Hajsza 86% 14 vélemény

Kicsit nehezen indult be, az első 100 oldal során majdnem bevágtam a sarokba, de John le Carré több tiszteletet érdemel, ezért nem adtam fel. Milyen jól is tettem, a Karla trilógia második része méltó folytatása az Árulónak. Miután beindulnak az események igencsak figyelni kell.
Továbbra is az a véleményem, hogy le Carré-nál senki nem ír jobban a kémek világáról.

Nagyon nagy élmény volt végigrágni magam rajta, de néhány dolog miatt nekem csak 4-es erősségű volt. Ez a második Le Carré olvasmányom, az első „sajnos” nem az Árulás volt, hanem a Kém aki bejött a hidegről c. Na ahhoz képest ez sokkal felszabadultabban indított, először azt hittem, hogy csak a fordító költött hozzá mindenféle viccesnek szánt sallangot, de az angol nyelvű eredetibe beleolvasva inkább csak próbált hű maradni Le Carré stílusához. Kár, hogy sok angol önironizálás nem jön át magyar nyelven (pl. a „Darling” = „Kedveském” nekem annak ellenére is erőltett jópofizásnak tűnik, hogy tényleg ezt jelenti).
A sztori ellenben hatalmas, monumentális, az ázsiai részek olyanok, hogy tényleg azt hiszi az ember, hogy Le Carré minden szegény/háborúzós indokínai államocskában kémkedett anno – szóval nagyon színesek. Nem árt egy térkép kéznél miközben olvassa az ember :P. Nagyon alaposan építkezik, és jó hosszú, ami nekem előny egy kémregénynél. A bajom még a végével volt, ami erősen anti-katartikus lett, sőt, gyakorlatilag a nagy gordiuszi csomóra emlékeztető történetet egyszerűen elvágta és abbahagyta. Azt sem látom, hogy az agyafúrt és mindent túlélő, bátor Jerry Westerby hogyan képes beleesni egy olyan butácska szépségbe, mint Liese, de ez olyan Le Carré-s vonás lehet :)
Remélem a Smiley's People-ben befejezi szépen a Karla-történetet, már alig várom hogy megjelenjen magyarul.

Kiemelés a trilógia összegzéséből_2.0:
http://moly.hu/ertekelesek/763621

Az áruló kézre kerítése után a megritkult KÖRÖND átszervezése mellett elindul a hadjárat Karla ellen.A regény kitárul egész Ázsia lesz a hadszíntér, ahol is csak nyomoznak, nyomoznak és továbbra is nyomoznak.Itt még több szereplő, még több visszaemlékezés, még több odafigyelés van.
Itt nincs főkém Karla/Smiley, itt komplett kémfocicsapatok vannak. Maga a regény jóval komorabb hangulatú az előző részhez képest. A regényfolyam legkiemelkedőbb része, minden karakteren érződik ,hogy nem csak az író hanem mi is imádjuk minden egyes tagját.

John Le Carréhoz méltó, több szálon futó, összetett történet. Nem egy könnyed esti olvasmány, mert nagyon kell figyelni minden momentumra, elejtett félmondatokra.
Carré tökéletesen játszik a történetszálakkal, sehol nem bonyolódik bele, semmit nem ír le feleslegesen. A szereplők háttere nagyon jól megírt, megfelelően adagolt, jól meg lehet belőle ismerni a motivációkat.
Lassú, de magával ragadó könyv, amiben igazi „lecarrésan” az utolsó oldalakon válik érthetővé nagyon sok apró mozzanat és történetszál, és áll össze a történet mint egy mozaik.