A tehetséges és szemrevaló New Orleans-i joghallgató szemináriumi dolgozatában egy olajmágnást kever gyanúba. A dosszié kikerül az egyetemről, útra kél és pusztítani kezd. Meggyilkolnak két bírót, akiket látszatra csak egy régi környezetvédelmi ügy, a pelikánvédelem köt össze. A nyomozásba bekapcsolódik a CIA és az FBI, megjelenik a színen egy híres terrorista, és hamarosan a kis környezetvédelmi ügy mögül politikai botrányok, korrupció és nem utolsósorban hullák bukkannak elő. Mindenki gyanús, senkiben nem lehet megbízni. Az ifjú ügyvédjelöltre és riporter barátjára vár, hogy felgöngyölítse a páratlanul veszélyes bűnügyet…
A Pelikán ügyirat 120 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1992
Enciklopédia 3
Kedvencelte 3
Most olvassa 5
Várólistára tette 57
Kívánságlistára tette 24
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Az első könyvem volt Grishamtől, egyelőre ezzel nem győzött meg. Tipikus politikai krimi (ilyen van amúgy? ennyi politikát én regényben még nem olvastam…), lassú kezdéssel, klisés megoldásokkal, kidolgozatlan karakterekkel és némileg hiteltelen sztorival, megspékelve néhol egy kis követhetetlenséggel is. Egészen biztosan van ennél sokkal jobb könyve is a szerzőnek, ilyen szempontból kicsit sajnálom, h a film – amit nem láttam, így még azt sem mondhatom, h az rontotta volna le nálam – hírneve miatt nekem (és még biztosan sokan másoknak is) ez a kötet jelentette az első találkozást Grishammel. Julia Roberts pedig a könyv alapján egyáltalán nem illik ehhez a karakterhez.
Nagyon nagyon régen láttam a filmet. Aztán megnéztem még egyszer. És aztán pár hónap múlva megint… Szóval sokszor.
Egyszer csak szembe jött ez a könyv a könyvtár „ingyen elvihető” dobozában. Addig nem is esett le, hogy a nagy kedvenc filmem regényadaptáció… Szóval hatalmas mosollyal a képemen hazavittem a kicsit viharvert példányt. És elolvastam. Nem egyszer… sokszor.
Első és mindmáig abszolút kedvenc John Grisham regényem!
Nyomokban emlékszem a filmre, és arra, hogy tetszett, izgalmas volt, még úgy is, hogy Julia Robertsért nem rajongok különösen.
Nekem a könyv is hozta a megfelelően szórakoztató színvonalat, ilyenkor nagy szerencse, hogy annyira rossz a memóriám, hogy nem igazán emlékeztem a történetre. Alapvetően sokakhoz hasonlóan nem rajongok a tömény politikai leírásokért, fejtegetésekért, itt valahogy mégsem éreztem túl soknak.
Bárcsak az újságírók olyanok lennének, mint Gray Grantham! :)
Már első olvasáskor is nagyon szerettem a könyvet. Először láttam a filmet (már vagy 4x-5x megnéztem és ez egyik kedvencem), utána olvastam a könyvet. Egyik sem jobb a másiknál, sőt a film nagyon is követi a könyv történéseit. A bíróságok és az amerikai politika területete nem az erősségem, de ez a könyv úgy van megírva, hogy egy amatőr is élvezi és érti. Végig drukkoltam a joghallgatónknak és nagyon örültem (már a filmben is), hogy kap egy komoly segítséget az igazság felderítésében. Szórakoztatott, lekötött és élveztem az olvasást, közben a film jelenetei peregtek a fejemben. Kész video olvasás volt :)
Szóóóval… Maga az alaptörténet nem rossz, Grisham biztosan remek író, de ez a könyv felért egy kínzással. Keserű lecke volt a leghíresebb könyvével kezdeni abban a hiszemben, hogy az a legjobb. Talán a film az oka? Nem tudom, de ha John Grisham neve felmerül, azonnal erre a műre asszociálok. Még soha nem olvastam a szerzőtől, és ezen szerettem volna javítani. Most meg félek, hogy a kellemetlen élmény örökre elvette a kedvem.
Nem a legrosszabb olvasmány volt, ami valaha a kezembe került, de az elvárásaimhoz képest nagy csalódás. Az első 100 oldalon minimum háromszor közel kerültem hozzá, hogy örökre félre tegyem, mert egyszerűen untam, és nem értettem, miért nem lyukadunk már ki valahová! Rengeteg emellett a szemszögek váltakozása, és ha az olvasót nem érdekli, ki kicsoda, akkor nehéz eligazodni a fejezetek elején, hogy hol is kellene felvenni a cselekményszálat. A közepe aztán fellobbantotta a reményeimet, de a végére ebből csak hitetlenkedés maradt. Nem szeretem, mikor varázslatos módon minden szépen összejön. Vannak természetesen kivételek, de ez a regény nem tartozik közéjük.
És csak még egy dolog: ez a Darby Shaw… Biztosan más lett volna a végkifejlet, de én azért imádkoztam, hogy meghaljon. Bár gondolom, túl gyönyörű volt hozzá… Na, meg a spoiler… Utolsó szög a koporsómba.
Cseppet több volt a politika ebben a jogi thrillerben és egy kicsit el is laposodott a végére. Nem is tudtam eldönteni, hogy annak szurkoljak, hogy Darby megmeneküljön van annak, hogy megöljék végre. Az elején eléggé amatőr volt, joghallgató létére – akiket nagyon sablonosnak mutatott be a szerző, meg úgy, mintha az egyes egyetemeken csak joghallgatók lennének. Gray meg mintha csak aládolgozna. A kialakuló románcukat meg olyan mondvacsináltnak érzem.
Nem volt rossz, de azért Grishamtól többet vártam. A filmet nem láttam (nem szeretem Julia Robertset), így semmit nem tudtam a történetről. Mindenesetre az itt lévő tartalomleírás nekem nem stimmelt azzal, amit én olvastam. A végére vártam valami csavart, de ez a vágyam nem kapta meg a kielégítést.
Volt pár dolog, amit nem igazán értettem, ezek nagy része a könyv végén a helyére került. Kicsit csalódás volt, ha legközelebb John Grisham könyvre vágyom, nem ez lesz, amit újra fogok tőle olvasni.
Az első 220 oldal nagyon lassan ment…
A maradékot viszont együltő helyemben elolvastam.. :)
Az első felét leszámítva – ami nekem túl hosszúra nyúlt- izgalmas volt. Néha a neveknél elvesztettem a fonalat ki kicsoda, mert elég szövevényes volt a történet.
Egyébként azt gondolom, a valóságban (a hatalmi pozíciókban) pontosan így mennek a dolgok…. :-/
Ja, és megdöbbentő, ahogy az ügyvédek dolgoznak… Nem hiába, Grisham hihetően tud róla mesélni.
Népszerű idézetek
A kocsi egy 1986-os évjáratú GL-s volt, riasztó nélkül; a vezetőülés melletti ajtó másodpercek alatt nyitva volt. Az egyik férfi elhelyezkedett a csomagtartón és cigarettára gyújtott. Vasárnap volt, majdnem hajnali négy. A másik férfi kinyitott egy kis méretű dobozkát, amit a zsebében tartott, és hozzálátott, hogy szétszerelje a kocsitelefont, amit Grantham olyan szégyenkezve vásárolt meg.
Külsőre olyan volt, mint egy farmer: szalmakalapban, tiszta kezeslábasban, szépen vasalt khakiszínű ingben és csizmában. Dohányt rágott és a móló alatti sötét vízbe köpködött. A bagót is úgy rágta, mint egy farmer. Kisteherautója, bár új modell volt, meglehetősen lestrapált és koszlott benyomást keltett, rajta észak-carolinai rendszámtábla. Mintegy százméternyire parkolt a homokban, a móló túlsó végénél.
– Mit szív? – kérdezte a férfi a csónakból. Látta a korlátnak támaszkodó farmer körvonalait, az arcát azonban nem láthatta.
– Lucky Strike-ot – felelte a farmer. Hülyéknek való játék ez a jelszavasdi.
Vajon még hány fekete gumicsónak úszik pontosan ebben az időpontban, pont ennek az ódon mólónak az irányába? Ostobaság az egész, de mégis mennyire fontos.
Hasonló könyvek címkék alapján
- J.D. Barker: Az ötödik áldozat 94% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Halálos árnyékok 93% ·
Összehasonlítás - Stephenie Meyer: A Vegyész 79% ·
Összehasonlítás - Steve Cavanagh: Tizenhárom 93% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Halj meg értem 92% ·
Összehasonlítás - Elle Cosimano: Finlay Donovan mindent visz 91% ·
Összehasonlítás - Dot Hutchison: Pillangók kertje 90% ·
Összehasonlítás - Julie James: A hamis partner 88% ·
Összehasonlítás - David Baldacci: Emlékek börtönében 88% ·
Összehasonlítás - Meghan March: Buja éjszakák 87% ·
Összehasonlítás