A híres-hírhedt stanfordi börtönkísérletek atyja, Philip Zimbardo szociálpszichológus kollégájával, John Boyddal több évtizedes kutatásaik során arra a következtetésre jutottak, hogy az időhöz való viszonyunk – anélkül hogy tudnánk róla – döntően befolyásolja a magánéletünket, munkánkat, karrierünket, viselkedésünket és kapcsolatainkat. Érdemes mielőbb végiggondolnunk, mennyire vagyunk az élvezeteket hajszoló, kockázatvállaló jelenhedonisták; az élet sorszerűségét elfogadó jelenfatalisták; a régi szép időket boldogan időző múltpozitívak; a kudarcokról és elszalasztott lehetőségekről panaszkodó múltnegatívak; célokért megvalósításáért küzdő jövőorientáltak vagy a spirituális életet hirdetők transzcendentalisták. Ha tisztázzuk az időhöz való viszonyunkat, könnyebben kezelhetjük mindennapi problémáinkat, konfliktusainkat és sikeresen elkerülhetjük a hibás döntéseket. A szerzők ezért olyan – ma már világszerte sikerrel alkalmazott – módszert dolgoztak ki, amellyel mindannyian… (tovább)
Időparadoxon 31 csillagozás
Eredeti cím: The Time Paradox
Enciklopédia 5
Kedvencelte 3
Most olvassa 16
Várólistára tette 71
Kívánságlistára tette 59
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Az alapötlet jó, a téma jelentősége tényleg nagy. Kicsit szkeptikus vagyok, hogy mennyire változtatható meg egy egyén taglalt beállítódása, bár nem gondolom, hogy genetikus lenne az időhöz való viszonyunk. De Zimbardonak volt már más állítása is, amit szkeptikusan fogadtam, lásd Hősöt tere program – egész Magyarországot akarjuk megváltoztatni, és mára (másfél év alatt) mérhető eredményeket értek el. Nagyon sokra tartom a munkásságát, őt magát hiteles személynek. A saját példányomat dedikálta, beszélgettünk is egy kicsit. Így talán érthető, hogy mérhetetlenül elfogult vagyok a könyvvel szemben. Mindannyiunknak azt kívánom, hogy még sokáig éljen, és vigye sikerre a kidolgozott módszereit.
Továbbra is nagy kedvencem Zimbardo és az írásai. Könnyen érthetően fogalmaz, néhol kicsit önsegítő jellegű könyv, néhol túlzottan az amerikai mentalitás süt belőle. Van, hogy sokszor ismétli önmagát, de nekem ezekkel semmi bajom. Második olvasásra voltak részek, amelyeket felületesebben olvastam, de a fő gondolatoknál volt, hogy többször is vissza kellett lapoznom, mert annyira elgondolkodtatott, hogy csak úgy pörgött az agyam. Szerintem azért jó ez a könyv, mert egy új megközelítést ad, ahhoz, hogy hogyan kezeljük az időt, illetve magunkat, hogy minél harmonikusabban működjünk a múltunkkal és jövőnkkel kalkulálva a jelenünkben.
Engem teljesen magával ragadott a hipotézis. Sodró és elgondolkodtató írás, amely sok mindent megmagyaráz a tabuktól és kierőszakolt toleranciáktól terhes világunkban.
A társadalom széles rétege miért él úgy, mintha nem lenne holnap? Miért vannak olyanok, akik – itt a kelet-európai blokkban – hamis szentimentalizmussal gondolnak vissza azokra az időkre, amikor még valódi diktatúrák regnáltak errefelé? Hogy lehet, hogy az egyik ember többre viszi ugyanazon feltételekkel, mint a másik? Stb.
Zimbardo és Boyd közérthető stílusban világít rá a mélyebb pszichológiai, filozófiai összefüggésekre.
Zimbardo ismét nagyot alkotott! Ismét sikerült teljesen átformálni a gondolkodásomat. Az időről és a viselkedésemről eddig nem így gondolkodtam, viszont az olvasottak tükrében sok történést már megértek magammal kapcsolatban.
Tanulságos, elgondolkodtató és zseniális!
Szeretem, amikor pszichológusprofesszorok írnak ismeretterjesztő könyvet a szakterületükről, de úgy érzem, Zimbardo itt túlságosan populáris hangnemet üt meg. Nagyon sok az üres szócséplés a könyvben és emellett például nem derül ki, hogy a különböző időprofil skálák hogyan korrelálnak egymással, mintha a szerzők nem is tennék világossá, hogy itt tulajdonképpen nem típusokról, hanem vonásdimenziókról van szó. Szerintem a populáris hangnemet és a nagyobb tudományos igényességet össze lehet egyeztetni, itt azonban ez nem sikerült.
Egy az idővel kapcsolatos kihívás miatt találkoztam ezzel a könyvvel, ahol konkrétan az időparadoxon-ok nyomába szegődve indultam el. Kezdetben nagyon tetszett a koncepció és a könyv tematikája a hangzatosnak tűnő fejezetcímekkel, de olvasás közben már lankadt az érdeklődésem. Talán túl sok példát vonaltatnak fel, talán néha mindent egy kicsit túl akar magyarázni számomra pont abban a stílusban, amelyet már egy picit felületesnek és egy kicsit öncélúnak ítéltem meg. De azért le a kalappal a mű terjedelme előtt és azért sok hasznos információt találtam benne, amit tudat alatt biztosan hasznosítani fogok majd.
Népszerű idézetek
A depressziós ember nem a jövőbe tekint, hanem a múltba, így próbálja enyhíteni depresszióját, úgy érzi, valamiképpen segíthet problémái megoldásában, ha újra és újra eltöpreng tünetei okain. … Ez a fajta gondolkodásmód, gyorsan fajul kártékony, lefelé tartó spirállá, amely súlyosbítja és elnyújtja a depressziót.
269. oldal
Sigmund Freud gyanította, hogy amikor szerelmesek vagyunk, a pszichés betegség egy igen sajátos esetétől szenvedünk: olyan jelenorientált értelmi fogyatékosokká válunk, akik süketek a jövő szavára. Olyan dolgokat teszünk, amelyeknek hosszú távú céljaink összefüggésében semmi értelmük, és akkor még udvariasan fejeztük ki magunkat. A szerelem mindnyájunkból boldog és készséges idiótát csinál.
324. oldal
A múlthoz.való pozitív hozzáállás tükrözhet pozitív eseményeket, amelyeket emberek csakugyan átéltek, vagy pozitív beállítottságot, amely lehetővé teszi, hogy az egyén nagyon nehez helyzetekből is a lehető legjobbat hozza ki. Pszichológiai szempontból az, ami az egyének hite szerint a múltban történt, erősebben befolyásolja jelenbeli gondolataikat, érzelmeiket és viselkedésüket, mint ami csakugyan megtörtént.
95. oldal
A társadalom jövőorientált büntetéssel sújtja a jelenorientált bűnözőket. […] A jelenorientáltak esetében azonban a börtönnek nincs különösebb jelentősége. Ha valakinek nincsenek fogalmai a jövőről, vagy úgy gondolja, hogy számára nincs jövő, az nem is vehető el tőle.
386. oldal, 10. fejezet - Üzlet, politika és a saját idő (HVG Kiadó, 2012)
[…] az időérzékelés kognitív folyamat, ezért ki van szolgáltatva illúzióknak, amilyen például a Necker-kocka is.
Általában minél több kognitív műveletet végzünk egy adott periódusban, annál hosszabbnak érzékeljük az eltelt időt.
39. oldal, 1. fejezet - Miért fontos az idő? (HVG Könyvek, 2012)
Oktatási rendszerünk elsődleges célja a jelenhedonista gyerekek domesztikációja és olyan jövőorientált felnőttekké való átalakítása, akik készek elfoglalni helyüket a gyárban, a gyártósoron. Az iskola kiűzi a jelenhedonista gyerekekből „vad” időfelfogásukat, és helyette a civilizáltabb jövőorientációval ruházza fel őket, amely biztosítja, hogy viselkedésük kiszámítható és irányítható legyen, ugyanúgy, ahogyan a társadalom többi tagjáé.
382. oldal, 10. fejezet - Üzlet, politika és a saját idő (HVG Könyvek, 2012)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Nick Trenton: Ne agyald túl! 83% ·
Összehasonlítás - Kovács Eszter: Köszi, jól 95% ·
Összehasonlítás - Lindsay C. Gibson: Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei 96% ·
Összehasonlítás - M. Scott Peck: Úttalan utakon 98% ·
Összehasonlítás - Bessel van der Kolk: A test mindent számontart 95% ·
Összehasonlítás - Vágyi Petra: Sémáink fogságában 93% ·
Összehasonlítás - Susan Forward: Mérgező szülők 93% ·
Összehasonlítás - Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz 93% ·
Összehasonlítás - Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla? 91% ·
Összehasonlítás - Caroline Leaf: Tisztítsd meg elméd zűrzavarát ·
Összehasonlítás