Schrödinger macskája 25 vélemény
A Schrödinger macskája ismerteti a kvantummechanika teljes történetét, a bármely kitalációnál különösebb igazságot. John Gribbin lépésről lépésre vezeti be az olvasót ebbe az egyre bizarrabb és lebilincselőbb világba, cserébe csak annyit kér, hogy nyitott elmével figyeljünk rá. Bemutatja azokat a tudósokat, akinek a kvantummechanika kifejlődését köszönhetjük. Szemügyre veszi az atomokat, a sugárzást, az időutazást, a Világegyetem születését, a szupravezetőket és magát az életet. Ebben a gyönyörűségekkel, rejtelmekkel és meglepetésekkel teli világban keresi Schrödinger macskáját – a kvantumok valóságát – miközben minden olvasó világosan megérti napjaink legfontosabb kutatási területét – a kvantummechanikát.
| Kiadás | ISBN | Oldal | Fordította | Illusztrálta | |
|---|---|---|---|---|---|
 Akkord, 2001 | 9637803343 | 268 | Dr. Both Előd | Ugrás |
Most olvassa 5
Várólistán 45
Kívánságlistán 18
Elcserélné vagy eladná
Aktuális kihívások
| Kihívás | Résztvevők | Véget ér | |
|---|---|---|---|
| Tudományos ismeretterjesztő könyvek olvasása | ★ | 105 | 2014. november 9., 23:59 |
Népszerű értékelések
Megküzdöttem a könyvvel: közöm sincs a fizikához, körülbelül 10 éve volt az utolsó afférom vele. Most belecsaptam a közepébe. Igaz, hónapokig tartott, de befejeztem. Sajnos, nem fogtam fel belőle annyit, amennyit szerettem volna, de ez nem a könyv hibája.
Gribbin nagyon logikusan építette fel a kvantummechanika történetének leírását.
Annak, aki ha egy picit is ért a fizikához (vagy fel tudja fogni), bátran merem ajánlani.
Nem szokásom többször olvasni egy könyvet, de ezt akár tízszer is el tudnám.
Gribbin magyarázó stílusa elmarad Hawing vagy Sagan magával ragadó, lendületes elbeszélőmódjától, mégis érthetően és megfoghatóan képes tolmácsolni egy olyan bonyolult témát, mint a kvantumfizika.
A könyv a tudományágat történeti szempontból közelíti meg, láthatjuk, hogyan születik meg, és hogyan válik egyre összetettebbé az évek múlásával.
Számomra a vége felé kezdett egy kicsit zavaros lenni a könyv. A szöveggel nem volt gond, az ábráknál éreztem ezt: hol el voltak csúszva kicsit, hol meg illeszkedtek a szöveghez, de pont a kevésbé lényeges kapcsolatot szemléltették a feynman-diagrammok.
Külön tetszett a könyv vége, ahol a lehetőségeket és távlatokat tekintette át a szerző.
Olvasmányosan, érthetően megírt bevezető a 80-as évek közepéről a kvantummechanika jelenségeibe, kísérleteibe, és ezek magyarázataiba.
Informatív, egy középiskolás számára is érthető, akit pedig érdekelnek a részletesebb indoklások és (a gyakran bonyolult) levezetések, az is megtudhatja, hogy minek hol érdemes utánanéznie. Kéne belőle egy saját példány.
Népszerű idézetek
„…egyszer társaságban húszkérdéses barkochbát játszottak. Amikor ő [Wheeler] volt soron, és neki kellett kimenni a szobából, miközben a társaság többi tagja kitalálta, mire "gondoljanak”, feltűnt neki, hogy „hihetetlenül hosszú” ideig nem mehetett vissza a társaságba. Ez csalhatatlan jele volt annak, hogy játékostársai vagy valamilyen egyedülállóan nehéz feladványra gondoltak, vagy pedig valamilyen beugratásra készültek. Visszatérése után azonnal észrevette, hogy az olyasféle bevezető kérdésekre, mint „Állat?”, „Zöld színű?” a játékostársak azonnal rávágták a választ, a játék előrehaladtával azonban a feleletekre egyre hosszabb időt kellett várnia. Ezt különösnek találta, hiszen a játékszabály értelmében csak „igen” vagy „nem” lehetett a válasz. Miért kell a kérdezettnek ilyen hosszú ideig gondolkoznia ezen az egyszerű válaszon?. Végül, amikor már csak az utolsó kérdést tehette fel, Wheeler rákérdezett: „Ez egy felhő?” Az „igen” válasz után a társaság tagjaiból kirobbant a nevetés, neki pedig elárulták a titkot. Ahelyett, hogy egy konkrét feladványt találtak volna ki, titkos összeesküvést szőttek. Eszerint minden kérdezettnek igaz választ kellett adnia arra a valóságos objektumra vonatkozóan, amire ő éppen akkor gondolt, de ennek összhangban kellett lennie az összes addig elhangzott válasszal. Amint a játék előrehaladt, a feladat legalább olyan nehézzé vált a válaszadók, mint a kérdező számára.
De mi köze ennek a történetnek a kvantumelmélethez? A rajtunk kivül létező világot akkor is valóságos létezőnek tekintjük, amikor épp nem figyelünk rá. Hasonlóképpen, Wheller is úgy gondolta, hogy valóságosan létezik az a válasz, amire neki rá kell jönnie. Az azonban nem létezett. Csak a kérdéseire kapott válaszok voltak valóságosak, ugyanúgy, ahogy a kvantumvilágról sem tudunk semmi mást, csak az elvégzett kísérleteink eredményeit. A felhő mint megfejtés, bizonyos értelemben a kérdések feltevése folyamatának eredményeképpen teremtődött meg, valahogy úgy, amint az elektron is csak az általunk végzett megfigyelésének köszönheti a létezését. A történet jól rávilágít a kvantumelmélet alapvető axiómájára, melynek értelmében egyetlen elemi jelenség sem jelenség addig, amíg nem észleljük. Az észlelés folyamata viszont furcsa játékokat űzhet a valóságról alkotott hétköznapi fogalmunkkal.
192-193. o.
… nem létezik olyan fizikai analógia, amellyel meg tudnánk érteni, mi játszódik le az atomok belsejében. Az atomok úgy viselkednek, mint az atomok, nem pedig úgy, mint bármi más.
90. oldal (Akkord Kiadó)
Nem létezik olyan modell, amely megmutatná, milyenek valójában az atomok és az elemi részecskék. Semmi nem árulja el, mi történik akkor, amikor nem figyeljük meg őket. (…) A kvantumelmélet nem mondja meg, mit csinálnak, amikor nem nézzük őket.
118. oldal (Akkord Kiadó)
„Akit nem ráz meg a kvantumelmélet, az nem értette meg."
Niels Bohr
(1885-1962)
A fizikában nagyon kevés dolog „törődik” az idő irányával, mégis a világegyetemnek, amelyben élünk, egyik legnagyobb talánya, hogy az időnek jól érzékelhetően meghatározott iránya van, melynek révén különbséget tudunk tenni múlt és jövő között.
150. oldal (Akkord Kiadó)
Egy nem létező foton létrehozhat egy pozitron-elektron párt, amely azután annihilálódva létrehozza az eredetileg őket keltő fotont (…), a foton szempontjából nincs különbség múlt és jövő között.
186. oldal (Akkord Kiadó)
Sajnos a klasszikus és a kvantumelmélet elgondolásainak szép, zökkenőmentes illeszkedése és a miniatűr Naprendszerként ábrázolt atom megnyugtató képének köszönhetően a modell a kelleténél tovább megmaradt a népszerűsítő könyvekben éppúgy, mint az iskolai, sőt még az egyetemi tankönyvekben is.
Akkord Kiadó, Budapest, 2001, 56-57. oldal.
Az időben előrefelé haladó foton semmiben sem különbözik az időben visszafelé haladó antifotontól, az antifoton viszont azonos a fotonnal, ezért az időben előre mozgó foton ugyanaz, mint az időben visszafelé mozgó foton.
176. oldal (Akkord Kiadó)
A kísérlet során végzett megfigyelés csak a kísérlet összefüggésében érvényes, és nem használható meg nem figyelt dolgok hiányos részleteinek kitöltésére.
162. oldal (Akkord Kiadó)
Külső linkek
Nincsenek linkek.
