Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Törékeny 560 csillagozás
Egy törékeny kislány, egy összetört anyai szív
Egy házaspár mindennél jobban szeretne kisbabát. Nagy nehézségek után végre meg is születik Willow, aki sajnos súlyos csonttörékenységgel jön a világra. Hat éves koráig hetvenöt csontja törik el, még egy tüsszentés is életveszélybe sodorhatja. A család békéjét óhatatlanul is felborítja az állandó riadókészültség: az édesanya előző házasságából származó lánya egyre veszélyesebb módon igyekszik felhívni magára a figyelmet, a korábban boldog életet élő pár összekap minden apróságon, és az anya által elindított kártérítési per alperese pedig éppen egyetlen és legjobb barátnője.
A világhírű amerikai bestsellerszerző új regénye megmutatja, milyen könnyen elszakad a szeretetből és öncsalásból, kegyes hazugságokból és elhallgatásokból szőtt háló, és a zuhanás után rájövünk, milyen törékeny az életünk.
Eredeti megjelenés éve: 2009
Enciklopédia 30
Szereplők népszerűség szerint
Amelia O'Keefe · Willow O'Keefe · Charlotte O'Keefe · Marin Gates · Piper Reece · Rob Reece · Sean O'Keefe
Kedvencelte 108
Most olvassa 22
Várólistára tette 242
Kívánságlistára tette 185
Kölcsönkérné 6
Kiemelt értékelések
Nem volt könnyed és egyszerű olvasmány, de számítottam rá, ezt már megszoktam az írónőtől. Szívszaggató történet, amelyet nem dolgoz fel könnyen az olvasó, ezt garantálom.
Megszerettem a karaktereket, mindenkiben volt valami, ami megragadott. Kifejezetten tetszett, hogy különféle szempontokból ismerhettük meg az eseményeket, több szereplő is megszólalt, mindenkinek megismerhettük a saját gondolatait, a saját kis történetét, amelyek ugyanúgy nagy szerepet játszottak a teljes képben.
Maga az alaptörténet is nehezen feldolgozható, hát még a közben lefolyó események. Olvasóként magam sem tudom eldönteni, hogy helyes volt-e ez az egész, vagy sem. Inkább a nem felé húzok.
Nos, a vége pedig… spoiler
Ekkor jöttem rá, miért nem sírsz soha, akkor sem, ha fáj: bizonyos fájdalmakra egyszerűen nem létezik hang.
Második olvasásom Picoult-tól, amely egyből kedvenccé vált.
Már megszokhattuk, hogy Jodi igazán merész, fájdalmas, s valóságos témákat érint minden egyes könyvében. Számomra a Törékeny, egy kicsit más, mint az eddigiek.
Olvasás közben végig azon gondolkodtam, hogy mit tennék, milyen döntéseket hoznék meg, annak érdekében, hogy a gyermekemnek mindene meglegyen a könnyebb Élet élhetéséhez. A megfelelő választ azóta sem tudom. Talán: Mindent. Bármit. Semmit.
A regény mélységesen szívbemarkoló, a vége megrázó, mégis gyönyörű történet.
Az írónő az egyik kedvencem, de nem mindenkinek ajánlom. Ő az, akinek a történetei után csak ül egymagában az olvasó, s egyértelműen azon rágódik, hogy miért, hogyan, mi okból jutottunk el idáig?
Most már elég Jodi Picoult történetet olvastam, hogy felismerjek jellegzetességeket, illetve olyan fordulatokat, amelyeket az írónő szeret belevenni a történeteibe. Ráadásul a Törékeny abból a korszakából van, amikor szerintem a legjobb könyveit írta. Ez is nagyot szól, és nagyon szívbe tép.
Van egy családi tragédia, egy olyan eset, amely egyszerre extrém is, de azért sokakat érint. Egy beteg gyermek – az extrém az, hogy mennyire beteg. Willow csontjai extrém törékenyek – már a méhben törte őket, és neki elég rosszul lépni, belerúgni egy labdába, hogy máris csonttörése legyen. Mire 6 éves lesz, a család anyagilag kivérzett, mindenki fáradt és feszült. Okos, helyes kislány, mindenki szereti és gondoskodna róla, de ez akkor is olyan teher, ami kezdi agyonnyomni őket.
Erre a helyzetre teszi rá Picoult a másik védjegyét: a pereskedést, ami a végsőkig fokozza majd a helyzetet. spoiler
Picoult gyönyörűen vetíti le, mit tesz a helyzet a családdal és a barátokkal. spoiler Minden téren rohannak a katasztrófa felé, amit több nézőpontból is követünk. Picoult nagy erőssége, hogy nem ítélkezik, és mindenki cipőjébe enged belelépni. Hatalmas érzékenységgel jeleníti meg a szereplők érzés- és gondolatvilágát.
A tárgyalás kapcsán további, szinte tabutémákat feszeget. Jön az abortusz és olyan kérdések, amelyre nem lehet jó választ adni. Nem is fogom fejtegetni, annál jobban nem lehet megragadni, ahogy ez a könyv tárgyalja.
Kiemelt téma az anyaság is, ami szintén gyakori Picoult történeteiben. A szülői szerep, apák, anyák és gyermekeik kapcsolata. Ebbe visz újabb színt Charlotte jogi csapatának egyik tagja, Marin. A nő örökbefogadott gyermek volt, aki szeretné a vér szerinti anyját megtalálni és válaszokat. Miért nem kellett neki? Az ő dilemmája plusz színeket ad az ügynek, amin dolgozik. A végére meg olyan csattanó kerül, hogy az is pofonnal ér fel: spoiler
Az érzékenysége, az alapossága ellenére azért akad egy-egy vonal benne, ami nem állt össze. Az hamar kiderül, hogy spoiler Azt is tudjuk, hogy mindketten erősen katolikus vallásúak. Charlotte viszont nem elvált nő – mégis, mi van spoiler Arról sincs szó, hogy özvegy lenne. Nekem ez nagyon lógott a levegőben, főleg, mert annyira ki van hangsúlyozva, hogy Charlotte és Sean hívő katolikusok.
Nagyon lélektani, de van cselekménye is. Ahogy meg lett írva, még ad neki egy pluszt. Úgy van megírva, mintha mindenki elmesélni Willownak a történetüket, a maga szemszögéből. Vagy, levelet írnának neki. Őt szólítják meg, róla és neki mesélnek. A végére lesz erre ok a cselekményben is, de addig is egy pluszt színt ad neki. Azt ugyan nem szerettem, hogy a 12-13 éves Amelia is olyan stílusban tud fogalmazni, mint a szülei és semmi kamaszos nincs benne, de különben annyira igényes és olvastatja magát, hogy ezen túl tudtam lendülni.
A vége, az is olyan Picoult könyveibe illő. spoiler
Volt egy kolléganőm, aki erről a regényről mindig azt mesélte, hogy végigsírta az egészet. És valóban, ez annyira szomorú, fájdalmas, ugyanakkor jó regény is, hogy pozitív értelemben sírós.
Húúúúú! Az én lelkem is törékeny lett. Amíg olvasta, hatalmas dilemma volt bennem. Mi lenne, ha én lennék ebben a helyzetben? Mit tennék? Helyes Charlotte viselkedése? Tényleg hibázott Pipper? Csupa kérdés, és a válasz lóg a levegőben. Aztán a vége… Kész voltam. Csak néztem magam elé, és nem találtam a szavakat.
JP megint nagyot alkotott szerintem.
Ez mélyre ütött, talált és fájt.
Imádtam a váltott szemszöget és, hogy a szereplők végig Willownak címezték a mondanivalójukat, na meg hogy mindenki fejébe bepillantást nyerhettem. Bár ebből következően egy kicsit nehéz is volt, hiszen mindenkinél találtam valami igazat és a végére már senki pártját nem tudtam fogni. Arra is olyan szépen rámutat az írónő, hogy egy döntés, egy hiba, mennyi ember életét befolyásolhatja és megváltoztathatja.
Első Picoult könyvem, de biztos, hogy nem az utolsó.
Nem is tudom elmondani, hogy mit jelent nekem ez a könyv. Egy kicsit nehezebb, szürkébb időszakomban olvastam, és teljesen el tudtam veszni benne. Azóta sorra egyik könyv sem felel meg az elvárásaimnak, annyira magasra tette a mércét Picoult ezzel a történettel. Évek óta porosodik a polcon, mindig féltem belekezdeni, de ez… ez valami csodálatos volt. És nem szégyellem, de végigbőgtem. Az elejétől a végéig.
Nagyon szeretem Jodi könyveit, mindegyik valamilyen nehéz témát boncolgat és olyan kérdést tesz fel, amire egyik válasz sem mondható teljes mértékben helyesnek. Adott itt is a helyzet: egy anya küzdelméről olvashatunk, aki igyekszik a legjobbat megadni a gyermekének, de sajnos nem képes mindent megtenni. Sok sok etikai kérdést vet fel, amikre őszintén, nem tudom, mit válaszolnék, ha nekem kellene döntenem. És mindezt annyira szívfacsaróan tálalta, hogy tényleg… tényleg összetörte a szívemet.
Az egész családot nagyon megszerettem: ott volt Willow, a „szegény” kislány, aki kívülről fújja az érdekesnél érdekesebb tényeket. Amelia, aki úgy érzi, a testvére mellett csak másodhegedűs lehet, ezért lázad, ahogy csak tud. És a lányok anyukája, aki iszonyú erős szereplő. Mellettük a mellékszereplők is nagyon közel kerültek hozzám.
Tetszett, ahogy leírta a család mindennapi küzdelmeit, a sok fájdalmat és szenvedést, de a boldog perceket is. Ahogy szép lassan világított rá a tényekre, és tárta elénk, milyen komplex problémáról is van szó. A tárgyalási rész nagyon tetszett, érdekes volt különböző emberek reakcióját és mindenféle szemszöget megvizsgálni a problémáról. A végkifejlet… nos, az hihetetlen váratlan volt. Nagyon nem erre számítottam, iszonyatosan megdöbbentem. Megszoktam már Picoult-tól a groteszk happy endeket, fura is lett volna, ha tökéletes béke és boldogság lesz a végén, de ez!! Becsuktam a könyvet és csak bámultam magam elé. Hihetetlen.
Ezt a könyvét is imádtam.
Melyre hatoló, fájdalmas és nem enged el. El nem tudom képzelni mit élhet át Willow és a családja. Minden egyes lépésére oda kell figyelni, nehogy valami baj történjen. És gondoljunk csak bele, mennyire fáj, ha eltörik egy csontunk. És ő ezt nap mint nap átéli és megis küzd, nem adja fel. Hihetetlen erő van a kislányban és a családja is sokat segít neki.
A vége ugyanakkor letaglózott. Nem gondoltam, hogy ez lesz, de úgy látszik Jodi Picoult könyvei elég nehéz témákat dolgoznak fel.
Az írónő munkásságával nagyon tartózkodóan indult a kapcsolatom, ugyanis az első könyv, amit tőle olvastam nem nyűgözött le annyira, mint amennyire vártam. Ez a regény egy fokkal jobban tetszett a Nővérem húgánál, de sajnos még mindig nem győzött meg teljesen. A regény témája ismét megosztó és érdekes, olyan fajta, amin még napokkal a könyv befejezése után is kattog az ember agya. Vajon én mit tettem volna az adott helyzetben? Régebben valószínűleg elítéltem volna Charlotte-ot amiért feláldoz egy több éves barátságot a pénz miatt. Most viszont, hogy hamarosan én is anya leszek, teljesen másképp látom a dolgot. Megértettem, hogy mindezt azért teszi, hogy a gyermekének a körülményekhez képest élhető életet teremtsen, és nem tudhatta előre, hogy végül ezért milyen magas árat kell fizetnie. Na és akkor jöjjön, ami viszont nem tetszett. Amikor elkezdtem olvasni a könyvet egy az egyben ugyanazt az alapfelállást éreztem, mint a Nővérem húgánál. Sok szemszöges elbeszélés, problémás testvér, pereskedés, az ügyvédek magánéletének külön cselekményszálon való futtatása, és a végén a drámai fordulat. Hát nem tudom erről mit is gondoljak. Mármint, hogy nem értem, miért kellett ezt a drámai fordulatot meglépni. Szerintem enélkül is bőven megállta volna helyét a történet. Úgy tűnik az írónő mindig érez egyfajta belső késztetést, hogy beletegyen egy ilyet a regényei végére, de számomra sajnos ez elég erőltetetten hat, és összecsapottnak is éreztem emiatt a végét. Mindenesetre még próbálkozni fogok más írásaival, mert a témafelvetései a kivitelezés ellenére nagyon bejönnek.
Ehhez már egy ideje kellene valami kifinomult értékelést írnom, mert bár szuper amcsi maga az egész történet, és az értékelések alapján azt feltételezem, Picoult összes könyve, azért tanulni mindenből lehet.
Paradox módon, amit szerintem a leginkább meg kellene tanulnunk ebből a könyvből, hogy a sok szirup alatt ez egyáltalán nem csak amerikai probléma. A legdrágább dolog az esélyegyenlőség. Ma a világ minden pontján bármilyen sérüléssel lehetsz egyenrangú tagja a többségi társadalomnak – ha ki tudod fizetni. A sípályákon végtaghiányos emberek csúsznak lefelé speciális kiegészítőkkel – amiket megvettek. Tökéletesen átépített lakásokban élnek teljes életet mozgássérültek és más fogyatékkal élők – amiket kifizettek. De emészti a pénzt az is, ha rossz a szemed, az is, ha akarsz gyereket, az is, ha nem, az is, ha dolgozol, az is, ha nem. Ezért nehéz dió ítéletet hozni Charlotte felett, szerintem. A többi legjobb barátnős, sírig tartó szerelmes, tinédzserproblémás körítés pedig, bár szintén lényeges kérdéseket feszeget, szerintem eltereli a figyelmet a központi témáról. Persze tudom, hogy az élet nem fekete és nem fehér, és hogy egy ilyen problémával nem lehet úgy szembenézni, hogy ne fogalmaznánk meg a hátterét, és pont emiatt lesz nehéz a választás, de sok tekintetben szerintem ezért feledkezünk meg arról, hogy a barátságra nem adnak kenyeret a boltban, a felújított falusi közösségi házból meg nem lehet cipőt venni a gyereknek télre.
Ez az eddigi legszomorúbb történet, amit olvastam. Bár egyetlenegyszer sem sírtam el magam felette, mégis csomóval a torkomban olvastam, és nem ritkán egy kicsit elhomályosultak a szavak előttem.
Tulajdonképpen majdnem az egész egy műhibaperről szól, és az ahhoz vezető eseményekről, több személy szemszögéből, Willow-nak, a csont törékeny kislánynak címezve. Rengeteg egymás ellen szóló érvek miatt, valószínűleg szinte lehetetlen igazságosan döntést hozni, hogy mi lett volna a helyes döntés. A vége…a vége viszont nagyon mélyre ütött, akkor tényleg majdnem elsírtam magam. Hátradőltem a kényelmetlen kanapén, amin olvasni szoktam, és nem tudtam elhinni, hogy tényleg ez a vége. Hogy ennyi.
Az egyszer biztos, hogy Charlotte kegyetlenül elrontotta a gyereknevelést a per alatt. Érthető, hogy maga alá zuhant, mert maga körül mindenkit elvesztett. Akkor, mégis miért nem vetett véget neki? Hogy nézhette végig, hogy mindenkit tönkretesz ez a per?
spoiler
Népszerű idézetek
Nem tudom, van-e különbség a kötelességtudó anya és a jó anya között.
– Van – válaszoltam. Charlotte várakozva pillantott rám.
Ha felnőttként nem tudnám szavakkal kifelejzni ezt a különbséget, gyerekfejjel nagyon sokszor átéltem.
– A kötelességtudó anya bárhova követi a gyerekét – mondtam.
– És a jó anya?
Farkasszemet néztünk.
– A jó anyát pedig a gyereke akarja követni.
286. oldal
A Facebook elvileg közösségi oldal, ám úgy látom, a legtöbb ismerősöm, magamat is beleértve, túl sok időt tölt a saját profilja szerkesztgetésével meg a mások üzenőfalának összefirkálásával ahelyett, hogy inkább személyesen találkoznának.
139. oldal
– És – folytattad – hova mennénk, Amelia?
… Talán Budapestre. Bár halvány fogalmam sincs, hol lehet, de olyan jól hangzik.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Khaled Hosseini: Papírsárkányok 93% ·
Összehasonlítás - Ka Hancock: Üvegszilánkon táncolni 92% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok 92% ·
Összehasonlítás - Chris Whitaker: Ahol az égbolt véget ér 92% ·
Összehasonlítás - Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni 91% ·
Összehasonlítás - Penelope Ward: Neighbor Dearest – A legkedvesebb szomszéd 90% ·
Összehasonlítás - B. E. Belle: Árvák 93% ·
Összehasonlítás - L. J. Shen: A szégyentelen 92% ·
Összehasonlítás - L. J. Shen: Scandalous – A Néma 91% ·
Összehasonlítás - Kate Morton: A tóparti ház 91% ·
Összehasonlítás