Kérdezd ​az út porát (Arturo Bandini 3.) 62 csillagozás

John Fante: Kérdezd az út porát

A főhős egy fiatal, saját tehetségében sem biztos író, Arturo Bandini, aki mindent egy lapra feltéve Los Angelesbe költözik, hogy valóra váltsa álmait. A siker azonban nem adja könnyen magát, és hamarosan eljön a pillanat, amikor már csak egy ötcentes lapul a zsebében. Utolsó pénzéből beül egy kávéházba, és ott találkozik Camillával, a mexikói pincérlánnyal, akibe halálosan beleszeret…

Eredeti megjelenés éve: 1939

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448928 · Fordította: Illés Róbert

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Arturo Bandini


Kedvencelte 12

Most olvassa 3

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

sophie P>!
John Fante: Kérdezd az út porát

    Tetszett ez a férfi-érzékenység. Tiszta seb az egész Bandini, de semmi vájkálás, semmi elemezgetés, semmi oknyomozás. Érinteni sem szabad azokat a zúzódásokat és hegeket, csak rátekinteni, jó messziről. Megvan a maga romantikája különben – szerelmes regény végül is –, amit a végkifejlet dupla vonallal alá is húz. Az attitűd pedig, a kopár motelszobában kopogó írógép, hozzáillő.

    Úgy került a kezembe ez a könyv, hogy egy kihívás szerint észre kellett venni egy könyvet egy filmben, és azt el is olvasni. Éppen akkor ment a tévében a Lopott szavak című film, amely egy elsőkönyves íróról szól, meg egy másik elsőkönyves író elveszített könyvéről. Egyikőjük ezt a kötetet olvasgatta egy padon, s mint méltatlanul elfeledett remekművet mutatott be a másiknak. A Kérdezd az út porát egy elsőkönyves író könyve egy elsőkönyves íróról, amely könyv dokumentumokkal igazoltan – és nem mellesleg tetten érhetően – igen nagy hatással volt Bukowskira, aki egyébként írónak készült ugye. Csak azért mondom ezt, mert ha irigylek valamit az íróktól, például az első könyvük legendája az.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789637448928 · Fordította: Illés Róbert
Bla IP>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Tanácstalanul ténferegtem a @Pannonia_Könyvtár polcai közt, annyi könyv, s oly sokat olvastam is, de melyik érdekelhet? A krimiktől lassan már csömöröm van, a klasszikusokat csak módjával merem böngészni, a romantika már nemigen érdekel. Feleségem épp nem volt velem, hugával bonyolított közös programot, így magamnak kell gondoskodnom magamról, s az egyedüllét soha nem csak a szabadságot tólja előtérbe. Mit olvassak? – furdalt a kérdés. S akkor megragadott egy cím: „Kérdezd az út porát”. John Fante, a szerző nevét nem ismertem, de tény, a kötet hazajött velem. Este, – miközben a háttérben O’Sullivan professzionálisan elegáns megoldásokkal gyarapította előnyét Sheffieldben – kézbe vettem a könyvet, amelyhez, láttam Bukowski írt rajongó előszót, s belekezdtem. Ugyan azt éltem át, mint Bukowski: én is érzékeltem: „ez az ember feltalált egy újfajta írásmódot”, ami megfogott. A szinte semmiről írni mégis érdekesen, élvezetesen, olvasmányosan – sajátos művészet. S hogy mégis sodró lendületű történet is van finom humorral,érzelmekkel, sokkal kultúráltabban, mint Bukowskinál – igen nagy előny. Amikor elolvastam a mondatot, hogy „mentem lefelé az Ötödiken…ahol a jókora villamosok zaja a fülemet sanyargatta” mint volt nagyvárosi lakos, örökre az ismeretlen szerző hívévé váltam.
Olvassatok Fante-tól, érdemes!

cippo I>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Itt van például ez a John Fante. Na ettől, kérem, lehet ízléses befejezést tanulni.

1 hozzászólás
Véda P>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Nocsak! Régen lepett már meg egy könyv ennyire, hát még pozitív értelemben! Mint egy jó erős, gyomrot melengető, már-már kesernyésen száraz, erős, testes, férfias vörösbor. Nagyon jól esett!

entropic P>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Mocskosan valóságos és rettentő lírai egyszerre.
(Később majd lesz hosszabban is.)

15 hozzászólás
mzs>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Hihetetlennek tűnik, hogy Fante 100 éve született… teljesen mai ez a regénye. A történetben látszólag semmi meglepő nincs, de az írásmód és a főszereplő különleges élménnyé teszik az olvasást. Ott vagy abban a Los Angeles-i hotelszobában, az ablak a pálmafás domboldalra néz, érzed a Mojave torokkaparó forróságát, miközben Bandini vadul csapkodja az írógépét…

oszitzsa>!
John Fante: Kérdezd az út porát

A marihuána crack-i magasságokba emelése megmosolyogtató, de ebből is tökéltessen látszik, hogy Fante meghaladta korát .A maga idejében biztosan volt egy szűkebb réteg, akik függőként fogyasztották műveit, amik tökéletes táptalajként szolgáltak számos iró, és remekmű kialakulásához. Nálam ő az irodalom Cézzáne-ja.

Sárhelyi_Erika I>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Eleje-vége nagyon tetszett, épp a közepe volt számomra érdektelen. Fura. Mindenesetre mivel az írásról szólt, muszáj volt végigolvasnom :)

Spepa>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Azért az kicsit elszomorító, hogy az előszó jobban bejött, mint maga a regény. Mindenesetre Bukowskihoz meghozta a kedvemet.

Tony_Takitani>!
John Fante: Kérdezd az út porát

Lendületes, sodró stílusú írás, de a végére Bandini állandó szenvelgései már nagyon fárasztóvá váltak. Az egész könyvben Bukowski előszava a legjobb.


Népszerű idézetek

Sárhelyi_Erika I>!

Fiatal voltam, éheztem, ittam, és író akartam lenni.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: író
2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Mindenható Isten, sajnálom, hogy ateista vagyok, de olvastad te Nietzschét? Ah, micsoda könyv! Mindenható Isten, játsszunk nyílt kártyákkal! Van egy ajánlatom. Csinálj belőlem nagy írót, és visszatérek az egyházhoz. És kérlek, Istenem, tegyél meg még valamit: tedd boldoggá az anyámat. Az öregem nem érdekel, neki elég, ha van bora meg jó az egészsége, de anyám annyit aggódik. Ámen.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
dr_Eminens>!

Teáztunk. A tea állott volt. A cukor régi és összecsomósodott. A csésze poros, a teának valahogy öregség-íze volt, a kis süteményeknek pedig halál-íze.

63. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tea
le_petit>!

Fiatal voltam, éheztem, ittam és író akartam lenni. Olvasmányaim nagy részét Los Angeles egyik belvárosi könyvtárából szereztem be, de egyetlen olyan könyvvel sem találkoztam, ami az utcáról vagy a hozzám hasonló emberekről szólt volna. Úgy tűnt, mintha mindenki csak játszana a szavakkal, és azokat tartanák kiváló íróknak, akik nem írnak semmiről. Ravasz, körmönfont írások voltak jól megformálva. Ezt olvasták, ezt tanították, ezen rágódtak, ezt adták kézről kézre. Kényelmes kis trükk volt. Dörzsölt, elővigyázatos világirodalom. Volt persze néhány kivétel, de olyan kevés, hogy azokat egykettőre elolvastam, és újra csak ott álltam az elképesztően unalmas könyvekkel megrakott polcok között. Ennyi évszázad tapasztalata, megannyi kézenfekvő könnyebbség – és a kortársaink mégsem képesek jó regényeket írni. Egyik könyvet a másik után vettem le a polcról. Miért nem mond már valaki valamit? Miért nem ordibál végre valaki?

Lifeonmars>!

De hol vannak a szavak, és hol a vágy, amit hoztam magammal? És hol vannak az álomképeim, hol a szenvedélyem, és hová lett a bátorságom, és miért kacagok hangosan olyan dolgokon, amelyek nem is viccesek? Gyerünk, Bandini – tedd, ami a szíved vágya, légy szenvedélyes, ahogy a könyvekben szoktak. Két ember egy szobában; egyikük nő; a másik, Arturo Bandini, aki se hal, se hús, se jó füstölt hering.

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arturo Bandini
Lifeonmars>!

Erre képtelen voltam. Feküdni egy nő mellett, és közben egy másikról áradozni.

117. oldal

Lifeonmars>!

Aztán el akartam mondani neki, miért jöttem, már ott volt a nyelvem hegyén, de tudtam, hogy sosem fogom elmondani. Feküdtünk egymás mellett, bámultuk az üres plafont, és eljátszadoztam az ötlettel, hogy mégis elmondom neki.

Lifeonmars>!

Az a baj magával, Mr. Bandini, hogy nem tud vele bánni. Túl kedves hozzá. Maga nem érti a mexikói nőket. Nem szeretik, ha embernek tekintik őket. Ha valaki kedves velük, akkor átnéznek rajta.

152. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arturo Bandini
Lifeonmars>!

Egész éjjel sírtunk és ittunk, és részegen ki tudtam mondani, ami a szívemben bujkált, az összes találó szót, az összes elmés hasonlatot, mert te másvalaki után sírtál, és egy szót sem hallottál abból, amit mondtam, de én hallottam magamat, és meg kell hogy mondjam, Arturo Bandini piszok jó volt aznap este, mert az igaz szerelmével beszélgetett, és az nem te voltál, nem is Vera Rivken, hanem az igaz szerelme.

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Arturo Bandini
Lifeonmars>!

Látom őket kitántorogni a mozikból, üres tekintetüket belefúrják a valóságba, aztán hazatántorognak, és elolvassák a Timesban, mi is történt a világban. Hánynom kellett az újságjaiktól, az irodalmuktól, a szokásaiktól, az ételeiktől, a nőiktől, a művészetüktől.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: The Times

Hasonló könyvek címkék alapján

Jókai Mór: A tengerszemű hölgy
Körmendi Viktória: A titok
Stella Linden: Szégyentelen
Brittainy C. Cherry: Gravitáció
Colleen Hoover: Verity
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Colleen Hoover: November 9.
Richard Paul Evans: Noel naplója
Sandra Brown: Irigység
Julia Quinn: Tíz dolog, amit szeretek magában