„Aki nem akar csalatkozni abban a reményében, hogy jól írjon a dicsérendő dolgokról, annak magának is igazi költeménynek kell lennie, vagyis a legjobb, legtiszteletreméltóbb dolgok foglalatának és mintájának." Milton nemcsak vallotta, hanem meg is valósította ezt. Egy „fájdalmas, nagy élet jussán" emelkedett fel az angol költészet legmagasabb csúcsára, Shakespeare mellé. Kettőjük alkati különbségét az angol kritikusok fejedelme, Coleridge fogalmazta meg legtömörebben: „Shakespeare önmagát sugározza szét, s felölti az emberi jellem és szenvedély minden alakját… Milton viszont minden formát és dolgot önmagában, saját eszményének egységébe olvaszt." A shakespeare-i drámában az objektív valóság határtalan, óceánszerű tükröződése ragadja el a nézőt és az olvasót; a miltoni életmű legfőbb érdekessége, hogyan önti a költészet és a próza formáiba állásfoglalását egy forradalmas korszak eseményeivel szemben az európai kultúra egyik legnagyobb… (tovább)
Elveszett Paradicsom 31 csillagozás

Kedvencnek jelölte 5
Most olvassa 3
Várólistán 55
Kívánságlistán 20
Elcserélné vagy eladná
Népszerű értékelések
Ezt a könyvet úgy kell kezelni, hogy szem előtt tartsuk a 17. században íródott.
Az Égben nincs demokrácia! Isten autokrata uralkodó, akinek a szava szent, és ha nem fogadják el ezt feltétlenül, akkor kárhozat a vége! De van választás, vagy engedelmeskedsz, vagy „megharagszom rád”! Lucifer fellázad ez ellen ezért kitaszítja az Úr őt és társait az „otthonukból”. Sajnáltam szegényeket. Az, hogy a Sátán gonosz tervét csak azért teszi, mert fáj neki, hogy Isten elbánt vele, és vágyik a fény után, morcos, megbántott gyerekké teszi.
Ami igazán idegesített, (tudom, hogy 17. század) az, hogy Éva „észben csekélyebb rendű” Ádámnál. Nekem olybá tűnt a dolog, hogy csak azért teremtődött Éva, mert Ádámnak kellett egy hozzá hasonló emberi lény, akivel együtt hálhat, mert erre az állatok nem alkalmasak… Többször is emlékeztet Milton – nehogy mint buta nő elfelejtsem –, hogy a nőnek dolga csupán az engedelmesség, és a családi tűzhely, másra nem is jó! Mert gyarló szegény, akit könnyű bűnbe vinni, kis oktondi asszonyállat… Ádám istene Isten, Éva istene Ádám…
A bűnbeeséssel felnőtté váltak, addig csak buta, gondtalan gyermekek voltak a „csöpögős szirup” Paradicsomban, az idillben.
Számomra Az ember tragédiája még mindig egyetemesebb és jobb mű. Az emberiségtörténettel vált közelibbé és átélhetővé, itt a bibliai történelmen mennek keresztül, amivel nem tudtam azonosulni.
Kritika feltette azt a kérdést, hogy ki e mű főszereplője? Válaszuk, valószínűleg Ádám és Éva, mert ők vesztették el a Paradicsomot. Én azt mondom Lucifer is elveszítette a saját Paradicsomát, ez az ő tragédiája is, nem csak az emberé.
Zseniális! Madách Ember tragédiájához hasonló remekmű, de ez sokkal árnyaltabb és mélyebb mű. Remekmű!
„Egyik sorról a másikra idők és terek távlatait futjuk. Az egész világ egy hárfa lesz, amin a költő zenél.” -mondja Babits, és én igyekszek véleményével azonosulni. bennem még mindig megvan a barokk kacsoktól való tartózkodás, de rohamosan halványodik…
Zseniális!
Még a teológián ajánlotta az egyháztöri tanárunk, de sajnos csak most kerítettem rá sort. Nemcsak teológusoknak, de minden keresztyénnek kötelezővé tenném. Bár az összes nép mondavilágát iszonyatosan ismerve beleszövi, a Bibliában nagyon pontos járatossággal szövi meg ezt az alkotást.
Külön köszönet Jánosy István fordítónak az elképesztően elképzelhetővé tett munkáért!
Népszerű idézetek
Ne szeresd léted, ne gyűlöld, de míg
élsz, szépen élj! Hogy meddig? Bízd az Égre!
304. oldal (Magyar Helikon, 1969 - XI. könyv 51-53. sor)
…S ha bánnám bűnöm, s ha visszanyerném
kegyelemből előbbi polcomat?
Ez újra fölcsiholná dölyfömet,
és megtagadnám szolga-eskümet!
Kínban tett esküt könnyü visszavonni,
mint talmi kényszert.
93. oldal (Magyar Helikon, 1969 - IV. könyv 95-100.sor)
Bukott. S mi más van hátra? Lássa bűne
halálitéletét; kimondatott
aznap, habár hivé üres beszédnek,
mert nem azonnal szállt fejére, mint
rettegte ő. Nem múlik még e nap
s megtudja: tűrés nem feloldozás!
Nem szenved gúnyt igazság, mint a jóság.
256. oldal (Magyar Helikon, 1969 - X. könyv 50-56. sor)
Ki nagyra vágyik, oly
mélyre bukjék, milyen magasra szállt,
s fanyalodjék a legrútabbra is!
IX. könyv, 150-186. sor között
Úgy szeretem: vele minden halált
kibírok, s nélküle nem kell a Lét!
IX. könyv, 838-839. sorok
Az angyal szólt: „És s Föld fia, jegyezd meg!
Boldog vagy? – Istennek köszönheted.
Ám magadnak köszönd, ha az maradsz,
engedelmességednek. Erre int
óvásom! Szívleld meg! Tökéletesnek
teremtett Isten, ám változhatónak.
Jónak, de úgy, hogy csak terajtad áll,
hogy jó maradj.
137. oldal (Magyar Helikon, 1969 - V. könyv 532-539. sor)
Igazsággal meghasonlott erő
csak dicstelen lenézést érdemel,
bár hiú dicsőségre törtet, és
gyalázatban hajhássza hírnevét.
Légyen itéletük örök feledség!
161. oldal (Magyar Helikon, 1969 - VI. könyv 387-391. sor)
Hat nap csodáit zengik – a Teremtést:
„Nagyok munkáid, Isten! Végtelen
erőd! Mi eszme fogna föl, mi nyelv
jelezne? Most nagyobb vagy, mint midőn
angyaloktól tértél meg. Az napon
mennyköveid dicsértek. Ám különb
alkotni, mint rombolni alkotást.
195. oldal (Magyar Helikon, 1969 - VII. könyv 603-609. sor)
…Háromszor is
boldog ember s utódja, kit az Úr így
kitüntetett: képére alkotott,
hogy itt lakjék, imádva őt, s viszontag
uralkodjék a földön művein,
vizen, legen, imádói igaz, szent
faját sokasítva. S boldogabb, ha tudja
üdvét, s az igazságban megmarad.
196. oldal (Magyar Helikon, 1969 - VII. könyv 628-635. sor)


















































































