Suszter, ​szabó, baka, kém (Karla-trilógia 1.) (George Smiley 5.) 89 csillagozás

John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az angol hírszerzés legfelsőbb soraiban egy áruló rejtőzik, egy beépített ügynök, aki magának Karlának, a szovjet kémfőnöknek jelent. Amit az áruló tud, tudja Karla is. A Körönd legféltettebb titkait. A beépített és alvóügynökök nevét és címét. Mindent. És hogy teljes legyen a kép, Karla az ügynökén keresztül gondosan kiválogatott, meg- vagy átírt információkat juttat el az angoloknak, akik ezekkel a kémjelentésekkel próbálják megerősíteni a pozíciójukat az amerikaiaknál. A legtöbben azt sem hajlandóak elismerni, hogy baj van.

A legtöbben még csak bele sem mernek gondolni abba, hogy az áruló révén Karla minden egyes lépésükről tud. A legtöbbek szerint minden a legnagyobb rendben van. Kivéve George Smiley-t, a csendes, kövérkés és nyugdíjas egykori hírszerzőt, aki állhatatos munkával, bulldogkitartással és legendássá vált kihallgatási technikájával csapdát állít a soraikba férkőzött szovjet kémnek, és rajta keresztül Karlának, örök ellenfelének, a titokzatos szovjet kémfőnöknek.

Árulás és Az áruló címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1974

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2013
316 oldal · ISBN: 9786155272585 · Fordította: Falvay Dóra
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868434 · Fordította: Falvay Dóra

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

George Smiley · Jim Prideaux · Percy Alleline · Roy Bland


Kedvencelte 9

Most olvassa 8

Várólistára tette 88

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

mate55>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Kíméletlen, realista kép a kémek piszkos játszmáiról. A II. világháború után új világrendbe állt titkosszolgálatok játszmáiba kaphatunk betekintést, ahol hírszerzők próbálják megtudni, ki közülük az a kém, aki kettős ügynökként igazából a szovjetek oldalára állt. Szikár, klasszikus nyomozómunkára épülő ügynökdráma, rengeteg szereplővel, sok helyszínen játszódó szerteágazó, bonyolult cselekménnyel, sajátos feszültséggel, de ha egyszer megérted, a könyvből áradó atmoszféra biztosan magával ragad. De, ha egy picit is elmélázol, (mint egyszer én is) akkor már bottal ütheted a szereplők nyomát, hiszen újra felvenni a fonalat, megfejteni, ki kivel van, ki kicsoda és most éppen melyik idősíkban járunk, nem éppen egyszerű. Kevés az ügyességen, erőn vagy gyorsaságon alapuló izgalmas akció, hanem inkább a különböző helyszíneken zajló beszélgetésekből, egy részében iratok átvizsgálásából, információk tanulmányozásából áll a nyomozás. Óriási mellbevágó fordulatokat, úgy hasonlóképp lélegzetelállító befejezést sem szabad várni, ez nem az a műfaj. John le Carré ékes bizonyságot adott arról, hogy egy jól működő kémtörténethez nem feltétlenül kell 007 – es szuperügynök. Így is lehet valaki Bond, James Bond. Bízom benne, hogy sokakat magával ragad ez ráérős tempójú, elfojtott érzelmekkel teli, ízig – vérig kémkönyv, ami a 21. század ritmusához szokott olvasóknak ugyan lassú, de mégis különleges. Ezt a valamelyest megtörtént eseteken alapuló krimit olvasva az volt érzésem, hogy a védett ill. védendő háttérinfók és megoldandó bonyodalmak nagy részét maguk a titkosszolgálatok hozták létre, hogy önmaguk létjogosultságát igazolják.

6 hozzászólás
mbazsa P>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Több John le Carré-adaptációt is láttam már korábban, és összességében jó kis bűnös élvezet volt mindegyik. Gondoltam, kipróbálom, hogyan is működik a kémes zsánerirodalom. Szerencsére már elfelejtettem, hogy melyik karakter volt az áruló, csak a színészre emlékeztem, aki alakította, de direkt nem néztem meg a neten. Egy könnyed nyári olvasmányra vágytam, és így került a kezem ügyébe ez a könyv. De aztán mégsem lett olyan könnyed, mint amire elsőre számítottam. Itt aztán tényleg figyelni kell rendesen, ha egy információmorzsa kimarad, sűrűn lapozgathat vissza a kedves olvasó. Összeségében jól szórakoztam. Szeretem az ilyen típusú összetett, bonyolult nyomozásokat, amelyek szinte már intellektuálisak. A regény epilógusából látszik, hogy rendesen utánajárt a dolgoknak az angol író, és az a fajta műveltség is sugárzik, amellyel nagyon sok zsáneríró nem rendelkezik. Bevallom őszintén, nem mindig tudtam követni az eszmefuttatásait. Persze nem is kellett messzire mennie, hiszen ő maga is a brit hírszerzésnél dolgozott. Pont emiatt vált hitelessé az a világ, az az atmoszféra és azok a karakterek, amelyeket a regényében megteremtett. John le Carré regényét az igényes „middlebrow” irodalmon belül tudnám elhelyezni. Az már most szinte biztos, hogy nem ez volt az utolsó találkozásom Geoerge Smiley-val. És a film is megér egy újranézést mostanság.

2 hozzászólás
ppeva P>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Az elején azon töprengtem, mi olyan jó ebben a könyvben? Mire a sok dicsérő értékelés és csillagozás? Néha azt se értettem, miről van szó, elég volt egy kis lanyhulás, máris elvesztettem a fonalat. Nemcsak időbeli ugrálás volt, de még a szereplőket is több néven említi.
Aztán kitartásom jutalmául egyre jobban élveztem a lassan, de biztosan gördülő történetet.

Külön érdekesség a könyv végén le Carré egy rövidebb írása, előszó egy 1967-ben megjelent, Kim Philbyről szóló könyvhöz (Kim Philbyről, az árulóvá lett kémről mintázta részben jelen könyve egyik szereplőjét).

Rushka>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Kémtörténet, a lehető legapróbb részletéig kidolgozott világgal és szereplőkkel – az irodalmi realizmus tökéletes megvalósulása. Különböző értelmezésekből felépülő különböző valóságok mintázata, folyamatosan nézőpontot váltó, módosuló igazság, szövegek interpretációjára épülő valóság, soha el nem érhető végső olvasat – ízig-vérig posztmodern regény. Mindhárom közelítési mód működik együtt és külön-külön is: megáll a könyv kémregényként, realista regényként, posztmodern szövegként és mindhárom együtteseként is.
A regény elején felébred a gyanú, hogy az angol hírszerzés legfelsőbb körében szovjet kém rejtőzik, aki már évtizedek óta dolgozhat kettős ügynökként. Lebuktatására a már nyugalmazott ügynököt, George Smiley-t hívják vissza, akinek munkáját egyszerre nehezíti és könnyíti meg, hogy a szóba jöhető jelöltek mindegyikét évtizedek óta ismeri, munkatársként, barátként, sőt valakit rokonként is. Kicsi, belterjes és zárt világ ez, ahogy haladt előre a történet, úgy vált egyre nehezebbé észben tartani, hogy itt egy nemzetközi szerepet betöltő szervezetről van szó, nem pedig egymással rivalizáló emberek csoportjáról, akik már rég elszakadtak a valóságtól – nálam elérte le Carré, hogy lekopjon minden hősies máz a kémekről, hogy egy bürokratikus szervezet alkalmazottainak lássam őket, bezárkózva és a csapdába esve foglalkozásuk kereteibe és lehetőségeibe.
A nyomozás maga pedig szinte színtiszta szövegelemzés volt. Smiley ügyiratokat, jelentéseket nézett át, a hírszerzésnél dolgozó emberekkel beszélgetett el régi ügyekről, a regény leglátványosabb akciójelenete az volt, ahogy egy embere kicsempészett neki egy iratot a levéltárból.
(Nem kevés irónia van abban, hogy az iratok átnézése közben rájön, valakinek már előtte is feltűnt az igazság. A kettős ügynök által az angolok felé folyamatosan szállított iratokban egy nevesincs minisztériumi adatelemző pusztán a szöveget elemezve fedezte fel azokat az ellentmondásokat, amik az áruló leleplezését jelentik majd Smiley nyomozásában.) Persze azért nem hiányozhatnak a kémtörténetek jól ismert elemei sem, de éppen ezzel a visszafogott hátérrel tudnak élők lenni: ahogy Smiley egyszer már tudtán kívül találkozott Karlával, a moszkvai hírszerzés fejével, vagy ahogy Karla elbeszélget egy szovjetek által elkapott angol kémmel, csillogtatva bennfentes tudását az angol hírszerzés csúcsáról (kb. ebben a hangnemben:„George-ot Billel csalja a felesége? Bill még mindig festeget, hát senki nem meri megmondani neki, hogy tehetségtelen? Royt meg figyelmeztesse már valaki, hogy az alkoholizmus felé tart.”).
A regény végére kiderül az igazság, de olyan igazság ez, ami csak tények egy új nézőpontból való összeillesztését jelenti – eddig is ott volt mindenki előtt, csak eddig senki sem így nézett rá. Az igazi mozgatórugók és valódi események nem derülnek ki. Smiley maga látja be, hogy azt soha nem tudja meg, miért lett szovjet kém az áruló, milyen ideológiai megfontolásból, sem azt, hogy mikor és hogyan történt meg beszervezése – nézze és olvassa át akárhányszor a tényeket, a tényleges valóság és az áruló értelmezése az eseményekről kideríthetetlen.

BabusM>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Azért vettem ki a könyvtárból, mert láttam a filmet, és nagyon szerettem, tehát azt is tudtam, „ki a hunyó” a történetben. Mégis úgy olvastam és izgultam végig, mintha most ismerkednék csak az eseményekkel. Letehetetlen volt. Tényleg nagyon jó könyv.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2011
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639868434 · Fordította: Falvay Dóra
dtk8>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Nagyon nehezen haladtam az olvasással, megzavart a sok szereplő, akik ráadásul mind több néven is futottak. Egyáltalán nem állt rá az agyam a kémtörténetre, meg különben sincs semmi affinitásom a konspirációhoz, az egész nekem a háború után „játék” nélkül maradt férfiak számháborújának tűnt, túl nagy tétekkel.
Az utószó tetszett benne a legjobban, mert az volt, ami igazán elgondolkodtatott a kémek és az angol arisztokrácia lelkivilágáról.
Azért gördül felfelé mégis a csillagok száma, mert erről a könyvről beszélgettünk utána a társaságban, és háromszor esett le a tantusz nagy puffanással, mert csak akkor értettem meg, hogy
1. spoiler
2. spoiler
3. spoiler
Nagyon érdekes beszélgetés alakult ki, és emiatt tényleg érdemes volt elolvasni.

Réka_Körtvélyi>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

wow… nagyon magával ragadott a történet. Igaz kissé lassú, de mégis élvezhető a könyv . Tetszett. :) A cselekmény és karakterek nagyon jók.
És a film is nagyon jó lett. Amit már kétszer is megnéztem. :)

bond>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Szeretem a kémregényeket, le Carré könyveit meg pláne. A filmet addig nem akartam megnézni, amíg el nem olvastam a történetet, most már jöhet. Nem akcióregény, mégis letehetetlenül izgalmas. Nagyon érdekes világot mutat be John le Carré, a szereplők egyes lépéseinél felbukkannak a múltbeli motivációk, a gyerekkori traumák. Egy idő után úgy éreztem, nem is kémtörténetet olvasok, hanem egy kiterjedt nagycsalád vagy törzs életéből látok mozzanatokat. Néha sajnáltam a kémeket, hiszen még sétálni se sétálhatnak önfeledten az utcán. Minden részletre figyelni kell, ezen múlik a biztonságuk. Ki jön szembe, mit visel az illető, sokszor egy apró részlet is árulkodó lehet. Betervezem a Karla-trilógia többi kötetét is.

Hiranneth>!
John le Carré: Suszter, szabó, baka, kém

Hm. Nem is tudom hirtelen mit írjak. Első kémekről szóló könyvem, és maga a téma elég távol áll tőlem, ennek ellenére tetszett a történet. Érdekes volt ebbe a zárt, és igencsak más világba bepillantást nyerni, figyelni hogyan is működnek a dolgok. És rájönni, hogy ők is csak emberek, szeretnek, féltenek, és persze néha elárulják egymást…
Amit talán hibának tudok felhozni, hogy néha nagyon nehéz volt követni a történéseket, sokszor nem voltam biztos benne, hogy ez még a múlt és a visszaemlékezés, vagy már a jelen.
Ha viszont tényleg le tud ülni az ember, nyugodtan és csak erre koncentrál…nos akkor félelmetes a dolog. Még az álmaimba is beférkőzött, pedig ez nem igazán jellemző rám.
Ami még nagyon tetszett, hogy tényleg az utolsó pillanatban derült ki számomra, ki az áruló. Nem a második oldalon, ami valljuk be, sokszor elég lehangoló…:)


Népszerű idézetek

ppeva P>!

– Mást is emlegetett?
– Esterhase-t – vetette oda Jim feszülten. – Azt akarta tudni a rohadék, hogyan képes valaki megbízni egy magyarban.

244. oldal

ppeva P>!

Ehhez a kérdéshez olyan vad szenvedéllyel viszonyult, amilyenre csak egy nő képes. Űzte, hajtotta volna vissza a férjét, hogy folytassa ott a dolgát, ahol elhagyta, és ne engedjen a könnyű út csábításának. Természetesen semmit nem tudott az ügyről, de hát ugyan melyik nőt zavarja az információ hiánya!

68. oldal

ppeva P>!

– Ebből elég! – és határozottan a hóna alá szorította a jelentést. – Kijelenthetem, hogy ebből valóban elegünk van.
Márpedig egyetlen dolog jellemző mindazokra, akiknek elegük van: többet akarnak.

119. oldal

ppeva P>!

– Elfogadott? Hát nem is tudom – mondta erre Esterhase, jellegzetesen magyar gesztussal, nyitott tenyerét jobbra-balra forgatva.

261. oldal

ppeva P>!

Vajon a Varázserő bizottságot alulról irányítják? Középről? Felülről? Nagyon szeretem Karla mondását a bizottságokról. Azt hiszem, talán kínai. A bizottság olyan állat, aminek négy hátsó lába van.

259. oldal

Szelén>!

Miután egy teljes életen át a gyors észjárására támaszkodott, meg persze rendkívüli emlékezőtehetségére, most napi huszonnégy órában a felejtés művészetét gyakorolta.

68. oldal (Agave Könyvek, 2011)

s_l_m>!

Semmi sem nyugtatja meg úgy a lelket, mint a nők.

305. oldal (Agave Könyvek, 2011)

mate55>!

Azt a legnehezebb, tudni, hogy mikor bízhatunk meg a magukfajtában, és mikor nem.

mockerybird>!

Kezdő igazmondó létére egész szépen teljesített.

45. oldal


A sorozat következő kötete

Karla-trilógia sorozat · Összehasonlítás
George Smiley sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Bűnszövetkezetben
Agatha Christie: Az elefántok nem felejtenek
Agatha Christie: Miért nem szóltak Evansnak?
Frederick Forsyth: Az Odessa-ügyirat
Frederick Forsyth: Ikon
David Mitchell: Felhőatlasz
Graham Greene: A félelem minisztériuma
John Fowles: A lepkegyűjtő
Graham Greene: A harmadik
Ian Fleming: Casino Royale