A főhős egy fiatal, saját tehetségében sem biztos író, Arturo Bandini, aki mindent egy lapra feltéve Los Angelesbe költözik, hogy valóra váltsa álmait. A siker azonban nem adja könnyen magát, és hamarosan eljön a pillanat, amikor már csak egy ötcentes lapul a zsebében. Utolsó pénzéből beül egy kávéházba, és ott találkozik Camillával, a mexikói pincérlánnyal, akibe halálosan beleszeret…
Kérdezd az út porát (Arturo Bandini 3.) 62 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1939
Enciklopédia 6
Szereplők népszerűség szerint
Kedvencelte 12
Most olvassa 3
Várólistára tette 53
Kívánságlistára tette 34
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Tetszett ez a férfi-érzékenység. Tiszta seb az egész Bandini, de semmi vájkálás, semmi elemezgetés, semmi oknyomozás. Érinteni sem szabad azokat a zúzódásokat és hegeket, csak rátekinteni, jó messziről. Megvan a maga romantikája különben – szerelmes regény végül is –, amit a végkifejlet dupla vonallal alá is húz. Az attitűd pedig, a kopár motelszobában kopogó írógép, hozzáillő.
Úgy került a kezembe ez a könyv, hogy egy kihívás szerint észre kellett venni egy könyvet egy filmben, és azt el is olvasni. Éppen akkor ment a tévében a Lopott szavak című film, amely egy elsőkönyves íróról szól, meg egy másik elsőkönyves író elveszített könyvéről. Egyikőjük ezt a kötetet olvasgatta egy padon, s mint méltatlanul elfeledett remekművet mutatott be a másiknak. A Kérdezd az út porát egy elsőkönyves író könyve egy elsőkönyves íróról, amely könyv dokumentumokkal igazoltan – és nem mellesleg tetten érhetően – igen nagy hatással volt Bukowskira, aki egyébként írónak készült ugye. Csak azért mondom ezt, mert ha irigylek valamit az íróktól, például az első könyvük legendája az.
Tanácstalanul ténferegtem a @Pannonia_Könyvtár polcai közt, annyi könyv, s oly sokat olvastam is, de melyik érdekelhet? A krimiktől lassan már csömöröm van, a klasszikusokat csak módjával merem böngészni, a romantika már nemigen érdekel. Feleségem épp nem volt velem, hugával bonyolított közös programot, így magamnak kell gondoskodnom magamról, s az egyedüllét soha nem csak a szabadságot tólja előtérbe. Mit olvassak? – furdalt a kérdés. S akkor megragadott egy cím: „Kérdezd az út porát”. John Fante, a szerző nevét nem ismertem, de tény, a kötet hazajött velem. Este, – miközben a háttérben O’Sullivan professzionálisan elegáns megoldásokkal gyarapította előnyét Sheffieldben – kézbe vettem a könyvet, amelyhez, láttam Bukowski írt rajongó előszót, s belekezdtem. Ugyan azt éltem át, mint Bukowski: én is érzékeltem: „ez az ember feltalált egy újfajta írásmódot”, ami megfogott. A szinte semmiről írni mégis érdekesen, élvezetesen, olvasmányosan – sajátos művészet. S hogy mégis sodró lendületű történet is van finom humorral,érzelmekkel, sokkal kultúráltabban, mint Bukowskinál – igen nagy előny. Amikor elolvastam a mondatot, hogy „mentem lefelé az Ötödiken…ahol a jókora villamosok zaja a fülemet sanyargatta” mint volt nagyvárosi lakos, örökre az ismeretlen szerző hívévé váltam.
Olvassatok Fante-tól, érdemes!
Itt van például ez a John Fante. Na ettől, kérem, lehet ízléses befejezést tanulni.
Hihetetlennek tűnik, hogy Fante 100 éve született… teljesen mai ez a regénye. A történetben látszólag semmi meglepő nincs, de az írásmód és a főszereplő különleges élménnyé teszik az olvasást. Ott vagy abban a Los Angeles-i hotelszobában, az ablak a pálmafás domboldalra néz, érzed a Mojave torokkaparó forróságát, miközben Bandini vadul csapkodja az írógépét…
A marihuána crack-i magasságokba emelése megmosolyogtató, de ebből is tökéltessen látszik, hogy Fante meghaladta korát .A maga idejében biztosan volt egy szűkebb réteg, akik függőként fogyasztották műveit, amik tökéletes táptalajként szolgáltak számos iró, és remekmű kialakulásához. Nálam ő az irodalom Cézzáne-ja.
Eleje-vége nagyon tetszett, épp a közepe volt számomra érdektelen. Fura. Mindenesetre mivel az írásról szólt, muszáj volt végigolvasnom :)
Lendületes, sodró stílusú írás, de a végére Bandini állandó szenvelgései már nagyon fárasztóvá váltak. Az egész könyvben Bukowski előszava a legjobb.
Népszerű idézetek
Fiatal voltam, éheztem, ittam, és író akartam lenni.
(első mondat)
Mindenható Isten, sajnálom, hogy ateista vagyok, de olvastad te Nietzschét? Ah, micsoda könyv! Mindenható Isten, játsszunk nyílt kártyákkal! Van egy ajánlatom. Csinálj belőlem nagy írót, és visszatérek az egyházhoz. És kérlek, Istenem, tegyél meg még valamit: tedd boldoggá az anyámat. Az öregem nem érdekel, neki elég, ha van bora meg jó az egészsége, de anyám annyit aggódik. Ámen.
27. oldal
Teáztunk. A tea állott volt. A cukor régi és összecsomósodott. A csésze poros, a teának valahogy öregség-íze volt, a kis süteményeknek pedig halál-íze.
63. oldal
Fiatal voltam, éheztem, ittam és író akartam lenni. Olvasmányaim nagy részét Los Angeles egyik belvárosi könyvtárából szereztem be, de egyetlen olyan könyvvel sem találkoztam, ami az utcáról vagy a hozzám hasonló emberekről szólt volna. Úgy tűnt, mintha mindenki csak játszana a szavakkal, és azokat tartanák kiváló íróknak, akik nem írnak semmiről. Ravasz, körmönfont írások voltak jól megformálva. Ezt olvasták, ezt tanították, ezen rágódtak, ezt adták kézről kézre. Kényelmes kis trükk volt. Dörzsölt, elővigyázatos világirodalom. Volt persze néhány kivétel, de olyan kevés, hogy azokat egykettőre elolvastam, és újra csak ott álltam az elképesztően unalmas könyvekkel megrakott polcok között. Ennyi évszázad tapasztalata, megannyi kézenfekvő könnyebbség – és a kortársaink mégsem képesek jó regényeket írni. Egyik könyvet a másik után vettem le a polcról. Miért nem mond már valaki valamit? Miért nem ordibál végre valaki?
De hol vannak a szavak, és hol a vágy, amit hoztam magammal? És hol vannak az álomképeim, hol a szenvedélyem, és hová lett a bátorságom, és miért kacagok hangosan olyan dolgokon, amelyek nem is viccesek? Gyerünk, Bandini – tedd, ami a szíved vágya, légy szenvedélyes, ahogy a könyvekben szoktak. Két ember egy szobában; egyikük nő; a másik, Arturo Bandini, aki se hal, se hús, se jó füstölt hering.
116. oldal
Erre képtelen voltam. Feküdni egy nő mellett, és közben egy másikról áradozni.
117. oldal
Aztán el akartam mondani neki, miért jöttem, már ott volt a nyelvem hegyén, de tudtam, hogy sosem fogom elmondani. Feküdtünk egymás mellett, bámultuk az üres plafont, és eljátszadoztam az ötlettel, hogy mégis elmondom neki.
Az a baj magával, Mr. Bandini, hogy nem tud vele bánni. Túl kedves hozzá. Maga nem érti a mexikói nőket. Nem szeretik, ha embernek tekintik őket. Ha valaki kedves velük, akkor átnéznek rajta.
152. oldal
Egész éjjel sírtunk és ittunk, és részegen ki tudtam mondani, ami a szívemben bujkált, az összes találó szót, az összes elmés hasonlatot, mert te másvalaki után sírtál, és egy szót sem hallottál abból, amit mondtam, de én hallottam magamat, és meg kell hogy mondjam, Arturo Bandini piszok jó volt aznap este, mert az igaz szerelmével beszélgetett, és az nem te voltál, nem is Vera Rivken, hanem az igaz szerelme.
163. oldal
Látom őket kitántorogni a mozikból, üres tekintetüket belefúrják a valóságba, aztán hazatántorognak, és elolvassák a Timesban, mi is történt a világban. Hánynom kellett az újságjaiktól, az irodalmuktól, a szokásaiktól, az ételeiktől, a nőiktől, a művészetüktől.
59. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jókai Mór: A tengerszemű hölgy 89% ·
Összehasonlítás - Körmendi Viktória: A titok ·
Összehasonlítás - Stella Linden: Szégyentelen 80% ·
Összehasonlítás - Brittainy C. Cherry: Gravitáció 93% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Verity 92% ·
Összehasonlítás - Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 92% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: November 9. 91% ·
Összehasonlítás - Richard Paul Evans: Noel naplója 91% ·
Összehasonlítás - Sandra Brown: Irigység 93% ·
Összehasonlítás - Julia Quinn: Tíz dolog, amit szeretek magában 89% ·
Összehasonlítás