– Hogyan választja ki az áldozatait?
Elle vállat vont.
– Lehet, hogy teljesen ötletszerűen. Talán telefonkönyvből. De az a legvalószínűbb, hogy miután látta őket. És akár tudatában van, akár nem, feltehetőleg van egy típus, amelyik az esete…
– Ezek a nők alacsonyak és feketék – mondta Davenport. – Fekete haj, fekete szemek. Az egyik mexikói származású…
– Ilyesmire gondolok. Szóval, ha találkozik egy ilyen típusú nővel, az valahogy rögzül az agyában. Köré építi fel az ábrándképeit, amelyek aztán rögeszmévé válnak. Végül elindul a nő után… és elkapja. A fantáziaképei vezérlik.
– És mennyi időbe telik neki, míg kiválaszt egy nőt? Lehet, hogy csak egy pillanat műve?
– Lehet. De valószínűbb, hogy valamilyen személyes kontaktus kell hozzá. Egy futó közelség, egy beszélgetés… Bizonyára az is belejátszik, hogy az illető nő könnyű vagy nehéz prédának látszik. Ne feledd, hogy ez az ember esetleg nagyon intelligens. Végül azonban mégis kicsúszik a kezéből… (tovább)
Soha ne ölj… (Lucas Davenport 1.) 132 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1989
Enciklopédia 1
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 8
Most olvassa 4
Várólistára tette 75
Kívánságlistára tette 31
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Pont kereken harminc éve olvastam ezt a könyvet. Még épphogy csak túl voltunk a rendszerváltáson, és így a könyv kínálat is teljesen megváltozott(szerencsére), mert ilyen típusú vagy thriller, esetleg fantasy könyveket nem olvashatott a magyar közönség a múlt rendszerben. Persze, volt Poirot meg Maigret felügyelő és sok sztenderd krimi hála az Albatrosz könyvsorozatnak, de ez más volt, egészen más. Emlékszem, a borítója is annyira „nyugati” volt, hogy már csak ezért sem lehetett otthagyni a könyvárusnál. :DDD Magáról a történetről csak annyit, hogy simán megálja a helyét a maiak mellett, mert még a technikai környezet sem annyira „antik”, hogy az nagyon furcsa lenne. Bátran ajánlom a zsáner szerelmeseinek, és annak is aki csak kikapcsolódni vágyik.
Davenport már-már olyan híres, mint Maigret felügyelő vagy Columbo hadnagy. -olvasom egy cikkben. Nálam még nem, de ez csak az első könyv volt, amit Sandfordtól olvastam és Davenport zsaruval nyomoztam végig. Nem sokszor tettem le, az események gyorsan pörögtek. Nem egy mai krimi, ezért a nyomozásban tudtam volna segíteni (mobiltelefon, internet stb), de így is addig törtük a fejünket, amíg vége nem lett a történetnek. spoiler
Teljesen tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit is írhatnék erről a könyvről… Annyira takaréklángon tudta tartani az érdeklődésem: nem igazán tudtam lelkesedni a sztoriért, de annyira nem volt unalmas, hogy a falat kezdjem inkább kaparni. A nyomozóval, Lucas Davenport-tal nem tudtam megbarátkozni, leginkább a nőügyeiről lesz emlékezetes, nem pedig arról, hogy de jó nyomozó.
Még a krimi rész nagyjából jó volt, bár szerintem az egész történetet hazavágta a vége. spoiler
A másik nagyon zavaró momentum, hogy annyi érthetetlen, szerintem a történethez nagyon nem illő kifejezés volt benne, hogy sokszor azon gondolkoztam, hogy most tényleg a 1980-as évek végén vagyok, vagy hirtelen visszarepültünk 1880-ba…
A könyv véletlenül került kezembe, és több eset is igazolta, hogy néha jól választ a random :-). Kiváló krimi Minnesotából, ahol egy őrült tömeggyilkos szedi áldozatait. A szereplők nagyon jól megrajzoltak, Lucas Davenport pedig mesterien haknizik gyilkossági ügyben. Ez az első történet, melyet Sanford vele írt, azt hiszem, az értékelés után rögtön várólistára veszem a másodikat. Egyedül a szerelmi szállal voltam elégedetlen, de hát ez ügyben ritkán tanácsos beleszólni ások életébe. Mindenkinek megvan a maga gyengéje, így, úgy tűnik, a jó öreg Lucas is csak addig kemény, amíg a bűnözőket hajtja, a magánéletben jobban hasonlít egy jól ismert, otthon használt lábbelire… De ez így nagyon szimpatikus!
Most olvastam először John Sandford-tól, de biztos, hogy a többi részét is ki fogom olvasni. A főszereplő, Lucas Davenport igyekszik elkapni egy gyilkost, aki nőket erőszakol és gyilkol meg. Miután elég régi könyv, se internet, se mobiltelefon nem volt még benn, így egy kicsit lassabban sikerült elkapni a gyilkost, de ezt leszámítva nagyon jóra sikeredett könyv lett. Lucasnak csak akkor volt nagy szája és arca, ha a munkájáról volt szó, amint egy nő közelébe került, máris átvedlett hétköznapi férfivá. Nekem nagyon tetszett a stílus is, ahogy meg volt írva a könyv. Biztos vagyok benne, hogy a többi résznél, ahogy haladunk előre az időben, ez csak még jobb lesz.
Nem mai gyerek ez a krimi, szóval aki elolvassa, az ne lepődjön meg, hogy se internet, se mobil, se semmi ilyesmi:)))
Maga a nyomozás ezért is tűnhet kicsit lassabbnak, a bűntény pedig néhány mostani könyvhöz képest nyugdíjasnak :)
Lucas Davenport karaktere nem lopta be magát a szívembe, ahogy az sem, ahogy az egyes dolgokat intézte. A nőügyekkel pedig szintén nem tudtam mit kezdeni… spoiler
Ugyan nem hiszem, hogy ebben az értékelésben lenne bármi, ami…, de ki tudja, az ördög soha nem alszik, és emberi ügynökei vannak. Ismered a Nagyferós Bikini zseniális darabját, a Jáiáó, eládió -t? Na, teljesen ideillő darab!
https://www.youtube.com/watch…
Így minden marad a régiben: egy, az eredeti blogbejegyzésemre mutató link az értékelésem a köynvről, amely sorozatgyilkosos, sorozat egy nyomingerről, aki falja a nőket, számítógépes játékokat ír, verseket olvas, üt és öl (ha nagyon kell).
Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyáltalán nem volt rossz, sőt, de sajnos pont a főszereplő Davenport az, akit nem sikerült megkedvelni. Nem tetszettek a módszerei, néhol hihetetlenül naivan módon viselkedett, és hát Jenniferrel való kapcsolatát azt hiszem soha nem fogom megérteni. Maga a nyomozás izgalmas volt, kifejezetten élveztem, hogy régebbi történet, ahol inkább a gondolkodáson van a hangsúly és nem a modern technikán. Tetszett, hogy már az elején megismerhettük a gyilkost, a gondolkodását, hogy mit miért csinál, hogyan viszonyul a nyomozáshoz. A második részt még mindenképpen elolvasom és majd annak alapján döntök a továbbiakról.
Népszerű idézetek
Jennifer hátradőlt, a mennyezetre nézett, aztán Davenportra. – Bakfis koromban egyszer kötöttem egy megállapodást az apámmal – mondta lassan. Ha valami valóban fontos dologról volt szó, és neki tudnia kellett, mi az igazság a dologban, én elmondtam neki, aztán azt mondtam: „Cserkész becsületszavamra". És olyankor, amikor ő mondón nekem valamit, és hangsúlyozni akarta, hogy fontos dologról van szó, nem tréfál, nem füllent, ő is azt mondta: „cserkész becsületszavamra", és cserkészköszöntésre emelte a kezét. Tudom, hogy gyerekesnek hangzik, de sose szegtük meg. Sose hazudtunk egymásnak.
A sorozat következő kötete
Lucas Davenport sorozat · Összehasonlítás |
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Frasier: A testolvasó 86% ·
Összehasonlítás - Amy Suiter Clarke: Megkésett igazság 83% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: A hatodik éjszaka 94% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Érints meg 94% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: A halál fényében 91% ·
Összehasonlítás - James Patterson: A gyűjtő 86% ·
Összehasonlítás - Karin Slaughter: Az eltűnt lány 86% ·
Összehasonlítás - James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok 85% ·
Összehasonlítás - Lars Kepler: A bosszúálló 94% ·
Összehasonlítás