„– (…) meglátogattam a főnököm, (a püspököt), miután eldöntöttem, b…a meg, hadd lássa végre az igazi énem, minden tökéletlenségével. Az eredmény: elvesztettem a munkámat, az otthonomat, a jövedelmemet, a helyemet a közösségben, a biztonságomat, és így tovább. De nem veszteség volt ez, hiszen visszanyertem a szabadságomat, a hitelességemet, az elhivatottságomat, a belső boldogságomat és a valódi életemet.
Hatalmas bátorság kell a b…a meg kimondásához, különösen, ha úgy tűnik, sok a vesztenivalód, rengeteget kockáztatsz, vagy igen mélyre zuhanhatsz. A b…a meg nem arról szól, hogy bántó szavakat vágjunk a többiekhez, hanem arról, hogy szembenézz önmagaddal (vagy legalább is a saját egóddal). A b…a meg tao útja arról szól, hogy nézz szembe a saját félelmeiddel, és mondd ki, hogy nem fogod többé a saját személyiségedet háttérbe szorítani. A b…a megnek ára van, ám a jutalom sokszor jóval nagyobb, mint a veszteség. A b…a meg kemény dolog, de szükséges, ha az akarsz lenni, akinek lenned kell.”
Őszintén szólva már egy ideje nézegettem a boltokban a könyv első megjelenését, és mikor láttam, hogy a bővített kiadás ismételten polcra került, megvettem.
Viszont nem erre számítottam, óriási döbbenet volt, és nem jó értelemben.
Mert igen, ezt a fajta életérzést jó magam is elég erősen gyakorlom, de és itt a lényeg az esetemben, nem tarkítom mindenféle trágársággal.
Oh, szent sem vagyok. Nő létemre bizony kicsúszik néha ez meg az a számon, de nem beszélek úgy, mintha mindennapi szóhasználatom lenne. A hideg rázás el is indult bennem, mikor valahol a felénél felfogtam, megutáltatta velem az író ezt a szót, és majdhogynem ezt az életérzést is.
Bár megváltozni nem fogok, hisz szeretek forgalommal szembe menni, az én személyiségem a maga varázsával és milliónyi hibájával nem fér meg, ebben a társadalomban oly kedvelt felfogásokkal. Nem is akarok úgy gondolkodni, vagy élni, ahogy manapság dívik. Sose ment, és amilyen öntörvényű vagyok félő csak „megrontanám” a népet.
Viszont két dolgot megállapítottam:
1. Átlagban azon emberek terjesztik a „sz*rd le” életérzést, akik anyagilag fentebb állnak az átlagnál, vagy volt valamilyen háttér szél amíg áttértek.
2. Ugyan azon módszereket csomagolják be a maguk kis cicomáival, és mi megvesszük a könyvet, mert az hisszük ez valami új, valami más, mint az eddigiek.
De valljuk be, akinek 4-5 könyv olvasása után is maki az élete és nem tesz ellene semmit, annak ez a kényelmes, vagy még nem érett meg a változásra. Mert amikor valóban tele van az a bizonyos butykos, akkor fogsz lépéseket tenni, ebben biztos vagyok.
Én úgy gondolom, hogy ezt meglehet tenni abban a formában is, ahogy én teszem. Sokat dolgozva és tanulva, közben figyelve az embereket és magunkat, és menni előre, a célunk felé, de, ettől még enni kell, a számlákat be kell fizetni. Én azt vallom, ha van egy célom az életben, azért nem vagyok rest korán kelni, mosolyogni és minden nap apró lépéseket tenni felé.
De nem felejtem el a gyökereimet, mit raktam le eddig az asztalra, alias hol vagyok most, és mit kell tennem azért, hogy megvalósuljon. Itt nyilván nem arról hablatyolok, hogy át kell gázolni másokon, meg a régi barát nem barát. Hanem arról, hogy bármi is legyen az ember célja, és bármilyen hosszú idő is kell hozzá, el lehet érni. Viszont kellenek a kis sikerek, tehát nem szüntelen a végéről álmodozom, hanem teszek érte, hogy a hétköznapokat is megfényesítse egy – egy apró siker, ami természetesen kell a végcél eléréséhez. És igen, lekopnak barátok, sajnos néha a társ is, de el kell gondolkozni azon megéri e, feláldozni ezen embereket úgymond.
És igen, ha rossz az életed, gondod van a munkáddal, leharcolt a lelked, akkor nem az első kocsma fogja megoldani a gondodat. De nem is az, hogy dobsz mindent a kukába.
Okkal vagy ott ahol vagy, és szépen apránként kell átcserélni a mozzanatokat.
Szóval visszatérve a könyvhöz, olvasmányos, azt nem tagadom.
A felfogás amit terjeszt befogadható, de a gyomrom ezt a mérhetetlen káromkodást és egyéb rizsát már nem bírta megemészteni.
Úgy gondolom, biztos megvannak ennek a könyvnek is a maga „hívei”!
Én újfent nem tértem meg és nem is fogok.
Egy olvasásnak megfelelt!
