élménnyel. Ez a könyv megerősített benne, hogy Steinbeck összes könyvét el kell olvasni, mert amit ez az író tud….le a kalappal.
Egy családtörténettel állunk szemben, ahol az elején két család (Trask és Hamilton) élete fonódik össze, akik nagy hatással lesznek egymás életére. A későbbiek folyamán a Trask családban egy ikerpár születik, akiknek életük folyamán nagyon sok megpróbáltatással kell szembenézniük.
Csodálatos volt, ahogy aprólékosan bemutatott mindent szereplőt, azok gyarlóságait, sebezhetőségüket, de ugyanakkor jó oldalaikat is.
Meghatározó élmény volt számomra ez a műve is az írónak. Abszolút kedvenc.

8 hozzászólás
ppeva P>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Letehetetlen. Olvastam bárhol és bármikor, akár csak egy bekezdés erejéig is előkaptam, ha csak annyira volt idő: villamoson, utcán, tányér mellett, próba szünetében, autóban, a lakás összes helyiségében (beleértve a kamrát is…), éjjel, nappal és hajnalban. Szerettem a humorát, bölcsességét, emberségét, megnevettetett és sírva fakadtam rajta… Lee egészen zseniális, túlnőtt számomra minden szereplőn.
Kicsin múlt csak, hogy mégse lett kedvenc – Kate alakja és némely történés számomra túlságosan végletes volt.
Az örök Káin és Ábel harc – minden családban ott van (kicsiben-nagyban), még a legszeretőbb családok gyerekeiben is a testvérféltékenység, rivalizálás, az őt jobban szeretik felnőtt korig elkísérő fájdalma… Ott van bizony még a Hamiltonokban is…

9 hozzászólás
Kozmikus_Tahó>!
John Steinbeck: Édentől keletre

Számomra ez a könyv egészében nézve talán már túl férfias. A stílusa, az értékrendje, a hangulata. Kimért, pontos, precíz és nagyon határozott.
Végig olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha a nagypapámmal beszélgetnék, aki elmeséli nekem, milyen volt az élete.
Szögegyenesen ül a puha fotelében, szigorú szeme megvillan és belekezd a történetébe. Sehol nem merem félbeszakítani, mivel eleve keveset beszél, de ha mégis megteszi, elvárja, hogy csöndben végighallgassák. Hát így teszek. Némán figyelek…azaz figyelnék, de néhol papa olyan hosszan, már-már szájbarágósan magyaráz, hogy unni kezdem.
Aztán megint felkelti az érdeklődésem egy újabb történettel és a teljes figyelmem újra egyedül rá és a szavai által keltett világra iranyulnak. Több órán keresztül tart ez a különleges mesélés. Mire véget ér, már másképp nézek a nagyapámra. Megértettem, miért ilyen szikár, kemény és magának való.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Chillingó>!

– Mit szeretne olvasni?
– Olyasmit, ami leveszi az eszemet a lábáról.

9 hozzászólás
Papírtigris>!

– Ha valaki azt mondja, hogy nem akar valamiről beszélni, akkor ezt rendszerint úgy kell érteni, hogy nem is tud egyébre gondolni.

22. fejezet

2 hozzászólás
Papírtigris>!

Néha az ember szándékosan ostoba, hogy megtehessen valamit, amit az okossága tilt.

2 hozzászólás
zanni>!

Az emberi elme egyik diadala, hogy képes biztosan tudni valamit anélkül, hogy elhiggye.

39. fejezet, 1.

Algernon P>!

– Nemigen hiszek a vérben – mondta Samuel. – Ha valaki jót vagy rosszat talál a gyermekeiben, úgy vélem, csak azt látja, amit maga ültetett el bennük, miután kiszakadtak az anyaméhből.
– Egy malacból hiába próbálna versenylovat nevelni.
– Azt nem – felelte Samuel –, de rendkívül gyors malacot igen.

Második rész, Huszonkettedik fejezet, 3.

eme>!

Ha a történet nem arról az emberről szól, akinek meséljük, nem fog odafigyelni. És így jöttem rá egy nagy szabályra: az igazi, tartós hatású történet mindenkiről szól, mert különben nem maradandó.

I. 347. o.

Dormeck>!

– Ha az ember biztos benne , hogy a barátja kéznél van, nem is töri magát, hogy felkeresse. De amikor elment, halálra gyötri a lelkiismeret, amiért nem beszélt vele eleget, amíg lehetett.

Evione>!

Tudod, nagy felelősséget jelent egyénnek lenni. Az sokkal több, mint egyszerűen betölteni a tér egy darabját, ahol különben csak levegő volna.

Negyedik rész - Harminckilencedik fejezet - 1

DaTa>!

Majdnem mindenkinek megvan a maga Pandora-szelencéje, titkos bánata és gyötrelme, amit nem oszt meg senkivel.

240. oldal (Második kötet)

1 hozzászólás
eme>!

Nincs a jótékonyságnak még egy olyan erős ugródeszkája, mint a rossz lelkiismeret.

114. oldal, II. kötet

1 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
Stephen King: Kedvencek temetője
Margaret Mitchell: Elfújta a szél
John Williams: Stoner
Colleen McCullough: Tövismadarak
Fannie Flagg: Sült zöld paradicsom
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Fanny Flagg: Érdemes élni