Árvák hercege 91% 82 csillagozás

Szerettem ezt a könyvet. A hangulatát, a történetét. Azt, ahogy az almatermesztésről ír – igaz, hogy nem gyümölcstermesztésre szakosodtam, de mégiscsak kertész leszek én is :) Nem egyszer eszembe jutott, vajon a dékánunk olvasta-e ezt a könyvet, és vajon mit tudna mondani a benne szereplő almafajtákról.
De ami számomra igazán szokatlan volt, hogy a könyv végén lévő jegyzeteket is ugyanolyan lelkesen olvastam, mint magát a regényt. Ilyen eddig még nem fordult elő. A kedvenc részem egy imádsághoz fűződő magyarázat: „Newman bíboros imádsága alighanem nagyon jó imádság, vagy legalábbis nagyon jól és nagyon sokáig működött, mert a nagymamám ragaszkodott hozzá. Én pedig őhozzá ragaszkodtam.” :)

…Wilbur Larch úgy vélte, az ember azért születik, hogy hasznossá tegye magát.
Rosszul kezdtem neki ennek a könyvnek, túl gyorsan akartam olvasni. Nem lehet, nem szabad. Lassan kell fogyasztani, ahogy a minőségi bort isszák a hozzáértők, szájban tartani, szürcsölve, apró kortyokkal haladni és élvezni, ahogy körülvesz, átölel ez a világ, és hagyni, hogy Larch doktor és Homer diktálja a tempót.

Fantasztikus könyv!
Az elején azt gondoltam kusza, sok a leírás, mikor lesz összefüggés. Haladtam a történetben, minden kitisztult, kusza szálak kiegyenesedtek és teljesen érthetővé vált. Sajnálom, hogy sok idő kimaradt a könyv elejének és végének olvasása között, mert ezt egyszerre, ha lehet egy szuszra kellett volna kiolvasni.

Nekem ez nehéz falat volt. Csupa olyan téma, ami elszomorítja az ember lelkét, és sóhajt egyet, mielőtt kézbe veszi a könyvet.
Angyalcsinálás, árvák sorsa, háború, beteljesületlen szerelem…
Iszonyatosan lassan fogytak a lapok, egyszerre kívántam és utasítottam el ezt a regényt. Kiváló stílusban megírt csontig hatoló történet.

Itt lent a földön kevés olyan regény van mint ez. Nem lehet szavakba önteni azt az érzést, amit kivált az olvasóból.

Hihetetlen, hogy egy ilyen történetet létezik, meg lehet írni ezen a színvonalon, és eddig valahogy elmentem mellette. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy rögtön az elején elvarázsolt, mert nem! Egy idő után ráhangolódtam, és onnantól kezdve már sodort magával, hogy a végén ámuldozva, leesett állal gondolkozzam, mert szavakat akkor még nem nagyon találtam. A karakterek zseniálisak, úgy éreztem életre kelnek miközben olvasom a sorokat. Larch alakja olyan volt számomra, mint egy letűnt kor emléke. A szakmai etikai hozzáállásán kívül megfogott az árvákhoz való viszonya, amit ő lát bennük, az érzelem megnyilvánulása egy olyan embertől, aki mint orvos, hideg fejjel hoz döntéseket. Homer egyénisége is megfogott, a fejlődése, ahogy a világra nyit, amikor rájön, hogy nem minden fehér vagy fekete, és feladva elveit, megteszi azt, amiről úgy gondolta, soha nem fogja megtenni. Farby az elején nem lopta be magát a szívembe, persze folyamatos lázadására, dühkitöréseire akad mentség. A könyv nagyon összetett, rengeteg szereplővel, még dióhéjban is sokat lehetne róla írni, de ezt olvasni kell! Nem tudtam még megfejteni miért tetszett, de nem is számít. Az élmény volt a lényeg.

Kár,hogy a kivételes könyvekre nem lehet 10 csillagot adni!!!
Olyan finom,érzékeny,tökéletes történet amilyen ritkán került még a kezembe.
Teljesen magával ragadott az árvaház és Homer élete.Wilbur Larch pedig számtalanszor megsiratott.Egyszerűen hibátlan!!!

http://betuveto.freeblog.hu/archives/2011/04/25/angyal_vagy_arva/

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A kezdeti kuszaság után szépen összefonódtak a szálak, és én is elkaptam a fonalat.
Tetszett a történet, nagyon szerettem az árvaházról és az almáskertről is olvasni.
A kedvencem Larch doktor és a kezdetben nagyon utált Farby lett :).
A végén nagyon vártam azt a bizonyos pillanatot, de csalódott vagyok, hogy éppen erről nem tudtam meg semmit, az író egyszerűen elsumákolta.

csak a legvégén vettem észre, hogy az író jegyzetei a könyv végén bújnak meg és végig agyaltam bizonyos dolgokon, amikre innen kaptam választ. nem is egy történet ez, hanem ezer és nem is egy mondanivalója van, hanem ezer. szerintem mestermunka és minden felmerülhető kérdés feltevődik a sorai között.

Tényleg különleges, igazán. Jó volt sok napig elmerülni benne, elhamarkodva olvasással nem hagyott volna bennem ilyen mély nyomot. A világ tényleg pont ilyen. Ezért hat annyira szerintem.