Sötétség 45 csillagozás

John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

John Douglas, az FBI quanticói Nyomozástámogató Részlegének volt főnöke. Az ő munkájában minden a szó szoros értelmében vérre megy. Ez az úttörő különleges ügynök honosította meg a modern bűnüldözésben a viselkedéstanon alapuló személyiségelemzést. Sorozatgyilkosok c. könyvében ragyogó és izgalmas pályájáról mesélt egészen 1995-ben bekövetkező nyugdíjba vonulásáig. Új munkájában egy lépéssel tovább visz bennünket. Nyomon követhetünk minden pillanatot, melynek során a személyiségelemző segítségére van a rendőrségnek az ismeretlen sorozatos bűnelkövetők azonosításában. Ismét alá kell szállnunk a sötétség mélyére…

Utazás a sötétség mélyére címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

>!
GABO, Budapest, 1999
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9638009764 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 56

Szereplők népszerűség szerint

John E. Douglas · John Wayne Gacy · terapeuta

Helyszínek népszerűség szerint

New York · Amerikai Egyesült Államok · Chicago · Elveszett és Bántalmazott Gyermekek Nemzeti Központja


Kedvencelte 7

Most olvassa 4

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Niko_oka>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

A Sorozatgyilkosokat átható könnyed elegancia, laza humor tovatűnt; maradt a hideg alaposság, és a könyörtelen igazság. A cím nagyon találó: a könyvet olvasva könnyen maga alá temet a sötétség. Nehezen emészthető, mégis tanulságos olvasmány volt. Az a helyzet, hogy bármit is boncolgat, rabjává váltam John Douglas-nek. Kiváló munka!

Judit_56 P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Az előző részhez képest ez sokkal brutálisabbra sikerült. Még ott volt egy 100-150 oldal bevezető, ami az előzményeket írta le, maga a személyiségelemzés kialakulását. Az most itt kimaradt, és már rögtön a legelején egy kegyetlen és brutális gyilkosságot mutat be, ráadásul E/1-ben, vagyis úgy, mintha Én lennék a gyilkos. Hát, huh, nehéz volt így olvasni, olyan túl közeli lett.

A könyv elején pedofil gyilkosok/sorozatgyilkosok tetteit mutatja be, kegyetlen részletességgel, az összes áldozatot és a megtalálási helyszínt szinte úgy mutatja be, mint egy helyszíni jelentés. Nem rejt el semmit, nem próbál meg „rendes” lenni velünk, és visszafogni magát, hanem brutálisan az arcunkba tolja, hogy ez a valóság.
A pedofilok elemzése is rengeteg új információt tartalmazott, hogy miért teszik, hogy teszik, milyen osztályozással sorolják be őket, hogy lehet őket külső szemlélőként felismerni például egy rendezvényen. Mit kell és mit lehet tenni ellenük.
Próbálja felkészíteni a szülőket is, hogy hogyan készítsék fel a gyerekeiket arra, hogy a világban vannak rossz emberek. Hogyan tudjuk a gyerekeinket megtanítani, hogy mi a teendő ilyen helyzetekben, hogy mit mondjunk nekik. És a legfontosabb tanulság szerintem, hogy általában ezek a pedofilok, akik bántalmazzák és molesztálják a gyerekeket, a közeli környezetből kerülnek ki. Meg kell tanítani a gyereket, hogy tudjon nemet mondani, merjen nemet mondani, mindig. És hogy mondja el valakinek.

Szívbemarkoló egyébként. Próbáltam úgy olvasni kicsit, hogy nem belegondolni, hogy mekkora súlya van az itt leírtaknak. Nekem, mint olvasónak annyira mellbevágó, hogy ártatlan gyerekekkel ilyen történhet… El sem tudom képzelni, hogy ő, mint nyomozó, hogy tud úgy élni, hogy minden pillanatban ezzel találkozik. Én csak leteszem a könyvet, elfordulok, és kiszellőztetem a gondolataimat, és elűzöm az egészet. De ő? Neki ez a munkája…

A könyv második része nekem nem tetszett annyira. Kék Sue története számomra hosszú volt, és túl alapos. Nyilván ez azért kellett, hogy bemutassa milyen ember volt, a legapróbb részletig, és hogy bele tudjuk képzelni magunkat, megismerjük az áldozatot, és ne csak egy áldozat legyen a többi között. De valamiért nekem kicsit unalmasabb volt.
A halálbüntetés taglalása rész is kicsit hosszú lett, de rengeteg hasznos információt tartalmazott. Bemutatta, hogy ez a jogi rendszer valahogy el van cseszve. És még családok rokkannak bele a gyilkosok tetteibe, ők meg 10-20 évig várják a halálbüntetést. Egyáltalán jogos e a halálbüntetés? Van e jogunk ítélkezni felettük? Vagy adjunk nekik még egy esélyt, segítsük vissza a társadalomba őket? Megérdemlik? Van jogunk eldönteni, hogy mi legyen egy másik ember sorsa?

A harmadik rész pedig az O.J.Simpson üggyel foglalkozik kicsit. És tényleg, amiket leír teljesen egyértelművé teszik, hogy mi történt és miért. Olyan dolgokra világított rá, ami kétségeket sem hagy.

Brutális, kegyetlen, sokkoló, de tanulságos könyv, és szükség van rá. Nagyon is.

soksokx_Csilla>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Ez a rész megrázóbb, mint az első, mert ebben áldozatokat mutat be. Az első fejezet mindjárt nagyon sokkolóan indít, bemutatja hogyan gondolkodik egy gyilkos a tett elkövetése előtt, hogyan választja ki az áldozatot majd végigvisz minket a cselekményen. Nagyon brutális, felkavaró. Ezután egy egész fejezetet szentel ennek a fiatal nőnek, bemutatja az életét, gyerekkorát, megismerjük reményeit, vágyait és céljait….Torokszorító belegondolni, hogy mi lehetett volna belőle, milyen élete lehetett volna….Erős idegzetűeknek ajánlom csak.

Blissenobiarella>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

A témában általam eddig fellelt irodalmak közül a leginkább igényesek John Douglas tollából valók. Nem akárki ő, a nyugalmazott FBI nyomozó a profilalkotás (egyik) szülőatyja, s mint ilyen, igazi szaktekintély.
Ebben a könyvében is drámai eseteket ír le, a nyomozati munka hátterének bemutatásával. A könyv első felében a kéjgyilkossággal, mint „típussal” foglalkozik, az eseteket példaként hozza, a második felében konkrét bűnügyeknek szentel egy-egy fejezetet. Egyik esete vissza-visszatér a könyv során, és összesen három fejezetet is neki szentel. Soraiból kitűnik, mennyire szívén viselte az ügyet ő maga is.
Külön részben foglalkozik a gyermekek ellen elkövetett bűncselekményekkel (rablás, erőszak, gyilkosság), és a lehetséges védekezési lehetőségekkel, illetve a könyv végén a halálbüntetésről is kifejti véleményét.
Ne tudományos írásra gondoljunk, abszolút érthető a laikus számára is. (pl. én értettem mindent)
Mindennek fényében azt mondom, ez a könyv nekem egy kicsit „vegyesfelvágott” volt, nagyon sok témát érint benne a szerző, közülük olyanokat is, amik engem nem feltétlenül érdekeltek, hiszen nem azok miatt vettem kezembe a könyvet.
Mindent egybevetve azt mondom, nagyon érdekes és hiteles olvasmány volt.
Akit érdekel a téma, annak mindenképp ajánlom ezt a könyvet, és Douglas másik,
Sorozatgyilkosok c. művét is (http://moly.hu/konyvek/john-douglas-mark-olshaker-sorozatgyilkosok), de
KIZÁRÓLAG ERŐS IDEGZETŰEKNEK!,
mert a szakszerűség, a hitelesség magában hordozza
a sokkoló részleteket is.

giny>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Sokkal brutálisabb olvasmány, mint amire a fülszöveg következtetni engedett. Az első részben különböző undorító eseteket taglal, perverz, pedofil, kéjgyilkos, pszichopata sorozatgyilkosok tetteivel ismertet meg a könyv. A második részben az egyik áldozat, Suzanne Collins gyermekkorát, életét írja le kimerítő alapossággal. Kicsit talán túl bő lére van eresztve, de számomra kész felüdülés volt a korábbiakhoz képest. Azzal, hogy a szülei megismerkedésétől kezdve egészen a haláláig bemutatja ennek a lánynak az életét, közelebb hozza őt az olvasóhoz a családjával együtt, így már nem „csak nevek” ebben a hosszú lajstromban. Megtudjuk aztán, hogy milyen kálvária jutott a szülők osztályrészéül, míg a halálos ítélet végrehajtására vártak, aminek a végrehajtását a gyilkos az ügyvédeivel karöltve évekig, évtizedekig különböző beadványokkal el tudott odázni, illetve hogy milyen lépéseket tettek Suzanne szülei e jogi helyzet megreformálására. A harmadik részben további bűncselekmények leírása található, többek között O.J Simpsoné is. Alig vártam, hogy a könyv végére érjek és megszabaduljak ettől az egész szörnyű mocsoktól.

chhaya>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Akit érdekel a gyilkosok (sorozatgyilkosok) feltételezett személyisége, az indítékaik, a viselkedésük, illetve ehhez kapcsolódóan a nyomozás pszichológiája, annak mindenképpen javaslom. (Elsőként persze a Sorozatgyilkosokat, mert abban fektetik le az alapokat, de ez a könyv is hűűű…) Szigorúan 18 éven felülieknek, mert az esetleírások véresek és brutálisak… És mivel főleg ezeken keresztül mutatja be a könyv a személyiségelemzést, van belőle dögivel. Kék Sue esetét több fejezeten keresztül tárgyalja, ami még emberközelibbé teszi a sorozatgyilkosok brutalitását. A témába vágó jogszabályokkal, illetve az (amerikai) igazságszolgáltatás és a jogrendszer bökkenőivel is megismerkedhetünk, amik szintén elgondolkodtatóak. Na meg a rehabilitáció, az életfogytiglani börtönbüntetés és a halálbüntetés… Nehéz kérdéseket vet fel, sok gondolkodnivalóval – bár a szerző elég egyértelműen foglal állást az ügyben.

Csicsi55>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Számomra nehéz dolog csillagozni egy ilyen könyvet, főképp a témája miatt. Elképeszt, hogy ilyen sok hátborzongató esettel találkozott x év alatt, megdöbbent, hogy ezek az emberek eljutnak odáig, hogy különös kegyetlenséggel megöljenek ártatlan embereket, majd pedig mindent letagadjanak és semmi megbánást ne érezzenek.
Csillagozom mégis a könyvet, mert tanulságos. Igenis vannak ilyen emberek, igenis, kell bennünk lenni egyfajta tartózkodásnak idegennekkel szemben. Óvónőként én magam is látom, hogy sok gyermekemben semmi félsz, vagy tartózkodás nincs, ha számukra ismeretlen áll velük szóba.
A kezdeti sokk után lenyűgöz, hogy pár nyomból képes egy személyiségrajzot alkotni. Azt gondolom, hogy a pszichológiát alapszinten mindenkinek jó lenne ismernie, könnyebb lenne vele az életünk, sok problémánkat felismerhetnénk, tudnánk kezelni. (Persze ehhez is feltételezni kell egy bizonyos intelligenciaszintet.)

Dóra_Nagy_6>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Megdöbbentő mennyi gonoszságra képes egy ember! Mentegethetjük és megmagyarázhatjuk mit miért csináltak, de végső soron a legtöbbjük nem tud és nem is akar megváltozni.

Nagyon érdekes volt olvasni ezt a könyvet. Rengeteg példán keresztül mutatta be a „profilozók” munkáját és pont e miatt a rengeteg példa miatt nagyon töménynek érződik. Nem árt, ha kéznél van mellette valami könnyedebb olvasmány.

Nagyon jónak tartom azt a részt, ahol a szerző tanácsokat is megoszt velünk, hogyan kerülhetőek el/előzhetőek meg/minimalizálhatóak ezek a találkozások, hogyan ismerheted fel, ha valaki nem jó szándékúan közeledik feléd. Az külön szimpatikus volt a könyvben, hogy nem csak a sikereiket hangsúlyozta, hanem a félremagyarázásaikat is.

anubys P>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Találó a cím.
Egy ilyen könyvre nem lehet azt mondani, hogy jó, mert a téma és a tálalás is lehetetlenné teszi, hogy az legyen. Mondhatom ezt, hogy megindít, felzaklat, bizonyos pontjain felháborít. Nem egy könnyű olvasmány, de egyben fontos is. Bár sajnáltam, hogy többször éreztem benne hatásvadász elemeket. A benne leírt történetek önmagukban is idegborzolóak lennének, nem éreztem feltétlen indokoltnak az aprólékos részletezést. Bár kehet, hogy a ma emberének már erre van szüksége, hogy átjusson az ingerküszöbön…

Fee>!
John Douglas – Mark Olshaker: Sötétség

Sokkal sokkolóbb, mint az előző könyve (a "Sorozatgyilkosok"), itt több az esetleírás és hátborzongató, ahogy belehelyezkedik az áldozatok és a gyilkosok elméjébe. Csak erős idegzetűeknek és erős gyomrúaknak ajánlott!


Népszerű idézetek

Blissenobiarella>!

A skorpió odamegy a békához, és megkéri, vigye át a hátán a tavon.
– Nem – mondja erre a béka. – Ha a hátamra veszlek, megcsípsz, és én meghalok.
– Gondold végig a dolgot – így a skorpió. – Azért kéredzkedtem a hátadra, mert nem tudok úszni. Ha megcsíplek, tényleg meghalsz, de én is veled halok.
A béka meghányja-veti magában a dolgot, majd úgy dönt, hogy hisz a skorpiónak.
– Jól van – mondja. – Pattanj fel a hátamra!
A skorpió tehát felkecmereg a béka hátára, az pedig úszni kezd a túlsó part felé. Félúton vannak már, amikor a skorpió minden fogadkozása ellenére megcsípi a békát.
A béka haláltusájában zihálva megkérdi:
– Miért tetted ezt velem? Hisz most mindketten meghalunk.
A fuldokló skorpió vállat von:
– Ilyen a természetem.

386. oldal (13. fejezet, Bűn és bűnhődés)

Kapcsolódó szócikkek: béka · skorpió
1 hozzászólás
chhaya>!

Életünk minden pillanata abban a tudatban telik el, hogy az embertől minden gonoszság kitelik.

23-24. oldal (1. fejezet, Utazás a sötétség mélyére)

Kapcsolódó szócikkek: gonoszság
Judit_56 P>!

Valamennyien felelősek vagyunk tetteinkért.

Kapcsolódó szócikkek: felelősség · tett
Lunemorte P>!

Bizonyos dolgokat egyszerűen nem tűrhetünk meg. Úgy vélem, hogy egy ártatlan gyermek megrontása bizonyos mértékig rosszabb a gyilkosságnál.
Miután épp elég börtöninterjút készítettem – többnyire visszaeső – erőszakos sorozatbűnözőkkel, s hosszú évekig együttműködtem a rendőrséggel bűntetteik felderítésében. a magam részéről nemigen hiszek a megjavulásukban. Ha lakat alá kerülnek, persze összehúzzák magukat, és azt mondják a pszichiáterüknek, hogy tényleg sokkal jobban vannak. Mindezt azonban csak ők állítják magukról. Azt erősgetik, immár kordában tudják tartani ösztöneiket, de vajon mi a helyzet, miután kiengedik őket? […] Kíváncsi vagyok, vajon a gyerekek zaklatóinak vagy más erőszakos bűnözőknek a védőügyvédei engednék-e, hogy saját gyerekeik összehaverkodjanak védenceikkel. Vajon hagynák-e, hogy csemetéik a kísérleti nyúl szerepébe kényszerüljenek egy ilyen házi rehabilitációs programban? Ugyan hogy képzelik, hogy azok a hétpróbás bűnözők, akik képzett, művelt, meglett felnőtteket vezetnek az orruknál fogva, majd nem próbálják ki furfangjaikat ártatlan gyermekeken, kivált ha azok fenemód vonzók is számukra?

1 hozzászólás
Blissenobiarella>!

… némely állam, köztük Alaszka is, emberrablásnak minősíti, ha emberi lényeket valaki akaratuk ellenére helyváltoztatásra kényszerít, akkor is, ha az egyik szobából a másikba parancsolja át őket.

307. oldal (10. fejezet, A bárányok vére)

Kapcsolódó szócikkek: Alaszka · állam
Judit_56 P>!

Egyvalami azonban bizonyos: akit egyszer kivégeztek, az nem veszi el többé ártatlan áldozatok életét! Mindaddig, amíg nincsenek abszolút garanciák arra, hogy az életfogytiglan életfogytiglant jelent, személy szerint nyugodtabban alszom – s gondolom, a tömérdek áldozat hozzátartozói is ezt teszik –, ha tudom (és tudják), hogy ezek az emberi ragadozók lakat alatt vannak. Én egyébként azt vallom, aki egyszer kioltotta egy embertársa életét, legyen kész a magáéval fizetni érte.

Kapcsolódó szócikkek: börtön · kivégzés
2 hozzászólás
Blissenobiarella>!

Még a legelvetemültebb bűnözők sem tűrik meg maguk között a gyermekgyilkosokat.

117. oldal (4. fejezet, Hát semmi sem szent?)

3 hozzászólás
Blissenobiarella>!

Ez nem a téma hollywoodi – felhígított, cukrozott – változata, hanem a kegyetlen valóság.

(első mondat)

Blissenobiarella>!

A gond az, hogyan teremtsünk egyensúlyt a túlzott óvatosság és gyermekeink önállóságra nevelése között. Amikor Erika először vitte el az autót, vagy első randevújára ment, kész idegroncs voltam. Egyik legközelebbi barátom az alakulatnál, aki különben remek humorérzékkel megáldott, lezser fickó, a szó szoros értelmében kivallatja lánya udvarlóit, mielőtt kiengedi őket a házából. Sajnos, valamennyien többet láttunk a kelleténél.

97-98. oldal (3. fejezet, A cukrosbácsi)

Judit_56 P>!

Az a munkahipotézisünk, hogy a viselkedés tükrözi a személyiséget, s rendszerint hét szakaszra osztjuk a személyiségelemzés folyamatát:
1. Magának a bűntettnek az értékelése.
2. A tetthely vagy tetthelyek sajátságainak átfogó értékelése.
3. Az előzetes nyomozati jelentések értékelése.
4. A sértett vagy sértettek átfogó értékelése.
5. A kórboncnoki jegyzőkönyv értékelése.
6. Személyiségelemzés az elkövető legfontosabb személyiségjegyei alapján.
7. Javaslatok a nyomozás számára az elkészült személyiségrajzra alapozva.

Kapcsolódó szócikkek: személyiség · viselkedés

Hasonló könyvek címkék alapján

David Grann: Megfojtott virágok
Ann Wolbert Burgess – Steven Matthew Constantine: Gyilkos mintázatok
Joe Navarro: Veszélyes személyiségek
Erik Larson: Az Ördög a Fehér Városban
Michelle McNamara: Eltűnök a sötétben
Robert D. Hare: Kímélet nélkül
Michael Finkel: Igaz történet
Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Donnie Eichar: Halálhegy
Charles Brandt: The Irishman – Hallom, szobafestő vagy