A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni…
„A csillagainkban a hiba” – John Green eddigi legambiciózusabb és legfájdalmasabb, mélyenszántó, vakmerő, pimasz és kíméletlen műve, lélegzetelállító felfedezőút az élet és a szerelem kacagtató, vérpezsdítő és tragikus birodalmában.
Csillagainkban a hiba 3584 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2012
Tagok ajánlása: 13 éves kortól
Kapcsolódó zóna
Enciklopédia 46
Szereplők népszerűség szerint
Augustus Waters · Hazel Grace Lancaster · Isaac · Peter Van Houten · Lidewij Vliegenthart · Kaitlyn
Helyszínek népszerűség szerint
Amszterdam · Indianapolis, Indiana
Kedvencelte 947
Most olvassa 201
Várólistára tette 571
Kívánságlistára tette 692
Kölcsönkérné 29
Kiemelt értékelések
Két rákbeteg kamasz szerelmének kibontakozását követhetjük végig ebben az ifjúsági regényben. Összességében tetszett a könyv, de néhol azért hatásvadásznak éreztem. Az egész történetet átjárta a mérhetetlen szomorúság, nem volt egy szívderítő olvasmány. Tetszett, mert voltak benne jó megoldások, fordulatok, de nem valószínű, hogy valaha is újraolvasnám. A belőle készült filmet nem láttam, talán egyszer majd sort kerítek rá.
„Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek, így hát tudtam, mit csinál Augustus. Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba.”
Én is pontosan ezt tettem. Felnéztem a magasba, sűrűn pislogtam, és nem sírtam el magam, egészen az utolsó 3 oldalig… ott viszont nem bírtam tovább. Nem bírtam, mert ez a történet hihetetlenül meg tudja csavarni az ember szívét. Hazel és Augustus… ők ketten a lehető legfurcsább, legkiszolgáltatottabb helyzetben találkoznak, mégis megtalálják az utat egymáshoz. Ahogy megismertem az életük apró részleteit, megszerettem őket, és néha ledöbbentem, milyen természetességgel élik az életüket, tudván, hogy mi vár rájuk. Gyakran mondjuk, hogy „a betegség az élet velejárója”, „hozzátartozik az élethez”, és hasonló közhelyeket, de ez a tény attól még ugyanolyan igazságtalan marad. A rák támadhat jó emberre ugyanúgy, mint a rosszakra, fiatalokra ugyanúgy, mint az idősekre. Naná, hogy igazságtalan. Elgondolkoztam, hogy ez a két fiatal vajon akkor is ilyen nagyszerű emberré vált volna, ha nincs a betegségük? Hiszen ez átalakította, átformálta a testüket-lelküket, gondolkodásmódjukat. És ők mégis életerősnek tűntek, cinizmussal, humorral tudtak hozzáállni a mindennapokhoz, ezzel tették a történetet keserédessé, sírva-mosolygóssá, felejthetetlenné… tudom, önző dolog, de nagyon remélem, hogy én soha nem kerülök ilyen helyzetbe, összeroppannék, ha bátorításokat kellene a falra festenem… még nem vagyok szülő, de el tudom képzelni, milyen érzés, amikor a beteg gyermekeddel félszülinapokat „ünnepelsz”, miközben belepusztulsz a fájdalomba. Összeszorul a gyomrom már a gondolattól is…
Drága Hazel, Drága Augustus… örülök, hogy megismertelek Benneteket! Egyszerre nevettem és könnyeztem a Rólatok szóló fantasztikus könyv oldalain, megmutattátok nekem, milyen az igazi, elfogadó, valódi szerelem… köszönöm!
„Valamennyien azt akarjuk, hogy emlékezzenek ránk.”
A Csillagainkban a hiba egy keserédes kamasz szerelem története, két fiatal sorszerű egymásra találása, miközben a betegség kegyetlenül írja életünk hátralevő lapjait. A regény rendkívül olvasmányos, szinte letehetetlen kategóriás, nagyon megható, ugyanakkor egy kicsit túlságosan is rájátszik arra, hogy érzelmeket váltson ki az olvasóból.
A végső stádiumban levő Hazel depressziója miatt kezd el a támaszpontra járni, ahol megismeri Augustust. Kettejük története valóban szerelem első látásra, ám Hazel eleinte nem akar szívfájdalmat okozni Gus-nak. Miközben a románcuk kibontakozik, a szereplők sorsán át megismerhetjük milyen is ilyen fiatalon a gyilkos korral létezni. A két főszereplő mellett Isaac története érintett meg leginkább, de a szülőkkel is könnyen lehetett azonosulni. A regény legnagyobb erőssége talán pont ebben rejlik, hogy a szerzőnek kiválóan sikerült minden egyes karakterét megformálnia. Ezt az írói bravúrt kicsit gyengíti a hatásvadász jelleg, ám ennek ellenére csak elérte a célját és mélyen megérintett.
Kemény harc lesz ez az értékelés, talán még reménytelenebb mint a könyv amit olvastam.
Nem szeretek szőrös szívűnek tűnni, az viszont tény, hogy a könyveket általában nem csak a tartalmuk, hanem egyéb szempontok miatt is pontozom. Egy megveszekedett könyvcseppet sem ejtettem, végig túlságosan megkomponált, kimódolt mesének tűnt, ahol minden mondat pontosan a helyén található, ha a tinik érzelmeire akarunk hatni. Gyorskaja mellé lassan felsorakozik a fogalomként a gyorskönyv is. Reklámszakemberek nézik át pontról-pontra, betűről-betűre, meddig lehet elmenni és mivel tudjuk a legnagyobb hatást és olvasótábort elérni, a legkisebb munka és fantázia befektetéssel.
Megint előjött a pozitív betegség kép, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni, sajnos ápoltam rákos beteget, igaz nem gyereket (szerencsére), neki már az utolsó hónapokban minden mindegy volt, még a TV bekapcsolásáig vagy egy újság olvasásig se jutott el, a harc és a fájdalom minden egyebet kivert belőle.
Rákbónusz pedig egy gondolom valós fogalom, ettől még jobban elborzadok, főleg a természetességén ahogy ezek a fiatalok kezelték, nekem aztán biztos nem kellett volna, utáltam azokat a részeket ahol kicsit fellengzősen természetesnek vették a létezését. Házel még meg is sértődik, mikor nem kiemelt lényként bánnak vele.
Akikkel együtt tudtam érezni azok a szülők őket főleg anyát nagyon megkedveltem, bámulatos kitartással egyengette a lánya útját.
Ez pozitív volt, a sok negatív élmény mellett, amihez hozzá vehetjük a rossz, pongyola fogalmazás és a valóságtól elrugaszkodott szereplőket.
Megint egy olyan könyv amit nem értek, mármint mitől is lett ennyire felkapva.
Megyek filmet nézni hátha megvilágosodom.
Ui: Filmet megnéztem okosabb nem lettem, viszont értetlenül állok hogy a kövér pocakos író milyen jóképűvé vált a vásznon :P
Csak ennyit mondok, aki olvasta, érti:
Oké?
Oké!
Kicsit le vagyok sokkolva még most is… Nehéz írnom bármit is… Néha pihennem kellett olvasás közben.
Nagyon rosszul viselem az ilyen témájú könyveket és filmeket, de annyian dicsérték nekem ezt a könyvet, hogy muszáj volt elolvasnom.
Nem mondom, hogy mindenkinek való, mert nem így van. Nagyon szívfájdító. És így utólag, lehet nekem sem kellett volna… De ahogy ezt leírtam, már meg is gondoltam magamat, mert megérintette a szívemet, a lelkemet. Persze megsirattam, de megérte, mert gyönyörű volt! Ha mindenkinek csak ennyi jutna, mint nekik 16-17 évesen, akkor mindenki boldogan halna meg.
Tinikről van szó, de ahogy olvassuk, ezt rögtön el is felejtjük, mivel szinte úgy beszélnek, mint a felnőttek csak gyerek bőrben, hiszen, amiken átmentek, rákényszerítette őket, hogy felnőjjenek. Augustust és Hazelt is csak imádni lehet! <3 Nagyon jó a könyv stílusa, néhol vicces és ez sokat enyhít a szívettépő témán.
A vége meg… Hát nem erre számítottam, az biztos!
Számomra ez volt az üzenete a könyvnek: ÉLJÉTEK AZ ÉLETETEKET, MERT RÖVID! HASZNÁLJATOK KI MINDEN ÉRTÉKES PERCET, ÉLVEZZÉTEK KI ÉS NE ÉRDEKELJEN, KI MIT GONDOL!!!!! SZERESSETEK!!!!
Sírtam, nevettem és szenvedtem, de közben gyönyörű és megható volt!
A filmet meg biztos megnézem, de addig is még rá tudok pihenni, most egy vidám könyvre van szükségem.
Félreértés ne essék: ez a könyv éppen olyan szomorú, ahogy azt a fülszöveg ígéri. Az utolsó oldalakat nagyon hosszú ideig olvastam, mert egyszerűen nem láttam a betűket a könnyeim tengerétől…és mégis: bár elhasználtam egy doboznyi zsepit, az orrom eldugult a vissza nem fojtott sírástól, a szemem bedagadt, a fejem zsong a kusza érzésektől, legbelül mégis mosolygok. Megkönnyebbültem, biztossá váltam. Biztossá magamban, másokban és a Sorsban. A feledés – bár általános –, mégsem tényszerű. Hiszen most már biztos, hogy nyomot hagyok. Ha nem is a világmindenség valamennyi tagjában, egyvalakiben biztosan. És ha így van, akkor már megérte. Már volt értelme. És ha úgy érezném, vagy Te úgy éreznéd, hogy ez nem elég – az sem baj. Egyszerűen csak tudd: nem bennünk van a hiba. Csillagainkban a hiba…
Most ennyi futja…bővebben és értelmesebben majd a linkeknél…
Elég nehéz erről a könyvről írni bármit is, úgy, hogy közben nem tudom abbahagyni a sírást.
Bevallom sosem szerettem volna ezt a könyvet elolvasni, illetve a filmet sem megnézni, mert túl volt anno hypeolva. De egyik barátnőm neked ajándékozta ezt a könyvet, és hát mondom miért ne.
Teljesen értem, hogy mi miatt volt felkapott ez a történet..:)
Imádtam a szereplőinket, és utáltam John Greent, hogy ennyire szívszaggató mégis csodás történetet írt.
Nagyon kíváncsi vagyok a többi könyvére is:)♥
A történetben nincs semmi különös, bemutatja, ahogyan két rákbeteg kamasz szerelme kibontakozik, meglepő fordulatokkal, megható pillanatokkal. Pont egyszerűségétől, és a két főszereplő intellektusától, gondolataitól, humorától lesz igazán szép és értékes alkotás.
A két fiatalnak kevés időt szánt az élet, de ők megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni belőle. Korukhoz képest érettebbek, elszánt és mély gondolataik, érzéseik vannak, tudják humorral, iróniával szemlélni küzdelmes életüket.
John Green kiemelkedőt alkotott, nem véletlenül ez a könyv hozta meg számára az igazi népszerűséget, ismertséget, és még film is készült belőle. Sok éve láttam, az is tetszett.
Olvasmányos, könnyen lehet vele haladni, de keményem megdolgozza a lelket. Érdemes elolvasni, mert szellemes és egyben megható, nem utolsó sorban még erőt adó is a történet.
Hú. Jó ideje volt már, hogy láttam a filmet, de emlékszem, hogy nagy hatással volt rám, már akkor eldöntöttem, hogy valamikor a könyvet is el fogom olvasni. Hát, az a valamikor most jött el, nem tudom, hogy miért halogattam eddig, kicsit bánom is.
Szívszorító történet. Mélyen érint minden olvasót, és nem tudod kiverni a fejedből még hosszú ideig.
Szerettem Augustus merészségét és pimaszságát, noha morbidnak tartottam, de még azt is, ahogy a betegségükkel humorizáltak Isaac-el együtt.
Szerettem volna tudni, hogy spoiler
Bevallom, bánom, hogy előbb láttam a filmet, és csak utána olvastam a könyvet, ritkán csinálok ilyet, mert félek, hogy a könyv nem lesz rám annyira hatással, mint a film volt, ha esetlegesen tetszett a film. Most azonban szerencsém volt. Noha nem sírtam, amin meglepődtem, de sokkal mélyebben érintett, mint számítottam.
Második olvasásra már kevésbé tetszett, mint elsőre és rájöttem, hogy ebben az esetben a filmet jobban szeretem.
Persze teljes mértékben együtt érzek a szereplőkkel és tiszta szívemből sajnálom őket, de nem viselt meg annyira, mint mondjuk anno a Nicholas Sparkstól A leghosszabb út.
Hazel és Gus mindketten kedvenceim, ők teszik ezt a történetet nagyszerűvé. A hozzáállásuk példaértékű és csodálatraméltó.
A Csillagainkban a hiba tipikusan egy olyan könyv, amiről bármit írhatok, akkor is népszerű és sikeres, szóval nem is mondok többet, inkább csak őrizgetem a szép emlékeket és a kevésbé szépeket is, ennyi. :)
Népszerű idézetek
Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek […], amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.
38. oldal
– A világ – mondta – nem egy kívánságteljesítő gyár.
202. oldal
Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól.
15. oldal
KÉTSÉGBEESETT MAGÁNYOS HINTA SZERETŐ OTTHONT KERES
Új otthont keres egy megviselt, ám szerkezetileg egészséges hinta. Szerezzen emlékeket gyermekének vagy gyermekeinek, hogy egy napon, amikor kinéznek a hátsó udvarra, ugyanúgy megrohanja őket az érzelmek árja, mint engem ma délután! Minden gyarló és múló, kedves olvasó, de ezzel a hintával gyengéden és biztonságosan vezetheti be gyermekét vagy gyermekeit az emberi élet hullámverésébe, és megtaníthatja ő(ke)t a mindennél fontosabb leckére: nem számít, milyen erősen rúgjuk el magunkat, nem érdekes milyen magasra szállunk, nem fordulhatunk körbe teljesen.
A hinta jelenleg a 83. utca és a Spring Mill sarkán található
119. oldal
Említett könyvek
- F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
- J. D. Salinger: Zabhegyező
- Mark Twain: Huckleberry Finn
- Toni Morrison: Nagyonkék
Ezt a könyvet itt említik
- Cath Crowley: Szavak kékben
- Linda Green: Aki bújt…
- Mark Edwards: Elátkozott erdő
- Rácz-Stefán Tibor: Mikrofonpróba
- Sandie Jones: A másik nő
- Sarah Wilson: Élet szorongás és pánik nélkül?
Hasonló könyvek címkék alapján
- Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság 91% ·
Összehasonlítás - Nicola Yoon: Minden, minden 86% ·
Összehasonlítás - Rácz-Stefán Tibor: Élni akarok! 93% ·
Összehasonlítás - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök 87% ·
Összehasonlítás - Francesca Zappia: Csak kitaláltalak? 90% ·
Összehasonlítás - Kyoichi Katayama: Kiáltsd ki a szerelmed a világ közepén 84% ·
Összehasonlítás - Julie Buxbaum: Remény és más csattanók 83% ·
Összehasonlítás - Adam Silvera: Az első, aki meghal a végén 92% ·
Összehasonlítás - Julie Buxbaum: Hogy folytassam? 89% ·
Összehasonlítás - Kasie West: A távolság relatív 88% ·
Összehasonlítás