Új ​hajnal 81% 77 csillagozás

Nagyon nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban. A Lázadók sorozatból megismert Kanan és Hera a szívemhez nőtt, majd az utolsó évadban spoiler így reméltem egy olyan történetet kapok, ami hozzájuk tesz, ami enyhít rajta.

Ezért kicsit csalódás ért. Igazából két problémám volt a könyvvel. Az első az, hogy a fiatalkori Kanan és Hera személyisége nem jól lett megjelenítve. Nehezen de elfogadható hogy jellemük kezdetben még nem volt olyan mint a későbbiekben, de számomra így is kicsit eltérő képet mutattak be róluk. Főleg Kanan-ról mert az én fejemben egy megfontolt, elszánt, visszafogott Jedi, nem pedig ennyire „Ezrás”, meggondolatlan, nagydumás, nőcsábász. Ami nagyon fájt, hogy vártam egy spoiler jelenetet közöttük, de semmit nem kaptam. Tényleg bárki megkaphatta volna a szerepüket annyira nem adtak semmit a sorozathoz. Arról nem is beszélve, hogy hol van Chopper!? off

A másik problémám az, hogy a történetben nem tűntek főszereplőknek. Igazából senki sem volt a történetben főszereplő és az ilyen könyveket nem nagyon szeretem, hogy mindenki egy szinten áll. Kanan és Hera kis mellékszereplők, akik ott vannak, de nem eléggé kiemelkedőek a többiekhez képest, holott ez az ő történetük előzménye lett volna. Így maga SW regényként elfogadható, de nem mint Kanan-Hera történetnek. Sokkal jobban szerettem volna, ha ez az előtörténet nagyobb súlyt fektet a karakterekre, többet tájékoztat arról, hogy kik ők, nagyobb jelentősége lenne a sorozat szempontjából, ahelyett, hogy „itt találkoztak és kész” epizodikus kalandként, aminek nincs valódi hosszú távú hatása a karakterekre.

Nagyon általános karaktertípusok jelennek meg mellettük. Egy könyörtelen gazember és a birodalmi zsarnokság van középpontban, valamint a bányászélet. A szereplők többsége nekem „elmegy” kategória volt. Sajnos kedvencet nem tudtam avatni.

Pozitívum az, hogy elsöprő csatákról olvashattam az űrben és a lázadás szikrájának kibontakozásáról. A folyamatos történések miatt kapott tőlem ennyi csillagot, mert sok-sok emlékezetes akciódús eseményben volt részem. Arról nem is beszélve hogy elég volt az írónak egy bolygó-hold kapcsolatot bemutatnia hogy érdekes maradjon a történet. Így nagyon tetszett a helyszín, a világ ami felépült.

Ennek ellenére semmit sem kell tudnia a tévésorozatról, hogy érteni lehessen a könyvet. Ha viszont láttad a sorozatot, akkor sem kell elolvasnod, mert szerintem nem ad hozzá pluszt. Sőt, sokkal jobb a fantáziára bízni, hogy hogyan is találkozhattak. Ez a könyv lényegében csak egy véletlenszerű kaland.

Az Új hajnal címe mögé kukkantva kicsit mélyebb mondanivalót takar, hisz ez volt – legalábbis kint, náluk beelőzték más kötetek – az új kánon első regénye, így valóban egy új kezdetet jelentett.
A fülszöveg kissé so-so, szóval kitérnék a sztorira. A történet a rövid, még a Klónháború vége felé játszódó prológus után YE 11-be ugrik előre. A helyszín az egykori bányászbolygó, a Gorse, ill. a jelenleg is thorilide bányászatra használt holdja, a Cynda. Itt ténykedik épp fuvarosként és pilótaként Kanan Jarrus. A bolygó szürke hétköznapjait felkavarja, amikor megjelenik a Rae Sloane kapitánny által irányított Ultimatum nevű csillagromboló, fedélzetén a könyörtelen, Grievous tábornokot idéző (inkább gép, mint ember) kiborggal, Vidian gróffal, akinek a feladata a helyi gazdaság felpörgetése lenne. Vele egy időben érkezik meg Hera Syndulla a bolygóra, hogy egy kapcsolatával találkozhasson, na és persze a grófnak is utána akar nézni. A bonyodalom azzal kezdődik, hogy Skelly, a bányában dolgozó egyik klónháborús veterán szerint a további robbantások a hold pusztulásával is járhatnak, ezért mindenképp beszélni akar a gróffal. Ám amikor szavai csukott fülekre találnak, úgy dönt, kezébe veszi a dolgokat és figyelmeztető robbantást követ el. Természetesen ezért egyből körözést adnak ki rá és a következő események során sikerül Kanant és Herát is magával rántania. A csapat negyedik tagja – aki egyébként a regény jó nagy részére eltűnik – Zaluna Myder, a helyi megfigyelő központot vezető sullusti, aki akaratán kívül találja magát az események kereszttüzében.
A fentiek alapján ez egy igen pörgős regénynek tűnhet, de őszintén bevallom, a regény majd felét kitevő, alapozó első résszel kissé nehezen haladtam. Persze érthető, meg kellett alapozni a szereplőket, de ez a rész nekem túl hosszúnak tűnt. A második résztől aztán tényleg felpörögtek az események, onnét sokkal izgalmasabb lett a cselekmény.
A regény egyfajta előzményként szolgálna a Lázadókhoz, de úgy igazán csak Kanan figuráját alapozza meg, Heráról túl sok minden nem derül ki, azon kívül, hogy kiváló pilóta, szép és bejön Kanannak. No majd remélhetőleg a sorozatban.
Ami a gonoszt illeti, ahogy fentebb is írtam, engem némileg Grievousra emlegetett a fizikai felépítése miatt. A történet során persze róla is kiderült ez és az, de valahol borítékolható volt, hogy egyszer használatos gonoszról van szó. Sloane kapitányt admirálisként az Utóhatásokból már ismertem, így jó volt látni, honnét is indult a karrierje.
Azt nem tudom, mekkora szerepet játszik majd a Lázadók élvezetében a regény ismerete, ezzel a későbbiekben még kiegészítem az értékelést.

A Rebels után nagyon fura volt. Ezt teljesen jó értelemben mondom, izgalmas regény, ami tényleg hozzátesz a sorozathoz, és nem csak lerág újra egy csontot, de akkor is meglepett.
Tulajdonképpen előzmény, jónéhány (azt hiszem hét) évvel az animációs sorozat előtt játszódik, Kanan és Hera első találkozását, első kalandját meséli el.
Ami nagyon tetszett, hogy sötét és komoly hangvételű. Van benne humor (jellemzően Kanan kínosan gyenge próbálkozásai Heránál), de megadja az alaphangulatot a nyomor, az alvilági környezet, a gyilkosságok, a kegyetlenség, ami a birodalom részéről érkezik. A karakterek hullanak, tulajdonképpen a főszereplő duón kívül senkinek nem érezzük úgy, hogy biztosítva lenne a jövője. Vidian mondjuk nem egy igazán nagy ellenfél, nincs olyan félelmetes esze és taktikai tudása, mint Thrawn-nak, olyan jelenléte és háttere, mint Vadernek (bár ezzel próbálkoztak, sem hely, sem idő nem volt rá, hogy rendesen kibontsák), meg olyan képességei sem, mint az Inkvizítoroknak, de könyörtelen, és nagy hatalom van a kezében, ezzel pedig megállja a helyét. És ha megnézzük, hogy Thrawn ellen mekkora volt a csapat, és ellene, hát akkor logikus is, hogy nem lehetett olyan kaliberű főgonoszt idehozni.
Kanannal én az első fejezetekben nem tudtam mit kezdeni. Azért ő az én szememben már a bölcs, vak Jedi mester, aki mély kapcsolatban áll az erővel, aki képes az alázatra, az elmélyülésre… és nagyon mást kaptam. Az Új Hajnal Kananja azon túl, hogy iszik, verekszik és csajozik, félelmetesen önző is, és sokszor nagyon nagy pofája van a semmire. Teljesen lecsúszott, teljesen elveszett, nincsenek elvárásai sem magával, sem a világgal szemben, fél az erejétől, fél önmagától, és tényleg csak elvegetál. Viszont pont ezért nagyon szép látni, ahogy elsősorban Hera, de még néhány más olyan barát is, aki tolerálja az aktuális stílusát, mind elhiszik, hogy lesz még belőle cserebogár, csak egy nagyon erős kezdő lökés kell neki. És tényleg, a kötet során helyzetről helyzetre fokozatosan veszít a nagy arcából és az önzéséből, megjelennek a Rebelsben megismert jellemvonásai, egyre átérezhetőbb az is, hogy jutott arra a pontra, ahonnan épp felkaparják, az utolsó fejezetekben pedig hoz bátor és önzetlen döntéseket, elengedi a félelmeit, és elkezdi vállalni önmagát – tulajdonképpen az első lépések affelé, hogy egyszer tényleg az emlegetett mester legyen belőle.
Hera elméletileg szintén főszereplő, de az első tizenegynéhány fejezetben igazából egy-egy bekezdés erejéig tűnik fel, és utána is, nagyon ritkán szempontkarakter, és tulajdonképpen már most ugyanazt az arcát mutatja, amit az egész sorozat alatt fog – érzékeny az igazságtalanságra, elszánt, határozott, nem fél hallatni a hangját, és az alapvető komolysága ellenére is megőriz egy kis humort – tehát a karakterfejlődésén sincs nagy hangsúly. Ezt kicsit sajnáltam, mert egyébként nagyon kedvelem, de nem mindig juthat mindenre és mindenkire idő. Mindenesetre a páros dinamikája továbbra is nagyon szerethető, és az író jól eltalálta, mikor szúrhat be aranyosabb pillanatokat, és mikor kell a drámára és az akcióra helyezni a hangsúlyt. A Rebels sorozat kedvelőinek kötelező olvasmány, de önmagában is teljesen jól megállja a helyét.
Utóirat: Én innentől a Jedi Rend helyett mindig „metafizikával foglalkozó edzőklubot” mondok…

Szeretem a Lázadók sorozatot, így kíváncsi voltam erre a regényre, mert tudtommal – de javítsatok ki, ha tévedek – ez jelenleg az egyetlen regény, amelyik a Szellem legénységével – illetőleg Kanannal és Herával – foglalkozik. Nem volt rossz, de sokkal többet reméltem, nálam csak legfeljebb egy erős közepesre futotta sajnos.

Tetszett a könyv elején az előszó off és a prológus is, amelyben még az ifjú Caleb Dume szerepelt a templomban a mesterével, a többi tanonccal és Obi-Wannal(!). A regény utolsó 50 oldala is nagyon jó volt, izgalmas, fordulatos, a szereplők számára sorsdöntő, spoiler.
Viszont az a kb 350 oldal a prológus és a finálé között… eh… sajnos unalmasnak és vontatottnak éreztem, sokszor érdektelen szereplőkkel, akikhez nem tudtam kötődni.
Azt reméltem, hogy többet tudhatok meg Kananról és Heráról, de nem így történt. Kanan itt még egy sodródó alak, aki alkalmi munkákból él, kocsmákba jár, verekszik és udvarolgat, a későbbi, bölcsebb Kanannak csak az ígéretét hordozza még magában, Hera pedig… neki már itt is mindene a lázadás, harcol az emberekért, bolygókért… ennyi. Nagyon örültem volna, ha rendesen betekintést nyerhetek a múltjukba, emlékeikbe, érzéseikbe, vívódásaikba, erre csodásan fel lehetett volna építeni ezt a regényt, de sajnos nem ez történt. A regényben Hera és Kanan csak mellékszereplők voltak más – és számomra nem túlzottan érdekes – mellékszereplők között.
A főgonosz, a kiborg Vidian gróf brutális ellenség volt, erre nincs más szó. Kis túlzással fejezetenként agyonvert – azaz holtra – valakit és már kezdtem úgy érezni, hogy nála még talán egy Sith nagyúr is kedvesebb és több okkal végez ki valakit.
Amilyen jó volt a regény kezdetete és vége, sajnos olyannyira volt unalmas a 3/4-e, pedig nagy kár érte. Ha nem veszik el a történet a sok szereplő és technikai részlet között, hanem kifejezett hangsúlyt fektet arra, hogy hozzáadjon Kananhoz és Herához, nagyon-nagyon jó lehetett volna nagyon könnyen, igazán kár érte.

Az író másik könyve, a Kenobi már a beleolvasójában sem győzött meg és az értékelések alapján úgy érzem nem veszettem vele olyan sokat, mert azok alapján hősünk inkább mellékszereplő benne és nincs nagy hangsúly fektetve arra, hogyan szenvedte meg érzelmileg a Sith-ek bosszújában történteket és hogyan lépett tovább, ezt mutatta be jól a sorozat. Én kifejezetten ezért olvastam volna el azt a regényt.

Sajnálom, hogy eddig nem jött be nekem az író stílusa, főleg azért is, mert az ő tollából érkezik Living Force regény is, amit amúgy nagyon várok/várnék…

Ahogy a szerzőtől megszokhattuk a történet most is kapott komolyabb vetületet, izgalmas, hangulatos, a szereplők kidolgozottak.
A Dave Filoni által írt előszónak itt kifejezetten van értelme [mivel ez volt az első új (Disney)-kánon-regény)].
Véleményem és bemutató az alábbi videóban: https://youtu.be/Z0d58mv-r54

Véleményem további Star Wars könyvekről: http://goo.gl/XBEwd

Lassan haladtam az olvasással, de ez nem a könyv hibája, csak valahogy nem volt kedvem olvasni. Néha rám jön az ilyen, és nem jó…
A Lázadók animációs sorozatban is szimpatikus Kanan és Héra, jó volt olvasni róla, hogy ők hogy is ismerkedtek meg. Nagyon szeretem ahogy egymással csipkelődnek. Jók voltak a visszautalások még a Köztársasági időkre. A cselekmény izgalmas, van benne több fordulat is amire nem számítottam spoiler Ismét árnyalták az oldalakat, és láthattuk, hogy nem minden birodalmi velejéig gonosz.

És igen, ismét egy új vonal, új nézőpont. És egy újabb gonosz :) Bár Kanan szála engem nem ragadott meg, a történet mégis pörgött, olvastatta magát.

Könnyed, izgalmas kalandregény. Igazi sw szórakoztató irodalom. Az a fajta, amit, ha elolvasunk nem bánjuk meg. Nem akarja megváltani a világot és nincs is szükség rá.
Tetszett. Az írótól elolvasom majd a többi regényét is, ha lesz rá lehetőségem.

Úgy vagyok mindig a könyvekkel, hogy az ember olyat olvasson, ami érdekli, ami megfogja, amire kíváncsi.
Pont ezért nem is volt kérdés, hogy megveszem ezt a könyvet, mivel a két főszereplője a Star Wars: Lázadók c. sorozatban folytatják kalandjaikat, és a sorozat rajongójaként érdekelt, hogyan találkoztak, mi volt első közös kalandjuk. Most mégis azt mondom, aki nem ismeri/ szereti a sorozatot, az is nyugodtan elolvashatja. Elég komoly hangvételű, nem kifejezetten gyerekregény. Ahol kell, viccesebb, ahol kell, elmélkedősebb, szomorúbb, és realisztikusan durva.
Egyetlen jó tipp az olvasáshoz: fáradtan ne kezdjen hozzá senki! Én úgy gondoltam, esti kikapcsolódásként hozzálátok, és, hát… bealudtam rajta. Nem hibáztatom érte a könyvet, én meg később jót röhögtem magamon, de attól még, ami igaz, az igaz. Ne számítson itt senki lélegzetelállító dolgokra, érdekfeszítő kalandokra, amitől az ember képes lenne 0-24-ben ezt olvasni. Mert az előzmény trilógiára jellemzően nemcsak a kalandok vannak itt, hanem a politika, és a gazdaság nagy hangsúlyt kap a cselekményben. Nem azt mondom, hogy unalmas, de akit ez nem köt le, az nem fog egyes részeket, fejezeteket élvezni. Bár, én úgy vagyok vele, ha az író érdekesen írja le, vezeti végig az olvasót ezeken a részeken, akkor semmi bajom nincsen velük-, ebben az esetben az író pedig nálam jelesre vizsgázott. Így ezt a témát annyival zárnám, hogy ha az ember fáradt, és éppen nem egy üldözéses vagy verekedős jelenet fog következi, inkább feküdjön le. Érdemes, mert ha az ember teljesen rá tud koncentrálni a történetre, jól tudja magát érezni. Velem is így volt.
Sőt, igazából ez az egész kibányászós cucc, ami központi témája volt a történetnek, ahogy haladt a cselekmény, egyre érdekesebb lett. Ebben rájátszott az is, hogy a főgonoszunk nem egy birodalmi tiszt, hanem egyszerűen egy méltóság egy nagyon jó üzletember, aki a Birodalmat szolgálja- bár erről még tudnék írni, viszont az már spoiler zóna lenne. Ha pedig így szóba kerültek a szereplők.
Két karakterünk van, akit jobban megismerünk a történet alatt, és piszkosul élveztem azokat a részeket. Az egyik, ez a főgonosz, aki egy kiborg, a másik pedig a pisztolyhősös-vándorló- kocsmába járós Kanan Jarrus. Aminek pedig nagyon örültem, hogy egyikőjüknél sem volt az az érzet, mintha Vader-Han Solo koppintások lettek volna. Teljesen más érdekek, nézőpontok, személyiségek, és múlt áll mögöttük, és jó volt egyre jobban megismerni őket. Kanan esetében pedig külön élvezet volt az, hogy teljesen más volt a jelleme, mint amit a Lázadók sorozat alatt megismertünk. Másként tengődte az életét, aztán megjelent Hera, aki azért már hasonlított ahhoz az önmagához, akit már láthattunk, és ezek ketten elkezdtek egymáshoz csiszolódni, elkezdték egymást formálni. Elég különleges a kapcsolatuk, nem teljesen kiforrott, de hát, most ismerték meg egymást. Imádtam a párbeszédeiket, és azt, ahogy alakult a másikról alkotott véleményük. Valamint, aminek örültem, hogy még mindig nem azt kaptuk meg a végére is, amit a sorozat alatt láthattunk. Időrendben még több év kell ahhoz, hogy elinduljon a Lázadók, így a könyv után nincsen az embernek hiányérzete, de azért nem is lesz mindentudó. :)
Még egy valamit megemlítenék: nem volt túl sok akciójelenet, de így is szinte mindig történt valami, izgalomból nem volt hiány, meg amúgy is, sok minden érdekes történt, akár párbeszédekről, egy-egy szereplő külön kalandjáról, vagy egy kis nyomozásról legyen szó, de a könyv végi kicsúcsosodás az remek volt, és, bár mindig sajnáltam, ha meg kellett szakítanom az olvasást, ott, na, ott éreztem, hogy nem bírnám letenni a könyvet. És 411 oldal ide, 411 oldal oda, csak a végére értem. Tartalmas kalandot éltem át, aminél már alig várom, hogy újraolvashassam.

Egész elfogadható regény. J.J. Millerben azt nem szerettem, hogy sok előjáték és szöveg után kezd csak élvezetes lenni a történet, de az Új hajnal esetében a könyv eleje sem rossz. Időnként egész izgalmas volt és a szereplők elég érdekesek, erőteljesek ahhoz, hogy érdemes legyen elolvasni. Teljes bemutatásom a regényről: http://regiujkonyvek.blogspot.hu/2016/10/uj-hajnal-star…