Árvák hercege 64 vélemény
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Homer Wells a Maine állambeli St Cloud’s városka árvaházának leghűségesebb lakója: hiába próbálja az intézet igazgatója, a szülészorvos Wilbur Larch örökbe adni, a fiú előbb-utóbb mindig visszatér hozzá. Az évek során különös barátság alakul ki Larch és Homer közt, amelynek szakítópróbája lesz, mikor a fiú úgy dönt, szerencsét próbál a világban. Megismerkedik egy fiatal párral, és továbbáll St. Cloud’s-ból, hogy a „Tengernéző” almáskertben vállaljon munkát. Itt barátokra lel, és megtalálja azt a szeretetteljes közeget, amelyre titkon mindig is vágyott. Homer odisszeiája azonban nem ér véget, ugyanis beleszeret legjobb barátja feleségébe.
Az Árvák hercege című regényében Larch doktor és Homer Wells különös és megrendítő kapcsolatának évtizedeken átívelő történetét tárja elénk a háború utáni amerikai próza egyik legeredetibb, legmarkánsabb hangú alkotója, John Irving, aki e monumentális művével egyúttal fejet hajt a tizenkilencedik század egyik legnagyobb angol regényírója, Charles Dickens előtt. A St. Cloud’s-i árvaház és az angyalcsináló orvos történetében Irving súlyos – és aktualitásukból mit sem vesztő, a legtöbb nyugati társadalmat mind a mai napig megosztó – kérdéseket feszeget, sokszor provokatívan, de mindig mély emberséggel. Az 1985-ben megjelent, és komoly kritikai, valamint közönségsikert arató regény diadalútja később a filmvásznon folytatódott. A regényből készült filmet hét Oscar-díjra jelölték – többek közt a legjobb film és a legjobb rendező kategóriában –, melyből végül két díjat ítélt oda az Amerikai Filmakadémia: a Larch doktort alakító Michael Caine megkapta a legjobb férfi mellékszereplőnek járó, míg a szerző, John Irving a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó Oscart.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Magyar Könyvklub, 2001 | 9635475349 | 630 | Pásztor Péter | Ugrás | |
| Cartaphilus, 2011 | 9789632661865 | 572 | Pásztor Péter | Ugrás |
Most olvassa 8
Várólistán 93
Kívánságlistán 50
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| BOOVIE – Kettős látás, avagy a dupla élvezet éve.:) | ★ | 603 | 2012. május 16., 23:59 |
| John Irving No.2. – Árvák hercege | ★ | 13 | 2012. szeptember 23., 23:59 |
| 1001 könyv, amit… | ★★★ | 171 | 2016. december 31., 21:00 |
Népszerű értékelések
Itt lent a földön kevés olyan regény van mint ez. Nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amit kivált az olvasóból.
Fantasztikus könyv!
Az elején azt gondoltam kusza, sok a leírás, mikor lesz összefüggés. Haladtam a történetben, minden kitisztult, kusza szálak kiegyenesedtek és teljesen érthetővé vált. Sajnálom, hogy sok idő kimaradt a könyv elejének és végének olvasása között, mert ezt egyszerre, ha lehet egy szuszra kellett volna kiolvasni.
Szerettem ezt a könyvet. A hangulatát, a történetét. Azt, ahogy az almatermesztésről ír – igaz, hogy nem gyümölcstermesztésre szakosodtam, de mégiscsak kertész leszek én is :) Nem egyszer eszembe jutott, vajon a dékánunk olvasta-e ezt a könyvet, és vajon mit tudna mondani a benne szereplő almafajtákról.
De ami számomra igazán szokatlan volt, hogy a könyv végén lévő jegyzeteket is ugyanolyan lelkesen olvastam, mint magát a regényt. Ilyen eddig még nem fordult elő. A kedvenc részem egy imádsághoz fűződő magyarázat: „Newman bíboros imádsága alighanem nagyon jó imádság, vagy legalábbis nagyon jól és nagyon sokáig működött, mert a nagymamám ragaszkodott hozzá. Én pedig őhozzá ragaszkodtam.” :)
Kár,hogy a kivételes könyvekre nem lehet 10 csillagot adni!!!
Olyan finom,érzékeny,tökéletes történet amilyen ritkán került még a kezembe.
Teljesen magával ragadott az árvaház és Homer élete.Wilbur Larch pedig számtalanszor megsiratott.Egyszerűen hibátlan!!!
http://betuveto.freeblog.hu/archives/2011/04/25/angyal_vagy_arva/
34 komment
A „Garp szerint a világ”-ot rongyosra olvastam már a szerzőtől, és imádom, kedvenc könyveim egyike, de valahogy soha nem jutottam el odáig, hogy mást is olvassak tőle, egészen mostanáig. Hiba volt, hogy eddig húztam.
Az „Árvák hercege” zseniális! Ma is aktuális problémát pedzeget, és megmutatja azt is, hogy az ember sokszor nem tud hadakozni az ellen, ami a sorsa, amiben igazán ki tud teljesedni, még akkor sem, hogyha nem mindig érzi jól magát abban a szerepben. A főhőst nagyon sokszor sajnáltam, mert nem ezt a magánéleti helyzetet érdemelte volna, de örültem, hogy végül megtalálta a helyét, és visszatért oda, ahol a története kezdődött, és ahová „igazán való”.
tipikus esete annak, hogy a könyvet és az ez alapján készült filmet nem lehet összehasonlítani, de abban eltér, hogy mindkettő remekmű – nekem. A könyv hosszú, részletes, sok szálon fut, de minden lapozást megér!!! nem egy sétagalopp belegondolni, együtt érezni a szereplőkkel, de a végén sok mindennek örülhetünk, legfőképpen a választás szabadságának, főleg nőként.
csak a legvégén vettem észre, hogy az író jegyzetei a könyv végén bújnak meg és végig agyaltam bizonyos dolgokon, amikre innen kaptam választ. nem is egy történet ez, hanem ezer és nem is egy mondanivalója van, hanem ezer. szerintem mestermunka és minden felmerülhető kérdés feltevődik a sorai között.
Csodálatosan megírt, jól szerkesztett regény. Olvasás közben megszűnt a külvilág és csak az éppen aktuális helyszín létezett számomra. Nagyon szeretem az ilyen könyveket, amelyek ennyire el tudnak varázsolni.
Részletesen:
http://fukszia-olvasosarok.blogspot.com/2010/07/john-irving-arvak-hercege.html
Legalább 5 évvel ezelőtt olvastam ezt a regényt, s azóta szeretném a magaménak tudni. Bár a történet részletei már homályosak bennem, de a regény hangulata még mindig bennem van. Kicsit szomorú, szerteágazó történet, de valahogy mégis boldoggá tesz olvasás közben. Olyan regény, amibe jó volt belemélyedni, s igyekeztem lassan olvasni, hogy sose érjek a végére.
Újraolvasás után: Furcsa volt olvasni, az utóbbi időben elszoktam az efféle „hagyományos” könyvektől. Pedig egyáltalán nem rossz néha olyasmit olvasni, amiben nincs egy csomó érdekes technikai megoldás, csak egy jó történet, szerethető szereplők és néhány nagy kérdés, amin gondolkodni lehet.
4 komment
Mikor nekiálltam olvasni ezt a könyvet, akkor elég nagy elvárásokat tett belém az a tény, hogy a figyeltjeim olvasásának átlaga 100%, na ilyen sem volt még… Aztán persze, ahogy ilyenkor az lenni is szokott, sehogy sem sikerült ráhangolódnom az elején: előtte egészen más könyveket olvastam, ehhez viszont teljes figyelem és lelassulás kellett, azt igényelte, hogy ha olvasom, akkor csak vele foglalkozzam. Aztán valamikor 100 oldal után én is a rabja lettem a regénynek és minden napomat vele fejeztem be.
Kicsit olyan, mintha Irving az ember toleranciájának határait tágítaná, csupa tabutémát boncolgat, és szinte provokálja velük az olvasót, miközben a könnycsatornákra is rendesen rájátszik – méghozzá nagyon ügyesen – ennek ellenére teszi ezt végig azzal az emberséggel, amit én nagyon szeretek egy írónál – legutóbb Steinbecknél éreztem. Szóval nincs mese, megvett engem is kilóra.
Népszerű idézetek
Azt a legnehezebb elviselni az idő múlásában, hogy zárójelbe kerülnek a nekünk egykor legfontosabbnak számító emberek.
(…) a baj gyakran ölti magára ezt a formát: valaki beleszerelmesedik a másikba.
138. oldal
A gyermek akkor érti az ígéretet, ha megtartják, és azután már várja a következő ígéretet.
21. oldal (Cartaphilus)
Az a fiú, aki kétszer elolvasta a Szép reményeket és a Copperfield Dávidot, lelkileg felkészültebb az emberek legtöbbjénél.
34. oldal (Cartaphilus)
Angel mindig állva vezette a traktort, mert ha leült volna (márpedig a párna csak aggastyánoknak való), nem látta volna a hűtősapkát. Félt, hogy ha netán leül, nem veszi észre, hogy a motor túlságosan felmelegszik, és felforr a hűtővíz. De a legfőbb ok az volt, hogy sokkal jobban mutatott, ha állva vezette a járművet.
Majd kiugrott a bőréből, hogy az International Harvestert vezetheti, amelynek ülését Ray Kendell évekkel azelőtt forgócsuklóval szerelte föl. Rose Rose-t – ölében a babával vagy anélkül – leültetheti a félretolt ülésre, ő pedig kényelmesen kormányozhatja a traktort. A kuplung és a fék pedállal, a gáz kézi adagolóval működött. A kézifék Rose Rose csípője mellett, a sebességváltó a térdénél állt.
513. oldal (Cartaphilus, 2011)
A kamasz fölfedezi, hogy a csalárdság majdnem olyan csábító, mint a nemiség, csak jóval könnyebben teljesíthető. Talán éppen a szeretteinket a legkönnyebb megcsalni – hiszen éppen ők nem hajlandók elismerni csalárdságunkat. De ha az ember nem szeret senkit, és úgy érzi, nem szereti senki, akkor nincsen senkije, aki a fejére olvasná az igazságot, hogy hazudik.
100. oldal
Az Alzheimer-kór fiziológiai és pszichológiai megnyilvánulásaival kapcsolatos ismereteket dr. Sherwin B. Nuland tanulmányából vettem, mely a „The Enigma of Ignac Semmelweis – An Interpretation” ("Semmelweis Ignác rejtélye – egy értelmezés") címen a The Journal of the History of Medizine and Allied Sciences (Az orvostudomány és a társtudományok története) című lap XXXIV. évfolyamának 3. számában (1979. július) jelent meg. Dr. Nuland e cikk anyagát először a Yale orvosi karán tartott előadásában mutatta be (a sebészettörténeti sorozatban). Állítása szerint a sorsüldözött Semmelweis Ignác, aki a gyermekágyi láz okát felfedezte, nem neurosyphilisbeben, hanem Alzheimer-kórban szenvedett, ráadásul dr. Nuland feltételezése szerint a elmekórházban szerzett sérüléseibe halt bele, azaz agyonverték az ápolói.
567. oldal, Jegyzetek
Első szülését Larch egy litván családban vezette le […]
A leendő nagymama litvánul beszélt a vajúdó asszonyhoz. Larch doktorhoz pedig különös gesztusnyelven szólt, amiből az ifjú orvos az öregasszony gyengeelméjűségére következtetett. Az öregasszony jelezte, hogy az arcán lévő óriási szemölcstől vagy őrjítő gyönyört, vagy őrjítő fájdalmat érez – hogy melyiket, ezt nem sikerült Larch előtt megvilágítania –, de lehet, hogy csak levetetni akarta, akár a szülés levezetése előtt, vagy utána. Szemölcsére több módon is felhívta a figyelmet: egyszer egy kanalat tartott alá, mintha az le akarna szakadni, másszor csészét borított rá és hirtelen lekapta róla, mintha meglepetést vagy bűvészmutatványt tárna föl. De a szemölcs minden egyes megmutatását kísérő buzgalom Larchnak azt sugallta, hogy az öregasszony közben elfelejtette, hogy az imént már felhívta bibircsókjára az orvos figyelmét.
48-49. oldal (Cartaphilus, 2011)
Larch doktor Augustában érte utol Klárát. A maine-i mércével mérve igen kifinomult, művelt városban az állomásfőnök egyszerűen észrevette, hogy a hulla rossz irányba megy.
– Hát persze, hogy rossz irányba megy! – kiáltotta Wilbur Larch.
– Fene essen belé! – mondta az állomás felvilágosult főnöke. – Hát nem beszélnek angolul ottan azon a fertályon?
– Beszélni beszélnek, csak szót nem értenek – gajdolta Larch.
– Szívem szerint minden ottani átkozott településre küldenék egy ilyen hullát!
– Attól aztán sokat búcsút vennének ottan az eszüktől – jegyezte meg az állomásfőnök közömbösen, s közben azon tűnődött, hogy Larch doktor maga mennyire „vett búcsút az eszétől”.
134. oldal
A patikus és a felesége nem tűnt ki szépségével. Tehetősek voltak és jószívűek, de nem holmi kényelmes életre születtek, és nemigen tűnt valószínűnek, hogy valaha is rákapnak az előkelőséget megközelítő életmódra. Felküzdötték magukat társadalmi állásukba, és a felebaráti segítségről alkotott elképzelésük abban az elgondolásban gyökerezett, hogy embertársukat meg kell tanítaniuk küzdeni. Idősebb árvát kértek, mert olyasvalakit akartak, aki iskola után be tud segíteni a gyógyszertári munkában.
Gyermektelenségüket teljességgel isten rendelésének tekintették, és egyetértettek abban, hogy Isten szándéka az, hogy találjanak egy lelencet, neveljék bele az önfenntartás, az önjobbítás módszereit, és ha az árva mindenben jeleskedik, kellő jutalmat kap majd a patika megöröklésével, és vele együtt azon eszközöket is elnyeri, amelyekkel látható, aggodalommal várt öregségükben gondjukat viselheti.
255. oldal (Cartaphilus, 2011)
